Simán nyert a Packers, a 49ers, és még a Lions-Jaguars duó is

Voltak izgalmas mérkőzések a fordulóban, azonban az összefoglalók harmadik adagjába nem ezek jutottak. A Packers, a 49ers és a Jaguars is simán gyűrte le csoportriválisát, és hasonlóan tett a Lions is a Commanders ellen, habár ott azért volt egy pillanatnyi ijedtség. 

Chicago Bears @ Green Bay Packers 10-27

Egy negyeden keresztül izgalmassá tudta tenni a vasárnap esti rangadót a Bears, azonban ezen kívül nem sokra futotta a chicagóiaktól. Az első támadásukat szépen végigvitték TD-re, utána azonban az egész első félidőben mindössze három yardot tudtak összeszedni négy drive-ból.

És mivel a Packers nem volt a múlt héthez hasonlóan teljesen vállalhatatlan, így 24 pontot fel is tettek 30 perc alatt, amivel gyakorlatilag el is döntötték a találkozót, ugyanis a Bearsből nem nagyon lehetett kinézni, hogy ledolgoz egy 17 pontos hátrányt. És nem is tette meg, mindössze egy mezőnygólra futotta a második félidőben (oké, a gólvonalig még egyszer eljutottak, de negyedikre megállították őket, bár akár meg is lehetett volna azt adni, és akkor 7 pontra feljöttek volna). Mondjuk ezt a 30 percet így kihozták egálra, hiszen a Packers sem tett fel több pontot, bár értelemszerűen nekik nem is volt olyan fontos ez.

A Packersnél egyértelműen a futókon volt a hangsúly, hiszen Aaron Jones és AJ Dillon összesen 37-szer kapta meg a labdát. Jones emelkedett ki igazán, hiszen folyamatosan szállította a nagy játékokat, összesen 170 scrimmage yarddal és 2 TD-vel zárt, de Dillon is beletett 67 egységet. A passzjáték összességében nem volt lenyűgöző, ezzel az elkapóhiánnyal meg fog még küzdeni a csapat, de most ez nem okozott problémát, és végül is hatékony volt Rodgers a WR-eknek is (13/16, 179 yard, TD). Az is látszik, hogy a két RB-re fel lehet építeni egy jó gameplant és lehet rájuk hagyatkozni a földön és a levegőben is, a kétfutós felállások okozhatnak problémákat az ellenfeleknek. A védelemből Preston Smith-t lehet kiemelni a két sackjével és megannyi nyomásgyakorlásával, illetve Jaire Alexander is lehúzott egy gyönyörű interceptiont.

A Bearsnél is a futójátékot lehet kiemelni, David Montgomery elég jól mutatott (136 scrimmage yard), de Khalil Herbert is jól szállt be (4 futás, 38 yard). A passzjáték ellenben borzalmas volt, Justin Fields mindössze 70 yardig jutott 11 kísérletből, folyton nyomás alatt volt és az elkapói sem voltak képesek elszakadni – persze a tehetségkülönbség óriási volt. Az is megér egy misét, hogy folyamatos hátrányban hogyan lehet egy mérkőzést 11 passzkísérlettel lehozni, még nem teljesen értjük Luke Getsy gondolkodásmódját. A Bears védelméből inkább negatív irányba lehet kiemelni a futás elleni védekezést (5,8 yardot átlagolt a Jones-Dillon páros) vagy épp az újonc cornerback Kyler Gordont, de ha pozitívak akarunk lenni, akkor Trevis Gipson nagyon jól nézett ki és két sacket is szerzett.

Ezzel mindkét gárda 1-1-gyel áll, de talán nem kérdés, melyik a jobb együttes – persze az elvárások is merőben mások, szóval ez így teljesen rendben is van jelenleg.

(katonadani)

Seattle Seahawks @ San Francisco 49ers 7-27

Trey Lance idénye nem tartott sokáig, ugyanis a második meccsén az első negyedben eltört a bokája, így idén már nem láthatjuk a pályán. Ez azt jelenti, hogy jövőre lehet gyakorlatilag elölről kezdeni a tapasztalatszerzést, a 49ers pedig még egy évet kénytelen várni arra, hogy kideríthesse, mi lakozik a srácban. Öröm az ürömben, hogy a csapat nem cserélte el Jimmy Garoppolót, hanem egy kezdő irányító sérülésére várva megtartotta. Ez sajnálatukra épp náluk következett be, de legalább nem kell kapkodni egy új QB-ért, hanem ott van Jimmy és vele is abszolút playoff-esélyes a gárda – sőt, rövid távon valószínűleg még jobb is lesz a csapat.

Garoppolo ráadásul nagyon jól is ugrott be, az első félidőben 11 passzából 106 yard és egy TD jött össze. A nagyszünet után viszont többet is hibázott és 30 perc alatt 50 yardig sem jutott el. A futójátékra hagyatkozva azonban sikerült távolt tartani a Seahawkst és összességében nagyon simán nyert a 49ers.

Persze ez azért nagyban köszönhető a Seahawks impotenciájának is. Az egész meccsen mindössze úgy sikerült pontot szerezniük, hogy blokkoltak egy mezőnygólt és azt visszahordták hat pontért. Az offense tehát konkrétan 0, azaz nulla pontot tett fel a táblára. A futójáték nem létezett, mindössze 36 yardot sikerült összehozni 14 kísérletből, ami persze a 49ers védőfalának az érdeme is, de akkor is rossz volt nézni a Seahawks támadósort. Főleg azok után, amit a Broncos ellen az első félidőben leműveltek… Azóta viszont 3,6 yardot átlagolnak játékonként és hat negyed alatt nem sikerült pontot szerezniük. Megkoronázta a szenvedésük ez a játék, ahol felküldtek négy futót a pályára, hogy az egyik dobjon egy borzalmas, de tényleg borzalmas interceptiont (ennél az FK! flag focin is szebb dobásokat látunk):

Tyler Lockettet lehet egyéként kiemelni pozitív irányba, aki még így is 100 yard fölé jutott (Geno yardjainak több mint felét ő szerezte), a védelemből pedig a falember Al Woodsot és az újonc cornerback Tariq Woolent kell megemlíteni, utóbbi hátsó körös játékoshoz képest elég jól néz ki két kör után (hihetetlen fizikai adottságai vannak, csak focizni kellett tanítani egyetemi évei után), ő blokkolta a field goalt is.

A 49ersnél a védőfal nagyot ment, közülük Nick Bosa érdemelhet külön kiemelést a 2 sackje miatt, a szokásos jó Fred Warner játék mellett én még a safety Talanoa Hufangát szeretném megemlíteni, akinek élvezet nézni a játékát, egy energiabomba, aki mindenhol ott van. A támadóknál Deebo Samuel, Brandon Aiyuk és Jeff Wilson is jól játszott.

(katonadani)

Washington Commanders @ Detroit Lions 27 – 36

Egy nagyon szórakoztató és látványos meccset láthattak azok a nézők, akik ezt az összecsapást választották megnézésre. Feltéve, hogy a második félidőben kapcsolódtak be. Az első félidőben ugyanis csupán a Lions volt a pályán. A Commanders mintha elfelejtette volna, hogy 7-kor kezdődik a meccs, olyan szinten nem volt ott fejben sem az offense, sem a defense. Főleg az offense nem, főleg a támadófal nem. A Lions idei 1/2-ese Aidan Hutchinson háromszor is sackelte Wentzet az első 30 percben, valamint Charles Harris is elkapta az irányítót, de ő a Commanders célterületén belül, amivel safetyt szerzett.

Ha mindez nem lett volna még elég, a Commanders offense az első félidőben összesen 56 yardot, és 2 first downt tudott csak elérni, és egyszer sem jutott túl a félpályán. A védelem is hasonlóan borzalmas volt, Goffon semmi nyomás nem volt, az elkapók teljesen üresen futottak a pályán, és a futást sem tudták megfogni. Főleg Amon-Ra St. Brownnal nem tudott mit kezdeni a Washington védelme, aki a teljes meccset végül 184 scrimmage yarddal és 2 TD-vel fejezte be.

A két csapat közti hatalmas különbséget még jól mutatja az a tény, hogy az első félidőben a Lions 200 (!) yarddal többet tett meg, mint a Commanders. Nem meglepő módon 22-0-ra vezettek is a hazaiak az első félidő végén. Aztán elkezdődött a második 30 perc, és megérkezett a Commanders is a meccsbe.

Innentől kezdve Wentz és a Washington offense összeszedte magát és a következő 5 drive-ból négyszer TD-t szereztek (az ötödik viszont INT lett). A Commanders mindent bevetett, hogy valahogy visszajöjjön a meccsbe, még 4. kísérletre is nekimentek saját 20 yardon. Sikerült is megcsinálni, és végig is vitték azt a drive-ot. Egy ponton úgy tűnt, még izgalmassá is tehetik a meccset, fel is jöttek egy labdabirtoklásra. Csakhogy az offense mellé a defense nem érkezett meg a meccsbe. Egyszer-kétszer leparancsolták a Lionst, de nagy ellenállást továbbra sem tudta kifejteni. Mindent elmond a Washington védelméről, hogy D’Andre Swift úgy szerzett például elkapott TD-t, hogy az elkapás pillanatában elesett, de gyorsan felpattant, és bohócot csinálva az őt szerelni kívánó védőkből befutott a célterületre.

Mivel a védelem nem tudta megállítani a Lionst, így Wentz csak annyit tudott elérni, hogy legalább egy labdabirtokláson belül maradjanak, hátha egyszer hibázik Goff. Csakhogy a Lions irányítója nem hibázott, sőt egy kiváló meccset tudhatott maga mögött 256 yarddal és 4 TD-vel. Az első TD-t ráadásul úgy dobta meg, hogy két védő két irányból ütötte meg.

A meccset végül meglepő módon a speciális egység döntötte el véglegesen, a Commanders TD-je után ugyanis Joey Slye mellérúgta az extrapontot, így 8 helyett 9 pont maradt a különbség, amit 2 perc alatt már nem lehetett behozni, így beállt a 36-27-es végeredmény.

Ha a második félidőt nézzük, akkor azt lehet mondani, hogy mindkét csapat szépen játszott (legalábbis a támadók), és élvezet volt nézni ezt a meccset. Ha viszont az első félidőt nézzük, akkor nem kérdés, hogy a Lions megérdemelten nyert. A Commandersszel ellentétben, ők négy negyeden keresztül a pályán voltak.

(jarred)

Indianapolis Colts @ Jacksonville Jaguars 0-24

Lett volna miért visszavágnia az indianapolisi franchise-nak, hiszen az előző alapszakasz utolsó hetében, pont Floridában maradtak le a palyoffról egy váratlan és demotiváló vereséggel. Úgy tűnik január óta nem sok minden változott, hiszen mintha ugyanaz a mérkőzés folytatódott volna néhány szereplő kicserélésével.

Már az első támadás sem úgy indult mint ahogy arra vélhetően egész héten készültek a Coltsnál. Egy darabig szépen haladtak, de végül a támadást egy Matt Ryan interception zárta le, ahol az irányító kezéből elindult labda sok időt töltött a levegőben, így Rayshawn Jenkins könnyen szedhette le a játékszert. Ez a támadás pedig rá is nyomta a bélyeget az indianapolisi támadásokra. Matt Ryan egész mérkőzésén nagy nyomás alatt játszott, az átalakult támadófal egyáltalán nem tudta megvédeni. Öt sacket szerzett rajta a Jaguars védelme,  de ezek sem hagyott neki neki sok időt az előtte dolgozó öt ember. Végül igen kiábrándító statisztikát hozott össze a veterán irányító, hiszen 195 yardot passzolt 53%-os pontossággal és még a labdát is háromszor eladta interception formájában. Tegyük hozzá, hogy a veretesnek még véletlen sem nevezhető Colts elkapó sorból két ember hiányzott, az első számú elkapó Michael Pittman mellett az idei második körös Alec Pierce sem állt rendelkezésre.

Miután elmondtuk mit csinált vagy mit nem csinált a Colts támadósora, beszéljünk pozitív dolgokról is. Trevor Lawrence a nem túl sikeres első szezonja után ezen a héten már megmutatott jó pár dolgot, hogy miért is volt ő 1/1-es. Ha csak a száraz számokat nézzük 235 yardot passzolt 83%-os pontossággal és két touchdown passz is bekerült a neve mellé. Ezek mellett neki Ryannel ellentétben jóval több ideje volt, hogy megtalálja megfelelő célpontjait és a statisztikából látszik is, hogy a legtöbbször ez sikerült is. A harmadik kísérletek megoldását csak a meccs végén rontották le 6/15-re, de amíg fontos volt, addig ebben is remekelt a hazai támadósor, több alkalommal is fontos harmadik és hosszú kísérletet oldottak meg. Lawrence mellett még ki lehet emelni James Robinsont is, aki 64 yardot futott össze, köztük egy 37 yardos TD-t is, valamint az új igazolás Christian Kirk is szerzett két touchdownt és 78 yardot.

Hogy egy kicsit a védelmekről is beszéljünk szinte ugyanaz mondható el, mint a támadóknál. A Coltsnál a védőfal nem tudott nyomást helyezni Lawrence-re, akinek így sok ideje volt passzolni, ezek mellett több alkalommal is harmadik downos szituációban egy missed tackle vagy egy szabadon hagyott ember következtében haladhattak tovább a hazaiak. Sacket és labdaszerzést ezen a mérkőzésen nem tudtak produkálni, az látszik, hogy Shaquille Leonard nagyon hiányzik ebből a védelemből, hiszen azok mellett, hogy egy remek linebacker, a védelem egyik vezetője is.

A másik oldalon pedig ennek pont az ellenkezőjét mondhatjuk el, a védőfal nagyon nagy nyomást helyezett Ryanre, ebből többek között Josh Allen emelhető ki. Ezek mellett még három alkalommal interception formájában labdát is szereztek, Rayshawn Jenkins, Devin Lloyd és Andre Cisco sorrendben. Utóbbi kettő a meccs végén két egymást követő támadásból érkezett. A Jaguars védelméről pedig az eredményjelző is elárul sokat, hiszen azután nem sokat kell magyarázkodni, ha egy csapat 0 ponton tartja ellenfelét.

Ezzel a Colts szezonrajtja finoman fogalmazva sem sikerült jól, hiszen sokan két győzelmet vártak tőlük a két csoportellenfél ellen, helyette 0-1-1 a mérleg. A Jaguars pedig továbbra is mumusa a Coltsnak, 2014 óta nem kaptak ki hazai pályán az indianapolisiaktól, és kijavították az első heti botlást a Washington ellen, ezzel 1-1-gyel állnak a második hét után.

(kronikk)