Connect with us

Összefoglaló

Őrület Cincyben, elkapó-kontraszt Minnesotában, problémák Dallasban, Pats-verés Miamiban

Egészen őrült mérkőzést és végjátékot hozott a Steelers és a Bengals összecsapása, a Packers-Vikings meccsen nagyon szembetűnő volt az elkapó-kontraszt, a Patriots szokás szerint kikapott Miamiban, a Cowboys pedig nagy problémákkal szembesült a Buccaneers ellen. 

Pittsburgh Steelers @ Cincinnati Bengals 23 – 20 h.u.

Van, amikor nehéz jelzőket találni valamire, ami egyszerűen csak elképesztő volt! A Bengals megmutatta egyrészt, milyen erő is van a csapatukban, hiszen az elmúlt évek egyik legrosszabb teljesítményével is meccsben voltak és igazából majdnem megnyerték a találkozót. Azonban a Steelers ellopta a hazaiak labdáit és győzelmét is.

Egészen szürreális ez az eredmény annak fényében, hogy a bengals 32 first downt és 432 támadó yardot ért el, míg a vendégek csupán 13 first downt és 267 yardot. A hazai támadók ugyanakkor vért izzadtak a Steelers védelme ellen. Joe Burrow-nak hiába lett kicserélve a támadófala, állandó nyomás alatt játszott, amikből jöttek is a hibák. 3 interceptiont dobott egy fumble mellett csak az első félidőben, melyből az elsővel Minkah Fiztpatrick vissza is ment TD-re. A safety egész este remekelt egyébként, a Bengals több futójátékára is felért és a secondaryben is volt több levédekezett passza.

Akik azonban nála is többet tettek, azok a védőfalemberek. Alex Highsmith 3 sackkel zárt, de a Steelers védelme csapatszinten 7-szer vitte földre Burrow-t. Highsmith mellett Heyward középről terrorizálta az új támadófalat, míg a front túloldalán TJ Watt is ott folytatta, ahol tavaly abbahagyta. A sackje mellé egy picket is szedett és rettenetesen megnehezítette La’el Collins dolgát, ameddig pályán volt. Ugyanis a 3. negyed végén le kellett sétáljon a pályáról és úgy néz ki elszakította a mellizmát.

A félidőben úgy vezetett 17-6-ra a Steelers, hogy minden pontját labdaszerzés után érte el, 5 first downra volt képes támadóoldalon és alig több mint 100 yardra. Nem sok. A Pittsburgh védelmi dominanciája aztán folytatódott a második félidőben is, de ekkor már a legnagyobb hibákat elkerülte a hazai csapat és pontokat tudtak a táblára tenni, miközben csupán egyszer adták el a labdát, aznap ötödször – Burrow 4. interceptionjével.

20-14-es előnnyel kanyarodtunk rá az utolsó másfél percre, ahol aztán igazán elszabadultak a dolgok. A Bengals egy remek, a nap talán legszebb drive-ját tette le az asztalra az egész meccsen jól játszó Ja’Marr Chase-re támaszkodva. A klasszis elkapó pedig 2 másodperccel a vége előtt meg is szerezte a touchdownját. Korábban két alkalommal is milliméterek választották el ettől, de végül sikerült bejutnia labdával együtt az end zone-ba. 20-20 és jöhetett Evan McPherson eldönteni a meccset. A Steelers speciális egysége ugyanakkor blokkolta az extra pontot – Fitzpatrcik megint. Hosszabbítás!

A Steelers támadósor továbbra is teljesen impotens volt, így hiába nyerték meg a pénzfeldobást, azonnal puntoltak. A Bengals ismét szépen haladt előre, így McPherson megkapta a második esélyt, hogy eldöntse a meccset, azonban csúnyán mellérúgta 29-ről (tegyük hozzá, hogy magas volt a snap, ugyanis a long snapper megsérült a meccsen). A kabaréra hasonlító eseménysor azonban itt még nem ért véget.

A Trubisky vezette támadósor is eljutott FG távolságba, de Boswell 55-ről a kapufát találta el. Itt már elkezdtük elkönyvelni a döntetlent, hiszen a Bengals puntra kényszerült, a vendégeknek pedig egy percük maradt a táblán. Köszönhetően a Cincinnatinek, hiszen 15 másodperccel korábban puntoltak mint lehetett volna… Ezalatt azonban újra előre sikerült jutni egy keveset a Pittsburghnek, elsősorban Pat Freiermuth segítségével, aki egész este Diontae Johnsonnal a csapat legjobb támadója volt. A Steelers rúgója 53 yardról újra nekifoghatott eldönteni a meccset, ezúttal pedig nem hibázott! A hosszabbítás legvégén megnyerte a Steelers a meccset.

Konklúziók: A Bengals támadófalnak idő kell. Róma sem egy nap alatt épült fel, időre van szükség míg összeszokik ez a nevek alapján jó egység. A támadósor ennek ellenére képes haladni és nem minden nap jön szembe a Steelers védelme. Chase pedig még mindig elképesztő, 129 yardot és 1 TD-t ért el. A Pittsburgh védelem továbbra is a liga egyik legdominánsabb egysége, TJ Wattal ugyan vezérüket vesztették, de utána is dominálni tudtak sok esetben. A támadóoldal azonban már nem volt ilyen markáns és szinte csak a remek skill játékosok egyéni villanása hozott néha pár szép pillanatot. Trubisky vigyázott a labdára (ez volt a feladat), de sok extrát nem tett a meccsbe. A Bengals védelméről kevés szó esett, de ez továbbra is egy jó egység. Élesek voltak a futásokon és nem adtak könnyű opciókat a coverage-ben. Mindkét oldal vesztett el fontos játékosokat. TJ Wattról már volt szó, de Najee Harris is keveset volt pályán sérülés miatt, a túloldalon pedig Tee Higginst kellett nélkülöznie az egységnek agyrázkódás miatt.

A Bengals ezzel 0-7-es mérleggel áll, amikor Burrow kettőnél többször veszti el a labdát és hiába a nagy felállás, nem sikerült zsinórban harmadszor is legyőzni a Pittsburghöt, amely kisebb meglepetésre kezdte győzelemmel az évet.

(alatriste)

Green Bay Packers @ Minnesota Vikings 7 – 23

Néha csak egy új impulzusra van szüksége egy csapatnak, hogy megforduljon bennük valami. Úgy tűnik a Vikings beleillik ebbe a narratívába, hiszen a teljes vezérkar-cserén átesett egység tükör simán verte a csoportgyőzelemre nagy esélyes Packerst hazai pályán. A nyitódrive már rögtön remekül lett felépítve és az egész este ihletett formában játszó Justin Jefferson segítségével meg is szerezték a vezetést, mely egy pillanatig sem került később sem veszélybe. A félidőig még további 10 pontot tettek a táblára, továbbra is a harmadéves elkapóra támaszkodva. Jefferson végül egészen elképesztő estét zárt. 184 yardot ért el 9 elkapásból és csapata mindkét TD-jét ő szerezte.

Kevin O’Connell vezetőedző nem bonyolította túl a gameplant. A támadófal korrektül dolgozott egész meccsen, így mögöttük egy erőteljes futójátékkal (Dalvin Cook 20 futás 90 yard) és Jefferson folytonos játékba hozatalával uralni tudták a meccset. Kirk Cousins 277 yardjából csupán 93-at dobott a csapat többi tagjának, de nem hozott össze labdaeladást, gyorsan szabadult a labdától, így a Packers pass rush csak közel tudott hozzá kerülni, le kevésszer sikerült vinni.

A Green Bay támadósora azonban elvesztette azt az emberét, akire Jefferson szerűen támaszkodni tudna és ez ma meg is látszott. Rodgers nehezen találta meg az elkapókat, így pedig semmi ritmusa nem volt a támadósornak. Az első 6 labdabirtoklásból 3 punt, egy interception, egy fumble és egy turnover on downs jött össze a Vikings 1 yardosán. A csapat csupán egyszer, AJ Dillon futása révén tudott feliratkozni a táblára már 20 pontos hátrányban. A futójáték (futók játékba hozatala) jól működött. Aaron Jones közel 10-es átlaggal futott, de Dillon is 4,5-tel zárt, ketten együtt közel 100 yardig jutottak a földön és további 74-et hoztak a levegőben.

Az azonban sokat elmond a gondokról, hogy Dillon a maga 5 elkapásával és 46 yardjával minden tekintetben a csapat legjobb elkapója volt. Az újoncok közül Christian Watson a meccs legelején egy tiszta TD-t ejtett el, ami után nem is nagyon szállt felé újra labda, Romeo Doubs pedig inkább a meccs második felében kapott több szerepet. Az elkapósor mellett a támadófal is szenvedett. A két sztár tackle hiányában Danielle Hunter és Za’Darius Smith folyamatosan ott voltak Rodgers nyakán és 1-1 sacket is szereztek megannyi siettetés mellett. Jó meccset zárt még Jordan Hicks, aki többször vitte le a Packers labdásait. Szintén jó volt a már korosodó, de még mindig remekül játszó Harrison Smith, aki az első félidő végén kétszer is TD-től mentette meg az egységét remek védekezésével, emellett az interception is az ő nevéhez fűződik.

A Vikings nagyon impozáns játékot mutatott. Persze mindenhol van még hova fejlődni, de ez a gárda úgy játszott, ahogy egy playoff esélyes gárdának kell hazai pályán. A pass rush duójuk remeklése miatt nem derült ki, hogy a corner állomány hosszabb ideig tartani tudja-e az elkapókat, de amíg ez így van, nem is kell miért aggódni. A vendégek oldalán nagyobb a baj. Egyelőre úgy néz ki mégsem vált be az elkapósor problémájának strucc szerű megoldása és bizony komoly talent hiány mutatkozik az egységben. A védelem pedig még koránt sem tart azon a szinten, ahol a nevek alapján kéne lennie.

(alatriste)

Tampa Bay Buccaneers @ Dallas Cowboys 19-3

Tom Brady eddig sosem kapott még ki a Cowboystól, ezt a szériáját pedig tovább folytatta vasárnap éjjel, amikor a Buccaneers elég simán győzte le a dallasiakat idegenben. Tavaly egy nagyon szoros és látványos mérkőzést játszottak a nyitómeccsen a felek, ez azonban most kevésbé jött össze.

A Buccaneers támadósora rendben volt, de nem nyújtott igazából semmi extrát. A red zone-ig rendre el tudtak jutni, ott viszont megállt a tudomány és/vagy a Cowboys védelme lépett fel, így egy kivétellel csak mezőnygólok jöttek össze. Brady 212 yardig jutott, ebből Julio Jones és Mike Evans szállított 140-et mindössze 8 elkapásból – az egy TD-t Evans húzta le, de volt egy pickje is Bradynek. Leonard Fournette-et kell még kiemelni, aki 127 yardot szerzett 21 futásból (6 yardos átlag), ez a legjobb teljesítménye volt piros-fehérben. A dallasi védelemből Micah Parsons megint parádés volt, két sacket is szerzett, jele sincs egy sophomore slumpnak (na nem mintha vártuk volna).

A labda túloldalán a Cowboys offense nagyon rosszul nézett ki. Prescott régóta egyik legrosszabb meccsét hozta le, a végén ráadásul meg is sérült és több hét kihagyás vár rá. Nagyon hiányzott CeeDee Lamb mellől még legalább egy életképes elkapó, ugyanis Lamb is csak 29 yardig jutott a nagy figyelem közepette, mellette pedig nem tudott senki fellépni, emellett a támadófal is gyengélkedett, így Prescottnak nem volt sok esélye. Összesen 244 yardot tett meg a dallasi támadósor, 15 harmadik kísérletből mindössze hármat oldottak meg, az irányítót négyszer sackelték és egyszer le is halászták a passzát.

Természetesen ez egyben azt is jelenti, hogy a Bucs védelme nagyon odatette magát. Devin White két sacket szerzett, Shaq Barrett folyamatos nyomás alatt tartotta Prescottot, Vita Vea ölte a futást, a cornerek tapadtak az elkapókhoz, Antoine Winfield Jr. interceptiont szerzett, szóval minden szuper volt a Bucs defense részéről.

A sok sérülést kell még kiemelni a mérkőzésen. Dak Prescott műtétre szorul, de mellette a safety Jayron Kearse és a guard Connor McGovern is kidőlt dallasi oldalon, a Bucs pedig az elkapó Chris Godwint és a left tackle Donovan Smith-t vesztette el, egyelőre tisztázatlan időre. A legnagyobb csapás nyilván Dak Prescott kiesése, Cooper Rush-sal gyakorlatilag semmire nem fog menni a dallasi csapat. Jöhet Jimmy Garoppolo?

(katonadani)

New England Patriots @ Miami Dolphins 7-20

Egy legendás AFC East párosítással indult a szezon, ahol leginkább az volt a kérdés, hogy a csoportban ki a második legjobb csapat a Buffalo Bills mögött. Erre a kérdésre egy elég egyértelmű választ kaptunk, hiszen az első félidőben a hazai pályán játszó delfinek a labda mindkét oldalán uralták a játékot, és gyakorlatilag már a nagyszünetre eldöntötték a lényegi kérdéseket.

Sokan kíváncsiak voltunk arra, hogy Tua Tagovailoa és Tyreek Hill között milyen lesz a kapcsolat. A harmadik szezonját kezdő irányító egy komoly célpontot kapott, így már bizonyítania is kell a szezon során, hogy hosszú távon számíthatnak rá Miamiban első számú irányítóként. A fiatal irányító tömte is labdákkal a Chiefstől érkező elkapót, hiszen passzainak több mint a harmada Hill felé ment, a 31 passz kísérletből 12 alkalommal az új játszótárs volt a célpont. Hill pedig nyolc elkapásból 94 yardot szerzett, többször is kihasználva hihetetlen gyorsaságát és atletikusságát.

A támadók mellett a védők is kitettek  magukért a hazai oldalon, hiszen három alkalommal is labdát szereztek Mac Joneséktól, két fumble és egy interception formájában – az egyik fumble pont a mérkőzés első touchdownja is volt. Saját end zone-ja közelében a Patriots támadófal nagyot hibázott, hiszen Brandon Jones teljes szabadon támadhatta Jonest, ki is ütötte az irányító kezéből a labdát, amit Melvin Ingram be is vitt a célterületre. A védelem az első harminc percben még fontos pillanatban interception formájában is labdát szerzett, hiszen az end zone-ban TD helyett Xavien Howard tartotta bent a labdát, amit Jevon Holland meg is szerzett. A Patriots teljes összeomlását az első félidőben az okozta, hogy negyedik és hét yardos szituációban ahelyett, hogy a labdát szerezték volna meg, Jaylen Waddle szerzett 42 yardos TD-t, így harminc perc után az eredményjelző 17-0-s hazai előnyt mutatott.

A második félidőben próbált visszajönni a mérkőzésbe a Patriots, de ezen az estén nem sok minden jött össze nekik. A csapatból igazán támadó- és védő oldalon sem lehet megnevezni kiemelkedő teljesítményt, csak átlagosokat. A Dolphins már a második harminc percben az első félidőben látott totális megsemmisítést abbahagyta, Tua pontossága sem volt az igazi, de így is könnyen nyerték a csoportrangadót.

A mérkőzést egyértelműen az első félidőben mutatott játékával nyerte meg a Dolphins, de azért Tuától biztosan többet várnak. Biztató jel volt az irányító és Tyreek Hill közti jó kapcsolat, valamint a védelem is többször lépett fel fontos szituációkban, de azért az irányító továbbra sem volt valami meggyőző, simán lehetett volna turnoverje is, ha az ellenfél kihasználja az adódó lehetőséget. A Patriots oldalán ez nem a tavaly látott játék volt, Mac Jones erre a mérkőzésre nem lehet büszke, sokkal többet kell mutatniuk a szezon következő részében mind támadó-, mind védelmi oldalon, hogyha valamit el szeretnének írni. Egyelőre úgy tűnik, hogy nem voltak túlzóak a nyári hírek, hogy nem mutat jól a támadósor – reményeik szerint pár hét múlva összeáll majd a dolog. Jonesnak egyébként megsérült a háta, de talán nem súlyos a dolog.

A számszerű végeredmény 20-7 volt, így Tua Tagovailoa még mindig veretlen Bill Belichick ellen, valamint Mike McDaniel vezetőedzőként első tétmeccsét megnyerte.

(kronikk)

13 Comments

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!