A Bills és a Chiefs is kikapott, szuper volt a Patriots-Ravens, szenvedős a Broncos-49ers

Az AFC két legnagyobb favoritja, a Bills és a Chiefs is elszenvedte első vereségét idén, nem is akármilyen meccseken. A Patriots-Ravens talán a forduló mérkőzését hozta, a Broncos-49ers viszont a szenvedő támadósorokról szólt – vagy ha pozitívan akarjuk nézni, akkor a domináló védelmekről.

Buffalo Bills @ Miami Dolphins 19 – 21

A hét egyik legfontosabb rangadója egy egészen szürreális meccset hozott, amit valószínűleg egyik fél sem ért igazán. Az első félidő még nagyjából azt hozta, amire számítani lehetett. Allen és a Bills simán végigment a pályán, és TD-t szerzett. Aztán a második negyedben ismét simán végigment a pályán a Bills, és újabb TD-t szerzett. Viszont itt meg is álltak. Legalábbis a pontgyártással, mert a pályán továbbra is könnyedén haladtak, de valamiért pontok nem születtek a jó drive-okból.

Az egyik legfurcsább kihagyott helyzet egyértelműen az első félidő végén volt. A Bills egy passzal eljutott mezőnygól távolságba, de pályán belül maradtak, így futott tovább az óra, és nem volt időkérés. A támadók gyorsan fel is álltak egy spike-ra, de Allen rosszul vette át a snapet, és nem merte földre dobni, mert félt a zászlótól. Helyette inkább odahajította Stefon Diggsnek, amiből kis híján pick-6 lett, de végül Diggs elkapta a labdát, és kifutott oldalra, de közben az óra lepörgött. Egy rutin játékot sikerült elrontani, és a végén nagyon hiányzott ez a bent hagyott 3 pont.

A következő kihagyott lehetőség a 3. negyedben volt. Jobban mondva az egész 3. negyedben. A Bills ugyanis ebben a játékrészben közel 12 percen keresztül birtokolta a labdát. Ez alatt a 12 perc alatt azonban csupán 3 pontot tudtak feltenni a táblára. Hiába vezettek egy 92 yardos meg egy 60 yardos drive-ot, egy FG és egy kihagyott FG lett csak belőlük. Ismételten csak nagyon sok pontot hagytak a pályán.

Míg a Bills sorra hagyta ki a lehetőségeit, addig a Dolphins mindent megragadott. Mikor a védelem odaért Allenhez, és kiütötték a kezéből a labdát, akkor utána azonnal TD-t szereztek. Mikor a Bills visszavette a vezetést, akkor azonnal válaszoltak rá egy újabb TD-vel. Mikor a Bills kihagyta a mezőnygólt, akkor TD-t szereztek. Amikor kellett, akkor az offense fel tudott nőni a feladathoz. Még úgy is, hogy az ellenfél gyengeségét nem nagyon használták ki. Előzetesen arra lehetett számítani, hogy a két safetyjét is nélkülöző Billst mélységi passzokkal fogják támadni, de ebből semmit nem láttunk. Tua végig rövid vagy közepes passzokkal operált, amikből kevés yard érkezett (a meccset 186 yarddal zárta). Egyetlen alkalmat kivéve.

A 4. negyedben egy nagy sack után a Dolphins 3&22-re kényszerült. Ekkor viszont megtörtént az, amire mindenki számított, Tua elindított egy mélységi passzt Waddle felé, és egy 45 yardos elkapás lett a játékból. Pár játékkal később meg is született a TD Chase Edmonds révén, és először a meccs folyamán a Dolphins vezetett (21-17).

A Bills számára még nem volt semmi veszve, ismét végigmentek a pályán, de 2 yardon elakadtak. Miután negyedikre sem sikerült bejutni a célterületre, úgy tűnt a meccs véget ért. Csakhogy a Dolphins nem tudott first downt szerezni, majd a puntot is sikerült elrontani. A punter konkrétan belerúgta a labdát a saját csapattársába, a labda kipattogott, és safetyt szerzett a Bills. Innentől kezdve már egy mezőnygól is elég lett volna a vendégeknek, de sikerült megcsinálni ugyanazt, amit az első félidő végén. A mezőnygól-távolságig eljutottak, de közben kifutottak az időből, és nem sikerült spike-olni. Így végül 21-19-re nyert a Dolphins.

Rendkívül furcsa ránézni a statisztikákra, a Dolphins offense alig volt a pályán és yardokat is alig szerzett. Allen például kétszer több yardot passzolt mint Tua, és több yardot is futott mint az egész Dolphins. De a végén mindez mégsem számított semmit, mert pontokra nem sikerült váltani ezt a dominanciát. A Dolphins védelmét mindenképp dicséret illeti, ugyanis alaposan megnehezítették Allen dolgát és a rengeteg blitzes taktika ugyan elég felemásra sikeredett, de összejöttek belőle nagy játékok és volt még elejtett interceptionjük is.

A mérkőzés krónikájához hozzátartozik, hogy Tua Tagovailoa az első félidőben úgy tűnt agyrázkódást szenvedett, alig tudott lábon maradni, ám a második félidőre visszatért. Erre elég sok kritikus hang érkezett és az NFLPA vizsgálódni is fog, de állítólag valamilyen hátsérülése volt az irányítónak.

(jarred)

Kansas City Chiefs @ Indianapolis Colts 17 – 20

Előzetesen nem sok esélyt adott volna bárki is a Coltsnak a múlt heti teljesítmény után, és a legelső drive-juk is a Jaguars elleni meccset idézte. Egy sima 3&out után puntoltak, de a Chiefs újonca Sky Moore elrontotta a visszahordást, és a szabad labdát a Colts szedte össze. Ezt a lehetőséget meg is ragadta a hazai csapat, Jelani Woods 1 yardos elkapásával TD-t szereztek.

Ez akár el is indíthatta volna a Colts offense-t, de ez nem történt meg. Továbbra is megakadt a támadósor, és ha negyediknek neki is mentek, azt sem sikerült megcsinálni. A következő 50 percben csupán két mezőnygólt sikerült szerezni. Ami azonban ennél nagyobb baj, hogy Ryan továbbra is elveszíti a labdát. A Chiefs védők kétszer is fumble-t harcoltak ki a félpályán, és ebből Mahomes mindkétszer TD-t tudott szerezni. Csakhogy ezen kívül a Chiefs támadók sem mutattak semmit.

Mikor nem a félpályán kapták meg a labdát, akkor a Chiefs offense is teljesen eltűnt. Ha pedig el is jutottak pontszerző távolságba, akkor pedig jöttek az újabb speciális egység hibák. Előbb Andy Reid behívott egy fake field goal kísérletet, de a punter Tommy Townsend passzának esélye sem volt. Később Matt Ammendola hagyott ki egy könnyű 34 yardos mezőnygólt (nem mellesleg egy extrapontot is kihagyott).

Sokáig úgy tűnt, ez a 6 bent hagyott pont még belefér, mert a Colts offense-ből senki nem nézte ki, hogy végig tudna menni a pályán, így a 17-13-as állás kényelmesnek volt mondható a vendégek oldaláról. Az utolsó drive-nál Chris Jones 3. kísérletnél sackelte is Ryant, és 4&hosszú jött volna, amit a Colts addigi formája alapján nem tudott volna megoldani. Csakhogy Jones valamiért elkezdett szövegelni az irányítónak, mindezt a főbíró közvetlen közelében. Azt nem tudni, mit mondott a védő, de repült rá egy zászló, így 4. kísérlet helyett first downt kapott a Colts.

Ez a hatalmas hiba beindította a Colts offense-t, és lassan ugyan, de biztosan haladt tovább előre. Láthatóan azonban Andy Reid nem hitte, hogy a Colts TD-t tudna szerezni. Hiába látta, hogy közelednek a célterülethez, hiába pörgött az óra, egyszer sem kért időt. Láthatóan jobban bízott a védelmében, mint a támadókban. Ez végül hiba volt, Ryan fél perccel a vége előtt újra megtalálta Woodsot a célterületen belül, és ezzel 20-17-re átvette a vezetést a Colts.

A Chiefsnek nagyon kevés ideje maradt visszatámadni, és a rúgójuk sem volt magabiztos egész meccsen. Végül Ammendola nem kapta meg a lehetőséget a javításra, Mahomes ugyanis eladta a labdát, és ezzel véget ért a mérkőzés.

A Colts offense sokkal jobb formát mutatott, mint múlt héten, de ez önmagában még nem lett volna elég a győzelemhez. A Chiefs azonban annyit hibázott, hogy végig meccsben maradtak, és a végén ők voltak jobban ott fejben. A Chiefs fejben valahol máshol járt. Főleg az offense és a speciális egység, de a végén a védelem is elfelejtette milyen meccsen vannak (pl. Chris Jones szabálytalansága). Ennyi hibával és fegyelmezetlenséggel pedig nem lehet nyerni.

(jarred)

Baltimore Ravens @ New England Patriots 37-26

Mekkora meccs volt ez, talán a legjobb az egész fordulóban. Volt itt minden, ami csak kellett, a védők és a támadók is kitettek magukért, egyedül egy picivel jobb Mac Jones (vagy egy Tom Brady) kellett volna, hogy a meccs csatlakozhasson a régi klasszikus Pats-Ravens csörtékhez.

A hazai védelem meglepően jól kezdte a meccset, ugyanis a Ravens első négy drive-jából csak egy TD született két 3&out és egy interception mellett. Ezt kompenzálandó az offense egy punttal, egy mezőnygóllal és egy turnover on downsszal kezdett (el sem hittem, hogy Bill Belichick nekiment a 4&3-nak a Ravens 33 yardosánál), de ezután beindultak a csapatok és a következő öt támadásból pontok születtek és a harmadik negyed elején 21-20-as állásnál támadhatott a Patriots.

Az akció nem volt sikeres, amit a Ravens megbüntetett egy TD-vel, majd jött a nagy összezuhanás. Mindössze nyolc pont volt ekkor a Pats hátránya, de a következő öt drive-ból csak egy lett TD, miközben három támadás interceptionnel, egy pedig fumble-lel végződött. Ráadásul az egyik pick a saját 43-ason jött össze, amiből mezőnygólt szerzett a Ravens, a másik 3&goal-ra (az ellentámadásból TD-t szerzett a Baltimore), míg a fumble a vendégek 27 yardosán történt (az utolsó picknél már eldőlt a meccs). Hiába nyújtotta a szezon eddigi legjobb teljesítményét a Patriots, végül megverte saját magát. Tanulságok.

• Lamar Jackson értéke csak nő és nő

A Ravens korábbi első körös irányítója eddig nagyon csúnyán rácáfol a kétkedőkre és olyan teljesítményt tesz le az asztalra, amiért nagyon sok csapat hajlandó lenne mérhetetlen összeget kifizetni. Ugyan csak 218 yardot passzolt, de ehhez négy TD társult, plusz 11 futásból 107 yardot és egy TD-t tett még a közösbe. Nem volt hibátlan, de az övénél nem nagyon volt jobb QB-teljesítmény a fordulóban.

• Bill Belichick még mindig ért hozzá

Ha csak a tehetséget nézzük, akkor ez a Patriots védelem talán a leggyengébb, amit Belichick valaha edzett. Ehhez képest azért rendre sikerül villanni, a 37 kapott pont ellenére azért bőven van pozitívum. Az egység két turnovert harcolt ki és négyszer sackelte Jacksont, egészen Nelson Agholor negyedik negyedes fumble-jéig meccsben tartotta a Patriotsot és tényleg csak a támadókon múlt, hogy ebből nem lett győzelem. Nyilván lesznek ennél rosszabb produkciók és a tehetségbeli hiányt nem lehet a végtelenségig kompenzálni, de a győzelmek jelenleg nem a defense-en múlnak.

• Nem hiányzik Marquise Brown

Aki esetleg aggódott a Ravens elkapósora miatt, az megnyugodhat. Mark Andrews továbbra is egy zseni (most is 89 yarddal és két TD-vel jelezte, hogy nem sok nála jobb TE van a ligában), de Rashod Bateman és Devin Duvernay is hozzáteszi a magáét a sikerhez, még ha most csendesebb napjuk is volt. Ha nem is lesz elit ez az elkapóduó, de bőven átlag feletti lehet, Andrewsszal kiegészülve pedig olyan, amivel Super Bowlt lehet nyerni. Ha valami miatt mindenképp aggódni kell, az a futójáték, ami elég inkonzisztens egyelőre, de ezen majd Ronnie Stanley visszatérése alighanem segíteni fog.

• Mac Jones jó, de sok a hiba

Én azok táborát erősítem, akik pozitív véleménnyel vannak Jonesról, legalábbis látnak benne franchise irányító matériát. Alapvetően most is egész jól látszott, még lábon is hozzátett a játékhoz, de mindig van pár érthetetlen hibája, ami teljesen lerontja az összképet. Ebben szerepet játszhat az (de semmiképp nem mentség), hogy az elkapói nem tudják tisztára játszani magukat, Hunter Henry és Jonnu Smith az elmúlt évek legnagyobb bust igazolásai, ráadásul a rendszer sem segíti, így folyamatosan nehéz dobásokkal kell próbálkoznia és mintha túlerőltetné a dolgot. Ezzel együtt azért jó lehetne ez idővel – remélhetőleg nem súlyos a bokasérülése és nem kell sok meccset kihagynia.

San Francisco 49ers @ Denver Broncos 10-11

A Ravens@Patriots találkozó szöges ellentéte volt a 49ers@Broncos vasárnap esti rangadó. Mindkét támadósor igyekezett alulmúlni a másikat, így egy nem túl látványos, nem túl szórakoztató, habár legalább izgalmas mérkőzést láthattunk. Ugyan a 49ers egy TD-vel gyorsan magához ragadta a kezdeményezést, de az első félidő 12 drive-jából mindössze 10 pontra és 10 puntra futotta a felektől. Na nem mintha a második 30 percben beindultak volna a támadósorok, itt is egy TD és egy mezőnygól jött csak össze, plusz volt hét punt (bár aki szereti a szuper puntokat és a punt coverage-et, az élvezhette a találkozót).

De a második félidőben legalább a labdavesztésekkel érdekesebb lett a találkozó: a 49ers vétett két fumble-t és egy interceptiont is (a Broncos pedig kihagyott egy mezőnygólt), ám a legviccesebb Jimmy Garoppolo safetyje volt. Az irányító ugyanis Dan Orlovsky előtt tiszteleghetett azzal, hogy hátul kilépett a saját célterületéről, ezzel két pontot ajándékozva a hazaiaknak – ami végül épp a különbséget jelentette a győzelem és a vereség között.

Aki eddig kételkedett abban, hogy miért kellett Garoppolo helyett három első körért egy projekt irányítót választani, és miért akart elkeseredetten upgrade-et keresni a 49ers, az most megkapta a választ. JimmyG rendkívül limitált egy jobb védelem ellen, 57 percen keresztül egyetlen egy harmadik kísérletet sem sikerült megoldani, és még csak az sem igaz, hogy ő legalább nem hibázik bele, hiszen ezredjére is megdobta ugyanazt az interceptionjét a pálya közepére. Az irányító nagyon gyengén játszott, semmit nem tudott hozzátenni a támadósorhoz, és a safetyjével gyakorlatilag elvesztette a találkozót. Persze lehet, hogy Lance is elveszti ezt a meccset, de az nyilvánvalóan látszik, hogy Garoppolo nem elég egy contender csapatban.

Persze a túloldali támadósor sem volt jobb. Kilenc (!!!) three-and-outja volt a Broncosnak, ami Wilson karrierjében a legtöbb, a denveri franchise történetében pedig 1991 óta a legtöbb. Az egész meccsen viszont nem maradt nulla a támadósor, egy drive-ot a legvégén sikerült összerakni és feltenni a mindent eldöntő touchdownt a táblára – ráadásul idén először sikerült a red zone-ból TD-t szerezni. És ugyan a támadósor egyáltalán nem működött, de most már legalább Nathaniel Hackett főedző nem csinált ostobaságokat, sőt azt is mondhatjuk, hogy jól menedzselte a meccset és az órát. Ebben segítségére lehetett az ezzel foglalkozó szakértő, akit a héten vett fel a stábjába – úgy tűnik belátta ebbéli hiányosságait és másra bízta ezeket a feladatokat, ami mindenképp jó jel.

Eddig csak a támadósorokról volt szó, de azért, mert pozitívan akartam befejezni az összefoglalót. A védelmek ugyanis baromi jók voltak. A 49ers védelme talán a liga legjobbja jelenleg, minden téren nagyon magas színvonalon játszanak. Charvarius Ward érkezésével a CB-gondok is megoldódtak, ez pedig az egész egységre jó hatással van. Talanoa Hufanga játékát élmény nézni, itt van a liga legjobb LB-sora és a védőfal is folyamatosan rombol. Ugyan nem néz ki jól a denveri támadósor idén, most azért alaposan tett erről a gyenge játékról a San Francisco defense is.

Ezzel együtt a Broncos védelmét is nagy dicséret illeti. Három meccsen 36 pontot kaptak csupán, most 10-ből csak egy first downt engedtek, szereztek négy sacket és három turnovert is. A Chubb-Gregory pass rush duó kihasználta Trent Williams kiesését és folyamatos nyomás alatt tartotta Garoppolót, a Jewell-Griffith linebacker-páros is szállított több nagy játékot, a secondaryről pedig a szezon előtt is tudtuk, hogy a liga egyik legjobbja lehet, erre pedig igyekeznek is rászolgálni.

A Broncos így gyenge játékkal is 2-1-gyel áll, a 49ers pedig 1-2-vel várhatja a folytatást.

(katonadani)