Döntetlen Houstonban, vízilabda Chicagóban, pontzuhatag Detroitban, simázás Arizonában

Nem kellett sokat várni a szezon első döntetlenjére, és míg Detroitban a pontok, addig Chicagóban az eső zuhogott, vízilabdává alakítva a meccset. A Chiefs és a Ravens pedig magabiztosan lépett túl aktuális ellenfelén. 

Indianapolis Colts @ Houston Texans 20 – 20 h.u.

Új irányítók jönnek-mennek Indianapolisban, egy dolog azonban úgy néz ki nem változik, a gameplan. Igazából ha nem figyeltük volna a nevet a mezen, úgy is tűnhetett volna, hogy még mindig Carson Wentz a vendégek irányítója – a meccs legvégéig legalábbis biztosan. A meccs döntő többségében ugyanis továbbra is csak futni akart a gárda és már a számolásba is bele lehetett fáradni, hányszor adták Taylor kezébe a labdát 1&10-re. Ennek megfelelően a Texans szinte végig tömött boxokkal várta a korai downokat és csak Taylor klasszisának köszönhetően tudott ezekből a helyzetekből is 2-3-4 yardokat összehozni. Az ő vezérletével szerezte meg a vezetést az első negyedben még a Colts egy mezőnygól révén, azonban a folytatásra túl sokáig kellett várni. A hazaiak sem hozták le a csillagokat az égről támadóoldalon, de Mills és a futójáték 1-1 drive erejéig el-el tudott jutni a vendégek red zone környékére. A nyitó két punt utáni 5 drive-ból 20 pontot tett fel a táblára a hazai csapat, ráadásul mindkétszer az az OJ Howard húzta le az irányító átadását, aki alig egy hete van csak a csapat kötelékében.

A negyedik negyedig a Colts offense csak puntolni vagy labdát veszteni tévedt fel a pályára. Matt Ryan összehozott egy Wentz díjas interceptiont Jerry Hughes-zal és egy rossz snap után Roy Lopez révén még egy fumble-t is szerzett a texasi védelem. Az biztos, hogy a snapeket bőven kellene még gyakorolni Indianapolisban, hiszen ezen kívül is további 2-3 alkalommal akadt probléma a Kelly – Ryan kapcsolattal.

A negyedik negyedben 20-3-as hátrányban azonban végre elindult valami a vendégeknél is. Először csak egy mezőnygólig jutottak, mert a red zone-ban a Texans és azon belül is az első körös Stingley remek védekezésének köszönhetően nem tudta az utolsó yardokat megszerezni a Colts. A Texans dolga az óra lepörgetése lett volna ezek után, de előbb EJ Speed strip sackjének köszönhetően kapott labdát a Colts offense a red zone-ban, amit ki is használtak, majd egy újabb gyors Houston punt után a nap talán legszebb drive-ját vezetve, a könnyített boxot kihasználva továbbra is Taylor vállain sikerült eljutni újra a pontszerzés küszöbére, amin az egész estre remeklő Michael Pittman Jr. lépett át. 20-20, visszajött a meccsbe a Colts és mivel az utolsó két percen belül több pont már nem született, jöhetett a hosszabbítás.

A pénzfeldobást hiába nyerte a Texans, ismét nem sikerült egy first downt sem összehozni, a Colts offense viszont ekkor már szépen haladt és el is juttatták Blankenshipet egy 42 yardos meccsnyerő mezőnygólig, amit azonban a kicker mellé rúgott. Ezután még egy Texans puntra volt csak idő a meccs végéig, így döntetlen lett a találkozó az első héten.

A Colts game plan sokáig nagyon kiszámítható volt. Taylor hiába ért el 161 yardot 5-ös átlag felett, nem könnyítették meg a dolgát. A klasszis futó összesen 35-ször ért labdába a meccsen, amit szintén nem tudni meddig lehet fenntartani. A támadósorból Pittman emelkedett még ki, aki Ryan 350 yardjából 120-at vállalt magára. A második számú elkapó azonban hiányzik továbbra is, hiszen Nyheim Hines-nak volt hattal a második legtöbb elkapása, őt pedig Taylor követte néggyel.

A túloldalon Davis Millsből azt kaptuk, amit vártunk. Egy a labdára alapvetően vigyázó game manager irányítót. Pár szép átadása volt Millsnek, de több túldobott labdája is akadt az oldalvonalak mellé – túlságosan is vigyázott, nehogy a védők kezébe kerüljön a játékszer. A Pierce & Burkhead duó hiába próbált sokszor futni, a támadófal csak ritkán tudott ehhez elegendő lyukat nyitni nekik, Brandin Cookson kívül pedig nem nagyon volt kinek passzolni – OJ Howardnak sem volt több elkapása a 2 TD-n kívül. A Colts védelme ugyan nélkülözte Leonardot, így is korrekt napot hoztak le, náluk a két sackig jutó Kwity Paye-t érdemes kiemelni. A hazai oldalon nem volt ilyen kiemelkedő teljesítmény, de a secondary Stingley, Nelson, King és Pitre vezérletével még egy kellemes meglepetése is lehet a Texans szezonjának.

A meccs vége alapján megérdemelte volna a Colts a győzelmet, hiszen amikor igazán kellett, ők pontokat tudtak a táblára tenni, míg a Texans offense 5 punttal és 1 fumble-lel zárta a meccset és csak a szerencséjüknek köszönhetően tudták otthon tartani a fél(?) pontot. Nem kellett sokat várni a szezon első döntetlenjére.

(alatriste)

San Francisco 49ers @ Chicago Bears 10-19

Ez a mérkőzés egy borzalmas vizuális élmény volt annak köszönhetően, hogy a mérkőzés előtt, elején, majd a negyedik negyedben is mintha dézsából öntötték volna az esőt a pályára, a gyep pedig képtelen volt ezzel mit kezdeni, így gyakorlatilag használhatatlan volt a Soldier Field. Ezzel együtt a forduló meglepetését okozta a hazai csapat, amely legyőzte a tavalyi konferenciadöntőst.

Az első félidőben szinte semmi értékelhető nem történt a pályán: 11 támadásból láttunk 8 puntot, egy fumble-t, egy interceptiont, és a nap egyetlen 49ers TD-jét. A lehetetlen körülmények közt mindkét irányító elég gyengén játszott, már annak a két szép Lance-passznak is örülni kellett, ami kicsit életet lehelt a meccsbe. Itt azért egyértelműen a San Francisco volt fölényben, a védelem semmit sem engedett és a TD mellett is sikerült egyszer eljutni a red zone-ba (ám ott Deebo Samuel kezéből kiütötték a labdát). Fields is nagyon gyengén játszott idáig, az első félidőben mindössze 2,8-as passer ratingje volt, aztán a másodikban egy improvizálás és 49ers védelmi hiba megfordította a játék képét:

Ekkorra már kicsit élhetőbbek voltak a körülmények és láttunk focira hajazó pillanatokat is, ez pedig a jelek szerint a Bearsnek kedvezett. Sikerült még egy TD-t összehozni a levegőben, így átvette a vezetést a hazai gárda. Utána pedig el is döntötte a meccset, előbb Eddie Jackson halászta le Lance passzát, majd Khalil Herbert futott be a célterületre, így két labdabirtoklásnyi lett a különbség. Ekkor újra rázendített a vihar és ismét teljesen lehetetlen helyzetbe hozta a 49erst, amely nem tudott kikászálódni a mocsárból.

A 49ers büntetésekkel is hátráltatta a saját dolgát, 12 sárga zászlót kaptak 99 yardért, és kulcsfontosságú harmadik kísérleteknél is hibáztak, ezzel életben tartva a Bears támadásait. Emeljük még ki a Bears ötödik körös újonc pass rusherét, Dominique Robinsont, aki másfél sackkel és kiváló játékkal mutatkozott be – de egyébként a második körös safety Jaquan Brisker is elég jól nézett ki.

(katonadani)

Kansas City Chiefs @ Arizona Cardinals 44-21

A Chiefsen meg sem érződött Tyreek Hill hiánya, hiszen úgy mentek át a Cardinals védelmén, mint kés a vajon. Mahomesék az első kilenc próbálkozásukból hétszer is végigmentek a pályán és TD-t szereztek, összesen 66 támadójátékuk volt, ebből 33-szor first downt értek el, ami egészen abszurd teljesítmény. Az irányító 76,9 százalékos pontossággal dobált 360 yardot és 5 TD-t. Jól szétosztotta a labdákat egyébként, 9 játékos is kapott el lasztit tőle, Travis Kelce 8, JuJu Smith-Schuster 6, Marquez Valdes-Scantling 4 labdához jutott 244 yardért, emellett Clyde Edwards-Helaire kapott két TD-passzt is a gólvonal közelében.

Nem segített a helyzeten, hogy a túloldalon Vance Joseph védőkoordinátor nagyon rossz gameplant választott. Egyre jobban kirajzolódik az utóbbi 1-2 szezon alapján, hogy a top irányítókat nem érdemes blitzelni, hiszen ezzel csak megkönnyítik a dolgukat. Ehhez képest a Cardinals 54%-ban hívott blitzet, ami Mahomes karrierje során a legmagasabb arány. A kiváló QB szét is szedte ezt 4 touchdownt passzolva.

A túloldalon egy gyors three-and-out után máris 14 pontos hátrányban voltak Murray-ék, de nem sikerült magukat kihúzni a gödörből. Persze a 44 ponttal nem is feltétlen elvárható, hogy tartsák a lépést, de nem nézett ki jól a Cardinals támadósora. A fal nagyon gyengén működött, így a futójáték nem igazán létezett, és Murray is folyamatosan nyomás alatt volt. Ezzel együtt nem volt ritmus a passzjátékban, Hopkins is hiányzott, a szezon eleji Kingsbury varázst sem lehetett észrevenni. A második félidőben nagy hátrányban sikerült pontokat feltenni, de ez túl sokat azért nem jelent.

A Chiefs védelmét mindenesetre meg lehet dicsérni, nem a szokásos szezon eleji gyenge forma volt rájuk jellemző. Sok nyomást generáltak, hátul jól tapadtak az elkapókra, ez nagyon rendben volt így kezdésnek. Érdekes volt továbbá, hogy a rúgó Harrison Butker egy időre megsérült, így a safety Justin Reid rúgott extrákat (egy sikeres, egy sikertelen).

(katonadani)

Philadelphia Eagles @ Detroit Lions 38-35

Az Eagles többször is vezetett két labdabirtoklásnyi különbséggel a meccsen, mégsem sikerült eldöntenie a találkozót, így a Lions szorossá tudta azt tenni. A védelmek elég ritkán léteztek, a támadósorok azonban termelték a yardokat és a fantasy pontokat.

Az Eagles futójátéka a várakozásoknak megfelelően kiválóan muzsikált, 216 yardig jutottak a földön, ráadásul négy játékos is szerzett TD-t. A legimpresszívebb azonban az volt, hogy a meccs végén, amikor le kellett futtatni az órát, és mindenki tudta a stadionban, hogy futás lesz, akkor is működött a dolog és nem kellett átpuntolni a labdát a túloldalra – emeljük itt ki Nick Sirianni döntését, hogy negyedik és 1-re nekiment a félpálya közelében a two minute warning után.

Az Eagles támadófala tehát dominálta a Lions védőfalát, ami várható volt, azonban ez a túloldalon is megtörtént, legalábbis futásoknál. D’Andre Swift 9,6 yardos átlaggal rohangált 144 yardot és egy TD-t, nem volt rá megoldása a Sasok védelmének. Ez pedig elsősorban Jonathan Gannon védőkoordinátor sara, aki nem fordított erre kellő figyelmet és nem ennek megállítására fókuszált. Persze nem lehet megdicsérni Fletcher Coxot vagy Javon Hargrave-et a fal közepén, vagy a komplett linebacker sort, ugyanis ha a backfieldre berobbanva nem sikerült megállítani a játékot, akkor általában a harmadik szintig ment a futás, de elsősorban rendszerszintű probléma volt ez. Legalább a passzjátékot elég jól sikerült limitálni, a cornerbackek jól végezték dolgukat, Goff nyomás alatt gyengén játszott és volt egy pick-6-e is.

Mindenképp ki kell még emelni AJ Brownt, aki 13 targetből 10 elkapást és 155 yardot szállított. Domináns bemutatkozás az elkapótól új csapatában, a kémia Hurtsszel pedig nagyon jól néz ki. A harmadéves irányító egyébként nem kezdte jól a meccset, de utána belelendült és összességében jól játszott a földön és a levegőben is – tegyük hozzá, hogy egy elég gyenge védelem ellen és a pálya közepét továbbra sem találta, szóval messzemenő következtetéseket ne vonjunk le.

A Lions védelméből pozitív irányba kiemelhetjük Jeff Okudah-t, aki korábbi 1/3-asként eddig mindig sérülésekkel küzdött, de most jól játszott. Negatív irányba pedig a safety Tracy Walkert, aki egy játék alatt két personal foul büntetést szedett össze (late hit a QB-n és egy pofon miatt), ezzel kiállíttatta magát.

(katonadani)

Baltimore Ravens @ New York Jets 24-9

Az első forduló egyik legunalmasabb találkozóját játszotta a Ravens a kezdő irányító Zach Wilsont is nélkülözni kényszerülő Jets ellen. A hazai csapat egyelőre úgy tűnik, hogy idén sem lesz tényező, míg a Super Bowlra is esélyesnek tartott Baltimore-ról annyit tudtunk meg, hogy a kötelezőt képes magabiztosan hozni.

Az első félidő botrányos volt. 13 támadást vezettek a csapatok, amiből egy Ravens TD és egy-egy mezőnygól született. Négy olyan támadósorozat volt, amikor a csapatok kilenc yard alatt maradtak és egyetlen drive sem volt 50 yardosnál hosszabb. A második félidőben aztán Lamar Jackson rájött, hogy futball van, gyorsan levezetett két TD-drive-ot, amiből az egyik egy 17 yardos no look TD-volt, a másik pedig egy 55 yardos bomba Rashod Batemannek. Ezzel el is dőlt a találkozó, a Jetstől már csak a szépítésre futotta.

A hazaiak támadósora nagyon rosszul nézett ki. Joe Flacco nem kezdő szintű irányító, a támadófal sem dolgozott jól előtte, de a tavalyi szezont sérülés miatt kihagyó Corey Davis legalább jól játszott. A front7 jó volt, gyönyörűen tömték a zsebet, a Ronnie Stanley nélküli Ravens támadófal sem tehetségből, sem rendszerből nem tudott dominálni, ráadásul Lamar Jackson sem sokat tudott hozzátenni a futójátékhoz. Hihetetlen, de a Jets 63 yardon tartotta a baltimore-i futógépezetet, pedig 21-szer próbálkozott a földön a csapat. Egyébként a passz elleni védekezése sem volt rossz a hazaiaknak, kis túlzással csak három nagy játék jelentette a különbséget, de rendszer szinten úgy néz ki, hogy kezd beérni Robert Saleh munkája.

A Ravens részéről nehéz megállapítani, hogy mennyit adtak ki magukból. Az biztos, hogy a futójáték nem működött, amiben egyrészt a már említett Stanley hiánya, másrészt az újonc minicenter Tyler Linderbaum gyenge játéka is szerepet játszott (ráadásul a Stanley helyén játszó Ja’Wuan James is megsérült). Előbbi visszatérése nyilván sokat fog segíteni a támadósoron, az első hét alapján nem lehet megmondani, mennyi idő kell Linderbaumnak, hogy hasznos tagja legyen a támadófalnak.

A passzjáték már jobban nézett ki, még ha nem is sokkal. Lamar Jackson biztosan nem ezzel a meccsel harcolja ki magának a nagy pénzt (az interceptionje elég csúnya volt, bár már akkor dobta, amikor eldőlt a meccs), de azt nem lehet elvenni tőle, hogy mindhárom passzolt TD-je gyönyörű volt. Ráadásul egyiket sem Mark Andrews szerezte (akin Sauce Gardner védekezett elég jól több ízben is), hanem a Rashod Bateman-Devin Duvernay duó lopta el a show-t – nyilván kicsi a minta, de úgy néz ki, hogy igazuk lehet azoknak, akik nagy szezont vártak a két fiataltól.

(renningan)