198 elszalasztott lehetőség – A G.O.A.T. útja I. rész

Thomas Edward Patrick Brady 44 éves korában úgy döntött, hogy most már elég volt. Nem azért, mert nem bírta mentálisan vagy fizikálisan, nem azért, mert nem ő volt még mindig a legjobb az NFL-ben, nem azért, mert ne lett volna képes bármikor ledolgozni 24 pontos hátrányt 20 perc alatt a rájátszásban. A GOAT-on nem fogott az idő, az amerikai futball Chuck Norrisaként még mindig képes volt mindenre is, de míg sokan megelégednek a 90-95 százalékkal is, ő a 100-zal is csak fintorogva. 22 év után nem hajlandó arra az egyszeri halandók számára felfoghatatlan áldozatra, ami minden idők legjobbjává tette, és hiába lenne még így is az egyik legjobb, neki csak a tökéletes az elfogadható.

A legendás 12-es Kaliforniában született 1977-ben. Négyévesen a helyszínen szurkolt a hősének, Joe Montanának az NFC döntőben és elmondhatja magáról, hogy élőben látta Az Elkapást: a Cowboys elleni főcsoportdöntőben 27-21-es hátrányban az utolsó másodpercekben Joe Montana felívelte a passzt, amit Clark húzott le a célterületen, ezzel bejuttatva a 49erst a döntőbe és útjára indítva a dinasztiát. Ezzel együtt közel sem volt biztos, hogy a futballt választja.

Brady kifejezetten tehetségesen baseballozott, 18 évesen ki is választotta a Montreal Expos az 1995-ös MLB-draft 18. körében. Ez elsőre nem tűnik nagy dolognak, de a csapat olyan fizetést ajánlott a fiatal tehetségnek, amit 2-3. körösöknek szokás adni, a későbbi GM Kevin Malone egy potenciális All-Start látott benne. Brady ugyanakkor nem élt a lehetőséggel és a futball mellett döntött: elment a Michiganre, ahol irányítóként próbálta megalapozni a sikeres profi karrierjét.

198 elhalasztott lehetőség

A cikk folytatódik!Mindössze havi 3$ (+ÁFA) és több tucat extra cikket olvashatsz el, illetve korlátlan hozzáférést kapsz minden korábbi anyagunkhoz.Vagy légy a támogatónk további előnyökért! Ha már előfizető vagy, ne felejts el bejelentkezni (fent a menüben)!