Adott két kezdő szintű, de drága és aktuális csapatában fölöslegessé vált irányító, akiket több csapat is szívesen látna a soraiban. Az eladóknak jó lenne még a draft előtt megejteni a cserét, de a potenciális vevők érthető okokból kivárnak, ez pedig sok mindent befolyásolhat. Addig is nézzük meg, mit is ér jelenleg Baker Mayfield és Jimmy Garoppolo, mennyi hozzáadott értékük van a sikerhez, miben jók és hol lehet kihozni belőlük a legtöbbet.
A piacon történt mozgások után több csapat is konszolidálta a QB-helyzetét, legalábbis többé-kevésbé. A szó szigorú értelmében az irányító csak a Texans, a Steelers, a Falcons, a Panthers és a Seahawks esetében hiányposzt, miközben a drafton ugyan van öt olyan prospect, akiből akár kezdő is lehet, de reálisan nézve ez inkább 1-2 játékost jelent, és őket sem jegyzik túl magasan vagy jelentenének azonnali megoldást. Eközben például a Panthersnél már idén kellene eredményeket felmutatni, de a többi csapat se nagyon halogathatja a dolgot, pláne hogy ott van például a Lions (vagy akár a Giants), ami már rögtön a draft elején beleköphet a levesbe.
[ppp_patron_only level=”1500″ silent=”no”]
Az már most biztos, hogy mindenkinek nem fog potenciális franchise irányító jutni, így pedig lesz kereslet Jimmy Garoppolóra és Baker Mayfieldre. Utóbbi esetében korábban a Seahawksot emlegették, míg a napokban a Panthers tűnik a befutónak, előbbi pedig riport szintjén a Panthersszel lett összeboronálva, de épp sérülésből lábadozik, így a draft után, de méginkább nyáron dőlhet el a sorsa.
Mi az a szint, amiért még érdemes cserélni?
A irányítók rangsorolásán és kalapokba/polcokra helyezésén rengeteget lehet vitatkozni, de a gyakorlatban csak két kasztért érdemes cserélni:
- a franchise irányítókért – akik képesek a rendszeren kívül, saját zseniből konstansan pozitív játékokat csinálni és a hátukon cipelni a csapatukat;
- a Kirk Cousinsokért – akik egy adott rendszeren belül jó számokat hoznak és egy jó csapattal, edzői gárdával képesek a rájátszásért küzdeni.
Ez a két osztály nagyjából a kezdő irányítók felét öleli fel és azok a QB-k kerülnek ide, akiket nem szívesen váltasz le mondjuk egy olyan classban, mint az idei. Az első csoport evidens, még ha közöttük is lehet alcsoportokat csinálni, a másik viszont talán nem annyira triviális (ez az új Dalton-skála).
Azért neveztem el ezt a polcot Kirk Cousinsról, mert ugyan tavaly a 6. legjobb irányító volt a PFF értékelése alapján, de pont nem akkor volt kiváló, amikor kellett. Mert hiába van 104,5-ös QB ratingje a harmadik downoknál – ami 20 ponttal jobb, mint az átlag – ha az EPA-ja csak az átlagos szintet üti meg (magyarán nem csinálja meg a fontos játékokat akkor, amikor nagyon kellene). De az is beszédes, hogy míg ligaelit számokat hoz akkor, amikor az első olvasását kell megdobnia (0,2+ EPA), addig bőven átlag alatt teljesít, ha a második vagy harmadik olvasást kell megcsinálnia.
Ugyan egyetlen metrikus értékelés sem tökéletes, de például az első és többi olvasás közötti hozzáadott érték különbsége sok esetben elég jól mutatja, hogy ki az, aki képes a rendszeren kívül is teljesíteni. Az első olvasás ugyanis mindig a legegyszerűbb: az többnyire a tervek szerint megy, a támadófal még bírja, meg van határozva az elsődleges célpont, a végtelenségig lehet ezt gyakorolni az edzéseken. Amikor viszont az A-terv nem működik, akkor nagyon gyorsan kell nagyon jó döntést hozni és az esetek többségében az ellenfelek védelmei a harmadik és negyedik kísérleteknél veszik elő a legjobb játékaikat – akik ekkor nem tudnak jól teljesíteni, azok nem fognak győzni.
Cousins esetében tavaly 0,26 volt az EPA/passz mutató az első olvasásra, ami -0,07-re csökkent a következő olvasásnál, miközben a ligaátlag ilyenkor 0,02 volt. Az előbbi elég jó lehet arra, hogy egy top csapatban akár Super Bowlig jusson, de az utóbbi alapján az is egyértelmű, hogy ő maga nem fogja hátán cipelni a csapatot (és ez nem új dolog, egész karrierjében ezt hozta).
Vele ellentétben Matt Stafford (ha már elcserélt irányítókról van szó) 0,28 EPA/passz mutatót tudott felmutatni tavaly az első olvasásra, míg ez a szám 0,46-ra nőtt, ha improvizálni kellett (de 2020-ban is 0,35 EPA/passz mutatója volt). Ennél is jobb volt például Tom Brady (0,52), de Josh Allen (0,38) és Justin Herbert (0,28) is nagyon élt tavaly, ha el kellett térni az A-tervtől. Ez persze önmagában még nem magyaráz meg mindent, de nem véletlen, hogy amennyiben a rendszeren kívüli dobásokat nézzük, csak Taysom Hill, Jameis Winston, Sam Darnold, Andy Dalton, Zach Wilson, Trevor Lawrence, Baker Mayfield, Big Ben és Tyler Huntley volt rosszabb tavaly Cousinsnál.
Megütik a szintet
Azt alighanem nyugodtan kijelenthetjük, hogy sem Garoppolo, sem Mayfield nem franchise irányító. Már a játékuk/karrierjük alapján is kiemelhetjük ezt, de az EPA is ezt támasztja alá: utóbbinak tavaly -0,32-es volt (de a 2020-as jó szezonjában is -0,16-os), míg előbbinek kerek nulla. Igaz, Garoppolo esetében ki kell emelni, hogy amennyiben a checkdownokat és a scramble-öket is belevesszük a képletbe, akkor már +0,20-as EPA-ja van, de a checkdownból csinált 60 yardos TD-ket talán túlzás lenne az ő számlájára írni.
Első olvasásra egyébként a 49ers irányítójának 0,18-as EPA-ja volt passzonként, míg Mayfieldnek -0,03-as, de az ő esetében meg azt érdemes megjegyezni, hogy sérülten játszott – 2020-ban 0,26-os EPA-val dolgozott és a valóság valószínűleg a kettő között lesz. Ez a 0,15-0,18-as extra hozzáadott érték egyébként kifejezetten jó, az átlag tavaly 0,06 volt – és ismétlem, nem szabad ezeket a számokat túlbecsülni, de ha ehhez hozzávesszük Mayfield újonc szezonját és a 2020-ast, illetve Garoppolo 37-16-os karriermérlegét, akkor alighanem kijelenthetjük, hogy egy jó rendszerben lehet velük eredményeket elérni.
Ha az a kérdés, hogy érdemes-e értük cserélni, akkor azt mondom, hogy a megfelelő áron és körülmények között igen. Mindkét irányító bőven Carson Wentz felett van, aki a karrierjét nézve abszolút nem tett többet hozzá a játékhoz, mint Garoppolo vagy Mayfield, mégis az elmúlt két holtszezonban egy első, egy második és két harmadik körös picket adtak érte. Csak Baker/Jimmy miatt egyik csapat sem lesz contender, de nem egy franchise lenne bőven jobb velük a fedélzeten.
Baker Mayfield vagy Jimmy Garoppolo?
Ha a negatívumokról van szó, akkor nem is érdemes külön bontani a két QB-t: mindketten rosszak, ha improvizálni kell, sérülékenyek (Garoppolo 25 meccset hagyott ki 2018 óta, míg Mayfield ugyan csak három meccset hagyott ki az elmúlt három évben, de mindig van valamilyen nyavalyája) és az atletikusságuk limitált. Emellett a szerződésük csak egy évre szól, 18-27 millió dollárt keresnek, illetve a 49ers QB-ja novemberben már 31 éves lesz, míg a Browns 1/1-ese nem a legkönnyebben kezelhető személyiség. Nem a legerősebb kezdés, így beszéljünk a pozitívumokról – azokról a kvalitásokról, amik miatt egyik-másik csapatnak érdemes lenne cserélni értük.
- Jimmy Garoppolo
Garoppolo egy kiváló vezér, könnyen edzhető, nagyon gyorsan szabadul a labdától és a legkisebb félelem nélkül képes támadni a pálya közepét. Ez utóbbi Kyle Shanahan rendszerében kulcsfontosságú és egy olyan kvalitás, amivel például Russell Wilson vagy Aaron Rodgers nem rendelkezik/nem jó/nem szereti. Ami ennél is fontosabb, hogy mindezt kifejezetten jól is csinálja: pontos, jól időzít és konzisztensen megcsinálja a játékokat.
Ebben természetesen Kyle Shanahannek óriási szerepe volt, szóval nem lehet azt mondani, hogy 20 yardon belül a pálya többi részében használhatatlan – nem nagyon van viszonyítási alap, mert Kittle és a futók a számok között próbálták üresre játszani magukat. Amit viszont ki lehet jelenteni, hogy Garoppolo nem jó a hosszú útvonalaknál: a karereje rendben van, de nem elit és nem is jó a mély labdákban. És igen, lehetne mondani, hogy ez is a rendszer miatt van, mert a labdáinak csak 7-8 százaléka megy 20 yardnál messzebbre, de ez már nem csak Shanahan sara – ahogy Sean McVay sem tudta megnyújtani a pályát Jared Goffal, úgy Shanahan sem tudta Garoppolóval.
A Texans jó eséllyel a patriotsos kapcsolat ellenére sem fog iránta érdeklődni és vélhetően inkább Millsszel mennek idén, de a Seahawks és Falcons sem tűnik jó fitnek (előbbi ráadásul csoportrivális, utóbbi meg a hírek szerint maximum a draftról hozna QB-t). Ellenben a Steelersben nem lenne rossz, még ha Mitch Trubiky miatt nem is túl valószínű: Big Ben és a támadófal limitációi miatt Pittsburgh-ben már tavaly a gyors, rövidjátékos offense döcögött és Garoppolo a tavalyi Roethlisbergerhez képest abszolút előrelépést jelentene. A legjobb opciónak viszont a Panthers tűnik.
A csapat új támadókoordinátora Ben McAdoo jó eséllyel egy up-tempo, west coast stílusú (rövid, horizontális útvonalakra és screenekre épített) rendszert fog futtatni, ahol az irányítónak leginkább az lesz a feladata, hogy minél gyorsabban a playmakerek kezébe juttassa a labdát. Tavaly Garoppolo szabadult a negyedik leggyorsabban a labdától, a pálya közepén Christian McCaffrey-nek és DJ Moore-nak dobálhatná a disznóbőrt – ezerszer jobb fit lenne ő, mint Mayfield.
Ami pedig a potenciális ellenértéket illeti: a 27 millió dolláros fizetés miatt a második körös picket is kizártnak tartom, még úgy is, hogy az a Panthers részéről csak 2023-as lehet. Persze, ha ebből valamennyit átvállal a 49ers, akkor elképzelhető egy kicsit magasabb ellenérték, de a realitás inkább egy harmadik kör lehet, esetleg még némi apró mellé. Ami Carson Wentz árát látva minimum vicces, de évente csak egyszer van bolondok napja.
- Baker Mayfield
Mayfield tavalyi szezonját a második héten összeszedett – normál esetben season ending – sérülése miatt érdemes kivenni a képletből – ha nem vállalja a játékot és IR-re kerül, akkor talán nem cserél Watsonért a csapat. Az ezt megelőző három évből ugyanis kettő nagyon jó volt.
Persze ezt is kontextusba kell tenni. Kevin Stefanski wide zone rendszere nagyon QB-barát lett, a rengeteg play-action, RPO, screen, rollout dropback és az elit támadófal miatt objektíve Mayfield dolga volt az egyik, ha nem a legkönnyebb az egész ligában. Közel három másodperce volt passzolni, Garoppolóval ellentétben a pálya minden részére odadobta a labdát, nem félt a hosszú passzoktól sem és amit a rendszer nyújtott, azt kihozta belőle.
Hogy ezen miért változtatott tavaly Stafanski, az jó kérdés. Talán alábecsülte Mayfield sérülését, talán túlbecsülte az irányítót és ahogy McVay Stafforddal, úgy ő is ki akarta bővíteni a playbookot, talán úgy érezte, hogy a sérülése miatt így segíthet a legjobban az irányítónak. Akárhogy is történt, a felek között megromlott a viszony és Mayfield állítólag már a szezon közben kiakadt a rengeteg három tight endes felállás és futásközpontú játék miatt, és szeretett volna sokkal több play-action bootleget, illetve azt, hogy az offensive coordinator Alex Van Pelt hívja a játékokat.
Egyelőre nem is vagyok teljesen meggyőződve arról, hogy a Cousins-csoport lehet a max Mayfieldnek, temetni legalábbis biztosan korai. A megfelelő körülmények között még azért lehet belőle egy jó irányító, és nem hiszem, hogy ezt Carolinában találná meg. Neki sokkal jobban passzolna a Seahawks, ahol továbbra is Sean McVay fáról érkezett Shane Waldron a támadókoordinátor és akinek most Wilson távozásával lehetősége van meghonosítani a saját wide zone rendszerét.
Alighanem mindkét félnek ez lenne a legjobb opció, ráadásul Watson miatt a Brownsnak nincsenek nagy igényei és állítólag már annak is örülnének, ha valamilyen harmadik napos pick mellett valaki átvenné Mayfield fizetését. Az sem mellékes, hogy Pete Carrollék kedvelik Mayfieldet és vad pletykák szerint akár Wilsont is hajlandóak lettek volna feláldozni érte a 2018-as draft előtt. Akárhogy is, ez egy kifejezetten gyümölcsöző kapcsolat lehetne.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások