Összefoglaló
QB nélkül csak a Brownsnak megy
Nem a Steelers@Browns csoportrangadó volt minden szurkoló álma, de aki a rossz meccset nem becsüli, a jót nem érdemli. A csereirányítók csatáját (bár Pittsburgh-ben ezt még nem ismerték fel) ha nem is nagyon simán, de teljesen megérdemelten nyerte meg a Cleveland és úgy tűnik, van annyira jó a roster és az edzői kar, hogy talán még lesz értelme Deshaun Watson idei visszatérésének. A Steelersnél ellenben biztosan megszakad Mike Tomlin nem negatív sorozata, ha kitart Mitch Trubisky mellett.
A találkozót a Browns kezdte, de nem sikerült haladni a TJ Watt nélküli vendég védelem ellen, sőt még a csapat második drive-ja is punttal ért véget. Eközben a Steelers is csak egy puntra és egy kihagyott mezőnygólra volt képes (a szél szó szerint elfújta a labdát), majd szinte a semmiből négy TD-drive-ot láttunk egymás után, amit a Browns megfűszerezett egy kihagyott extra ponttal, majd egy turnover on downsszal, így 14-13-as Steelers vezetéssel mehettünk a szünetre.
A félidő jót tett a Clevelandnek, már amennyiben jóhiszeműek vagyunk, és megelőlegezzük a csapatnak, hogy a Steelers támadósorának kvázi lenullázása a védelem, nem pedig Mitch Trubisky érdeme. A második félidőben a Browns defense mindössze 105 yardot és három pontot engedett hat támadásból, illetve a meccs végi Steelers bohózatból még egy védő TD is összejött. Eközben az offense önerőből megfordította a meccset, így a végeredmény egy magabiztos 29-17-es hazai győzelem lett.
Az továbbra is egyértelmű, hogy Jacoby Brissett nem egy jó irányító és nem is lesz az. Ezzel együtt ha a csapat nem alszik be teljesen a Jets ellen, fejben már az újabb győzelmet ünnepelve, akkor a Browns 3-0-s mérleggel vezetné az AFC North-t. Erre persze jogosan mondhatnánk, hogy “ha az a ha ott nem volna”, meg hogy könnyű volt a sorsolás, és mindkettő jogos felvetés, de ezzel együtt azért életképes a Browns, pedig Brissettel a fedélzeten ez egyáltalán nem volt triviális. De a keret jó, tele van playmakerekkel és úgy tűnik, Kevin Stefanski is elég jó gameplaneket rak össze.
A hazai támadósor 391 yardot gyűjtött, amihez persze kellett a 171 yardot jegyző futójáték Nick Chubbal az élen, de Jacoby Brissett is jól nézett ki. Nem sok extrát csinált, de azt hibátlanul, és szinte mindent kihozott, ami a rendszerben volt. 220 yardot és két TD-t passzolt INT-nélkül 109,6-os passer ratinggel, pedig mindössze két értékelhető célpontja volt Amari Cooper és David Njoku személyében (akik együtt 190 yardért és két TD-ért voltak felelősek). Ebben persze a Steelers védelme is partner volt, de nem lehet elvitatni Stefanski érdemeit, azt pedig külön meg kell dicsérni, hogy milyen agresszíven ment neki a negyedik kísérleteknek.
A védelemre már nem lehet azt mondani, hogy remekelt. Myles Garrett láthatatlan volt, és mivel Jadeveon Clowney sem lépett pályára, így pass rush nem nagyon létezett. Futás elleni védelem meg eddig se nagyon volt, de ezt a problémát megoldotta a Steelers, és mivel a coverage azért többnyire rendben volt, így meg is lett ölve a vendégek támadójátéka. Jobb csapatok ellen ugyanakkor ez nagyon nem lesz elég, a védelem sztárjainak muszáj lesz előre lépniük és megcsinálni a játékokat: jövő héten a Falcons ellen ez még beleférhet, de a menetrend brutális lesz az ötödik és a 12. forduló között. A csapat nem életképtelen, az eddigiek alapján nem lehet kizárni 1-2 meglepetésgyőzelmet és akkor talán még Watson idei visszatérésének is lenne értelme, de ahhoz a védelemnek is hoznia kell a kötelezőt.
A Steelers részéről nyilván nincs sok ok az örömre. A támadósor sorozatban harmadik meccs óta nem mutat semmit, sőt konkrétan rosszabb, mint a nagyon csúnyán öregedő Big Bennel volt. Persze tény, hogy Mitch Trubisky nem képvisel magasabb szintet, mint egy rossz Roethlisberger, ezzel együtt ebben azért többnek kellene lennie, amiben óriási szerepe van Matt Canadának. A játékhívás egysíkú és kiszámítható, csipás szemmel, félálomban is jó eséllyel eltalálod, hogy mi fog következni (hát még azok, akik esetleg négy napon keresztül non stop készülnek).
Pedig azért lehetne ezen némileg bonyolítani, például építeni kicsit Trubisky közepes mobilitására, kimozgatni a zsebből, direkt futójátékokat hívni rá hátha sikerülne kicsit megzavarni az ellenfelek védelmét. Ehelyett ő a nagybetűs zsebirányító, ami konkrétan esélytelenné tette a csapatot nemcsak most a Browns, de az elég komoly gödörben lévő Patriots ellen is (még ha az eredmény szorosabb is volt, de a végén szerintem senki sem hitte el, hogy ott majd jön a fordítás), és speciel a Bengals elleni első fordulós győzelemhez sem sok köze volt.
Nem igazán van szakmai érv amellett, hogy miért ő, és ne az első körös Kenny Pickett kezdjen, pláne hogy a lábaira meg sem próbál építeni Canada. Ennyit az újonc is tudna, sőt gyakorlatilag bárki, mert nem kell Trubisky ahhoz, hogy Najee Harris minden meccsen átugorjon két-három védőt, ha már a támadófala nem blokkol előtte, ahogy ez a George Pickens elkapás sem a korábbi 1/2-esen múlott (jó, ez nem teljesen igaz, hisz ha Trubisky nem dob ekkora homályt, akkor a fiatal elkapónak sem kell átmennie Supermanbe).
A védőoldalon sincs sok pozitívum, nagyjából azt látjuk, amit tavaly. A futás elleni védekezés nem működik, ami nem meglepő, mert bármilyen állat is Cam Heyward, rajta kívül nincs elit minőség a front7-ben. Ezen ráadásul TJ Watt jelenléte sem sokat változtatna, mert bár egy brutális playmaker, de két jó játékos nem kompenzálja másik öt gyenge teljesítményét, pláne hogy a secondaryben is csak egy átlagon felüli DB van. A Bengals ellen minden összejött, jó eséllyel lesz még egy-két ilyen meccse a csapatnak, de ez olyannyira nem fenntartható, hogy a csereirányítós Browns mellett (ami a negyedik kísérleteken kívül semmi extrát vagy rizikósat nem csinált) a Matt Patricia irányította Patriots is 376 yardot termelt. Nagyon sok mindenen kellene változtatni a Steelersnek, hogy ebből idén pozitív szezon legyen.