Connect with us

Draft

A jövő sztárjai – Malik Willis

Emlékszünk a Bills-Chiefs playoff-meccsre, ugye? Az a találkozó (is) megmutatta, hogy a jövő a szuperatléta irányítóké az NFL-ben, amilyen Patrick Mahomes vagy Josh Allen. Baromi erős kar, atletikusság, improvizációs készség, playmaker képesség és mentalitás. Ha igazán elit és top irányítót akarsz, aki kvázi bármikor ki tud húzni a csávából, akkor ezek ma már szükséges (de nyilván nem elégséges) feltételek. Az idei draft classban egyetlen ilyen irányító van, ő pedig Malik Willis. 

A bevezető hájpja után gyorsan szögezzük le, hogy Malik Willis közel sem egy kész irányító. Sőt, jelenleg nem egy jó irányító NFL-szinten. Ha olyan QB-t akarsz, aki első naptól jól olvassa a védelmeket, jól megy végig a progressionön és jó döntéseket hoz, akkor nem Willis az embered, vidd inkább Desmond Riddert mondjuk. 2022-ben az első fordulóban fixen nem vele van a legjobb esélyed nyerni. Ha viszont olyan QB-t akarsz, akiben megvan az esély, hogy három év múlva top8-as, top5-ös irányító lesz, és olyan dolgokat fog csinálni, amire nagyon kevesen képesek a világon, akkor belé fektess és vállald a kockázatot, hogy soha nem jön ki belőle ez az állat.

Én személy szerint az ilyen irányítókat keresem, mert egy stabil, korrekt, ligaátlag QB mellé egy nagyon tökéletes rostert kell összerakni, hogy esély legyen a Super Bowlra, amit meg nem lehet fenntartani. Amit fenn lehet tartani, az a top irányítójáték, ez pedig elviseli azt, ha nem tökéletes mellette a roster. Ezért gondolom azt, hogy az idei classból Malik Willis az egyetlen, akit szívesen választanék ki az első körben, a top10-ben, de akár 1/2-re is.

Háttér

Willis Atlantában nőtt fel, a gimiben irányító volt, azonban a legtöbb egyetem elkapóként tekintett rá, ezért csak háromcsillagos tehetség volt és a Virginia Techen WR-ként kapott ösztöndíjat, meg is állapodott velük. Az utolsó pillanatban azonban jött az Auburn és irányítóként látott benne tehetséget, így végül mégis őket választotta. Azonban nem jutott neki szerep az Auburnnél, úgyhogy két év után transzferelt a Libertyre, ahol a szabályok értelmében ki kellett hagynia az első évét, és csak 2020-ban kapta meg a játéklehetőséget. Élt is vele, 11 meccsen 2250 yardot (8,5-es átlaggal), 20 TD-t és 6 INT-t dobált, plusz közel 1000 yardot és 14 TD-t hozzátett a földön is. Sokan már akkor top5-ös pickként gondoltak rá a potenciálja miatt, azonban 2021-ben nem játszott ilyen jól, több gyengébb meccse volt és az interceptionjei is megugrottak, így több lett a kérdőjel vele kapcsolatban.

Kezdjük azzal, hogy felépítésre Willis nem egy prototípus irányító, hiszen csak 184 centi, amivel alacsonynak számít – magasságra Baker Mayfieldhez lehet hasonlítani –, de nem vékony (99 kiló), tehát magasságához képest zömök, erős, izmos testalkata van.

Erősségek

Karerő. Magasan Willisnek a legjobb a karereje a classban, és a ligában is top5-ös lesz azonnal – hátsó lábról simán ereszt el 60 yardos bombákat. Egyszerűen kilő a kezéből a disznóbőr és átsüvít a levegőn akár rossz körülmények között is – láttuk ezt a Senior Bowl edzésein is, ahol rajta kívül mindenki szenvedett az időjárás miatt. Szűk résekbe könnyen dobja be a labdát, túloldali hashmarkról az oldalvonal mellé két védő közé be tudja helyezni a passzait, ami által olyan dobásokat is kivitelez, amit sokan meg sem próbálnak. Az erős kar a hosszú passzok mellett abban is segít egy játékost, hogy ha fejben nem tökéletes és mondjuk egy fél ütemmel lemarad, akkor azt kompenzálni tudja a gyors dobásaival. Ezáltal a hibázási lehetősége magasabb, mint egy átlagos karral megáldott társának, nem kell mindenben tökéletesnek lennie.

Atletikusság. Igazi dual-threat irányító, Lamar Jackson mögött a második legjobb irányító lesz lábon, amint beteszi a lábát az NFL-be. Robbanékony, dinamikus, nagyon nehéz földre vinni, mert átcsúszik a védők kezei között (90 elrontott szerelést erőszakolt ki tavaly), és nagyon jól is lát a pályán. A kontakttól sem fél, de várhatóan ezt azért majd kicsit kinevelik belőle, annyira nem robosztus a felépítése, mint egy Josh Allennek. Lehet használni a lábait előre megtervezett futójátékoknál, rövid yardos szituációknál, emellett pedig menekülések esetén is rengeteget ki tud hozni a játékból, egy halálra ítélt playből is simán kihoz pozitív yardokat – emiatt pedig magas padlóval rendelkezik, erre már akkor is lehet támaszkodni, amikor még tanulja a passzolás nüanszait.

Improvizálás, playmaking. Willis igazi playmaker, nincs jobb szó erre. Semmi segítsége nem volt a Libertyn, neki kellett az egész csapatot a hátán cipelnie. Az elkapói nem szakadtak el és ha igen, akkor sokat dropoltak, a támadófala pedig pocsék volt, 39,8%-ban kellett nyomás alatt játszania, sokszor amint odaért a labda a kezébe, már ketten rontottak rá. Rengeteg olyan helyzet volt tehát, amikor menekülnie kellett a zsebből és struktúrán kívül megoldania a játékokat. És meg is tette, ez pedig egy baromi fontos tulajdonság a mai NFL-ben. Egyrészt tudja használni a lábait, de emellett futtából is jól dob, ráadásul a dobásszögeit is tudja változtatni, így elkerülve az érkező védőket és így ösztönösen megoldva különleges szituációkat, amikre nem tud készülni az ember.

Ebben a három kategóriában 10/10-es, tehát kvázi tökéletes értékelést kap. És ezek azok a tulajdonságok, amik kellenek ahhoz, hogy kiemelkedj a középszerűségből, hogy jó helyett elit lehess az NFL-ben. 

Fejlesztésre szoruló területek

Zsebérzet. Szerintem ez a legrosszabb tulajdonsága jelenleg. A Liberty támadófala nagyon gyenge volt, de Willis sem kezelte jól a helyzetet. Sokszor tiszta zsebből is hamar menekült ki, sokszor meg túl sokáig maradt benn a káosz ellenére is, hátha sikerül megcsinálnia egy passzt. Nem érzékeli jól a nyomást, sok elkerülhető sacket nyelt be, és ezen sokat kell javítania, mert ezek megölik a drive-okat.

Hero ball, sok negatív játék. Ez azért valamilyen szinten érthető: ha neked kell mindent megoldanod, akkor a hősies pozitív játékok mellé fognak jönni a csúnyán kinéző hibák, amikor rég fel kellett volna már adni a játékot és kidobni oldalra a labdát, ehelyett jön a játék meghosszabbítása, futkorászás össze-vissza, majd egy 15 yardos sack vagy egy interception. Ilyen volt Josh Allen is a Wyomingnál, és ilyen volt karrierje elején is a Billsnél, nem volt halott játék a számára. Szóval ezt nyilván ki kell nevelni Willisből is, de jelenleg elmondható, hogy megkérdőjelezhető a döntéshozatala.

Inkonzisztens lábmunka, inkonzisztens pontosság. Willis pontossága hol a helyén van, hol nincs. A mély passzai egyébként többségben pontosak (jobb arányban, mint a hozzá hasonlítható Josh Allennek, Justin Herbertnek vagy Lamar Jacksonnak utolsó egyetemi évében), kiváló touch passzai vannak mélyre, de a rövidebb és középtávoli dobásoknál időnként (túl gyakran) jönnek csúnya pontatlanságok – általában túl magas passzok. Ez a lábmunkára vezethető vissza, ami eléggé inkonzisztens, sokszor nem a megfelelő irányba néz a lába, így pontatlanok lesznek a dobásai is. Ezen mindenképp dolgoznia kell majd a holtszezonokban, de az jó jel, hogy a 2020-ról 2021-re javult a lábmunkája, így az látszik, hogy edzhető. Ez egyébként újabb közös pont Josh Allennel.

A legnagyobb problémája tavaly a középtávoli dobásokkal volt, ahol bőven átlag alatti volt a pontossága, messze elmaradt a fent említett triótól például, de többi társától is. Ez azért nagy probléma, mert talán ez a legfontosabb része a pályának az NFL-ben – annyi jó hír, hogy 2020-ban viszont elég jól teljesített ebben, szóval lehet ebben bizakodni.

Sokszor az első olvasáson ragad. A Liberty támadósora elég furcsa volt, hiszen két playcaller volt, az egyik korai downokra, a másik harmadik kísérletekre és a red zone-ban, és így kvázi két playbookja volt Willisnek. Maga a rendszer nem volt bonyolult alapjaiban, és valószínűleg többet is rá lehetett volna bízni Willisre, hiszen a csapatoknak megmutatta a combine alatti interjúk során, hogy nagyon jó információfeldolgozó-készsége van – és ez látszott a pályán is, hiszen sokszor up-tempo offense-szel mentek és a vonalon kellett mindenki tudtára adnia, mi következik.

Ennek ellenére többször előfordult, hogy nagyon sokáig ott ragadt az első olvasásán és akkor is neki akarta erőltetni a labdát, amikor arra esély sem volt, és tovább kellett volna mennie a második olvasására. Mivel végig őt bámulta, így a védő is oda tudott érni – nézzétek csak meg a fenti videót, ez valószínűleg a legrosszabb játék tőle karrierje során. Túl gyakori volt, hogy leragadt az első olvasásánál, és az is, hogy megvárta, míg üresen lesz az elkapója ahelyett, hogy előre látva a kialakuló helyzetet hamarabb elindította volna a labdát (anticipation). Emellett a safetyket sem mozgatja rendszeresen a szemével. Az ilyen fejlett irányítódolgokban, a poszt nüanszaiban még bőven fejlődésre szorul.

Végül nem mehetünk el amellett, hogy a Libertyn gyenge ellenfelek ellen pallérozódott, kevés meccse volt magasan jegyzett csapatok ellen. Ehhez persze hozzá kell venni, hogy az ő csapattársai is gyengék voltak, ettől függetlenül egyértelmű, hogy nagyobb ugrás lesz számára az NFL-be érkezni, mintha valaki egy első osztályú programból érkezne. Ezért is kell időt adni neki.

Összességében

Számomra egy irányító van az idei classban, aki magas picket ér, ő pedig Malik Willis. Nem azért, amilyen irányító az első héten lesz, hanem azért, amilyen a 2-3. évére lehet. Aki 2022-re kirobbanó évet vár tőle, az rosszul teszi – lehet, hogy megcsillantja tehetségét és lehet majd bizakodni vele kapcsolatban, de nem várható tőle jó újonc szezon, és épp ezért nem is szabad majd leírni egy év múlva. Ellenben minden adottság megvan benne ahhoz, hogy top10-es, akár top5-ös irányító lehessen. Azok már most megvannak benne, amik ki tudnak emelni a jó irányítók közül a legjobbak közé. Most azon kell majd dolgoznia, hogy azok is meglegyenek, amik a rossz irányítókból jót csinálnak.

Két dolog fogja meghatározni az ő jövőjét, és hogy sikerül-e elérni ezt a plafont, vagy bustként vonul be a történelembe. Az egyik, hogy melyik csapathoz kerül, milyen ott a szervezet, mennyire támogató a közeg, mennyire van meg a győztes kultúra és a jó edzői tevékenység. Egyre jobban hiszem, hogy ez a legfontosabb faktor abban, hogy egy irányító beválik vagy sem. A másik pedig, hogy ő maga mennyire motivált, mekkora akarata van, mennyire akar dolgozni, milyen munkabírású, mennyire alázatos. Ezt innen nyilván baromi nehéz megállapítani. A róla olvasottak alapján ez meglehet benne, de természetesen a csapatok ezt jobban meg tudják állapítani a vele eltöltött idő alatt.

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!