Super Bowl LVI – Front7-ök

Alapból nem sok szó esik a front7-ökről, még a pass rusherek ellenére sem a legszexibb téma egy Super Bowl előtt, pedig most itt dőlhet el minden. Az előny egyértelműen a Ramsnél, de nem szabad lebecsülni a Bengalst sem, minőségből ott sincs hiány. 

Ha tényleg igaz az, hogy a falaknál dőlnek el a meccsek, akkor papíron nincs is miről beszélni. Igaz, ez elsősorban a Bengals nem túl jónak kinéző támadófala miatt van így, mivel Cincinnatiben is a DLine a védelem legerősebb egysége – ugyan hiányoznak az extraklasszisok, de nem lehet különösebb ok a panaszra. Linebackerekből már nem áll fényesen egyik csapat sem, de ez legyen a legkisebb gond.

Ami már túl szép, hogy igaz legyen

Alapvetően bármelyik front7 ott lenne a legjobbak között, ha lenne egy Aaron Donaldja, ez egyszerűen már unfair előnyt jelent a Ramsnek. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne megállítani, a 2018-as idény végén a Patriotsnak is sikerült, de azért az egy sokkal jobb támadófal volt, illetve a Patriots még így is csak 13 ponton lett tartva. De ahogy a teleshopokban mondják, itt még messze nincs vége a történetnek, Donald kis túlzással csak a jéghegy csúcsa.

• A liga legjobb belső védőfala: Aaron Donald, A’Shawn Robinson, Greg Gaines, Sebastian Joseph-Day

Donaldot senkinek nem kell bemutatni. Háromszoros év védője játékos, az újonc idénye óta sorozatban hétszer lett első csapatos All-Pro, instant Hall of Famer. Egyedül a Super Bowl győzelem hiányzik az impozáns karrierjéből, és bár sokan Matt Stafford karrierjének beteljesülését látnák egy bajnoki címben, ez a Rams elsősorban nem érte, hanem Donaldért küzd.

Nem mintha ő ne venné ki a részét a csapat sikereiből. 86 nyomásgyakorlás és 15 sack került a neve mellé a PFF számításai alapján – előbbi a második legtöbb a ligában és ő az egyetlen iDL a top 8-ban, míg utóbbi a hatodik legtöbb. A rájátszásban sem esett vissza a teljesítménye, 16 nyomásgyakorlást (Von Millerrel holtversenyben a legtöbb) és két sacket jegyzett, illetve ő harcolta ki Jimmy Garoppolo mindent eldöntő pickjét is. Teljesen más ligában játszik a posztján szereplőkhöz képest, amit az is jól mutat, hogy míg ő 102 nyomást és 17 sacket generált idén, addig egyetlen iDL sincs a két csapatból, akinek akár csak az 50 nyomás és a 10 sack összejött volna.

Donald tehát kvázi egymaga is képes kitenni egy top 10-es védőfalat, pláne úgy, hogy még futás ellen is elit szinten játszik. Viszont idén abszolút nem egy egyszemélyes hadsereg, még a fal belsejében is vannak kifejezetten jó társai. A korábbi lionsös A’Shawn Robinson például egy kiváló futás elleni védőfalember, ráadásul Sebastian Joseph-Day is visszatérhet – nemcsak a mennyiség, de a minőség is adott. És akkor még nem is beszéltünk Greg Gainesről, aki egy kifejezetten korrekt mindenes, ráadásul a két csapatból neki van a második legtöbb nyomásgyakorlása 43-mal.

A Rams futás elleni védelme az egyik legjobb a ligában (DVOA alapján a 4.), mindezt értékelhető linebackerek nélkül. Ebben óriási szerepe van a belső védőfalnak, ami minden tekintetben átlagon felüli – még a nose tackle-ök is képesek nagy játékra. És igen, mindenkit lehet hosszabb-rövidebb ideig limitálni, de a 49ers elleni meccs is jól mutatta, hogy Aaron Donaldékat négy negyeden át kivenni a játékból szinte lehetetlen.

• Elit pass rush: Von Miller, Leonard Floyd és mindenki más

Az 50. Super Bowl MVP-je abszolút megszolgálja eddig a rá áldozott második és harmadik körös cetliket: 11 meccsen 48 nyomást generált és hat sacket jegyzett, ebből 16 nyomás és két sack a rájátszásban érkezett. Emellett a futást is elit szinten fogja, szinte a fénykorában lévő Von Millert látjuk a pályán. Nagyon ritkán kerül össze két ilyen kaliberű klasszis, félelmetes látni, hogy mire képes Donalddal.

A túloldalon Leonard Floydról már nehéz lenne azt mondani, hogy klasszis, még az is minimum véleményes, hogy megérte-e megtartani évi 16 millió dollárért. A szezon során 40 nyomást generált és 13 sacket szerzett, teljesen korrekt szintet hoz, de egy Donald-Miller duó mellett ennél azért többre lenne szükség. Ezzel együtt azért nagyon egyben van ez a védőfal, bár a szélen közel sincs olyan mélység, mint belül. Ogbonnia Okoronkwo és Terrell Lewis legjobb esetben is arra jók, hogy ne kelljen nagyon izgulni, ha Floydék pihennek egy kicsit.

• Csak mert muszáj: Ernest Jones, Troy Reader

Effektíve ennyi a csapat linebacker felhozatala, rajtuk kívül senki nem lépett pályára még a snapek 20 százalékán sem, ráadásul Earnest Jones is csak nemrég tért vissza. Ezzel együtt az idei harmadik körös újonc lehet egy amolyan titkos fegyver a csapatban, ő ugyanis az egyetlen linebacker mindkét gárdában, aki legalább egy valamiben használható, és szerencsére ez pont a coverage.

Persze nem kell hanyatt esni ettől a teljesítménytől, de már most többet hozzá tud tenni a játékhoz, mint bárki más a csapatból, pontosabban Troy Reader. Utóbbi leginkább pass rush-ban használható, már ha épp blitzelni küldik, de nem igazán tud szerelni, coverage-ben borzalmas, így kis túlzással tényleg csak azért lép pályára, hogy kilóra meglegyen a defense.

Rendszert tekintve a Rams alapvetően odd frontot, azaz 5 emberes falat használ három belső védőfalemberrel és két szélső pass rusherrel, mögöttük gyakran csak egy linebackerrel. Természetesen a mai NFL-nek megfelelően ez sokszor négy emberes frontra változik, ekkor A’Shawn Robinson megy le a pályáról (a sémákról holnap bővebben is értekezünk).

Nincs sztárdömping, de Stafford nem lehet nyugodt

Túlzás lenne azt állítani, hogy a Bengals védelem elit lenne, és ennek leginkább a front7 az oka. A linebacker-sor itt is katasztrófa, a pass rush effektíve csak két emberes, a futás elleni védelem pedig teljesen átlagos (DVOA szerint 16.). Ezzel együtt nem kutyaütők alkotják a Cincinnati védelmét.

• A kiváló iparosok a fal belsejében: BJ Hill, DJ Reader, Josh Topou, Mike Daniels

Bengalsnak nincs igazán elit játékosa iDL poszton, de a Super Bowlt tekintve az Aaron Donald utáni második legjobb így is nála van DJ Reader személyében, aki idén top 10-es teljesítményt nyújt úgy, hogy belülről minden figyelem rá szegeződik. Főleg futás ellen kiváló, pass rush-ban inkább csak jó a maga 29 nyomásával és két sackjével (a Ramsben ennél azért sokkal jobb számai lennének). A Readerre irányuló figyelem legnagyobb nyertese így BJ Hill, aki 37 nyomást és nyolc sacket jegyzett eddig és jó eséllyel a Super Bowlon is tőle várhatjuk majd a nagyobb játékokat.

A kezdő tehát abszolút rendben van, viszont a mélységgel vannak problémák. Larry Ogunjobi megsérült a Wild Card körben, így 41 generált nyomástól és nyolc sacktől esett el a Bengals, a mögötte a sorban lévő Josh Topou és a jelenleg kérdőjeles Mike Daniels pedig még a közepes szintet sem ütik meg. Ha a Hill-Read duó elfárad vagy megsérül, akkor komoly gondjai lesznek a Cincynek nem csak a futás megállításában, de a nyomásgenerálásban is.

• Nagyon jó, de még nem elit: Trey Hendrickson, Sam Hubbard és mindenki más

Teljesen hasonló a két csapat helyzete a szélen, de ahogy a belső védőfalnál, úgy itt is hiányzik a Bengals oldaláról az igazi szupersztár kaliber. Trey Hendrickson egyébként nem volt rosszabb idén pass rush-ban, a 86 nyomásgenerálása és 19 sackje a legtöbb a két csapat edge rusherei között, alighanem fog okozni pár nagyon kellemetlen pillanatot Staffordnak.

A probléma vele inkább az, hogy Millerrel és Floyddal ellentétben nagyon egysíkú a játéka. Futás ellen nagyon gyengén teljesít, könnyen el lehet szeparálni a futótól és óriási lyukakat lehet nyitni az oldalán. Persze ezt már tavaly is lehetett tudni, az ő esetében ez az ára a kiváló pass rush-nak, de távolról sem ideális a helyzet. Pláne úgy, hogy a túloldalon Sam Hubbard szintén nem valami jó futás ellen, így hiába szereztek ketten együtt 150 nyomást és 31 sacket idén, a külső futások ellen bajban lehet a gárda, főleg hogy két jó tackle-lel néznek farkasszemet.

A többiekre nem érdemes túl sok szót áldozni. A legjobb cserének Cameron Sample számít a maga 17 generált nyomásával, utána meg effektíve nincs senki – nemcsak a minőség, de a mennyiség is problémás.

• Csak mert muszáj: Logan Wilson, Germaine Pratt, Markus Bailey

Gyakorlatilag egy az egyben ugyanaz a helyzet Cincinnatiben, mint Los Angelesben. A csapatnak három linebackere is van, aki legalább 250 snapen pályára lépett, de nagyon nehéz bármi pozitívumot találni velük kapcsolatban. Logan Wilson és Germaine Pratt számít a két első számúnak, és bár szereztek hét INT-t, de a 82+ százalékos elkapási arány és az 1100+ engedett yard nem néz ki olyan jól. Emellett a futást sem tudják jól fogni, pass rush-ban sem jók és a PFF értékelése alapján egyikük sem fér be még a top 50-be sem (igaz, a Rams legjobbja, Earnest Jones is csak a 40. a listán).

Rendszert tekintve a Bengals négy emberes fronttal operál, nagy variálás ebben nincs, mögöttük pedig két linebacker áll fel az esetek jelentős százalékában.

Összegzés

Nem meglepő módon a Rams dominálja ezt az összevetést, hiszen két elit és legalább még két jó játékosa van, míg a Bengals legjobb esetben is négy jót tud felmutatni, ráadásul a mélység is a Los Angeles oldalán áll. A legnagyobb különbség a két front7 között a futás elleni védelemben van, ott ugyanis csak a két belső védőfalember képvisel minőséget a Cincy oldaláról, a maradék 4-5 ember teljesen alkalmatlan a futás megállítására, míg a Ramsnél csak a linebackerek nem képesek legalább egy átlag feletti szintre (Von Miller és Aaron Donald pedig ebben is elit).

Donald miatt pass rush-ban is a Rams az erősebb, de ha csak a széleket nézzük, akkor nincs nagy különbség, a Hendrickson-Hubbard duó képes hozni a Miller-Floyd által képviselt szintet. A linebacker sorban talán egy minimális, valószínűleg elhanyagolható minőségbeli előnye van a Los Angelesnek, jó eséllyel nem az LB-sor fogja eldönteni a mérkőzést.