Miután a Chargers megvált tőle, New Englandben próbált szerencsét. A brutális ütések, a szenvedély és a versenyszellem megmaradt, de ezúttal a sikerek is jöttek, bár azt még mindig bánja, hogy nem tudta kiütni a labdát egy bizonyos sisak és egy bizonyos kéz közül. A Rodney Harrison portré folytatása.
2003. február 27-én a Chargers elengedte Harrisont, aki azután a New England Patriotsnál kötött ki, ráadásul nem is akárhogy: hatéves szerződést kapott és már az első szezonjában a védelem kapitányává nevezték ki, miután a korábbi kapitányt, Lawyer Milloyt kivágta a csapat. Az idény elején mégis utóbbi örülhetett, ugyanis a Buffalo Bills játékosaként az első héten 31-0-ra győzte le korábbi csapatát.
Pocsékra sikerült tehát Harrison és a Patriots közös útja, ráadásul az első négy forduló után csak 2-2-es mérlege volt a csapatnak. Ezt követően viszont beindult a henger: a Patriots megnyerte a következő 12 alapszakaszmeccsét, Harrison pedig a védelem vezéreként igazi vadállatként játszott, amiért első csapatos All-Pro lett és olyan munkamorált hozott a csapatba, amire még Bill Belichick is csak csettintett. Az edzéseken, a konditeremben, a pályán és a pályán kívül is mindenkivel versenyzett: csak még egy kör, csak még 10 kiló, csak még egy tackle. Ha azt hitted, beleadsz mindent, tévedtél, mert a safety az utolsó utáni cseppet is kiszedte belőled.
[ppp_patron_only level=”1500″ silent=”no”]
A Patriots egészen a Super Bowlig menetelt, ahol a Carolina Panthersszel kellett megküzdeni a bajnoki címért. Kemény, oda-vissza, adok-kapok mérkőzés volt és talán az egyik legizgalmasabb döntő, amit a nézők láthattak. Pár perccel a meccs vége előtt a Panthers támadhatott hétpontos hátrnyából. Sietni kellett, a Carolina hurry-up offense-t futtatott, de az egyik játéknál Harrison eltörte a kezét szerelés közben .
Segítséget akart kérni, de nem mehetett le a pályáról, mert a Panthers azonnal indította a következő játékot. Mivel fent ragadt, úgy volt vele, lesz ami lesz, ha felé jön a labda, akkor valahogy muszáj lesz megcsinálni a játékot. Persze, hogy őt vették célba, de a törött keze ellenére elkapta az elkapót, majd a pálya szélén összeesett.
Az orvosok egyből az öltözőbe akarták vinni megvizsgálni, és röntgent készíteni a kezéről, azonban a védő annyit mondott: “Majd megnézitek a kezem később, itt maradok a mérkőzés végéig a csapatommal”. Harrison tehát kapott egy gyors tartást a keze alá az öltözőben, majd végig nézte, ahogy Adam Vinatieri berúgja a győztes mezőnygólt és a New England megnyeri a döntőt.
“Eltörte a kezét, és nem is jött le egyből a pályáról. Bent maradt a következő playnél, megcsinálta a tacklet és ripityára törte a karját. Az, hogy erre képes volt azt bizonyítja, hogy mennyire kemény srác. Kapott egy gyors kötést, ami megtartja a karját, és pár percen belül már ott volt velünk, esze ágában sem volt lent maradni. Van az a győzelmi póz, ahogy ott áll a törött kezével és egy gyenge kötéssel, ahogy a konfetti hullik az égből, zseniális. És ez Rodney Harrison igazi arca”
– mesélte Tedy Bruschi egy interjúban csapattársáról.
Mennyből a pokolba
A 2004-es szezonban Harrison talán legjobban sikerült évét tudhatta maga mögött. A védő 117 tacklet, 3 sacket, és 2 interception hozott össze és mind a 16 meccsen játszani tudott a felépülése után. A Patriots megint 14-2-es mérleggel jutott a rájátszásba, majd egészen a Super Bowlig jutott, ahol ezúttal az Eagles volt az ellenfél.
A klub ismét egy Vinatieri rúgással nyerte meg a mérkőzést, így Harrison már a második gyűrűt húzhatta az ujjára. A Super Bowlon egyébként a védő 7 tacklet, egy sacket és két INT-et is összehozott, ráadásul a másodikat 10 másodperccel a mérkőzés lefújása előtt kaparintotta meg – ezzel nyerte meg csapatának a meccset.
A következő két szezon a sérülésekről szólt, majd a 2007-es idényben eltiltották, miután kiderült, hogy egy HGH nevű tiltott szert használ. Ez lényegében egy emberi erőt és növekedést segítő készítmény, amit állítólag azért szedett, hogy a sok sérülés után visszanyerje a formáját. Természetesen a magyarázat senkit sem hatott meg, így kénytelen volt kihagyni a szezon első négy meccsét.
Mindezek ellenére az idény nagyszerűen alakult az ő és a csapat számára is, ugyanis 16-0-ás szezont tudtak produkálni és a playoffban is sorra verték meg az ellenfeleket és 18-0-s mérleggel jutottak be a döntőbe. Az ellenfél ezúttal a Gitans volt, és ahogy az addigi Pats Super Bowlok, ez is igen izgalmasan és szorosan alakult. Ez volt az a mérkőzés, ahol Eli Manning a mérkőzés végén védők sokasága közül varázslatos módon kikeveredte magát, és elhajítja a labdát, amit David Tyree a sisakjához szorítva kap el és kis túlzással megnyeri a gyűrűt a csapatának. És hogy ki védekezett rajta? Hát Rodney Harrison.
Harrison több interjúban is elmesélte, mi is volt a gond a védelemben annál a playnél. Már az alapkoncepció is rossz volt, amit a safety még a play előtt észre is vett és hiába akarta áthívni a játékot, végül minden maradt úgy, ahogy az edzők behívták. Így maradhatott szabadon Tyree, és bármilyen gyorsan sprintelt oda hozzá Harrison, és bárhogy is próbálta kiütni az elkapó kezéből a labdát, a sisak és a keze közül nem mozdult el a játékszer.
A mérkőzés után a safety teljesen magába zuhant, nem volt hajlandó beszélni senkivel sem. Bezárkózott az öltözőbe és elsírta magát. Tudta, hogy nem csak rajta múlt a mérkőzés elvesztése, azonban a mai napig bántja a helyzet, hogy nem hívta át a játékot.
A legmocskosabb játékos?
A majdnem veretlen szezon után még egy évet húzott le Harrison a ligában, de csak hat meccsen játszott, majd a 2008-as szezon után bejelentette a visszavonulását.
“Befejeztem, és teljesen megbékéltem a gondolattal is. A foci jó volt hozzám. Keményen dolgoztam és keményen játszottam végig. Olyan dolgokat vittem véghez, amiről álmodni sem mertem volna, és most itt az ideje egy új fejezetet nyitni az életemben.
– nyilatkozta a safety a visszavonulásával kapcsolatban.
“Az emberek mindig azt mondták, én játszom a legmocskosabban. Én inkább szenvedélyesnek mondanám magam, mert én értem, hogy ez nem röplabda, hanem foci. Ez egy erőszakos, fizikális játék és ha szájba versz valakit, nem lesztek barátok. Nem is volt túl sok barátom. De erről is szól a futball.”
Annak idején nagyon népszerű vélemény volt, hogy a brutálisan nagyokat ütú Harrison egy gonosz, undorító, mocskos játékos, konkrétan többször, több platformon is őt nyilvánították a valaha volt legmocskosabb játékosnak. Ám ha megkérdezed a volt csapattársait vagy edzőit, ők az ellenkezőjét fogják mondani: azt, hogy egy végtelenül szenvedélyes, szorgalmas és lelkiismeretes védő, a néha túlzásba vitt agresszió pedig csak a hatalmas versenyszellemének következménye.
Így vagy úgy, egy elképesztő játékos volt. 1205 tackle-t, 30,5 sacket, 34 interceptiont, 11 fumble-t, három All-Pro címet és két Super Bowl győzelmet jegyezett hosszú karrierje alatt, a játékával pedig örökre beírta a nevét a futball történelmébe.
[/ppp_patron_only]
