A Ravens az AFC egyik élcsapataként tavaly lemaradt a rájátszásról, azonban ezért kevésbé a keret erőssége és mélysége volt okolható, mintsem a rettentően sok sérült. Egy egészséges rosterrel a Baltimore ott van a konferencia legnagyobb esélyesei között, így nem kellett tőlük túl hangos offseason ennek fenntartásához. Nem is hozták zsákszámra az új embereket a szűkös cap helyzet miatt, de az a pár érkező nagyon jól néz ki.
A Ravens nem, vagy csak kevés kulcsjátékosát vesztette el ebben a holtszezonban. A támadósorból Sammy Watkins hiánya bőven a pótolható kategóriába esett, ahogyan a visszavonuló Alejandro Villanueváé is. Az ex-Steelers falember sokoldalúsága jól jött, amikor Ronnie Stanley az egész szezonra kidőlt (ismét), de hosszú távon könnyen lehet, hogy a cut várt volna a veterán falemberre. A jobb oldalon lett volna esetleg esélye 2022-ben is, de végül sikerült egy talán a sémába jobban illeszkedő emberrel pótolni őt. Nem egészen sikerült azonban a Bradley Bozeman által okozott űrt ugyanilyen szinten betölteni. Jelenleg azt lehet mondani, hogy a center az egyetlen hiányposztja a támadósornak, de ahogy Bozeman példája is mutatja, ide akár a 3. napon is lehet kezdőt találni a drafton.
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
A védelmet már jobban meggyengítette a távozók névsora. A védőfal közepe gyakorlatilag kiürült. A tavalyi 4 legtöbbet pályára lépő defensive tackle-ből csupán Justin Madubuike maradt az egységnél. Brandon Williams és Justin Ellis jó és hasznos játékosok voltak, előbbi kifejezetten hasznos futás elleni falember volt korábban, de a kor kezdett meglátszani rajta 2021-ben. Nem úgy Calais Campbellen, aki 2021-ben is a liga egyik legdominánsabb falembere volt és a hiánya komolyan visszavetheti nemcsak a futás elleni védelmet, de a pass rush hatékonyságát is. Mivel még mindig szabadügynök, további egy évre lenne értelme visszahozni és valahogy kigazdálkodni a fizetését.
Hasonlóan fontos játékos azonban szerencsére nem távozott. Justin Houston hasznos rotációs játékos volt, de a fiatalok be tudják tölteni az ő szerepét a következő szezonban. Josh Bynes és Anthony Averett bár sokat játszottak, nem tartoznak a meghatározó játékosokhoz. Bynes hiánya lehet nagyobb, aki emelkedett kora ellenére meglepően jó szezont hozott le és volt a csapat legjobb futás elleni linebackere. Patrick Queen túloldalán szükség is volt egy ilyen jól szerelő hagyományosabb felépítésű játékosra. Végül Tavon Young, aki a csapat egyetlen cutolt játékosa volt, de a több nagynevű corner között mindig is csak kiegészítő embernek számított.
Pár need gyűlt össze így, azonban azok egy részét remekül tudta orvosolni a csapat. Morgan Moses elcsábítása talán az egész piac egyik legjobb ár/érték arányú igazolása lett. Moses egy nagy, fizikális jobb oldali tackle, aki kissé érthetetlenül írt alá olcsón azok után, hogy a tavalyi prove-it évében remekül teljesített a Jetsben. Tökéletesen illeszkedik ebbe a sok power elemet is tartalmazó falba, ahol sok múlik a játékosok erején. Akkor sem lett volna baj, ha Villenueva marad a kezdő, de jobb játékost sikerült Mosessel szerezniük olcsóbban. Jár a pacsi!
Az offense másik érkezője igazából egy visszatérő, Patrick Ricard. A Baltimore erősen futásorientált csapatként sokat használja a kikopóban lévő fullback posztot, ráadásul Ricard a liga egyik legjobb játékosa. Talán picit vastagon fogott a toll a szerződés aláírásakor, csak azért adtam rá “B” osztályzatot, de a bevált dolgon ne változtass elv alapján nem rossz, hogy visszahozták a csapathoz.
A védelembe talán meglepő módon csupán egy falember érkezett, pontosabban tért vissza a két évet Minnesotában lehúzó Michael Pierce. Pierce egy remek space eater játékos volt a Ravens falában karrierje első 4 évében. Aztán az északi kitérője már nem sikerült olyan jóra. A 2020-as szezont a covid miatt kihagyta, de tavaly sem hozta az elvárt szintet és sérülések is hátráltatták. A poszt elvékonyodása miatt nagyon fontos volt egy ilyen kaliberű játékos leigazolása. Brandon Williams helyét átveheti és talán vissza is tud találni régi formájához. Azonban mivel így is csak ketten vannak a fal közepére ide még elférne az erősítés akár a piacról akár a draftról.
Végül pedig a csapat legnagyobb nevű érkezője, Marcus Williams. Az ex-Saints safety egy igazi mélységi megoldás, akire rá lehet bízni akár a pálya teljes hátsó részét Cover 1-ben, így megadva a lehetőséget a cornereknek az emberezésre. Ilyen range-dzsel rendelkező játékos nem volt a Ravens rosterén. A Chuck Clark, Brandon Stephens duó egy korrekt párost alkotott, de az egyébként remek secondarybe hiányzott egy ilyen sztár safety. Williams természetesen két safetys felállásra is használható, de vele már megvan a lehetőség, hogy diverzebb felállásokban is lássuk a Ravens védelmét és akár a két évvel ezelőtti Eric Weddle szerepkörben játszassák.
Összegzés
A Ravens lehetőségei korlátozottak voltak a csapat megerősítését illetően. Több megfizetett sztár mellett Lamar Jackson 5. éves opciója is közrejátszott abban, hogy nem lubickoltak a cap space-ben. Nem is volt a csapatnak túl sok hiányposztja, de mind a három kívülről érkező igazolásuk remekül sült el. Ha Za’Darius Smith sem gondolta volna meg magát, valószínűleg a legtöbb offseason értékelő lista első helyén találtuk volna a marylandi csapatot. Keseregni persze így sem kell, kevés needdel fordulhatnak rá a draftra. A corner és a védőfal további mélyítése mellett egy kezdő centerre vannak a közel kész állapottól. Persze mélység vagy extraklasszis játékos az elkapó vagy a linebacker szobába is érkezhetne még, de kevésbé van beszorítva egy-egy kulcsterület irányába a csapat, mint a legtöbb franchise a ligában.
Értékelés: A
[/ppp_patron_only]
