Sokszor hallani NFL mérkőzéseken, hogy egy játékos öt csillagos recruit volt és erről még azok is tudják hogy jót jelent, akik kevésbé követik az egyetemi foci történéseit és még annál is kevésbé a kiválasztási folyamatokat. Azonban valószínűleg nagyon kevesen tudják, hogy egy recruiting folyamat hogyan is működik valójában és miért ilyen meghatározó a fiatal játékosok életében. Ezt igyekszünk most kicsit mélyebben megvizsgálni.
*A cikk a támogatóink kérése és szavazata alapján készült. Ha Te is szeretnél beleszólni, milyen tartalmak kerüljenek ki az oldalra, legyél a 3500 forintos támogatónk a Patreonon. Ezzel egyébként részt vehetsz a havi flag focinkon és beszélgethetsz velünk és a többi támogatóval a Discord szerverünkön.*
Szóval kezdjük talán először azzal, hogy mi is pontosan a recruiting és mely folyamatokat foglalja magába ez a gyakorlatban.
Hivatalosan a recruiting az a folyamat, amikor az egyetemi csapatok megpróbálják magukhoz csábítani a legtehetségesebbnek gondolt középiskolás játékosokat, hogy az ő csapatukat (és egyetemüket) válasszák karrierjük kezdésének.
Arra a kérdésre már jóval nehezebb válaszolni, hogy ez pontosan mikor is kezdődik és miből áll. Ugyanis mondanom sem kell, hogy több tíz millió kissrác rohangál Amerika iskoláiban, akik arról álmodoznak, hogy egyszer egyáltalán megkeresi őket egy egyetemi csapat. Ezeknek a srácoknak nagy része valószínűleg soha nem kap lehetőséget semelyik csapatnál. Mindössze a fiatalok kevesebb mint 3 százaléka kap valamilyen megkeresést, és kevesebb mint 1%-a kap hivatalosan ajánlatot végül valamelyik futballprogramtól.
A hivatalos definíció szerint a recruiting ugye csak arra a folyamatra terjedne ki, amikor a középsuli végéhez közeledve az egyetemek elkezdik ajánlatokkal és megkeresésekkel bombázni a tehetségesebb játékosokat. Nem kell azonban különösebben utánajárni, hogy tudjuk, valójában sokkal korábban elkezdődik a munka. A legtöbb gyereket már nyolcadikos korától kezdve figyelik az egyetemi edzők és segítőik, de a középiskola elejétől fogva mindenképpen.
Fontos leszögezni, hogy mivel több tíz millió emberről beszélünk, így természetesen a scoutok nem tudnak mindenhol ott lenni. Hacsak nem vagy olyan szerencsés, hogy Manning a vezetékneved vagy a középiskolának nincs nagyon jó kapcsolata az egyik rangos egyetemmel, akkor nehéz felhívni magadra a figyelmet. Így előfordulhat, hogy nagyon tehetséges srácok vesznek el a süllyesztőben vagy csak elképesztő verejték árán kerülnek be végül egy egyetemre.
[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]
Mit figyelnek a edzők a recruiting folyamat elején?
Az igazán nehéz része a folyamatnak az, hogy mivel nagyon fiatal srácokról beszélünk, így sokszor nem támaszkodhatunk a hagyományos feltérképezésre. Minden edzői stáb mást és mást keres az játékosokban. Dana Holgerson a Texas Tech stábjában, majd most a Houston élén elsősorban a gyorsaságot és dinamizmust helyezte előtérbe, Nick Saban az Alabama élén a fizikai adottságokat és a keménységet, de Luke Fickell – aki tavaly történelmet írt azzal, hogy első edzőként Group of 5 csapatot vitt be az egyetemi playoffba – például azt szereti keresni, hogy kik a leginkább csapatemberek a pályán és alkalmazkodnak egy adott rendszerhez a legkönnyebben.
Nincsenek könnyű helyzetben a megfigyelők, mert ilyen fiatal játékosok esetében például mentális dolgokat sokkal nehezebb még megállapítani, ahogyan azt is, hogy miképp látnak majd a pályán, milyen gyorsan tanulnak meg dolgokat. Ezeket a skilleket hagyományosan az egyetem alatt kezdik felvenni a srácok, de igazából a profik között is látunk játékosokat, akik még a karrierjük elején is folyamatosan tanulnak.
Természetesen a tanulmányi eredményekből lehet következtetni bizonyos szellemi tulajdonságokra, valamint ha valamelyik fiatal komolyabban érdekli őket, akkor már a folyamat elején lehetőség van elbeszélgetni nemcsak a középiskolai edzőivel, de több tanárával is. Talán éppen ezért nagyon kevés edző emelte ki, hogy erre hatalmas hangsúlyt fektetne már a recruiting elején.
Hivatalos folyamat
Most pedig lépjünk rá a hivatalos folyamatra, ami igazából sokkal később lép életbe, mint az információgyűjtés. Egy class hivatalos recruiting folyamata akkor kezdődik, amikor az előző osztályból mindenki aláírt (vagy szinte biztos hogy aláír), így bátran lehet a jövőbeli prospectekre fókuszálni.
Az első fázis a kontaktfelvétel szakasza,
amikor az egyetemek valamilyen szinten felveszik a srácokkal a kapcsolatot, legyen az személyes találkozás, telefonhívás vagy postai levél kiküldése. A megfigyelőknek ilyenkor meg kell tenniük mindent, hogy bekerüljenek a játékosok látómezőjébe, hogy mindenképpen az ő egyetemükkel keljen és feküdjön az adott recruit.
Nem ritka, hogy szinte már-már zaklatás kategóriába lehetne sorolni, amit ilyenkor képesek művelni a megfigyelők.
Alvin Kamara például elárulta, hogy volt olyan hét, amikor több 100 levelet kapott az Alabamáról, de a legfrissebb példák közül is lehet hozni érdekes eseteket, például Arch Manning minden edzésére személyesen érkezett egy több fős stáb a Texastól, hogy biztosra vegyék, hogy célkeresztben maradnak.
Ez bár az első formális fázis, de igazából nagyobb nevű recruitok esetében ez a folyamat olyan korán elkezdődik, hogy nem is érdemes a hivatalos folyamatba sorolni. Ebben a fázisban az egyetemek közel 5000 játékos nevét írjak össze valamilyen formában és bár legtöbbjük nem jut el a második fázisba se, de egy-egy adat bekerül a programba róluk, hogy könnyebben előhalászható legyen a későbbiekben.
A második fázis a kiértékelési periódus,
amikor a recruitok megkapják az osztályzataikat. Ilyenkor készül el a tesztek nagy része, a játékosok több edzésen vesznek részt, rengeteg felmérőt csinálnak és megvizsgálják a játéktudásukat minden lehetséges szempontból. Természetesen mint a nagyoknál, itt sem maradhatnak el a hagyományos Combine gyakorlatok (értelemszerűen ahol kell ott kisebb súlyokkal), de sok esetben a csapatoknak lehetősége van, hogy egyéni tréningeket kérjenek a fiataloktól.
A legnagyobb esemény az úgynevezett Junior Day, ami lényegében tényleg egy mini combine-nak vagy mini pro daynek felel meg. Ezen a napon a játékosok egész nap gyakorlatokat csinálnak, edzenek és interjúkat adnak.
Bár eddigre az edzők valószínűleg megkaptak minden fontos információt arról, hogy a kiszemeltek milyen adottságokkal rendelkeznek, itt hivatalos formában is tudják rögzíteni, hogy ki milyen magas, mennyi idő alatt futja a 40 yardot vagy éppen mi a kedvenc hobbija.
Egy kicsit ebben a fázisban ejtsük szót azokról is, akik nem voltak akkora tehetségek, hogy két kézzel kapdostak utánuk a csapatok. Nekik a legnagyobb lehetőségük, ha saját kezükbe veszik a sorsukat és saját edzés- és meccsvideókat készítenek és küldik szét annyi helyre, amennyire csak tudják (természetesen ezt a nagyobb nevek is megtehetik és meg is teszik sokszor).
Példának itt Lamar Jackson esetét lehet említeni, hogy egy mindenki számára nagyobb nevet említsek. Ő csak három csillagos recruitnak számított (és a class mindössze 28. helyen jegyzett irányítójának, de ugyanebből a classból például meg lehet említeni Joe Burrow-t is, aki csak négy csillagos volt és a 19. helyen jegyzett QB) és hiába jött egy viszonylag nevesebbnek tekintett területről, Floridából, mégsem volt annyira felkapva. Jackson elmondása szerint több száz videót készített magáról és küldte el több helyre is, hogy jó ajánlatokat kapjon.
Végül bejött a számítása, mert bár nem a legnagyobb egyetemek egyike, de egy FBS program, a Louisville Cardinals ajánlott neki ösztöndíjat, amely bár kisebb névnek számít, azért ahhoz mindenképpen elég nagy, hogy egy játékos felkerülhessen a térképre. És mint láthatjuk Jackson elég szép karrier futott be végül.
Itt egy kisebb kitérőt tegyünk a legnagyobb recruiting oldalak irányába. Bár az egyetemek nem feltétlenül ebből táplálkoznak és ahogy a profik draft boardjain, úgy itt is minden egyetemnek megvan a saját listája és értékelési módszere, a többmilliós nagyságrend miatt az ő munkájukat is segíti, hogy vannak oldalak, ahol összeszedik a legjobb recruitokat. Természetesen számunkra pedig ezek jelentik a megváltást.
Én személy szerint a 247sport és az espn300 recruiting rangsorait szoktam a legtöbbet követni, ugyanis ez a két oldal nagyon jól rendszerezett, lehet szűrni külön posztokra, csillagokra, egyetemekre, bármire lényegében, ami érdekelhet minket. Sőt fel van tüntetve a játékosok minden lényeges tulajdonsága, hogy hányadikak a rangsorban, hányadikok a saját posztjukon, sőt olyan érdekességek is, mint például az irányítóknál, hogy Dual threat fegyverek vagy hagyományos zsebirányítók inkább. Végül pedig ott van az is, hogy melyik egyetem felé kötelezték el magukat. Ha pedig még nincs meg a konkrét egyetem, akkor hogy mely egyetemek felé kacsingatnak a leginkább.
Ezek az oldalak egyébként nem csak egyes játékosok rangsorolására alkalmasak, hanem arra is, hogy egyes recruiting classokat osztályozzunk csapatok szerint. Itt az összes öt, négy és három csillagos tehetség fel van tüntetve és mindenki kap egy pontszámot is. Ezen pontszámok összességéből pedig megkapjuk, hogy melyek azok a csapatok, amik a legügyesebben „csábítottak” az adott évben.
A második fázist általában 500-1000 játékos éri meg a legtöbb egyetem szűkített rangsorában, de nem mindenki vesz részt a Junior Day-en vagy az összes hivatalos teszten.
A harmadik fázis lefordítva az úgynevezett csendes periódus,
ami talán a fiatalok számára a legérdekesebb. Itt nem hivatalos úton (tehát magán vizitek, családlátogatások) a scoutok nem zargathatják a kiszemelteket, a recruiting leszűkül a hivatalos egyetemi látogatásokra és meghívásokra. Ezeknél a fellépéseknél aztán az egyetemek mindent bevetnek, ha olyan recruitokról van szó, akik kivételesek a classban.
Példának okáért nézzük megint az utóbbi évtized egyik legjobban várt irányító tehetségét, Arch Manninget. Ahogy fentebb tettem róla említést, Manning edzéseit már egészen kicsi korától kezdve látogatta a Texas stábja, de ezt többnyire még nem a hivatalos iskolai megkereséseken keresztül tették, legtöbb látogatást maguk az edzők finanszírozták. Aztán a hivatalos folyamat megkezdése után háromszor hívták meg a fiatal Manninget az edzőközpontba, az egész családjával együtt, de ezek még “halk” látogatások voltak.
De aztán idén nyáron Arch és vele együtt másik nyolc kiszemelt (az egyetemek szeretik egybevonni ezeket a látogatásokat anyagi és praktikussági okok miatt is) hivatalos meghívásban részesült, amit már a Texas egyetem finanszírozott direkt erre az alkalomra fenntartott keretből.
Sam Khan a The Athletic recruitinggal foglalkozó szakírója szerint a Texas egy közel 300.000 dolláros számlával zárta Manningék látogatási hétvégéjét, ami közel 120 millió forintnak felel meg. Ez a látogatás tartalmazza a játékosok és családjuk öt csillagos szállását, korlátlan fogyasztást a szülőknek, amíg a játékosok a megbeszéléseken vannak és mindenféle szórakozási lehetőséget, amit az érkezők ki akarnak ezen idő alatt próbálni a környéken.
Ez a pénzszórás termesztésen nem jelenti azt, hogy minden játékos alá is fog írni a Texashoz. Abból a kilenc játékosból, aki részt vett ezen az eseményen, egyelőre négy kötelezte el magát a Texashoz (és még ezek sem véglegesen aláírt kontraktusok), négyen végül másik egyetem mellett döntöttek, egy srác pedig még nem választott magának csapatot. A Texasnak egyébként már csak az megérte volna, ha a kis Manning az egyetlen, aki őket választja, így aligha bánják a mértéktelen pénzszórást. Még egyszer csak a kontextus kedvéért. Ezek a srácok nincsenek még 20 évesek, de már több tízmillió dollár ment el arra, hogy próbálják megszerezni őket.
Természetesen ami még nagyon fontos, hogy a főedzők is megjelenjenek a képben. Ugyanis a millió dollároknál is többet jelent, ha Nick Saban, Lincoln Riley vagy éppen Lane Kiffin kezei alatt játszhatsz és ők maguk is téged akarnak. Aaron Rodgers például anno Bobby Bowden kezei alatt akart játszani a Florida State-en (a híres mester 1976 és 2009 között irányította a csapatot), pechére ő sem volt magasan jegyzett recruit, így csak az Illinois-tól kapott ajánlatot (amit nem fogadott el). Sok játékosnak tehát néha fontosabbak minden másnál ezek a szempontok, nem véletlen, hogy az Alabama például mindig szinte válogathat a legjobb jelöltek között, annak ellenére, hogy a város és a körzet talán nem olyan vonzó, mint más egyetemeknél.
A harmadik fázisban már csak 100-150 lehetséges játékosról beszélgetünk, de a Texaséhoz hasonló pénzszórásban leginkább maximum 10-15 embernek van része, akik a class krémjét képezik.
Az utolsó hivatalos rész pedig az úgynevezett “halott” időszak,
amikor már nincs semmiféle hivatalos személyes találkozó, ellenben telefonon és levélben továbbra is lehet keresni a recruitokat. Számunkra talán ez a legkevésbé érdekes fázis, mellesleg a játékosok 80%-a ekkorra már elkötelezte magát valahova, legalábbis szóban mindenképpen.
Az utolsó fázis után aztán az egyetemek kiküldik a hivatalos ajánlatokat, ösztöndíjakat (ha a 100 millió dolláros hétvége nem lenne elég jel valakinek, hogy kapni fog ajánlatot) és a fiataloknak adnak egy általában elég rövid határidőt, hogy válaszoljanak. A legnagyobb érdekesség ilyenkor az, ha volt olyan atléta, aki korábban már elkötelezte magát valahova, de még nem írta alá a szerződést, az megváltoztathatja a döntését. A 2022-es class top20 játékosából végül 3 is más csapatot választott, mint amit előzőleg megjelölt, de általánosságban az mondható el, hogy a játékosok 92%-a ott kezdi meg az egyetemet, ahova el is ígérkezett korábban.
Legjobb recruiting csapatok és a recruiting problémája
Idén már több podcastben is hangoztattuk, hogy a 2022-es class legjobb recruiting classát a Texas A&M szerezte meg, ami azért volt nagy szó, mert 2010 óta csak az Alabama és a Georgia végzett az élen ebben a tekintetben. Nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedet abszolút a Crimson Tide uralja és az sem, hogy a Georgia nagyon szorosan felzárkózott mellé (tavaly például le is taszította Nick Sabanékat, de idén is egyelőre ők az esélyesek).
A jó recruiting class egyébként még semmire sem garancia, főleg nem a jelent vizsgálva, ugyanis a bekerülő játékosok még nagyon fiatalok, ahogy azt a Texas A&M idei kisebb gyengélkedése is mutatja, de hosszú távon jó jel a csapatok számára. Az edzők szerepéről már tettem említést, de egyes öt csillagos tehetségek is tudják befolyásolni játékostársaikat.
Arch Manning elköteleződése után ugyanis három darab négy- vagy ötcsillagos tehetség választotta a 2023-as classból a Texast, aminek köszönhetően jelenleg az Alabama után nekik van a legjobb recruiting classuk jövőre. De hogy az előbbi Texas A&M példára visszakapcsolódva a tavalyi classban négy darab ötcsillagos defensive linemen választotta az egyetemet és közülük Shermar Stewart le is nyilatkozta, hogy döntésében közrejátszott, hogy historikus D-line állhat össze a csapatnál.
Ezzel pedig meg is érkeztünk a legnagyobb problémához a recruitinggal kapcsolatban napjainkban. Az látható, hogy az edzőknek, a korábbi sikerességnek, az egyetemek pénzügyi hátterének mekkora szerepe van a fiatalokra gyakorolt hatásban. Ezek a srácok nincsenek még 20 évesek, így a pénz, a csillogás és a híres edzők hatalmas befolyással vannak rájuk. Ráadásul mindenki nyilván sikeres csapatokban akar játszani. Így a különbség a legjobbak és a többiek között egyre csak nő. Nem tudják felvenni a közepes egyetemi csapatok a versenyt az Alabama, az Ohio State, de már a Georgia nyújtotta előnyökkel szemben sem.
És az, hogy a legnagyobb egyetemek elszipolyozzák a tehetségeket, nemcsak a kisebb egyetemeknek rossz, de sokszor a játékosoknak is. Sok ötcsillagos ultratehetséges játékos ül a nagy csapatok kispadján, mert már az előző classban is annyi jó fiatal érkezett, hogy nem férnek a kezdőbe. Az Ohio State kispadján tavaly három darab legalább négycsillagos tehetség csücsült, mert nem fértek a kezdő közelébe, miközben bárhol máshol sima kezdők lehettek volna.
Hogy tetézzük még kicsit a gondokat, az elmúlt időszakban további repedéseket kezd okozni a NIL (name, image, likeness) előretörése is. Ennek ugyanis a lényege, hogy a játékosok (és már gyakran a recruitok is) kaphatnak szponzozi megkereséseket és szerződéseket, amely után nyilván pénz üti a markukat. A nagyobb egyetemek és területek pedig nagyobb szponzorokat és ajánlatokat tudnak ajánlani a játékosoknak. A texasi régió előretörésében például nagy szerepe van a NIL megjelenésének. Mindenesetre ezekre a problémákra egyelőre nem igazán van megoldás és valljuk be őszintén, nem is biztos, hogy egészséges lenne, ha ebbe szabályszerűen valaki bele akarna nyúlni.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások