Az első college hét gyorsan elhussant és bár a kiemeltek többsége simán nyert, így is rengeteg érdekességgel szolgált. Mindazonáltal nem árt megjegyezni, hogy a legtöbb overreaction az első hét után születik, ugyanis ekkor még igencsak kezdetleges állapotban vannak a csapatok, különösen a védelmek, így nagy következtetésekkel érdemes lehet megvárni legalább a második hetet. Ezúttal nagy rangadók nem lesznek, de van három olyan mérkőzés is, ami egyrészt befolyásolhatja a rangsor elejét, másrészt pedig sok érdekes és nem utolsó sorban korai körös játékost adhat.
Alabama Crimson Tide (1) @ Texas Longhorns
A hét legtöbb nézőt csalogató mérkőzése még annak ellenére is az Alabama vendégjátéka lesz Texasban, hogy nagy valószínűséggel egy jókora kiütést láthatunk. Ellenben két nagy presztízsű csapat találkozik, akik ezer szálon fonódnak egymáshoz.
A hazaiak vezetőedzője az a Steve Sarkisian, aki két éve még a Crimson Tide támadósorát segítette egy történelmi szezonhoz. A Texas hamarosan csatlakozik a SEC konferenciához, azaz kap egy kis ízelítőt, milyen lehet többet találkozni Nick Sabanékkel. Nem mellesleg pedig a két csapat utoljára 12 éve találkozott a nemzeti nagydöntőben, ami az Alabama sikerével zárult.
Hol dőlhet el a mérkőzés és kikre figyeljünk?
[ppp_patron_only level=”1300″ silent=”no”]
Bár a Crimson Tide 55 pontot pakolt fel múlt héten és Bryce Young továbbra is Heisman formában játszik, mégis azt gondolom, hogy a csapat védelme az, amely a különbséget jelentheti (nem csak a Texas ellen, hanem a ligában). A Utah State elleni meccs persze nem mérvadó, de meg kell jegyezni, hogy Will Andersonék a kevés sack ellenére a passzsnapek 42%-ában nyomást generáltak, nyolc three and outot harcoltak ki és nulla ponton tartották az ellent.
A Texas számára az a rossz hír, hogy a legtöbb probléma a támadófallal van. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy az első héten a UL Monroe ellen is 3 sacket és 4 negatív yardos szerelést engedtek. A fal jobb oldala különösen sérülékeny, Christian Jones és Cole Hutson is több nyomást engedett. A vendégek oldaláról a már említett Anderson mellett érdemes lesz figyelni a falban Byron Youngot, aki múlt héten két negatív yardos szereléssel zárt, de folyamatosan már a line of scrimmage vonala mögött hozzáért a futókhoz, valamint Jylen Moodyt a linebacker sorban, aki végre lehetőséget kapott és úgy tűnik, hogy élni is fog vele.
Az, hogy mennyi nyomást general a Crimson Tide azért is lesz érdekes, mert a Texas magasan recruitolt irányítója Quinn Ewers ugyan közepes első kezdő meccsen van túl, de látszik azért még a játékán, hogy zavarba lehet hozni és képes kezdő hibákra (az interceptionje ezt jól mutatja). Márpedig a vendég oldalon sok a jó labdalopó játékos is, akik tettre készen várják a kapkodást.
Amire támaszkodhatna a Texas, hogy a mindenes futójuk Bijan Robinson (111 összyard és 2 total TD az előző meccsen) majd tehermentesíti, de a futójáték nem volt meggyőző az előző meccsen, az Alabama pedig két yardos átlagon tartotta az ellenfelét.
A túloldalra pillantva most nem Bryce Youngot emelném ki, hanem az elsőszámú futó Jahmyr Gibbset, aki több mint 10 yardot átlagolt és olyan dinamikával mozgott minden playben, ami még Alabama szinten is ritka. A Texas aránylag jól szerepelt az első héten futásvédekezésben, de a linebacker sorban sok volt a missed tackle, ami már a tavalyi döntős ellen biztos nem fér bele. A legnagyobb nyomás DeMarvion Overshown vállán lesz, aki az első fordulóban mindenhol ott volt, de ezt most egy más sebességű mérkőzés lesz.
Kentucky Wildcats (20) @ Florida Gators (12)
A másik általam legjobban várt mérkőzés egy igazi SEC rangadó, ahol két jövő évi első körös hype-ot kapó irányító csapata találkozik. A Florida a hét upsetjét produkálta a hetedik kiemelt Utah ellen és rekordszámú néző előtt jelentkezett be a kiemelt helyekért, a Kentucky pedig félgőzzel is simán nyerte a maga meccsét alacsonyabban rangsorolt ellenfele ellen. A héten eldöntik egymás között, hogy ki az, aki valóban a két nagy nyomába ered és ki az, aki sajnos idő előtt elbúcsúzik az igazán nagy tervektől.
Hol dőlhet el a mérkőzés és kikre figyeljünk?
Ez a mérkőzés úgy gondolom a két irányítóról kell szóljon, ha azt akarják elhitetni velünk, hogy tényleg első körösök lehetnek. Anthony Richardson a Florida karmestere az első héten kiállt a porondra és azt mondta: „ide figyeljetek”. Lényegében a játék minden elemében elképesztőt nyújtott. Azt tudtuk eddig is, hogy jó lábai vannak, de a több mint 100 futott yard és három touchdown a Utah védelme ellen azért egy erős indok arra, hogy ezt elég komolyan vegyük. Ellenben ami igazán biztató volt, hogy a passzjátékban egyértelműen fejlődött. Sokkal kifinomultabb volt a zsebben való mozgása, nem kapkodott és többnyire szépek voltak a dobómozdulatai is. Nem volt hibátlan, relatíve sok pontatlan megmozdulása volt, de bőven biztató. És akkor arról nem is beszéltünk, hogy úgy képes életben tartani a játékokat mint a legnagyobbak.
A Kentucky nincs könnyű helyzetben, mert se combos pass rush nincs a csapatnál, se megbízható corner sor. Richardsonnak szét kellene szednie ezt az egységet. A vendégeknél a meglepetésre kezdőbe kerülő freshman Alex Afari lehet fontos láncszem, mert múlt héten nagyszerűen játszotta el a blitzelő és néha a robber szerepét is a védelemben, gyorsaságban pedig talán ő veheti fel a leginkább Richardsonnal a harcot. Kiemelt szerepe lesz még a pálya közepén DeAndre Square-nek, aki múlt héten igazi hullámvasúton volt. Egy nagy szerelésre néhol két óriási missed tackle jutott.
A túloldalon kevesebb volt a hype, Will Levis 303 yardos, 3 passzolt touchdownos mérkőzést hozott le, egy eladott labdával. Számára a legfontosabb feladat az lesz, hogy megmutassa, nyomás alatt is jól tud játszani. A Florida front7 aránylag félelmetesen hangzik, Gervon Dexter, Brenton Cox Jr. és Ventrell Miller is stabil első meccsen van túl, elkezdett visszatérni a csapat az igazi floridai erőfocihoz. A Kentucky szerencséje, hogy a támadófal erőben fel tudja venni a versenyt, mindenesetre figyelmeztető jel lehet, hogy múlt héten az ohiói Miami ellen négy sacket is engedtek. Akinek elege van a skill posztokból, azoknak mindenképpen a két fal csatáját ajánlom.
Baylor Bears (9) @ BYU Cougars (21)
A következő mérkőzés két résztvevője is nagyon magabiztosan hozta az első fordulót. A meccs mindkét csapat számára kulcsfontosságú, ugyanis aki veszít, az valószínűleg lemondhat a kiemelt helyekről. Érdekességképpen pedig itt is meg lehet jegyezni, hogy nemsokára azonos konferenciában játszik majd a két együttes.
Hol dőlhet el a mérkőzés és kikre figyeljünk?
Nem a legszexibb választás, de megint csak egy line of scrimmage háborúra hívnám fel a figyelmet. A BYU támadófala talán az egész liga egyik legerősebb egysége, a kezdő ötösből négyen is három éve együtt játszanak, nagyon jó a kémia a játékosok között. Tavaly az egész ligában az egyik legkevesebb nyomást és sacket engedte ez az egység.
A Baylor védőfal azonban párját ritkítja, hatalmas szerepük volt abban, hogy tavaly BIG XII győztes lett a gárda. A legnagyobb csörte a falak belsejében lehet, ahol az első körbe várt Siaki Ika és a nose tackle Gabe Hall találkozik a Connor Pay, Clark Barrington kettőssel. Igazi titánok csatája lesz, mindkét duó eszméletlen erővel bír.
A túloldal fontos kérdése, hogy a Baylornál a kezdőirányító posztot megszerző Blake Shapen milyen formában folytatja az évet, az első fordulóban elég visszafogott 200 passzolt yardos mérkőzéssel jelentkezett. A BYU pass rush nem tartozik az elithez, valószínűleg kényelmesen passzolgathat a zsebben. A Cougars secondary nagy feladat előtt áll, mert bár a Bears elkapósor nem ligaelit, de Baldwin Monaray kiváló első meccset tudhat maga mögött és Ben Sims is veszélyes játékos. A hazai oldalon Malik Moore-ra érdemes figyelni, aki a hosszú passzjátékok elsőszámú semlegesítője lehet. Egy igazi brusztolós, de ugyanakkor sok pontos találkozóra van kilátás, így jó szórakozást nyújthat bárki számára.
[/ppp_patron_only]
