Összefoglaló
Eddig tartott a New York-i csoda
Nem tűnt túl nézőcsalogatónak a kedd hajnali Dallas Cowboys @ New York Giants találkozó, de összességében elég szórakoztató meccset kaptunk. A 2-0-val kezdő hazaiak tisztességgel küzdöttek a borzasztó matchupok ellenére, de végül a tehetségbeli különbséget már nem lehetett kompenzálni az edzői kvalitással és lelkesedéssel, így Cooper Rush továbbra is hibátlan kezdőként.
Az első félidő a hibákról szólt. A Cowboys egy punttal kezdett, majd a Giants vezetett egy elég szép drive-ot, de a végén a mezőnygól-kísérletet blokkolta a vendég speciális egység. Ezt egy gyors ütésváltás követte, mindkét csapat szerzett egy mezőnygólt, majd puntok sorozata következett, a félidőt pedig egy Kenny Golladayen elhaló 4. kísérlet és egy kihagyott 59 yardos dallasi mezőnygól-kísérlet zárta le.
A szünetre tehát 6-3-as vendég vezetéssel mentek a csapatok, de úgy tűnt, hogy a félidő a Giantsnek kedvezett. A kiváló dallasi pass rush-ra reagálva egyre több lett a Daniel Jones megiramodás, amivel nem nagyon tudott mit kezdeni a Cowboys, ráadásul az offense is beragadt, így öt perccel a harmadik játékrész vége előtt már 13-6-ra a New York vezetett. Ezzel a két jó drive-val viszont jórészt el is lőtte minden puskaporát a csapat, 71 yardot sikerült haladni négy drive alatt (egy mezőnygól és egy interception lett a végeredménye), miközben a Cowboys két nagyon szép támadást is levezetett és végül 23-16-ra behúzta a találkozót.
Már előzetesen is arra lehetett számítani, hogy a Cowboysnak jó matchup lesz a Giants. Az ezer sebből vérző, de még azért így is elég jó támadófalnak nem igazán kellett minőségi pass rush-tól tartania, illetve a Giants futás elleni védelme sem volt különösebben félelmetes, pláne a liga legrosszabbul teljesítő linebacker sorával és formán kívüli safetyjeivel. Így még úgy is jónak tűnt a támadósor, hogy Dak Prescott helyett Cooper Rush irányított, illetve hiányzott Michael Gallup és Dalton Schultz is a támadófegyverek közül.
Nagyjából jött is a fenti forgatókönyv, Rush ugyanis nagyon nyugodt, kényelmes meccset hozott le. Nyomás egyáltalán nem volt rajta, megütni is csak kétszer tudták egész meccsen, így pedig nyugodtan megvárhatta, míg Lamb vagy a nagyot menő Noah Brown üresre játssza magát. Végül 215 yard és egy TD került a neve mellé egy klasszikus game manager teljesítmény végén, ráadásul a hatpontosért mehet valami ajándék majd Lambnek:
Persze ez nem lett volna elég a félelmetesen működő dallasi futójáték nélkül. Tony Pollard megint megmutatta, hogy jobb játékos, mint Zeke Elliott és 13 futásból 105 yardot gyűjtött, bár most azért utóbbi is betett 73 yardot és egy TD-t a közösbe. Rajtuk kívül más nem kapott lehetőséget, így a 215 passzolt yard mellé 176 futott társult (Rushnak volt még negatív yardos futása), ami elég impresszív teljesítmény.
Ennél is jobb volt amúgy a védelem, pontosabban a pass rush. Micah Parsonst ezúttal (nagyrészt) szépen kivették a játékból, ellenben DeMarcus Lawrence jelezte, hogy azért még ő is a csapatban van és szétkapta az újonc Evan Nealt: három sack és három QB hit került a neve mellé, plusz volt még hat tackle-je is. És ha már a playmakerekről van szó, akkor jegyezzük meg Trevon Diggst is, aki csak behúzott egy INT-t a legvégén (és volt egy elejtett pick-sixe), bár hogy itt mit akart Daniel Jones, azt csak ő tudja.
Az tehát várható volt, hogy a Giants meg fog szenvedi a Cowboys ellen és bár a végén nagyon kijöttek a gyengeségek, azért lehetett volna ez jobb is. Egyrészt lehetett volna kezdeni valamit a Lawrence jelentette fenyegetéssel: üvöltött, hogy Nealnek ez nem fog menni ma, az meg nem megoldás, hogy első körös, oldja meg. Másrészt ugyan Daniel Jones kilenc futásból 79 yardot szerzett, de ebből 6 futás és 66 yard a második félidőben jött, és akkor sem azért, mert Brian Daboll belátta volna, hogy a Cowboys védelem ellen ez működhet. Pedig Josh Allent simán beküldte a sűrűbe a Bills támadókoordinátoraként, voltak direkt rá hívott futások és neki kitalált koncepciók – érthetetlen, hogy miért nem használta Daniel Jones legnagyobb erősségét, pláne hogy Saquan Barkley-val jól működött amúgy is a futójáték.
A hazai védelemről túl sok mindent nem lehet elmondani azon kívül, hogy csapatszintén 74 tackle-t szereztek, ebből 14-et Julian Love, így aki fantasyben kezdette, az jól járt. Hozzáadott értékük viszont nem nagyon volt, mert sem a futást nem sikerült megállítani, sem nyomást nem sikerült generálni. Lehet ez még jobb, ennél mindenképp tehetségesebbnek tűnik a gárda, viszont most egyedül Cooper Rush és a dallasi sérülések limitálták a vendég támadósort, a Giants defense csak asszisztált hozzá. Ezt pedig csak úgy itt hagyom: