Három napja, amikor megírtam ezt a cikket, két forgatókönyv közül kellett választanom. Akkor még úgy tűnt, hogy Aaron Rodgers megy Denverbe, és ebből kiindulva úgy kalkuláltam, hogy a Seahawks nyom egy utolsó win now-t a meggyengült NFC-ben. Ebből mára az eredeti kitekintőhöz hasonlóan semmi nem maradt, egyszerűen rá rúgta Seattle-re az ajtót az új korszak.
Cap-helyzet
A Seahawksnak nem kell különösebben panaszkodnia a fizetési plafon miatt, a 49,922 millió dollár a harmadik legtöbb az egész mezőnyben. Ebben természetesen benne van Bobby Wagner menesztése, Russell Wilson elcserélése, illetve Shelby Harris, Noah Fant és Drew Lock megszerzése.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Túl sok mindent nem lehet vagy kell csinálni, legfeljebb a belső védőfalember Poona Ford szerződéséhez lenne érdemes hozzányúlni. A 26 éves játékos nem elit, de átlagon felüli játékra képes, és ugyan a kivágásával is lehetne spórolni, ő abszolút az a kaliber, akivel hosszú távon is lehet számolni. A szerződése utolsó évébe lépett, adná is magát egy hosszabbítás.
Esetleg még Jason Myers az, akivel érdemes lenne komolyabban foglalkoznia a csapatnak. A kicker tavaly borzasztóan rúgott (73,91 százalékos hatékonyság) és a kivágásával 4 millió dollárt lehetne megtakarítani. Az ezt megelőző szezonokban jól teljesített, szóval egy cut, majd olcsó visszaigazolás is benne lehet a pakliban, de 1,5-2 milliónál semmi esetre sem érdemel többet.
Ezzel a két lépéssel máris közel 60 millió dollárja lenne a Seahawksnak, és ugyan nem feltétlenül szükségszerű, de Chris Carsont (RB), Kerry Hydert (iDL), Nick Bellore-t (FB) vagy épp Ugo Amadit (CB) is el lehet küldeni/cserélni valami apróért és 2-3 millió dollárnyi spórolásokért, ha Pete Carrollék tényleg a nulláról akarják kezdeni. Pénz tehát lenne költeni, de nem tartom valószínűnek, hogy idén komolyabb nagybevásárlást csinál a gárda.
Nem is lenne értelme. Egyrészt az offense jelenleg egy nagy kérdőjel (pláne, hogy állítólag DK Metcalf és Tyler Lockett is mozdítható, igaz utóbbit csak június után lehet elcserélni úgy, hogy ne növekedjen a cap hitje), másrészt a védelemben az egy szem Jamal Adamsen kívül nincs minőség. Ez nem túl vonzó a legjobb FA-k számára, és mivel az idén el nem költött pénzmennyiség átvihető jövőre, így nem vész kárba semmi. (Az sem kizárt, hogy ezt a rengeteg cap space-t arra használja a csapat, hogy értékké tegye Tyler Lockettet vagy Jamal Adamst – egy-egy első kört is érhetnek, ennyit meg megér az a 24,5 millió dollárnyi extra cap hit, jövőre ennyivel kevesebb lenne.)
A legfontosabb szabadügynökök
A cap space tehát nem akadály, ellenben a szándék jó eséllyel hiányozni fog. Ugyan nyolc kezdő játékosnak is lejár a kontraktusa és tele van hiányposztokkal a csapat, de egy playmakert leszámítva senkiért sem lenne kár.
DJ Reed egy bizonyítéka annak, hogy Seattle-ben nagyon tudnak cornereket nevelni – kár, hogy ez a nevelés általában az adott játékos utolsó szezonjában érik be, ami mindig magas igényekkel párosul. Ugyan a 175 centis magassága miatt nem tipikus Seahawks prototípus, de a játékára így sem lehetett panasz: tavaly 51,5 százalékos pontossággal dobáltak és mindössze 66-os passer ratinget engedett az ellenfelek irányítóinak, amik kiváló számok.
Ugyanakkor mivel tavaly a gárda elengedte Shaq Griffint és tényleg tudnak jó CB-ket kinevelni Seattle-ben, így jó eséllyel hasonló sorsra jut Reed is. Mellette a másik kezdő CB, Sidney Jones szerződése is lejár, sőt a kezdő FS Quandre Diggs is szabadügynök lesz, vagyis a tavalyi kezdő secondary 3/4-ének lejár a szerződése.
A védelemből még az idén márciusban 35. születésnapját ünneplő Al Woodsot érdemes kiemelni, aki szintén a jobbak közé tartozott, és ha nem vonul vissza, akkor veteránminimum közeli összegért érdemes visszaigazolni. Hasonló a helyzet az elmúlt évek egyik legnagyobb bustjával, Rashaad Pennyvel, aki a szezon utolsó öt meccsén közel annyi yardot (671) és több TD-t (6) szerzett, mint előtte 3,5 év alatt összesen (930 yard, öt TD). Akár a csere QB Geno Smith-t is meg lehetne tartani abban az esetben, ha nem az idei rookie irányító felhozatalban látja a jövőt a Seahawks, bár meglepő lenne, ha nem érkezne idén újonc quarterback.
És itt még nem ér véget a történet. A támadófalból jelen pillanatban távozik a két kezdőnek szánt tackle és a center, valamint a kezdő tight end. Duane Brown teljesítménye ugyan tavaly egy fokkal visszaesett, de a 36 éves játékos még mindig kezdő kaliber, és abból is a jobbik fajta. Brandon Shellről ugyanezt soha nem lehetett elmondani és sokat is volt sérült, de kezdőként mindig hozott egy stabil közepes teljesítményt, Ethan Pocic pedig karrierévet tartott és teljesen korrekt játékot nyújtott. Nem ez a legelitebb társaság, de egyszerre elveszíteni mindhármójukat nem lenne ideális.
Végül, de nem utolsó sorban pedig ott van Gerald Everett, aki ugyan továbbra sem nőtt fel a draftolásakor felé támasztott elvárásoknak, de a támadókoordinátor Shane Waldron így is sok hasznát vette. Nagyjából meg is szolgálta a 6 milliós fizetését, a 81,4 százalékos elkapási aránya, a 478 yardja és a négy TD-je is karriercsúcs volt, de pechjére Noah Fant miatt nem nagyon van maradása.
Potenciális érkezők/maradók
Az eredeti elképzelésem nagyon optimista, már már álomszerű volt. Úgy gondoltam, hogy Duane Brown és Pocic visszatér, illetve marad a csapatnál Penny, Geno Smith, Everett és Al Woods, sőt még DJ Reedet is sikerül megtartani egy komoly szerződéssel. Melléjük jöhetett volna a piacról Morgan Moses a támadófal jobb szélére, Marcus Maye a safety-sorba korábbi csapattársa, Jamal Adams mellé, illetve Chandler Jones személyében egy veterán klasszis pass rusher is Seattle-be tette volna át a székhelyét. Ebből most nem lesz szinte semmi.
Penny visszaigazolása valószínűleg továbbra is terítéken van, mert Carroll nagyon szereti és a 2021-es szezon hajrájában tényleg rendben volt a játéka. 3-4 millió dollárt el lehet rá költeni a büdzséből, de ennyi a max. Duane Brown öreg ahhoz, hogy 10+ milliót adjanak neki a következő két évre, Shell se nem fiatal, se nem jó, így egyedül Pocicot lenne értelme megtartani a lejáró szerződésű falemberek közül: idén csak 27 éves lesz, karrierévet tartott tavaly, hosszú távon lehet belőle egy korrekt játékos.
Rajtuk kívül csak 27 év alatti, elméletben viszonylag magas plafonnal rendelkező játékosokat néztem ki. Eli Apple egy korábbi első körös, aki ugyan legutóbb pocsék Super Bowlon mutatott teljesítményével és a nagy szájával tűnt ki, de még mindig csak 26 éves és talán Carrollék ki tudnak hozni belőle valamit (a paraméterei Seahawks kompatibilisek, voltak azért jobb periódusai karrierje során – egy próbát megér).
Hasonló a helyzet Joseph Noteboommal és Ogbonnia Okoronkwóval. A két Rams nevelés nem kapott nagy szerepet a Super Bowl runban, de amikor pályán voltak, akkor rendben volt a teljesítményük. Noteboomban sokan kezdő kaliberű LT-t látnak, Okoronkwo meg 150 pass rush snapen 21 nyomást és három sacket jegyzett tavaly, emellett futás ellen is jól játszott és lehet benne kezdő potenciál.
Összegzés
Ez a szezon már most megy a levesbe. A roster Wilsonnal is csak egy komoly bevásárlás után lett volna Super Bowl esélyes, így pedig ezt el kell felejteni. Nem hiszem, hogy DJ Reed kaliberű játékosok most szívesen igazolnának Seattle-be, pláne úgy, hogy a piacon is jó eséllyel megkapják azt, amit a Seahawks tud ajánlani. Amúgy is csak pénzkidobás lenne 10-15+ millió dolláros szerződéseket kötni, ez az idény nem erről szól. Kell pár olcsó és fiatal, némi extra potenciállal rendelkező játékost keresni, hátha beválnak, aztán lehet minden figyelmet a draftnak szentelni – most minden ezen múlik.
[/ppp_patron_only]
