Két élcsapat, két top irányító és a következő évek legnagyobb rivalizálása – Chargers @ Chiefs

Két élcsapat, két top irányító és a következő évek talán legnagyobb rivalizálása. Vélhetően ez lesz a sablonszöveg minden Chargers – Chiefs összecsapás előtt szezonokon át. A Justin Herbert és Patrick Mahomes vezette támadósorok már az első fordulóban is hozták az elvárásokat és megmutatták, miért tartjuk őket a liga legjobbjainak. A második heti nyitómeccs az egész liga egyik legjobban várt párharcát szolgáltatja majd, ami – bár még korai szakaszában vagyunk a szezonnak – az év végére is komoly hatással lehet.

A bevezetőben is taglalt narratíva egyáltalán nem túlzó. Az első fordulóban a Chiefs konkrétan a liga leghatékonyabb támadósora volt EPA/play alapon, míg a Chargers is 11. helyre jött be. Azonban ezt az arányukat is csak az a futójáték húzza le, melyről lesz még szó a cikkben és aminek erőltetése kis híján a győzelembe került a gárdának. Ugyanis míg a Los Angeles-iek passzolásban a 3. legjobbak voltak, a földön csak a 30. helyre volt elegendő a teljesítményük. A Chiefs első helye is elsősorban a passzjátéknak köszönhető, melyben vezetik a ligát, de a futásonkénti EPA-jük is a 9. legjobb volt.

Nézzük először a hazaiak támadósorát a Chargers védelem ellen:

Páran aggódtak a Chiefs offense miatt, hogy vajon mennyire sikerül majd pótolni Tyreek Hillt, az offense legveszélyesebb labdás játékosát. Nos úgy néz ki Andy Reidet nem véletlenül tartják a liga egyik legnagyobb támadógéniuszának. Tavaly döcögött kissé a támadósor még Hillel a fedélzeten is, amikor az ellenfelek túl sokat álltak fel két mélységi safetyvel és ezzel elvették a Kansas City mélységi játékát. Úgy tűnik megvan a válasz. A Chiefs most nem próbálkozott annyi nagy átadással és előszeretettel vette el, amit ez a fajta védekezés kínált, a rövid, gyors passzokat. 30 sikeres átadásából csupán hét ment 10 yardnál mélyebbre Mahomestól. Kelce mellett JuJu Smith-Schustert lehet kiemelni, aki lubickolt ezekben a középső zónákban. A mélységet Mecole Hardman szolgáltatta, amiben még lehet potenciál, hiszen JuJu mellett a másik új érkező Marquez Valdes-Scantling sebességét még nem is igazán használta ki a csapat.

Ahhoz azonban, hogy a Chiefs 66 támadójátékának 50%-a first downnal végződjön szükség volt a remek futójátékra és a futók játékba hozatalára is. Clyde Edwards-Helaire futásai is veszélyesek voltak, de a rövid passzokkal remekül működött együtt Mahomessal, aminek 2 elkapott TD lett az eredménye. CEH mellett azonban a másik két futó Isiah Pacheco és Jerick McKinnon is 5-ös átlag felett termelt. Jár az elismerés a támadófalnak, mely passzoknál ugyan sok nyomást engedett (sacket nem), de a futójátékoknál az egyik legdominánsabb performance-t nyújtották a héten a ligában.

Mi várható most? Kevesebb blitz biztosan. Vance Joseph-nek, a Cardinals védőkoordinátorának vagy nem szóltak, hogy elit irányítót ne blitzeljen vagy nem sorolja ebbe a kategóriába Mahomest, de a Chiefs karmestere szétszedte a védelmet, amikor plusz embert küldtek az irányába. Joseph 50% fölött küldött extra embert a quarterback siettetésére, aminek meg is lett eredménye. Mahomes öt passzolt TD-jéből mind az öt ilyen esetben született, közel 90%-os pontossággal dolgozott és az összesen elért 360 yardjából 217-et szerzett ekkor. A Chargers mestere Brandon Staley aligha követ el majd hasonló hibát.

Ellenben ki kell találnia valamit arra az esetre, hogy Reidék ismét egy ilyen gyors passzos offense-t küldenek a pályára. Hiába van ugyanis az egyik legrettegettebb pass rusher párosa a vendégeknek, ha Mahomes olyan gyorsan szabadul a labdától mint tette azt a Cardinals ellen. Patrick alig több mint 2.5 másodpercig tartogatta a disznóbőrt, ami a 8. leggyorsabb volt az első héten. Csak viszonyításképpen Herbert 28. lett a 33 irányítóból a maga 2.96 másodpercével. Pedig a pass rushban volna keresnivalója a Los Angelesnek. A Chiefs sérülésekkel is bajlódó left tackle-je Orlando Brown Jr. 5 nyomást is engedett a nyitó héten az Arizona nem túl neves egységének. Mindeközben a Mack – Bosa páros 9 siettetéssel és kombinált 5 sackkel zárt a Raiders ellen. Ha esetleg hátrányba kerülne a Chiefs és ki kellene lépni a gyors passzos offense-ből, akkor bizony ez a Brown, Wylie vs. Mack, Bosa párharc meccsdöntő is lehet.

Staley mivel vélhetően keveset fog blitzelni és a saját jól ismert két mély safetys felállását fogja játszatni, kulcs lesz a 4 emberes pass rush. A coverage egység persze ennek ellenére is a liga legjobb offense-ét kell megállítsa. Asante Samuel Jr.-t sokszor elővették a héten és való igaz, hogy nem volt jó meccse a Raiders ellen, nem hálás feladat majd’ egész meccsen át a liga (egyik) legjobb elkapóját, Davante Adamst fogni. Az újdonsült Raider 8 célbavételből 5 elkapást csinált a másodéves corneren és egy TD-t is szerzett. Adams szintű elkapója nincs a Chiefsnek, különösen route running szempontból, így pedig érdekes lesz, hogyan osztják le az embereket egymás között és vajon Samuelt ráállítják-e valakire 1 az 1-ben. Fontos lesz ez már csak annak fényében is, hogy a sztárcorner J.C. Jackson játékára csak 50% az esély.

Tehetségben így a corner vs. elkapók összevetésben egyértelműen a hazaiak állnak jobban, ezért kelleni fog az extra vagy a pass rush egységtől vagy a top safety sortól. A Derwin James vs. Travis Kelce matchup igazi gigászok találkozója lesz. Két abszolút elit játékos összecsapása. Nem mondhatni, hogy könnyen kezdődne a szezonja Jamesnek, aki az előző héten Darren Wallerrel találkozott, most pedig Kelce jön majd szembe. A liga legjobban fizetett safetyje azonban jól állta a sarat vasárnap, mivel a Las Vegas tight endje nem tudott elkapást csinálni az őrizetében.

Bár kevésbé markáns ebben az esetben, egy szó azért essen a futójátékról is. Már csak azért is, mert a Chargers tavalyi ligaalja egysége sokkal jobban festett az első héten Sebastian Joseph-Day-jel és Austin Johnsonnal a fedélzeten és a Raiders ellen az első negyedben mindössze 14 yardot engedtek a földön. A Hill nélküli Chiefs egyelőre semmivel sem jelent kisebb veszélyt, ellenben egy hetes minta alapján diverzebbnek tűnik, amely ellen már nem elég csak a pálya mélységét elvenni.

Vendég offense a Chiefs védelem ellen:

Amíg passzolni engedik az offense-t, minden ígéretesen néz ki. Justin Herbert remekül osztogatott a meccsen, szerzett 3 TD-t, 75% felett volt a pontossága és úgy kerülte el a labdaeladást ígérő játékokat, hogy közben kiosztott több igen nehéz passzt is. Ott folytatta tehát, ahol nagyjából a tavalyi remek szezonja után gondoltuk, hogy fogja. Remekül osztotta el az átadásait, 7 társának is volt legalább 3 targetje. Ebben persze közrejátszott az is, hogy Keenan Allen a meccs közben megsérült – ő nem fog tudni pályára lépni csütörtök este sem. Az ő kiesése kulcs lehet, hiszen a csapat legjobb elkapója helyett DeAndre Carter mindenképp visszalépést jelent. A targetjeiből így talán több oszlik majd el Austin Ekeler és Mike Williams között. Utóbbi csöndesebb meccset zárt a Raiders ellen, hiszen két elkapásból mindössze 10 yardot szerzett. Második meccsén azonban robbanthat. Fizikalitásban nem tudja felvenni vele egy Chiefs corner sem a versenyt, így az ő párharcait külön érdemes lesz figyelni. Lehet, hogy Spagnoulo Allen kiesése miatt fokozottabb figyelmet fordít majd a nagydarab mélységi elkapóra. Különösen azért, mert Trent McDuffie-t IR-re kellett tegye a csapat. Rashad Fenton túloldalán így egy első körös újonc corner helyett egy 7. körös lehet a kezdő Jaylen Watson személyében. Fenton sem egy életbiztosítás a poszton, de a túloldalán így igazán nagy kérdőjelek lehetnek.

Aggódni már csak azért is lehet, mert ez a Chiefs védelem nem olyan mint az elmúlt években. Steve Spagnuolo egysége rendszerint gyengén szokta kezdeni az évet és a szezon előrehaladtával keményednek fel és lesznek egyre jobbak a rájátszásra kanyarodva. Az első héten azonban ennek nyoma sem volt. Elit egységről persze nem beszélhetünk, de jól tudtak alkalmazkodni az adott meccshez. A lábon borzasztóan veszélyes Kyler Murray-t 30 futott yard alatt tartották, zárták a zsebet és nem engedték ki az irányítót, mindeközben folyamatosan nyomás alatt tartották. Murray-n volt a 7. legtöbb nyomás a nyitófordulóban. Chris Jonestól egy ilyen domináns teljesítmény nem meglepő, de az első körös George Karlaftis és a túloldalán meglepő módon Michael Danna is 6-6 siettetést hozott össze. Karlaftis teljesítménye már csak azért is impresszív, mert egyetlen más újonc sem ért el 3-nál többet. A Chargers fala pedig ad lehetőséget azért a pass rushra. Mint már volt róla szó Herbert szereti tartogatni a labdát, ami nehezebb helyzetbe hozza a falembereket. A baloldalon Rashawn Slaterre nem lehetett nagy panasz, ahogy a center pozícióban Linsley is posztja legjobbjaihoz tartozik, de mellette a két guard és főleg a jobb oldalon Trey Pipkins nehéz nap elé nézhet, ha ismét ilyen ihletett formában fog játszani a Chiefs védőfala.

Míg a Kansas City oldalán minden szép, addig a Chargers offense elég felemásan festett. A passzjátékkal ellentétben a futásoknál erősen a mezőny aljához tartozik az egység. Austin Ekeler hiába futott 14-szer, a kísérletenkénti 3-as átlag sem jött össze a futónak. A sérülésből lábadozó running back ezúttal nem volt annyira központi eleme az offense-nek, mint megszokhattuk és Kelley és Michel is többször volt pályán a megszokottnál. Persze a rosszabb teljesítményért nem ők, hanem a támadófal a felelős, akik az ESPN run block win rate mutatója alapján az utolsó előttiek a nyitóforduló után. Egyedül a Patriots támadófala zárt gyengébben. Ez az egység, melyet Herbert elé tettek egyértelműen az irányító megvédésére szakosodott és nem a futójáték támogatására, de egyelőre egyik területen sem voltak igazán impresszívek. Persze az újonc Zion Johnson a tapasztalattal egyre jobb és jobb lehet, de Chris Jones nem épp a legjobb matchup a ligába való illeszkedésre. Ezen a párharcon sok múlhat, ha a center Linsley nem tud besegíteni Johnson oldalára.

A futójáték döcögése miatt volt rettentő idegesítő Joe Lombardi második félidei meccselése a Las Vegas ellen. 24-10-es vezetés után ugyanis 4 drive alatt három 3&out és egy kihagyott mezőnygól jött össze a támadósortól. Az ok, hogy a koordinátor kivette a labdát Justin Herbert kezéből. Ezen periódus alatt kombinált 14 playből 8-szor futottak és az irányító rendre csak a 3. downon kapta meg a labdát. Mindent megtettek tehát, hogy visszaengedjék a meccsbe a Raiderst. A csapat és Lombardi nagy szerencséjére ekkor két pontszerző drive-ra jutott két Carr interception is a védelemtől, így végül meg tudta őrizni az előnyét a csapat. Utólag a támadókoordinátor elismerte, hogy túl konzervatív lett az előny birtokában, kérdés ha hasonló eset előfordul újra, képes lesz-e váltani? Mahomes és Reid ugyanis nem biztos, hogy nem büntet meg egy ilyen hibát.

A második forduló az egész szezon talán legjobb csütörtök esti rangadójával kezdődik. Ez lesz az a meccs, amit érdemes lesz kétszer is visszanézni majd, hiszen míg élőben (első alkalommal) a két irányító és a megannyi playmaker villanásait egyszerűen csak élvezni érdemes, addig a második alkalommal már meg lehet figyelni a playek mögötti koncepciókat, terveket. Hazai pályán 4 pontos favorit a Chiefs, de ez az a meccs, ahol még egy nagyobb arányú győzelem esetén sem lepődnénk meg egyik irányba sem, hiszen mindkét offense-ben bármelyik napon benne van akár egy 40+ pontos teljesítmény.