13 szezon, egy szemen köpött Dick Butkus és a legnagyszerűbb Coke reklám. A vasfüggöny lágyszívű tagja, aki a mai napig boldogan emlékszik vissza a régi időkre. Ő “Mean” Joe Greene, aki a háta közepére sem kívánta a Steelerst, de mégis négy Super Bowl gyűrűt szerzett velük.
Charles Greene Texasban született 1946-ban, és ott is töltötte gyermekkorát. Az édesanyjával élt, apa nélkül nőtt fel, mivel a férfi korán elhagyta őket. Már kicsinek is sokkal nagyobb volt mint a többiek, a magassága és a termete miatt sokat csúfolták. A gimnáziumban változtak meg a dolgok, amikor is elkezdett focizni. Rettegtek tőle az ellenfelek a pályán, és a csapattársak is az edzésen, hiszen 190 cm-es magasságával és 103 kg-os súlyával könnyedén a földbe tiport bárkit.
Kezdetben azonban nem volt így, ugyanis Greene egy elképesztően félénk gyerek volt. Állítása szerint piszkálták a pályán belül és kívül, de pár hónap játék után máshogy kezdtek viszonyulni hozzá a diákok. Rájött, hogy mekkora ereje van és csak a foci és a győzelem lebegett onnantól kezdve a szeme előtt. Kissé agresszívan játszott ugyan, azonban ez senkit nem érdekelt, hiszen sorra hozta az iskolának a győzelmeket, ami neki is kifizetődött. Különösen felnézett edzőjére, Lester Moore-ra, aki úgy tudta motiválni a fiatal srácokat, mint senki más. Greene fejében elültette azt a mondást, hogy “Nem a kutya mérete számít a harcba, hanem a harci kedv a kutyában” és ez kísérte végig minden egyes csapatnál, ahol valaha is megfordult.
Nem csak ezt tanulta azonban akkori edzőjétől, hanem azt is, hogyan kell fegyelmezni és türtőztetni saját magát. Volt néhány házi szabály: semmi sör, semmi cigi és nincs csajozás a meccs előtti napon. Ha valakit rajta kapott az edző akárcsak az egyiken is, annak a pályán a földön fekve kellett gurulnia addig, amíg Moore jónak látta, ez pedig másnaposan egy elég kemény menet. Nem is kellett sokáig sulykolni a srácokba ezt a három egyszerű dolgot, nagyon hamar megtanulták a leckét.
Greene több ajánlatot is kapott a gimnáziumi évek után különböző egyetemekről, végül a North Texas State University mellett döntött. Egy igazi vadállat volt a pályán. Az egyetemen kapott is egy jó kis becenevet, a Mean Greene-t, vagyis Gonosz Greene-t, de nem merült ki ennyiben a történet: a defensive tackle olyan mély nyomott hagyott a kiváló játékával, hogy az egyetem csapata a mai napig a Mean Green nevet viseli és ez is van felfestve a pályára.
Az első edzésén beoltotta egy kisgyerek
Greene kiemelkedő teljesítményének és kitartásának köszönhetően az első kör negyedik helyén vitte el a Pittsburgh Steelers 1969-ben. Már a nyári edzőtábor emlékezetesre sikeredett Greene számára. A délutáni edzésen a védő egyik újdonsült csapattársával futott és gyakorolt. Mivel meleg volt és már jó ideje edzettek, kicsit nehezebben mentek már a dolgok és nem ment olyan gyorsan a futás.
“A harmadik kör futásnál tarthattam, amikor lassulni kezdtem és nehezebben mozogtam. Egy kisgyerek pedig pontosan engem nézett és elkezdte hangosan kiabálni, hogy “Menj, Joe Greene! Első körösként elég lassúnak tűnsz nekem, Joe Greene”.
– emlékezett vissza a védő egy interjúban
Azonban nem csak a fiatal szurkolónak nem tetszett Green kiválasztása. Ekkoriban a Steelers egy pofozózsák volt, a frissen kinevezett főedzővel, Chuck Noll-lal kapcsolatban sem volt mindenki maradéktalanul megelégedve, így amikor a negyedik választásként elvitte a Steelers Greenet, eléggé megosztotta a véleményeket a médiában és a csapaton belül is. Sokan azt se tudták kicsoda a DT, nem értették, miért kellett ilyen hamar elvinni, ráadásul Noll mégis mit képzel, hogy idejön új edzőként és egy olyan nevet hoz el, akiről senki nem tud semmit. Eközben ráadásul a védő sem repesett az örömtől, hogy egy ilyen pocsék csapatban kell játszania: állítása szerint elég depressziós lett, mikor kiderült, hova kell mennie játszani.
Mean Joe Green
Az első szezon nem meglepő módon nem alakult valami jól a csapatnak: a Steelers 1-13-ra égett és senki sem volt boldog az új rendszerrel. Egy év alatt azonban nem kell csodát várni, bár ebben az esetben volt egy kis csoda, mégpedig Greene. Elképesztő teljesítményt nyújtott, nem lehetett megállítani, a remek játékáért az év védő újonca címet is megkapta, valamint meghívást kapott a Pro Bowlra.
A következő években 5-9-es és 6-8-as mérleggel zárt a Pittsburgh, de 1972-ben már 11-3-mal indultak a rájátszásba. Mindössze három év alatt teljesen más csapatot láthattunk a pályán és minden egyetlen védővel, Joe Greene nevével kezdődött, aki 42 tackle-t és 11 sacket hozott a csapatának, illetve az év védőjének is megválasztották. Persze nem csak rajta múlott a siker, hisz ekkorra már összeállt Pittsburgh-ben a legendás Vasfüggöny Joe Greene-vel, L. C. Greenwooddal, Ernie Holmesszal és Dwight White-tal.
Kegyetlenek voltak és nagyon sokszor aljasan is játszottak. Ekkor még más idők jártak, a védőknek kis túlzással mindent lehetett és ezt ki is használták. Greenet tartották sokan a legaljasabbnak, pedig csak az igazságérzete hajtotta. Nagyon zavarta ugyanis, ha valaki nem szabályosan játszott: először adott egy figyelmeztetést az ellenfélnek, hogy hagyja abba a szabálytalankodást, és akkor jóban lesz vele a meccs végéig. Azonban ha ez nem történt meg, onnantól nem volt kegyelem. Egy interjúban például azt mondta, hogy egyszer valaki annyira kihozta a sodrából a pályán, hogy megpróbálta letépni a sisakját, majd a fejét. De egyszer a szintén legendás Dick Butkusszal is összeakadt, aminek az lett a vége, hogy egyszerűen leköpte a linebackert.
Super Bowl győzelem, győzelem hátán
1974 volt az első szezon, amikor a Greene fémjelezte Steelers először jutott el a döntőbe. A Super Bowlon a Minnesota Vikings volt az ellenfél és az alapszakasz után a másodszorra is az év védőjének választott Mean Greene zseniális volt: többek között egy interception, egy kiharcolt és egy összeszedett fumble került a neve mellé, a Steelers pedig 16-6-ra győzött. Az ezt követő öt szezonban még háromszor jutott el a csapat a Super Bowlig és egytől egyig megnyerték őket – Pittsburgh-ben dinasztia született.
Ez idő alatt Green ötször lett All-Pro és olyan szinten dominált, mint manapság Aaron Donald. Ugyanakkor a sport durvasága az ő testét is megviselte: egyre többször volt sérült, hát- és ízületi problémái voltak. Ugyan a játékán nem látszott, de egyre jobban látszott rajta az öregség – ahogy a dinasztia magját alkotó többi klasszison is. Az 1979-es bajnoki címet következő két évben a Steelers nem jutott be a rájátszásba, Greene pedig bejelentette a visszavonulását.
” Felállított nekünk egy kimagasló színvonalat. Nemcsak sportolóként, de emberként is. Soha nem lesz még egy Joe Greene!
– nyilatkozta egykori edzője, Chuck Noll a védő visszavonulása után.
A védő 181 mérkőzéssel, 78.5 sackkel, négy gyűrűvel, két év védője címmel, nyolcszoros All-Próként és tízszeres Pro Bowlerként vonult vissza. Elképesztő karrier egy elképesztő embertől. Nem mellesleg az évszázad legmenőbb Coke reklámját is magáénak tudhatja.
Tiszteletére a Steelers a 75-ös mezszámát visszavonultatta 2014-ben. A Hall of Fame-ben is helyett kapott a 13 emlékezetes és kiemelkedő szezonjáért. Sokan a valaha volt legjobb játékosnak tartják és a mai napig úgy emlegetik, mint a legnagyszerűbb Steeler, aki valaha pályára lépett.
