Miután a Chargers megvált tőle, New Englandben próbált szerencsét. A brutális ütések, a szenvedély és a versenyszellem megmaradt, de ezúttal a sikerek is jöttek, bár azt még mindig bánja, hogy nem tudta kiütni a labdát egy bizonyos sisak és egy bizonyos kéz közül. A Rodney Harrison portré folytatása.
2003. február 27-én a Chargers elengedte Harrisont, aki azután a New England Patriotsnál kötött ki, ráadásul nem is akárhogy: hatéves szerződést kapott és már az első szezonjában a védelem kapitányává nevezték ki, miután a korábbi kapitányt, Lawyer Milloyt kivágta a csapat. Az idény elején mégis utóbbi örülhetett, ugyanis a Buffalo Bills játékosaként az első héten 31-0-ra győzte le korábbi csapatát.
Pocsékra sikerült tehát Harrison és a Patriots közös útja, ráadásul az első négy forduló után csak 2-2-es mérlege volt a csapatnak. Ezt követően viszont beindult a henger: a Patriots megnyerte a következő 12 alapszakaszmeccsét, Harrison pedig a védelem vezéreként igazi vadállatként játszott, amiért első csapatos All-Pro lett és olyan munkamorált hozott a csapatba, amire még Bill Belichick is csak csettintett. Az edzéseken, a konditeremben, a pályán és a pályán kívül is mindenkivel versenyzett: csak még egy kör, csak még 10 kiló, csak még egy tackle. Ha azt hitted, beleadsz mindent, tévedtél, mert a safety az utolsó utáni cseppet is kiszedte belőled.
Bejelentkezés Patreonnal
WP Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások