Connect with us

Draft

Korai első körös irányítómustra

Négy hét telt el az egyetemi futball idei szezonjából és az elmúlt évhez hasonlóan az első két-három csapat után nagyon nehéz megállapítani az erőviszonyokat. Éppen ezért még erre nem tennék kísérletet, hanem egy kicsit előre gondolkozva a jövő évi draftra megvizsgálnám, hogy az első körbe várt/hype-olt irányítók hogyan teljesítettek eddig.

Bryce Young, Alabama

A tavalyi Heisman győztes megközelítőleg ott folytatja, ahol tavaly abbahagyta. Őrült menekülések, higgadt döntések, kisebb rövidzárlatok. Young továbbra is megosztó irányítónak számít a szakértők körében, mert alacsonyabb és vékonyabb, mint a prototípusnak számító irányítók, mostanában pedig mindenki a következő Josh Allent keresi. Ellenben azt például mindenki elismeri, hogy aligha találunk mentálisan jobban felkészített QB-t a jövő évi classban, mint a Crimson Tide karmestere.

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

Az Alabamának eddig egyetlen komolyabban vehető mérkőzése volt (már amennyiben a Texast annak tudjuk venni), ezen a meccsen pedig szükség volt bőven Young higgadtságára. A támadósor alapvetően egész mérkőzésen szenvedett, Young is sokat volt pontatlan, nem találta a ritmust. Ellenben a mérkőzés végén, amikor nagyon kellett, akkor kétszer is pontszerző drive-ig vezette a csapatát, ráadásul mind a kettőnél hatalmas játékokkal tartotta életben az esélyt. Az egyértelmű, hogy nem nyomja agyon a teher a fiatal QB-t, már a tavalyi szezonban is láttuk, hogy akkor a leghiggadtabb, amikor igazán fontos. Nem mellesleg idén elég szedett-vedett a támadófal előtte és az elkapószekció is többnyire fiatalokból áll, így neki kell a nyomás nagy részét elbírnia.

A másik kiemelkedő tulajdonsága Youngnak, hogy őrült menekülésekre képes. Nagyon jók a reflexei és az irányváltási képessége, rengeteg olyan játékot tart életben, amit egy átlagos QB nem lenne képes. Amit itt viszont érdemes még kiemelni, hogy csak akkor menekül és fut, amikor kell. Tehát alapvetően nem az első gondolata a futás, ha megjelenik a nyomás, hanem csak akkor veszi nyakába a lábait, ha az tényleg az utolsó kiút a veszélyből.

Emellett nagyon jól dob futtából, nem válik kapkodóvá a játéka és igyekszik vezetni is az elkapót, nem csak úgy tessék-lássék módon odadobja a labdát a közelükbe.

Amit talán egyedül kritizálni lehet vele kapcsolatban a méretein kívül, hogy nem a legnagyobb karú irányító, hosszú passzokat nem akkora természetességgel dob meg mint versenytársai, valamint képes kicsit belealudni a mérkőzésekbe.

Összességében az eddig eltelt időszak alatt egyelőre megerősíti a tavaly látottakat. Egy érett, mobilis irányító, akinek a méreteivel kapcsolatban vannak a legnagyobb félelmek, azonban láthattunk már példát arra, hogy ez nem érdekelte a scoutokat.

Ítélet: 1. Kör

C.J. Stroud, Ohio State

Stroud tavaly az egyik legforróbb irányító volt az egyik legforróbb egyetemi offense élén. Nem véletlen, hogy ő volt (és továbbra is) a Heisman legfőbb esélyese.

Stroudban az a legvonzóbb a scoutok számára, hogy ő az, akinek a játéka a leginkább hasonlít egy profi irányító mintájára. A zsebben nagyon természetesen mozog, folyamatosan kiigazítja kisebb mozgásokkal magát, hogy messzebb kerüljön a nyomástól és közben végig a pályán tartja a szemét. Kevés felesleges mozdulat van a játékában és nem is az jár a fejében, hogy mikor lóduljon meg a labdával.

A tavalyi szezonban azt is többször megmutatta, hogy hatalmas karereje van, az Ohio State passzjáték átlagolta az egyik legtöbb yardot. Ez pedig idénre se változott, hosszú és középhosszú passzjátékokkal operál a csapat, Stroud pedig gond nélkül indít meg hosszú bombákat.

Nagyon pontosnak is mondható, a labdái legtöbbször az elkapó elé érkeznek, akik lassítás nélkül futhatnak vele tovább. Nem fél bedobni szoros őrizetbe, mert van erő a karjában és könnyedén kerüli ki a védők kezeit.

 

Kellően higgadt irányítónak mondható, idén kiesett a legjobb elkapója, de a fiatal csapattársaival ott folytatja, ahol korábban abbahagyta. Ritkán pánikol és hoz kapkodós döntést, pedig idén találkozott már pár jobb pass rusher duóval, de nem lehetett elbizonytalanítani. Az idény első mérkőzése elég lassan indult a csapat számára, de Stroud a második félidőben fellépett és győzelemre vezette a csapatát, anélkül hogy bárkiben kétely merült volna fel.

 

Amit a tavalyi szezonban a legtöbbet kritizáltak nála, hogy nem igazán használja a lábait még egyértelmű szituációkban sem, mert túlságosan félti az egészségét. Ez egy megosztó dolog, mert általában ez jó döntésnek és gondolkodásnak mondható, de Stroud talán túlságosan is figyel erre és nem fut meg 1st downokat, akkor sem, ha senki nincs előtte. Ez idén sem változott sokat, mindig a passzjátékot keresi, neki van az egyik legtöbb passzkísérlete a ligában, pedig a futójáték sem rossz Columbusban. Ez csak azért problémás hosszútávon, mert az Ohio State-en egy jó rendszerben erre nem is feltétlenül van szüksége, ellenben néha ki kell lépni a rendszerből, erre pedig a scoutok példákat szeretnének látni.

Ítélet: top5

Anthony Richardson, Florida

A Florida üdvöskéje volt a legmegosztóbb irányító a tavalyi szezon után, ugyanis a bámulatos játékok és a fejvakarós megmozdulások váltották egymást. Akkor azt mondta még mindenki, hogy nem kapta meg a kezdő posztot, így pedig nehéz megítélni, hogy milyen játékos is, mert beugróként sokkal nehezebb dolga volt. Idén viszont rá épült az offense, szóval már nincs kifogás.

Amit rögtön meg kell jegyezni, hogy méreteit tekintve ő abszolút Young ellentéte. Magas, izmos felépítésű. Nem egy Cam Newton vastagságával rendelkezik, de Josh Allenhez már inkább hasonlítható.

Annál is inkább, mert hasonlóan atletikus is. Sőt Richardson még Allenhez kepést is mozgékonynak mondható, amikor megindul, nagyon nehéz megállítani, mert gyors, hirtelen irányváltásokra képes és erős is.

Strouddal ellentétben ő szereti is használni a lábait, az első négy forduló alatt konkrétan egyetlen passzolt TD-je volt csak, mert vagy lábon oldotta meg a dolgokat vagy kihasználták, hogy a védők rá figyelnek és leadta a labdákat a futóknak.

A karerőssége szintén figyelemre méltó. Képes minden erőlködés nélkül 40-50 yardos bombákat megindítani és mivel átlag feletti ereje van, így nem is szükséges, hogy ehhez legyen elég ideje vagy bele tudjon állni rendesen.

Ezek voltak azok a pozitívumok, amiket tavaly is láthattunk tőle és idén is ráerősített ezekre a képekre. Ami tavaly nem láttunk tőle, de idénre fejlődést mutat, az a nyomás alatti játék. A tavalyi szezonban abszolút az volt rá jellemző, hogy ha nyomást érzett, akkor nyakába kapta a lábait és futott amerre látott. Idén ezt sokkal higgadtabban csinálja. Természetesen idén is van olyan, hogy a futás az első gondolata, ellenben sokszor látni, hogy a megindulás előtt vagy közben pásztázza az előtte lévő teret és keresi az elkapóit. Okosan fenn tartja a fejét, amíg csak lehet, és ha lehetősége van rá, akkor passzol.

Szintén javult a pontossága is. Amíg tavaly nagyon inkonzisztens volt szinte minden távon, addig ez idén javulást mutat. Ha tisztán van a zseb, akkor általában jól megtalálja az elkapóit, sőt arra is figyel, hogy vezesse őket vagy csak ők férjenek a labdához.

Amiben viszont nem javult szinte szemernyit sem, az a védelmek olvasása. Továbbra sem ismeri fel a védelmek felállásait, az elrejtett coverage-eket és sok nagyon veszélyes dobása van. Szintén kritizálni lehet, hogy végig megy-e az olvasásain, mert ugyan látni erre eseteket, de nagyon gyorsan játszik és ha nem tudja megdobni az első célpontját, akkor gyakran fut vagy erőlteti a nehéz célpontot akkor is, amikor nem kellene.

A technikája sem tökéletes, sok dobást erőből old meg, nem használja a lábait és a zsebben való mozgása is természetellenes a szemnek. Az biztos, hogy egy elég nyers projekt még, aki bár elindult a fejlődés útján, de nagyon kellene neki még ezen kívül egy év, hogy igazi véleményt mondjunk róla.

Ítélet: Kellene még egy egyetemi év neki, projekt QB

Will Levis, Kentucky

Levis a fentebb említett két irányítóhoz hasonlón nagyon jó méretekkel rendelkezik, magas és izmos játékos. Nem Richardson alkat, de egy stabil erőnek tűnik a zsebben. Azért kezdett felfele mászni a boardokon, mert a zsebben jól mozog, kerüli a nyomást és szépen végigviszi a progressiont is. Idén erre egyelőre részben ráerősít, de vannak gyengébb pillanatai.

Szépen végigmegy az olvasásain, keresi az elkapóit, sőt a többiekhez képest a védőket is sokszor manipulálja a szemével. Érzi a passzsávokat és jó az anticipationje. Hozzá kell tenni azonban, hogy a támadófala sokat segíti, keveset van nyomás alatt és alapvetően is egy jó csapat áll mögötte.

Abban idén sem fejődött, hogy keveset vállal kockázatot, ami részben pozitív, ellenben sok nagy játék marad a kezeiben. Nem dob meg hosszabb labdákat és kerüli a szorosabb őrizeteket is, így a Kentucky meccsei idén sem túl látványosak és nem halmozzák a pontokat sem.

Továbbá nem gondolná az ember, de elég jó karja van. Bár segíti a jó technikája, de láthatunk tőle nagy bombákat is néha.

Továbbá bár a testi adottságai megengednék, hogy használja a lábait, nem sokat fut. Nem a legatletikusabb játékos, de több lehetne mint egy tiszta zsebirányító. Alapvetően nem látunk tőle zseniális, meghökkentő meneküléseket, futásokat, így a hype is alacsonyabban lehet vele kapcsolatban. Ő tipikusan egy olyan irányító, akinek magasabban lehet a padlója, de alacsonyabban a plafonja, mint a class többi QB-jának.

Ítélet: 1-2. kör

Tyler Van Dyke, Miami

Az egyik legérdekesebb Tyler Van Dyke esete, aki a teljes ismeretlenségből kapott elsőkörös hype-ot a szezon előtt. Eléggé zsákbamacska volt, hogy mit kaphatunk tőle, ugyanis még nem láttuk annyit játszani mint a többieket.

Az első pár mérkőzés után még bizakodhattunk, mert bár nem mutatott sokat, ez azt jelentette, hogy nem is igazán hibázott. A Miami jó támadófala és futóegysége mögött elmenedzselte a játékot, különösebb hiba nélkül.

Az egyetlen dolog, amit elkezdtek felróni neki, hogy bár hibát sem láttunk tőle, de semmi különlegeset sem, sőt kicsit már-már unalmas, egysíkú volt a játéka. Amit a Miami sémája elé tett, azt elvette, szépen megdobta az első olvasásait, de ha szétesett a felrajzolt play, akkor benyelte a negatív yardot.

Idén szinte egyetlen egyszer sem hosszabbította meg a játékot, nem volt őrült menekülése, de hosszú bombákat is nagyítóval kell keresni nála.

Aztán az utolsó két mérkőzésen már ez egyre súlyosabb méreteket öltött, a Miami offense döcögni kezdett és talán jogosan lehetett volna várni tőle, hogy kicsit kihúzza a gödörből a csapatot. Azonban Van Dyke erre nem volt képes egyszer sem. Sőt, ahogy egyre rosszabbul ment az offense-nek, úgy hibázott egyre többet ő is. A nyomást nagyon rosszul kezelte, elkezdett rossz döntéseket hozni és labdaeladásokat halmozni.

Tulajdonképpen rosszindulatúan mondhatnánk, hogy kibújt az igazi énje a zsákból, amit eddig púderrel elfedett, de azért még pár mérkőzésnyi esélyt adjunk meg neki. Mindenesetre nem túl biztató a kép.

Ítélet: 3. nap

[/ppp_patron_only]

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!