Connect with us

Minden ami NFL

A Packersé a liga egyik legrosszabb elkapószekciója – lehet így bajnokságot nyerni?

A Packers csapatépítési filozófiája egyesek szerint sikeres, míg mások szerint elavult és egyre inkább védhetetlen. Így vagy úgy, de egy valami biztos: a csapat bántóan kevés erőforrást invesztál az elkapó szekcióba, miközben legutoljára pont egy top elkapószemélyzettel jutott be a Super Bowlba és az elmúlt bő tíz évben senki nem nyert egy legalább a liga első harmadába tartozó skillszemélyzet nélkül. Hiába egy kétszeres MVP-címvédő és egy jónak kinéző védelem, de lehet így bajnokságot nyerni?

A Green Bay elkapósora kritikán aluli, szerintünk és például Warren Sharpék szerint is konkrétan a negyedik legrosszabb az egész mezőnyben. A kezdő elkapósort a kiöregedő, a PFF értékelése alapján tavaly top 50-be sem beférő Randall Cobb, a második körös, már 23 éves újonc Christian Watson és a liga alsó harmadába tartozó Allen Lazard alkotja. Mélységnek mindössze a sérülékeny és évek óta értékelhetetlen Sammy Watkins (nem véletlenül kapott csak 1,7 milliós fizetést 300 ezer dolláros garantálttal, hátha ki kell vágni a keretszűkítéskor), a tavalyi harmadik körös Amari Rodgers és az idei negyedik körös Romeo Doubs alkotja.

A tight end poszt már egy picit jobban néz ki, már amennyiben feltételezzük, hogy Robert Tonyan a sérülése és a Luke Getsy-Nathaniel Hackett páros távozása után képes visszatérni a 2020-as erős közepes teljesítményéhez. Illetve nem lehet megfeledkezni Aaron Jonesról, aki a levegőben is elég jól teljesít, ami nagyon hasznos tud lenni egy Super Bowlon, de még vele együtt sem lehet azt mondani, hogy a Packers top öt elkapni tudó játékosa akár csak a top 25-be beférne.

Ez az elkapószemélyzet semmivel nem tűnik jobbnak, mint mondjuk a tavalyi Lionsé. De míg utóbbi esetében teljesen védhető volt, hogy egy Jared Goff köré nem akarnak elit elkapósort tenni, mert úgy sem tudná kihasználni, addig nincs racionális magyarázat arra, hogy az elmúlt két év kvázi hivatalosan legjobban teljesítő irányítóját nem szolgálják ki. Persze lehet azzal érvelni, hogy Rodgers évi 50 milliós fizetéssel oldja meg, és ha valaki nagyon rosszindulatú, akkor akár a 49ers elleni PO-meccsen mutatott hibáit is előveheti, mondván inkább a védelmet és a futójátékot kell erőltetni, mert Rodgers már nem képes nyerni, de ezek az ellenérvek elég gyenge lábakon állnak.

Vitathatatlan tény, hogy Rodgers rosszul játszott a 49ers ellen és oda kellett volna dobnia a labdát az üresen lévő Allen Lazardnak negyedik és hosszúra. Elméletben egy top irányítónak végig kellene mennie az olvasáson és meghozni a legjobb döntést. Ugyanakkor senki sem várhatja el, hogy a szezon legfontosabb játékánál, amikor Nick Bosák vannak az arcodban, akkor Aaron Rodgers nem legjobb, legbiztosabb célpontját fogja ösztönösen keresni, hanem azt nézi, hogy a harmadik számú elkapója kivételesen üresre játssza-e magát.

[ppp_patron_only level=”1500″ silent=”no”]

Nincs semmi új a nap alatt, a többi irányító is így csinálja: Matt Stafford hét INT-t dobott Cooper Kuppra, Joe Burrow ugyanennyit Ja’Marr Chase-re, míg Josh Allen hatszor adta el a labdát, amikor Stefon Diggset vette célba. Alapvetően nincs ezzel probléma, mert a felsorolt példák sokkal több pozitív játékot eredményeztek, és teljesen logikus, hogy amikor ég a ház, akkor ösztönösen a legjobb elkapójukat veszik célba az irányítók. Bennük bíznak még akkor is, amikor nem kellene, de ez utóbbin lehet segíteni azzal, ha az adott irányítónak több minőségi célpontja van – így nagyobb az esélye annak, hogy nem fixálódik rá egyvalakire a legkritikusabb helyzetekben.

Mindezt nyilván azzal is el lehet érni, ha csak öt átlag aluli elkapója van az irányítónak, de Aaron Rodgers vagy top védelem ide vagy oda, nem reális elképzelés, hogy öt szeparálódni alig képes célponttal megnyerjen a csapat 3-4 meccset a rájátszásban. Persze egy elit skillszemélyzet sem garancia semmire, hisz mindig csak egy csapat nyerhet, de alighanem van összefüggés aközött, hogy Rodgers egyetlen Super Bowlját egy olyan támadósorral nyerte meg, ahol egy ötszörös Pro Bowler elkapó volt a harmadik számú WR, azóta pedig egyetlen olyan csapat sem nyert bajnokságot, aminek ne lett volna legalább egy a liga első felébe tartozó elkapószekciója.

Super Bowl XLV

Ha már a Packersről van szó, akkor logikus visszamenni egészen a 2010-es szezonig, amikor is máig utoljára eljutott a csapat a Super Bowlba. Az ellenfél a Steelers volt, ami utólag belegondolva talán a valaha volt legtehetségesebb elkapósorával rendelkezett, még ha az adott játékosok nem is ekkor voltak a csúcson.

A Pittsburgh két kezdő elkapója Mike Wallace és Hines Ward volt ekkor, míg a kezdő tight end a helyi legenda Heath Miller. Előbbi épp ekkor volt pályája csúcsán, 1257 yardot és 10 TD-t szerzett az alapszakaszban, míg a háromszoros All-Pro és korábbi Super Bowl MVP Ward 755 yarddal és öt TD-vel fejezte be az alapszakaszt. Miller 512 yardot tett a közösbe, ami ugyan nem tűnik soknak, de a Gronkowski, Kelce, Kittle éra előtt nem az 1000 yard volt a standard. Illetve ott volt még a rosteren Antonio Brown és Emmanuel Sanders, bár nekik ekkor még nem volt nagy szerepük a támadósorban és főleg visszahordásokban jeleskedtek.

Rodgers sem panaszkodhatott az elkapóira. Jordy Nelson konkrétan a Super Bowlon váltotta meg a jegyét az elitbe a maga 140 yardjával és egy TD-jével, míg a túloldalon Greg Jennings épp egy Pro Bowler szezonon volt túl (1265 yard, 12 TD az alapszakaszban, a Super Bowlon pedig 64 yard és két TD). Mögöttük ott volt James Jones, aki bár nem volt top elkapó, de a jelenlegi Packersben első számú lehetne, illetve az ötszörös Pro Bowler Donald Driver, aki bár ekkor már túl volt a zeniten, de még mindig sokat hozzá tudott tenni a játékhoz. Rodgers 304 yardot és három TD-t passzolt a meccsen, ebből ennek a négyesnek 20 passzt osztott ki 282 yardért és három TD-ért.

Super Bowl XLVI

A következő évben a Giants és a Patriots jutott a Super Bowlba, előbbi speciel a 15-1-es Packerst kiütve a rájátszásban. A New York kezdőjében Hakeem Nicks, Victor Cruz és Mario Manningham vitte a prímet. Előbbi 1192 yardot és hét TD-t jegyzett az alapszakaszban, amihez jött még 444 yard és négy hatpontos a rájátszásban, Cruz 1536 yardot és kilenc TD-t szerzett, illetve a PO-ban még 269 yardot és egy TD-t tett a közösbe, Manningham pedig mindennel együtt 16 meccsen 722 yardot és hét TD-t gyűjtött.

A túloldalon Tom Brady az Aaron Hernandez, Rob Gronkowski, Wes Welker hármassal rohamozott (bár Gronk nem volt 100 százalékos), mögöttük pedig Danny Woodhead és Deion Branch vette ki a részét a passzjátékból (ugyan ott volt a keretben Chad Ochocinco, de nem játszott jól). A top 3-as 292 elkapásból 3806 yardot és 33 TD-t szerzett csak az alapszakaszban – a valaha létezett egyik legjobb elkapószemélyzettel rendelkezett ekkor Brady, még ha a végén nem is jött össze a bajnoki cím.

Super Bowl XLVII

Ez az első Super Bowl a listán, ahol nem volt egyik oldalon sem igazán elit irányító, de a skill személyzete így is rendben volt. A Ravensnél a karrierje során 13 779 yardos gyűjtő Anquan Boldin volt az első számú célpont, mellette pedig Torrey Smith és visszahordó specialista Jacoby Jones támogatta Joe Flaccót. Illetve ott volt még a keretben a karrierévet tartó Dennis Pitta a tight end sorban, ami ugyan nem eredményezett egy elit elkapószekciót, de jó szívvel senkit nem cserélnél le közülük a jelenlegi Packers elkapókért.

A 49ers már ekkor is a futójátékra épített Colin Kaepernickkel és Frank Gore-ral, de Vernon Davis és Michael Crabtree személyében egy top elkapó-tight end duója volt a csapatnak, akik a Super Bowlon 11 elkapásból 213 yardot és egy TD-t gyűjtöttek. Illetve ott volt a rosteren még Delanie Walker, a levezető Randy Moss és Mario Manningham, bár ekkor egyiküknek sem volt már/még jó szezonja. Mélység tehát nem volt San Franciscóban, sőt a leggyengébb skill személyzettel rendelkezik a Super Bowlba jutó csapatok közül az elmúlt 12 évben, de még így is átlag fölötti volt az egység.

Super Bowl XLVIII

Ez volt az a meccs, amikor a történelem legjobb skillszemélyzetét és valaha volt egyik legjobb irányítóját lemosta a pályáról a Legion of Boom. A Broncosban Manning minden létező rekordot megdöntött, Demaryius Thomas, Wes Welker, Julius Thomas és Eric Decker pedig minimum Pro Bowler szinten teljesítettek, összesen 47 TD-t és 4000+ yardot passzolt nekik Manning. A számok a Super Bowlon is jöttek, de csak a kirakatba voltak jók – hiába, van ilyen is.

A Seahawks elkapósorában Doug Baldwin és Golden Tate volt a két legjobb elkapó, akik az akkor még nagyon konzervatív játékfelfogás ellenére is szépen termeltek Russell Wilsonnal. A kvalitásaik és teljesítményük alapján Pro Bowl szinten teljesítettek, bár annak inkább a végén foglaltak helyet. Mögöttük már nem igazán volt senki, legfeljebb Jermaine Kearse-t lehet kiemelni, de ő is csak tucatjátékos volt.

Super Bowl XLIX

A Seahawks egymás után kétszer is bejutott a rájátszásba, ezúttal már Golden Tate nélkül. Baldwin továbbra is jól játszott, de mögötte nem volt senki, Jermaine Kearse és Ricardo Lockette volt még opció, illetve a Super Bowlon a semmiből Chris Matthews lépett elő 109 yarddal és egy TD-vel.

A Patriots offense a szokotthoz képest kevésbé volt tele sztárokkal, bár a csúcson lévő Julian Edelmannél és Rob Gronkowskinál ekkoriban nem sok jobb duó volt a ligában. Mellettük Danny Amendola hozott pár fontos TD-t a rájátszásban, de összességében nem sok haszon volt belőle, nem úgy az elkapó futó Shane Vereenben, aki 11 elkapással vezette a csapatot a döntőben, illetve az alapszakaszban is 400 yardot termelt.

Super Bowl 50

Peyton Manninnek csak összejött a második bajnoki cím, és bár jó offense volt körülötte olyan skill playerekkel, mint Emmanuel Sanders vagy Demaryius Thomas, ez nem róla, hanem a No Fly Zone-ról szólt. A Pantherst egy jó védelem, az erős futójáték és egy rohangáló Cam Newton vitte el a döntőig, és a rosterek minősége és összeállítása alapján a 2015-ös Carolina lehetne követendő példa a 2022-es Packers számára. Bár azért a Panthers skillszemélyzete itt is magasabb szintet képvisel egy kicsivel, mert bár Corey Brown, Ted Ginn vagy Devin Funchess leginkább csak töltelék, de Greg Olsen ekkor top 3-as tight end volt.

Persze lehetne azt mondani, hogy akár a 2014-es Seahawks vagy a 2015-ös Broncos útja is lebeghet a Packers szeme előtt, megspékelve egy top formában lévő Rodgersszel, de mindkét gárda rostere sokkal jobb volt, mint a jelenlegi Packers. Mindkét védelem tele volt potenciális Hall of Famerekkel és instant All-Prókkal (a teljesség igénye nélkül Richard Sherman, Cam Chancellor, Earl Thomas, Bobby Wagner, Von Miller, Chis Harris, Aqib Talib, DeMarcus Ware), de még a gyengébbek is Pro Bowler szintet hoztak, ami két minden idők kategóriás védelmet eredményezett. Ráadásul az irányítót leszámítva a támadósora sem erősebb a Packersnek és nincs Baldwin, Sanders vagy Thomas szintű elkapója. Ekkora különbséget nemcsak egy MVP Rodgers, de senki sem tud eltűntetni saját zseniből.

Super Bowl LI

Újabb Patriots Super Bowl, újabb kiváló személyzettel. Rob Gronkowski megsérült, de a helyén ott volt Martellus Bennett, aki kiegészítve James White-tal, Chris Hogannel és Julian Edelmannal nagyon ütős arzenált jelentett. A négy játékos 3947 yardot szerzett a rájátszással együtt, White a döntőben 14 elkapással, 110 yarddal és egy TD-vel gyakorlatilag a legjobb Patriots játékos volt, illetve szokás szerint Danny Amendola is hozta a rájátszásban megszokott formáját.

A túloldalon egy prime Julio Jones vitte a prímet, aki akár egyedül is megnyerhette volna a meccset, ha Ryan jobban figyel. Mögötte viszont nagy volt a szakadék: Mohamed Sanu, Taylor Gabriel és a tight end Austin Hooper nem játszott rosszul, de őket sokkal inkább Kyle Shanahan rendszere tette naggyá, önerőből nem igazán tudtak hozzátenni a játékhoz.

Super Bowl LII

A változatosság kedvéért még egy Pats nagydöntő. Az előző évhez képest annyiban változott a helyzet, hogy Julian Edelman megsérült, így nem vett részt a menetelésben. Ellenben a csapat ekkor szerezte meg Brandin Cookst, Gronkowski egészséges volt, Amendola pedig mini Edelmanként karrierévet tartott. Mellettük ott volt még James White és Chris Hogan is, akik átlépték az 500 yardos határt a szezon végén, de a szezon végi pisztolypárbajban végül alulmaradt a csapat az Eaglesszel szemben.

A Philly bajnoki címe egy óriási anomália, de Nick Foles nem tudott volna 373 yardot és három TD-t passzolni jó társak nélkül. Zach Ertz top 3-as tight end volt, ekkoriban Alshon Jeffery is Pro Bowler szintet képvisel, Nelson Agholor pedig kivételesen úgy játszott, mint ahogy egy első köröstől elvárná az embert. Mellettük még Torrey Smith és a futó elkapó Corey Clement kapott nagyobb szerepet a passzjátékban, utóbbi négy elkapásból 100 yardot és egy TD-t jegyzett a döntőben.

Super Bowl LIII

Tom Brady utolsó Super Bowlja a Patriotsszal. Brandin Cooksot elcserélte a csapat, cserébe viszont Julian Edelman és Rob Gronkowski is végigjátszotta a szezont, mögöttük pedig a szokásos White-Hogan duó várta Tom Brady labdáit. A túloldalon a már említett Cooks mellett Robert Woods jelentette a minőséget, ligaszinten egy top 10 közeli egységet alkotva, mögöttük pedig Josh Reynolds és a tight end Gerald Everett várta a labdákat. Ez a döntő a védelmekről szól, bár így is Edelman lett az MVP a 10 elkapásával és 141 yardjával, míg a túloldalon Brandin Cooks nyolc elkapásból 120 yardot szerzett (és volt egy dropolt TD-je).

Super Bowl LIV

A 49ers és a Chiefs is nagyon komoly arzenált sorakoztatott fel. Utóbbinál a liga egyik top 3-as elkapója, Tyreek Hill és top 2-es tight endje, Travis Kelce várta a labdákat, a harmadik számú pedig Sammy Watkins volt, aki a 2020-as rájátszásban szolgálta meg a 48 millió dolláros szerződését. A túloldalon a másik top 2-es TE, George Kittle volt a legnagyobb sztár, mellette pedig Emmanuel Sanders és az ekkor még csak a szárnyait bontogató Deebo Samuel állt Jimmy Garoppolo rendelkezésére.

A 49ers offense szokás szerint a futójátékra épített, így senki nem érte el még az 50 elkapott yardot sem. A Chiefsnél ellenben Andy Reid rábízta a playmakereire a meccset, ami végül maradéktalanul kifizetődött. A fenti Hill elkapás mutatja, mennyit ér egy minőségi célpont: 3&15-nél, 10 pontos hátrányban hét perccel a mérkőzés vége előtt ezzel a játékkal fordult meg a játék képe és indult be a kansasi gépezet.

Super Bowl LV

Dream offense-ek egymás ellen. A Bucsban konkrétan négy minimum Pro Bowl kaliberű játékos – Rob Gronkowski, Mike Evans, Chris Godwin, Antonio Brown – várta a labdákat Bradytől, de szükség esetén Cameron Brate-et és Leonard Fournette-et is meg lehetett találni egy-egy passzal. A Chiefsnek két All-Pro kaliberű szupersztárja volt Travis Kelce és Tyreek Hill személyében, illetve papíron Sammy Watkins és Mecole Hardman jelentett még minőséget, bár ebből a pályán semmi nem látszott.

A Kansas City egyértelműen a Mahomes-Hill-Kelce hármasnak köszönhetően jutott el sorozatban a második Super Bowljára és ezúttal sem rajtuk, hanem a támadófalon ment el a Super Bowl. A Bucsnál már nagyobb szerepet kapott a védelem, de azóta tökéletesen tisztában van mindenki azzal, hogy mely posztok élveznek prioritást: idén hosszabbított a csapat Godwinnal, valamint leigazolta Julio Jonest és Russell Gage-et. Aligha kell megmagyarázni, miért nehezebb levédekezni az Evans-Godwin-Jones-Gage négyest, mint négy átlagos elkapót.

Super Bowl LVI

Cooper Kupp minden idők legjobb elkapószezonját hozta a Ramsszel, mellette pedig Odell Beckham, Tyler Higbee és Van Jefferson alkotta a csapat arzenálját (illetve a szezon elején Robert Woods). A döntőben viszont Higbee és Beckham megsérült, ami után konkrétan földbe állt a Rams támadósora. Ebben nyilván szerepe volt McVay rossz playcallingjának, de az is egyértelművé vált, hogy egyetlen top célponttal nagyon nehéz érvényesülni egy jó csapat elleni.

Így nyerte meg a Rams a Super Bowlt – Offense

A Bengalsnál a támadófalon ment el a történet, a skill playereken semmi nem múlott. Ja’Marr Chase-t már most sokan a liga egyik top 5-ös elkapójának tartják, de Tyler Boyd és Tee Higgins is Pro Bowl szintre képes. Tight end poszton is jól álltak, CJ Uzomah nagyon hasznosan és jól játszott egész évben, illetve a futó Joe Mixon is hasznos tud lenne a passzjátékban.

Összegzés

Óriási túlzás lenne azt mondani, hogy csak pár jó elkapó kell a Super Bowlhoz, és a Packers a jó példa rá, hogy még a liga legjobb elkapója és a legjobb irányítója sem garancia a sikerre. Ellenben nem lehet azt mondani, hogy az elkapószekció jelentősége marginális lenne, és hogy ezt lehet maradéktalanul kompenzálni védelemmel és futójátékkal.

Olyan gyenge elkapósorral, mint a Packersé egyetlen csapat sem jutott be a Super Bowlba az elmúlt 12 évben, és pláne nem nyerte meg a döntőt. Nyilván nem lehet kizárni, hogy sikerül, de mivel tavaly sem a védelemmel volt gond, így minimum véleményes, hogy miért nem a támadósorba invesztált komolyabb tőkét a Packers, főleg annak tudatában, hogy Rodgers már csak 1-3 évig lesz a csapat irányítója. Green Bay-ben a rosterépítésnek arról kellene szólnia, hogy maximalizálják a csapat esélyeit a végső sikerre, és ha valami, akkor az elkapósor évek óta tartó ignorálása biztosan nem segít ennek elérésében.

[/ppp_patron_only]

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2024 FK Media Group