Összefoglaló
A csúnya győzelem is győzelem
Lejátszotta harmadik főműsoridős meccsét is a Broncos és a változatosság kedvéért ez is nagyon alacsony színvonalú lett, pedig ha mástól nem, a Chargerstől talán várhattunk volna némi minőséget. Ehhez képest a csapatok direkt büntették a szurkolókat és még a hosszabbítást is végig kellett szenvednünk.
Nem kezdődött rosszul a találkozó, sőt kifejezetten bizalomgerjesztő volt a két csapat produkciója. Russell Wilson és a Broncos egy mezőnygóllal és egy hét játékból álló, 84 yardos TD-drive-val kezdett, utóbbiban ráadásul volt egy 37 és egy 39 yardos bomba is. Ki is verte ez az álmot az ember szeméből, hisz valami ilyesmiben reménykedett minden Broncos és semleges szurkoló, amikor a Seahawks sztárja áttette a székhelyét.
Erre a Chargers egy 15 playből álló, 82 yardos TD-drive-val és 14 play-es mezőnygól drive-val válaszolt, majd Wilsonnak 35 másodperc alatt a saját 25-östől sikerült eljutni az ellenfél kilenc yardosáig. Ott megállt a tudomány, de a mezőnygól azért sikerült, így végül 13-10-es vendég vezetéssel mentek pihenni a csapatok.
Túlzás lenne azt mondani, hogy nagyon színvonalas volt az első félidő, de összességében nem lehetett rá panasz, pláne a Broncos korábbi teljesítményét látva. Voltak szép védelmi megmozdulások, láttunk hosszú drive-okat és hosszú passzokat, rendben volt a dolog. Sajnos mint utólag kiderült, ennyi minőséggel készültek a csapatok az egész meccsre, ugyanis a második félidőben a két offense összesen kilenc pontot termelt mezőnygólok formájában (három-hat arányban a hazaiak javára), a Broncosnak ráadásul mindez úgy jött össze, hogy a védelem interceptiont szerzett a Chargers 30 yardosánál, ami után egy centit nem sikerült haladni.
A szezon egyik leggyatrább második félideje után jöhetett a hosszabbítás. A Broncos egy masszív 3&outtal kezdett, amire a Chargers válasza egy mínusz négy yardos 3&out lett. Ezt a Denver egy három yardos 3&outtal überelte, míg a Los Angeles végre összekapta magát és három játékból már sikerült legalább egy pozitív yardot haladni. A Titánok harcának végül egy elejtett punt vetett véget a Broncos 28 yardosánál, pedig ekkor még volt 4:46 az órából (négy támadás után!!!) és benne lehetett volna a meccsben még legalább három 3&out. A lábsérüléssel bajlódó Dustin Hopkins viszont megkegyelmezett a nézőknek és 39 yardtól belőtte a mindent eldöntő mezőnygólt.
Nagyon sokan állították, hogy ez a Broncos kész van, csak egy irányító kellene ahhoz, hogy végre sikeres legyen a csapat. Ez a vélemény nem volt a valóságtól túlzottan elrugaszkodott, pláne hogy a védelem nagyon jól teljesít és szinte bárki játékát képes volt nézhetetlenné tördelni. A Chargers unortodox, 3&rövidre épülő stratégiáját is sikerült szétzúzni: a futás egyáltalán nem ment, Justin Herbert pedig hiába passzolt 57-szer (!!!), csak 238 yard és egy INT került a neve mellé, ami 4,2 yardos passzonkénti átlagot és 66,3-as passer ratinget eredményezett.
A denveri védelem nagyon ügyesen kivette a hosszú játékokat az egyenletből, mindössze három 10+ yardos játékot engedtek, a leghosszabb Chargers játék pedig egy 30 yardos DPI volt. Emellett jó volt a pass rush és sikerült limitálni a rövid yardos szituációk hatékonyságát, aminek többek között egy negyedik negyedes 4&2 kivédekezés lett a jutalma, amivel effektíve sikerült döntetlenre menteni a találkozót a rendes játékrészben. A Broncos defense így az első hat forduló után mindössze egyszer engedett 19 pontnál többet, ami nagyon patent teljesítmény. A csapat mégis 2-4-gyel áll, mert Wilsonék mindegyik meccsüket elveszítették, amikor az ellenfél 10 (!!!!!) pontnál többet tett fel a táblára.
A Chargers védelem nagyon hullámzó teljesítményt nyújt idén. Ebben nyilván szerepet játszanak a sérülések, de távolról sem lehet ezzel takarózni, ugyanis még így is olyan játékosok vannak a kezdőben, mint Khalil Mack, Derwin James vagy Bryce Callahan. A legtöbb csapatban összesen nincs ennyi minőség, így ha nem is várunk el lehengerlő játékot, de egy erős közepest azért így is illeni hozni, pláne annak a Brandon Staley-nek, akit a szakma igazi védőgurunak tart.
Az első félidőben ebből semmit nem láttunk, Wilsonnak háromszor is elsült a keze és szinte szerencsésnek érezhette magát a Chargers, hogy csak három pontnyi hátránya van. A második játékrészre és a hosszabbításra viszont sikerült változtatni és a line of scrimmage-en eldönteni a meccset.
A Broncos QB-ja valami félelmetes nyomás alatt játszotta le az utolsó közel 40 percet. Míg az első félidőben csak egyszer sackelték és passzolt 173 yardot egy TD mellett, addig a meccs hátralévő részében háromszor zsákolták be (a rengeteg ütés és nyomásgyakorlás mellett), három jó passza volt 11 kísérletből és mindössze 15 yard került a neve mellé. Ez már a régi seahawksos időket idézte, és mivel a futójáték nem igazán akart működni, Nathaniel Hackett pedig nem tudta rendszerszinten kisegíteni, így a Chargers védelme végül eldöntötte a találkozót.