AFC rangadó péntek hajnalban – Dolphins @ Bengals

A forduló egyik slágermeccse mindenképp a csütörtök esti, ahol a tavalyi AFC-bajnok Bengals fogadja a veretlen Dolphinst. Joe Burrow és csapata nem úgy kezdte a szezont, ahogy elvárták volna tőlük, most pedig az eddigi legnehezebb meccsükre készülhetnek Tuáék ellen, akik a múlt héten a Billst is két vállra fektették.

Kevés Super Bowl vesztes csapat tudja levetkőzni a döntő okozta fájdalmakat az új idényben és gyakran ezek a gárdák lemaradnak a következő évi playoffról. Előzetesen azt lehetett gondolni, hogy ez a Bengals olyan fiatal, olyan energikus, hogy bennük azért egy ekkora leolvadást nem látunk, de a 2022-es szezon első három fordulója nem feltétlen ezt támasztja alá.
Hozzá kell tenni persze, hogy a Bengals tavaly sem volt egy igazi powerhouse. Remekeltek a playoffban, de mindenképp egy kisebbfajta meglepetés volt a döntőben való szereplésük még azután is, hogy lezárult az alapszakasz.

Ugyanis tavaly a támadósor, mely igazán izgalmas dolgokat csinált, sem tartozott az elitbe. EPA alapján passzjátékban csak a 11.-ek voltak, futójátékoknál pedig csapán a 20.-ak a ligában. Ami felemelte őket, az Burrow remek éve és különösen remek szezonhajrája.

Idén azonban visszaesett ez a támadósor. Illetve igazából nem is a támadósor, hanem Burrow. A tavalyi évben Burrow a liga legjobbja volt CPOE mutatóban (várhatón felüli pontosság), amiben idén a 15. helyre esett eddig vissza. A PFF által használt nagy játék és labdaeladást ígérő átadások aránya is egészen remek volt. Majdnem két és fél nagy passzára jutott egy rossz játék. A 35/15-ös teljesítménye viszont idén eddig 3/8-ra romlott le. Kis híján minden egyes nagy játékára jut három olyan, ami a védők kezében is kiköthetne.

Ha pedig nem jön Burrow-tól a nagy játék, a támadósor nem funkcionál úgy, mint a liga legjobbjai. Egyszerűen nem elég jól összerakott ehhez az offense és ez bizony Zac Taylor sara. Neutrális szituációban idén a Bengals támadósoránál csak a Commanders szerez kevesebb EPA-t passzolásoknál, futásoknál pedig egyenesen ligautolsók. Tavaly ezek a számok 10. és 19.-ek voltak. Mindez sok nehéz 3. down-okhoz vezet, amikor sokat kell tartania Burrow-nak a labdát, keresnie kell a nagy játék lehetőségét és ekkor (is) előjön a másik nagy probléma, a sackek.

Joe Burrow egy labdát tartogató irányító. Keresi a nagy játékot, nem dobja ki oldalra és húzza magára a nyomást. Ez előny is tud lenni, hiszen sok nagy play is kijön belőle, de sokszor hátrány is. Tavaly 51-gyel messze a legtöbb sacket ő nyelte be. Azonban míg ez úgy jött össze, hogy az érkező nyomások 26%-át váltották sackre a védők, addig idén ez az arány 32%. Három forduló elteltével 15 sacket szenvedett már el Burrow, ami ha felszorozzuk egy teljes szezonra, akkor 80 lenne. Eszméletlen sok. Sokat szapult egysége a csapatnak a támadófal, ami valóban nem jó eddig, de nem is lehet elvárni egy egységtől, hogy az első naptól tökéletesen játsszanak, amikor 5-ből 4 új játékost tartalmaz a kezdő. Az csak plusz érdekesség, hogy ennek ellenére a legrosszabb játékos Jonah Williams, az egyetlen, aki megmaradt a tavalyi egységből. 13 nyomás és 4 sack érkezett róla. Mindkét mutató a liga legrosszabbjai között van. Így tehát elvárható idővel, hogy ez az egység is jobb lesz, de az alap probléma sosem fog megoldódni, mert Burrow játéka generálja a sok nyomást és nehéz helyzet él állítja a falembereket.

Ez az alaptétel találkozik most csütörtökön azzal a Miami védelemmel, amely a 3. legjobb pass rush win rate-tel rendelkezik a ligában 53%-kal. Nem lesz tehát most sem könnyű meccse Burrow-nak. Emmanuel Ogbah ott folytatja, ahol az elmúlt években abbahagyta és úgy néz ki Flores nélkül is egy jó pressure generátor tud lenni. Mellé Melvin Ingram remek erősítésnek tűnik, aki tavaly a Chiefs egységét emelte egy szinttel feljebb és most megteszi ugyan ezt a Dolphinsszal is. Ez a szélső duó pedig még kiegészül egy Jaelan Phillipsszel is, aki egyelőre nem rúgta be második idényére sem az ajtót, de egy baromi jó kis hármas rotációt tudnak alkotni a fal szélén. Nem lesz könnyű napja az idén szenvedő Williamsnek és a szintén rozsdásan kezdő és sérüléssel is bajlódó La’el Collinsnak.

Josh Boyer (Miami DC) legénysége pedig nem igazán érezte meg, hogy távozott a védő beállítottságú vezetőedző a csapat éléről. Továbbra is rendkívül sokszor és jól időzítik a blitzeket, amikkel megzavarva az irányítókat jó lehetőségeket teremtenek a labdahalász védőiknek. Jevon Holland mindenképp kiemelkedik az egységből, aki második évére a liga egyik legjobb safetyje lett és az egész védelem talán legnagyobb csillaga is válhat belőle az év végére (jó hasonlat talán hozzá, hogy idén ő az a Miaminak, mint ami Jessie Bates volt tavaly a Bengalsnak). Ha pedig jönnek a blitzek, idén Burrow megzavarható. Míg tavaly egyszerűen szétszedte az irányító a blitzeket és folyton szállította belőle a nagy játékokat, addig idén szenved egyelőre. Nagy százalékban éri el a blitz a célját és tudják siettetni vele az irányítót, nyomás alatt pedig az egyébként is visszafogott Burrow sokat hibázik idén és a rossz passzok mellé fumble-öket is kierőszakolnak rajta. Ez a trend azért vélhetően egyszer csak át fog fordulni és közelíteni fog a tavalyi évhez, kérdés mikor jön el ez a pillanat.

Persze nem tündökölnek Burrow fegyverei sem úgy, mint tavaly. Ja’Marr Chase a Steelers ellen végül nem zárt rossz meccset, de azóta két találkozón mindössze 83 yard kevés az ő szintjén. A Higgins – Boyd duóval kiegészülve persze ez még mindig a liga egyik legjobb elkapó hármasa. Ha a front éppen nem ér oda az irányítóra, meg is gyűlhet a bajuk ezzel a személyzettel, hiszen Xavien Howardon kívül a corner sor nem áll a legjobb nevekből az ellenfélnél. Kader Kohou draftolatlan újonc például meglepően jól játszik eddig a slotban, de ha egy Tyler Boyd lesz az ellenfele, kérdés fent tudja-e tartani ezt a szezonkezdetet. A Howard – Chase prémium matchup mellett ezt mindenképp érdemes lesz figyelni, de Howard túloldalán Nik Needham sem az a játékos, aki safety segítség nélkül egy egész meccsen át tudná tartani Chase-t vagy Higginst. Amikor nem tudnak nyomást helyezni Burrow-ra, ez az emberanyag verhető kell legyen a Bengalsnak.

Kérdés, hogy mennyire akarják majd erőltetni az emberezést, hiszen Burrow ellen is jól működni látszik a Tampa 2-es, Cover2-es zónázásos védekezés, amikor elveszed tőle a mély passzokat. A Chiefst is hasonló módszerekkel tudta a liga lelassítani tavaly, de míg Andy Reidék év közben és idénre jól megoldották a játékukat ez ellen, a Bengalsnál még sok tanácstalanságot látni. Ha nincsenek meg ez ellen a kellő játékai Tayloréknak és nem gyorsítják meg a passzjátékukat rövidebb opciókkal, sokáig szenvedős lehet az offense.

A túloldali támadósornál a Bengalsszal ellentétben azt lehet látni, hogy alig pár hónap alatt sikerült egy nagyon jó rendszert Tua Tagovailoa köré rakni. A Miami remekül profitál abból, hogy a liga leggyorsabb és legdinamikusabb elkapó duója az övék, és hogy Tua kiemelkedően pontos passzoló. Jól felépített route-ok vannak felrajzolva az elkapóknak, amikben az elkapás után is van lehetőségűk még yardokat szerezni. A hawaii irányító pedig tényleg a jól tanuló iskolás mintaképe. Megértette a feladatát, bízik a hívásokban és bízik a játékostársaiban. Gyorsan olvas, gyorsan hoz döntést, a labdái hamar az elkapó duó kezébe kerülnek. Egyetlen hátrány, hogy mást nem igazán vonnak be eddig a passzjátékba. A Tyreek Hill – Jaylen Waddle duó 29-29 targetet kapott eddig a szezonban, a harmadik legtöbbel Chase Edmonds áll nyolccal. Mike Gesicki például teljesen el van tűnve Mike McDaniel rendszerében. Persze ezt az elkapó duót nem lesz könnyű egy védelemnek sem limitálni, de kérdés ha 1-1 meccsen jobban fel tudnak lépni rájuk, kit fog elővenni a Miami offense.

Dropback EPA alapján ugyanis vezetik jelenleg a ligát és futáskísérletenként is a 10. legjobb a offense, igaz sem az Edmonds – Mostert duó nem tűnik elég erősnek (mindketten 3,4 yard/carry alatti átlaggal rendelkeznek), sem a támadófal minősége nem ad biztos alapot arra, hogy ha egyszer visszább esik a WR duó teljesítménye, akkor is tudnak majd mihez nyúlni.

Tagovailoa ugyanis jól játszik, messze a legjobb szezonja az idei. Tavaly például mindössze 16 touchdown passza volt, ennek a felét idén három forduló alatt elérte. A megalapozó számai azonban nem ugrottak akkorát mint a mostani mérleg sejtetné az emberrel. Jobb lett, de ez a szint még nem a liga legteteje. Javult CPOE-ban, air yardban, pontosságban és sikerességi mutatóban és big time throw / turnover worthy play mutatóban is, de utóbbi még így is alapvetően negatív. Tua egy prémium manager irányító jelenleg, aki elvesz mindent, amit adnak neki akár coaching szinten, akár az ellenfél hibáit nézve, de egyedül nem biztos, hogy képes konstansan meccseket eldönteni, ha nem teszik bele az extrát a társai. Azt azonban nem lehet tőle elvitatni, hogy igazi győztes alkat. Amolyan bradysen, ha ott van Tua, magabiztosabbak a társak és meccseket nyernek akkor is, amikor ezt nem indokolná a játék képe. Az elmúlt 12 meccséből 11-et nyert meg vele a Dolphins és úgy tűnik ez a győztes kultúra nem veszett el Flores távozásával. Ez a fajta hatás nem kézzel fogható mint a statisztikák, de lassan túl nagy minta lesz ez a “Tua faktor” ahhoz, hogy csak viccelődni lehessen vele.

A Bengals esélye abban rejlik (mint a legtöbbször), hogy képesek lesznek-e nyomás alá helyezni az irányítót. Tua ugyanis szintén erősen visszaesik, amikor nem tiszta helyzetből dobálhat. Burrow-val ellentétben azonban ő nem húzza magára a védőket, sőt tudatosan kerüli, hogy nehéz helyzetbe hozza magát. A gyors olvasása, döntéshozatala, kimozgásai, a bootlegek és a dobómozdulata kevés esetben ad esélyt a védőknek egyáltalán odaérni a közelébe. Még ha tehetséget nézve az elmúlt fordulóban Hendrickson vagy Hubbard jobb játékosok is mint a támadófal egyes emberei, nem kell megszakadniuk, hogy tartsák az ellenfeleiket, míg az irányító szabadul a labdától. A Dolphins is invesztált a támadófalába, ami egyelőre kifizetődni látszik. Terron Armstead továbbra is a liga egyik legjobb LT-je, ami azonnal nagy magabiztosságot ad az irányítónak, még ha az esetében Armstead nem is a “vak” oldalát védi. A gyenge pont a valódi vak oldala, Greg Little, aki ellen Hendricksonnak akár lehet hasonlóan jó napja mint a Jets ellen volt. Középen az LG Liam Eichenberg egy pozícióval beljebb tolva sem tűnik igazán meggyőzőnek, de DJ Reeder elvesztésével kisebb feladat elé lesz állítva a Dolphins fal belseje. B.J. Hill így vélhetően többször lesz duplázva és kevésbé lehet hatékony a Cincinnati pass rush-a belülről.

Lou Anarumo azonban szintén a kreatív védő koordinátorok közé tartozik. Előszeretettel használ szimulált nyomásokat és keveri meg sokszor a snap előtt a blitzelőket. Kulcs ebben számára Sam Hubbard, akinek atletikussága megadja a lehetőséget, hogy a snap után váratlanul őt küldjék hátra zónázni és egy Mike Hilton vagy Vonn Bell blitzcel meg tudják lepni a támadófalat és az irányítókat is. Anarumo sokszor variál a snap előtt, ami kedvez az egységének.

Nem igazi amerikai sport felvezető lenne, ha nem említenénk meg a Tua vs. Burrow szálat is. A 2020-as class első két irányító választása lett ugyanis ez a két fiatalember. Talán keveseknek újdonság már a történet, hogy az adott évben mindenki Tuát szerette volna megszerezni magának, azonban a szezon közben az Alabama irányítója nagyon súlyos csípősérülést szenvedett, ami alatt/mellett a Joe Burrow vezette LSU offense egyetemi rekordokat döntögetett és lett végül bajnok az elmúlt évek egyik legmeggyőzőbb játékával. A drafthoz érve már nem volt meglepő, hogy a Bengals Burrow mellett tette le a voksát, de ez a fajta rivalizálás örökre össze fogja kötni a két fiatal irányítót. Persze Justin Herbert vagy éppen az idén remeklő Jalen Hurts is ebben az évben csatlakozott a ligához, a draft előtt egyértelműen a most hajnalban pályára lépő két játékostól volt hangos a draft.

Mivel a Dolphins idén már túl van két abszolút bajnokesélyes csapat skalpján most én a nagy számok törvénye alapján egy pici regresszióra fogadok. A Miami egy történelmi fordítás után verte a Ravenst és múlt héten is minden statisztika alapján ki kellett volna kapjon a Buffalótól, mégis behúzták mindkét rangadót. A Bengals kevésbé nézett ki jól a szezon elején eddig, hiszen kikaptak Mitch Trubiskytől és Cooper Rushtól is, és csak múlt héten sikerült először győzniük a beugró Joe Flacco ellen. Új, fehér lapot nyitva azonban nem gondolom, hogy a Dolphins sokkal – sokkal jobb csapat lenne a Bengalsnál. A formájuk egyértelműen jobb, de tisztán tehetség alapon nincsenek nagyon messze egymástól. Ráadásul rövid héten utaznak idegenbe, plusz a védelem is hihetetlenül fáradt lehet a múlt heti találkozó után, ahol 90 snapet töltöttek a pályán.

Mindenképp izgalmas találkozóra van kilátás, hiszen mindkét offense remek elkapókkal rendelkezik, akikkel a secondaryk nem veszik fel egy az egyben a versenyt. Azonban a modern védelmi rendszerek és erősebb frontok mögött mindkét esetben felülteljesítést látok, ami a jó coaching számlájára írható. Egy izgalmas, kiélezett meccsen most inkább Bengals győzelmet tippelnék, de ez mindenképp a kötelezően megnézendő meccsek közé tartozik mindenki számára. Kevés ilyen izgalmas TNF-et tartogat az NFL menetrendje.