Az NCAA harmadik hetének négy legérdekesebb találkozója

Több helyen felborította a papírformát az egyetemi foci második fordulója, a kiemeltek közül többen is buktak, ez pedig arra enged következtetni minket, hogy ez a szezon is hasonlón kaotikus lehet, mint a tavalyi. A harmadik héten igazán magasan kiemelt találkozókat nem rendeznek, de így is találni fog mindenki magának érdekes meccseket.

Texas A&M Aggies (24) @ Miami Hurricanes (13)

A legrangosabbnak ígérkező találkozó a Texas A&M vendégjátéka lehet a Miami otthonában, ugyanis nem elég hogy két kiemelt csapat találkozik, de hemzsegni fognak a pályán a magasan jegyzett recruitok és potenciális korai körös játékosok a jövő évi drafton. A két csapat merőben más utat jár be egyelőre, a Miami egyre feljebb kapaszkodik két meggyőző győzelmének köszönhetően, ellenben Jimbo Fischer együttese éppen hogy csak elcsípett egy kiemelt helyet múlt heti arcpirító veresége után.

Kikre figyeljünk és hol dőlhet el a mérkőzés?

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Az egyik kedvenc matchupon a hétvégén a Miami támadófala és az Aggies védőfala között fog zajlani. A Miami támadófalának két szélén két igazi nagyágyú foglal helyet, a jövő évi drafton akár első körbe is várható Zion Nelson ugyanis a bal oldalról, a fiatal, de egyre többre taksált D.J. Scaife pedig a jobb oldalról zárja be az offensive line-t. Ez az egység egyelőre kiválóan végzi a dolgát, az egyik legkevesebb nyomást engedték az országban és meglepetésre a futáshoz is jól blokkolnak.

Nem véletlen, hogy a sokak szerint a Heismanra és a jövő évi draftra is fekete lóként prognosztizált irányító, Tyler Van Dyke egyelőre nagyon jól mutat. Ugyan yardokban nem tartozik a ligaelithez, de mind 73,3%-os pontossága, mind pedig 9,9 yardos próbálkozásonkénti átlaga a legjobb húszba tartozik az országban. Egyelőre nagyon magabiztos, amikor a zsebből irányíthat, ha nem esik ki a ritmusból, akkor teljességgel megbízható. Ellenben nyomás alatt képes hibázni és mínusz yardos futásai is megerősítik, hogy egyelőre nem tűnik egy dual threat fegyvernek.

Hogy ne is legyen könnyű dolga, arról a Texas A&M védőfala gondoskodhat. A legnagyobb erőssége ennek az egységnek, hogy nem csak a kezdő több pontja erős, de a rotációban sincsenek gondjaik. Bár az első két meccsen nem hozták le a csillagokat az égről, rengeteg a potenciál. Akit talán ki lehet emelni, az Shemar Turner, aki bár lentebb volt jegyezve mint például Walter Nolan, mégis egyelőre stabilabb pontnak tűnik. Ez a védelem az első két mérkőzés után összesen kapott 17 pontot, ha a héten is remekelnek, akkor annak győzelem lehet a vége.

UTSA Roadrunners @ Texas Longhorns (21)

Elsőre kevésbé tűnik rangosnak a Roadrunners vendégjátéka Texasban, de a vendégek szimpatikus első két heti produkciója után nem hagyhattam ki, hogy ne hívjam fel erre a találkozóra a figyelmet.

Kikre figyeljünk és hol dőlhet el a mérkőzés?

Az UTSA két hosszabbításos mérkőzésen van túl, melyből az elsőn alulmaradt, de utóbbit megnyerte. Ráadásul nem csak két hosszabbításba futottak bele, de két sok pontos találkozóba is, ugyanis a kettő találkozójukon együtt 112 pont született. Nem nehéz kitalálni, hogy aligha a védelmükre, sokkal inkább a Frank Harris irányító vezette támadósorukra érdemes figyelni.

Harris a két találkozó alatt összesen már 60 passzkísérletnél jár, aminél többet csak tíz irányító tud felmutatni, de közülük csak négy az, aki ezt ugyanúgy két meccsen tette meg mint ő. 696 yardja és hat touchdown átadása szintén a legjobbak közé tartozik. Ami még impresszívebbé teszi a teljesítményét, hogy tette mindezt lényegében futójáték nélkül, ugyanis két hét után az ő 93 yardja a legtöbb a földön is a csapatnál. A rendszer egyébként jól szétszórja a labdákat, senki sem szerzett többet 250 yardnál, a villámléptű Zakhari Franklin 222 yardig, míg Joshua Cephus 218 yardig jutott.

A dolguk azonban most lesz a legnehezebb, ugyanis az első két fordulóban nem találkoztak olyan jó védelemmel, amilyennek a Texas idei egysége kinéz. A hazaiak eddig átlagosan 190 yardot engedtek, öt sacknél járnak és múlt héten az Alabamát is megfricskálták. A sort a védőfallal kell kezdeni, ahol Ovie Oghoufo emberfelettit játszott, de a front7-ből DeMarvin Overshown is sokat tehet az ellenfél összezavarásáért. A secondaryből pedig ha egy valakit el kellene kerülnie Harrisnek, akkor az D’shawn Jamison, aki úgy tűnik idénre szintet lépett.

BYU Cougars (12) @ Oregon Ducks (25)

A hét másik meccsét, ahol mindkét csapat kiemelt, a BYU Cougars játssza az Oregon otthonában. Lehetnénk sokkal lelkesebbek ezzel a találkozóval kapcsolatban, ha nem láttuk volna, ahogy a Bulldogs lemészárolja a Kacsákat az első fordulóban, így pedig kicsit lejjebb tettük a lécet.

Kikre figyeljünk és hol dőlhet el a mérkőzés?

A vendégek nagyon radar alatt szállnak, pedig a csapat teljesítménye azóta sem esett vissza sokat, hogy Zach Wilson már két éve kelt el a drafton. Ez leginkább annak köszönhető, hogy Kalani Sitake vezetőedző kiválóan építi a rostert, nagy hangsúlyt fektet a falakra, így nagyon nehéz megbontani a csapatot. A támadófal olyan kiváló tehetségekből áll, mint a jobb tackle Kingsley Suamataia, aki idén még nem engedett nyomást vagy mellette a jobb guard Harris LaChance. Nem csoda, hogy az irányító Jaren Hall magabiztosan teljesít és bár a statisztikái semmi különöset nem mutatnak, mégis biztos kezekben van vele az egyetem.

A kulcs, hogy a defense is kiegyensúlyozott, ugyanis levegőben kevesebb mint 160, a földön pedig kevesebb mint 130 yardot engedtek csak mérkőzésenként, ami egyetemi szinten kiváló statisztika.

Ezt próbálná most megtörni az Oregon Ducks, amely az első heti égést egy magabiztos győzelemmel próbálta eltüntetni. Ezen a második meccsen már sokkal inkább kijött az új vezetőedző, Dan Lanning rendszere, a Kacsák mindössze 14 pontot engedtek és 70-et raktak fel. Kisebb meglepetésre talán az offense volt a meggyőzőbb, ugyanis szisztematikusan, gyors, rövid passzos játékokkal haladtak és Bo Nix irányító nagyon szétszórta a labdákat: 14 játékos is jegyzett legalább egy elkapást.

Oklahoma Sooners (6) @ Nebraska Cornhuskers

Az Oklahomáról Lincoln Riley távozása óta mintha megfeledkezett volna a közvélemény. Senki sem beszél róluk és senki nem tartotta őket esélyesnek az év elején. Pedig az első két forduló alapján kellene. A Nebraskáról pedig már csak Scott Frost ámokfutása miatt is érdemes megemlékezni.

Kikre figyeljünk és hol dőlhet el a mérkőzés?

A Sooners 78-16-os pontkülönbséggel zárta rövidre a két találkozóját úgy, hogy mindkettőn az utolsó negyedben a cserék játszottak. Dillion Gabriel amióta újra egyesült korábbi koordinátorával, Jeff Lebbyval, újra magabiztosnak és élesnek tűnik. Nem halmozza a yardokat, de 70%-os pontossága figyelemre méltó, illetve az is, hogy a kilencedik legmagasabb próbálkozásonkénti átlaggal dolgozik, ami azt mutatja, hogy a páros nem hagyott fel az air raid elemekkel. A Sooners próbálkozik az egyik legtöbbet legalább 20+ yardos játékokkal és eddig eredményesen is teszi ezt. Amit kicsit sajnálatunk, hogy sérülése óta lábon kicsit visszafogottabb Gabriel, mindössze 10 futott yardja van eddig. Elkapói közül ahogy várni lehetett Marvin Mims remekel, aki 244 elkapott yardjával a tizedik ezen listán és eddig bizonyítja, hogy egy igazi all around tehetség. A futójáték pedig Eric Gray vezetésével szintén életre kelt.

A túloldalon Scott Frost végre valahára menesztve lett, miután idei három mérkőzéséből kettőt megint sikerült egy labdabirtokláson belül elbukni, ráadásul két alacsonyabban rangsorolt csapat ellen. Egyszerűen hihetetlen az a statisztika, hogy az elmúlt 18 mérkőzésből 12-t is sikerült legfeljebb hét ponttal elveszíteni, amiből nyolcnál még vezettek az utolsó negyedben. Ideiglenesen Mickey Joseph veszi át a helyét, akinek várhatóan csak annyi lesz a dolga, hogy a friss irányítót Casey Thompsont ne fogja vissza. Thompson sikeres passzokban, passzolt yardokban és futott touchdownokban is a legjobb hétben van az irányítók között. Ez lehet az első nagy teszt a Sooners védelmének, amely ha ezt is magabiztosan megugorja, akkor lassan ott lesznek a playoff peremén.

[/ppp_patron_only]