A safety az új futóposzt – ez volt az általános vélekedés 2018-ban, amikor úgy tűnt, hogy Todd Gurley berobbantja a futópiacot a Ramstől kapott évi 14,3 millió dolláros szerződésével. Ez az év volt a safetyk megítélésének mélypontja: bizonyított veteránok voltak kénytelenek százezrekért aláírni és panaszkodtak arról, hogy miért nem álltak futónak még az egyetemen. Az RB-k viszont pár éven belül a helyükre kerültek, és úgy néz ki, hogy lassan a safetyk is értéküknek megfelelően lesznek kezelve.
A safety az egyik legnehezebben megfogható poszt az NFL-ben. Igazi aduk lehetnek egy jó védőkoordinátor kezében, de ha jól végzik a dolgukat, akkor láthatatlanabbak, mint egy shutdown corner, ellenben a hibáik utolsó emberként rendre TD-be kerülnek a védelemnek. Tovább nehezítette a dolgukat, hogy a többségük még a 2010-es évek elején is be volt skatulyázva strong- és free safetyvé. Mindkét posztnak megvoltak a maga prototípusai és követelményei, amik eléggé el is tértek egymástól, így egy olyan mindenben jó safety, mint például Derwin James vagy a csúcsformában lévő Jamal Adams nem nagyon tudott kitűnni.
Ha valaki nem volt olyan korszakos tehetség, mint Troy Polamalu, Earl Thomas vagy Ed Reed, akkor ott ragadt az értéktelenség mocsarában. A beskatulyázás és túlságosan statikus szerepkör miatt a legnagyobb sztárokon kívül mindenki pótolható volt, ráadásul egy-két kivételtől eltekintve a védelmi rendszerek sem különösebben támaszkodtak a safetykre. Ez utóbbi természetesen a támadórendszerek miatt volt így: a passzjáték előretörése ide vagy oda, a Patrick Mahomes generáció előtt egyik offense alapja sem volt a nagy játék és pálya hátsó harmadának konstans támadása.
Bejelentkezés Patreonnal
WP Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások