A Chargers nem tud átlépni a saját árnyékán

A forduló legjobban várt meccsét rendezték csütörtök éjjel, amikor a Chiefs fogadta a csoportrivális Chargerst. Ugyan még csak a második hét van, de ilyen kiélezett csoportban már most nagy tétje volt a mérkőzésnek, amit végül a Kansas City nyert meg – vagy inkább a Chargers vesztett el?

Tökéletesen indult a találkozó a Chargers számára, hiszen kierőszakoltak két puntot, míg az ellentámadásokból feltettek 10 pontot a táblára (a fullback Zander Horvath ismét hatpontost ünnepelhetett). A Chiefs ezután egyből szépített Jerick McKinnon révén, a félidő további részében pedig csak puntokat láthattunk, így végül 10-7-es vendég vezetéssel vonulhattak szünetre a felek. Érdemes kiemelni – és lesz majd még róla szó –, hogy Brandon Staley kétszer sem ment neki negyedik és 2-re a félpályán, ami egyrészt tőle szokatlan, másrészt minden analitikus modell szerint rossz döntés volt.

Sokan sok pontos mérkőzést vártak a két elit irányítótól, azonban Mahomest nagyon jól limitálta a Chargers védelme, míg Herberttel ugyanezt megtette a saját támadókoordinátora (erről is bővebben később).

A második félidőt megint jól kezdte a Los Angeles-i gárda és egy Mike Williams TD-vel tízpontosra növelte előnyét. Ezután pedig szinte le is zárhatták volna a mérkőzést, azonban Asante Samuel Jr. elejtett egy interceptiont (elég határeset volt, hogy birtokolta-e, de a játékvezetők nem adták meg), ezt pedig természetesen megbosszulta a Chiefs és egy Justin Watsonnak irányzott hosszú passzal felzárkózott. Gyors three-and-outokat követően aztán ki is egyenlített a hazai csapat egy mezőnygóllal, így a negyedik negyed legelején döntetlen állt a táblán.

A Chargers erre levezetett egy szép drive-ot, azonban az ellenfél 1 yardosán Herbert labdáját a hetedik körös újonc Jaylen Watson húzta le és meg sem állt vele a túloldali end zone-ig. Nem Herbert hibája volt egyébként a pick-6 (erről is később), de ezzel teljesen megfordult a mérkőzés, ráadásul mivel a következő két támadásából csak gyors puntokra futotta a Chargersnek, gyakorlatilag ezzel el is dőlt a találkozó. A Chiefs azért még szerzett egy field goalt, hogy még biztosabb legyen a győzelem.

Nagyon fontos kiemelni még, hogy az utolsó előtti támadásnál Herbert komolynak tűnő sérülést szenvedett, amikor Mike Danna (teljesen szabályosan) földre vitte. Egyértelműen nem nézett ki jól az irányító ezután, egy harmadik és egyet senkitől sem zavartatva nem tudott és nem is akart megfutni, inkább kidobta oldalra a labdát, láthatóan nagyon komoly fájdalmak közepette. Azért kiosztott még egy hihetetlen passzt és egy TD-t így is, de vagy a bordái vagy valamelyik belső szerve nagy ütést kapott és nem elképzelhetetlen, hogy ki kell majd hagynia mérkőzéseket. Staley optimistának tűnt a mérkőzés után, de várhatóan a következő napokban okosabbak leszünk majd.

Ezzel a 27-24-es győzelemmel Mahomes az első 25 csoportmeccséből 22-t megnyert, amire sosem volt még példa az NFL történetében.

Nézzük a tanulságokat.

Így is csak a Chargers tud kikapni

Ez egy újabb chargersös vereség volt, így aki bízott abban, hogy egy elit irányítóval, analitikus főedzővel, kiváló védelmi kerettel ez a csapat Super Bowl esélyes (*felteszem a kezem*), annak most megint rá kellett jönnie, hogy a Chargersről van szó és ez a csapat képes bármilyen meccsen kikapni.

Konkrétan a vendégek domináltak az első félidőben és kisebb csoda volt, hogy csak három ponttal vezettek. A mérkőzés folyamán Mahomes a pályán három interceptiont is dobott, azonban kettőt zászló miatt visszavontak (az egyik minimum véleményes volt, de a Chiefs kihasználta és utána TD-t szerzett), egyet pedig Asante Samuel Jr. ejtett el (ez is véleményes volt, de inkább nem volt meg, plusz ha elsőre elkapja és nem pattan fel, akkor nincs miről beszélni).

A Chargers egész meccsen arra játszott, hogy harmadik és rövidekben lehessenek (butaság), aztán ezek után Brandon Staley nem ment neki negyedik kísérleteknek (az előzőre építve szintén butaság), ezekkel pedig rontotta csapata esélyeit. Aztán pedig döntetlen állásnál végigmasírozva a pályán sikerült összehozni egy pick-6-et, ami gyakorlatilag egy 14 pontos változást hozott az eredménybe, itt pedig igazából el is könyvelhették a vereséget.

A pick-6

Érdemes külön beszélni a pick6-ről, hiszen ilyen is csak a Chargersszel fordulhat elő. A célterülethez közeledve a hetedik körös újonc Jaylen Watson – aki pár éve még egy Wendy’s gyorsétteremben dolgozott és kereste a lehetőséget, hol tudná folytatni futballpályafutását – húzta le Herbert passzát és rohant vele vissza TD-re 99 yardon át. De hogy jött össze ez a játék?

Több probléma is volt ezzel Chargers oldalról, azon kívül, hogy Watson rendkívül jól ismerte fel a behívott játékot és kiválóan ugrott a labda útjába. Ez visszavezethető arra, hogy Joe Lombardi támadókoordinátor költői túlzással élve minden második játékára stick koncepciót hívott be, így nem volt meglepő, hogy ismét ez következik a támadóktól, tehát Watsonnak lehetett egy jó sejtése arról, hogy mi lesz a play.

Még nagyobb probléma azonban, hogy a játék előtt Gerald Everett cserét kért, mivel egy játékkal előtte volt egy hosszú nyargalása egy screen elkapás után és a fülén vette a levegőt. A Chargersnél viszont épp siettek, hogy a Chiefs ne tudjon cserélni és változtatni a felállásán, így nem hagyták a tight endnek, hogy lejöjjön a pályáról. Everett így nem futotta meg jól az útvonalát, nem befelé fordult, ahová kellett volna, így ugyan Herbert elméletben jó helyre dobta a labdát, csak épp a társa rossz helyre futott, ez pedig végzetes hibának bizonyult.

Ilyen is csak a Chargersszel fordulhat elő.

A Chargers védelme jól működött

A Cardinals múlt héten megmutatta, mit ne csinálj Mahomes ellen: a játékok felében blitzelj. A Chargers magához képest meglepően sok blitzet hívott egyébként, amik nem működtek jól, de összességében azért elég jól teljesített Brandon Staley legénysége. Ez volt mindössze a harmadik alkalom a Mahomes-érában, hogy a Chiefs négyszer puntolt az első félidőben, az irányító 235 yardja sem volt valami sok és több turnovert érő átadása is volt a találkozó során. Kiemelhetjük Derwin Jamest, aki kiválóan védekezett Travis Kelcen, a pass rush is elég sok nyomást generált és a coverage miatt nagyon kevés lehetősége volt Mahomesnak passzolni – ráadásul ha a sérülésből visszatérő JC Jacksont nem nézi be a Justin Watson TD-t, ez még jobban mutatott volna.

Persze Mahomes még mindig egy zseni, egy gyengébb meccsén is ilyen dolgokat csinál és ki tudja húzni a csávából a csapatát:

Andy Reidet sem lehet feltétlen megdicsérni a mérkőzés kapcsán, neki is volt két rossz negyedik kísérletes döntése és a meccs eleji betervezett játékok nem ültek (lásd két punt az elején).

Így egyszerűen nem működhet egy offense

Rendkívül frusztráló a Chargers offense. Összességében elég hatékonyak, EPA/play és hasonló mutatók alapján a liga elején voltak tavaly és az első forduló után is (a pick-6 ezt most eléggé lerontja majd, az egyedül 13 ponttal rontott a mutatón). De az ember elgondolkodik, hogy erről mennyire tehet Mike Lombardi és mennyire Justin Herbert.

Az ugyanis összességében borzasztó stratégia, ha arra játszanak, hogy harmadik és rövidet érjenek el, és majd akkor Herbert megoldja. És persze általában megoldja, de ha kis hiba csúszik a gépezetbe, például Josh Palmer dropol, vagy valaki benéz egy protectiont, vagy valaki rossz irányba fordul, akkor máris nincs több lehetőség a javításra. A harmadik kísérletek nagyon volatilis játékok, így egy támadósor akkor működik a legjobban, ha minél nagyobb százalékban elkerüli ezeket.

A legjobb támadósorok (Chiefs, Bills, stb) így is tesznek, ellenben a Chargers épp arra játszik, hogy folyamatosan harmadik kísérleteket kelljen megoldania, ami rendkívül frusztráló. Az első fordulóban csak a Cowboys szerzett a Chargersnél kevesebb first downt első kísérletre, és ezen a meccsen is csak kettő ilyenje volt a csapatnak az utolsó drive-ot megelőzően. Ellenben harmadik és maximum 2 yardos helyzetben 10-szer (!) is volt a támadósor.

Korai downokra vagy futnak, vagy nagyon rövidet passzolnak, átlagosan 3,8 yardot repült a labda a levegőben ilyen helyzetekben, de egész meccset tekintve is mindössze 4,9 volt Herbert átlagos passzmélysége. Lombardi egész meccsen csak sticks, spacing, all hitches, mesh koncepciókat hívott, így pedig semmilyen támadósor nem működhet, főleg nem egy olyan, amit Justin kib*szott Herbert irányít.

A labda ezen oldalán a Chiefsnél kiemelhetjük, hogy a védőfal elég jól dolgozott, főleg Chris Jonesszal a főszerepben, aki az újonc Zion Johnsonnal megküzdött az elején, de miután áttették a túloldalra, folyamatosan nyerni tudott. Mellette a veterán Carlos Dunlap is jól szállt be egyébként.

Brandon Staley-t tönkretették a kételkedők

Brandon Staley tavaly nagyon felhívta magára a figyelmet azzal, hogy szinte minden helyzetben nekiment negyedik és rövidre. Ezek nagy része egyébként bejött, de mindenki azokra emlékszik, amik nem jöttek be, és ezért rengeteg kritikát kapott a szurkolóktól és a médiától is – pedig egyébként ezek jelentős többségében jól döntött és növelte csapata nyerési esélyeit.

Nos, úgy tűnik a kétkedők és a kritikusok hangját nem tudta figyelmen kívül hagyni a Chargers főedzője. Az ESPN modellje szerint az első félidőben 7,3 százalékpontnyi nyerési esélyt hagyott a pályán a rossz negyedik kísérletes döntéseivel. Két alkalom is volt, amikor nem ment neki negyedik és rövidnek a félpályán, ahol egyértelműen az volt minden modell ajánlása, hogy neki kellene menni, így van több esélye a csapatának a győzelemre.

Tegyük hozzá, hogy kétszer nekiment egyébként és mindkettő sikeres is volt a mérkőzésen (illetve még kétszer az utolsó drive-ban, de azt nem érdemes ide venni). De lehet ezen a két elszalasztott lehetőségen múlott? Ezt már sosem tudjuk meg.