A Patriots simán verte a Brownst, fordított a Colts és a Bengals, nyert a Seahawks és a Rams

A Patriots magabiztosan intézte el a Brownst, a Bengals és a Colts nagyot fordítva tudott nyerni, a Seahawks meglepő módon a védelmének köszönheti a sikert, a Rams pedig hozta a kötelezőt.

New England Patriots @ Cleveland Browns 38 – 15

Két futásban erős csapat találkozott, ahol a futóknak másodlagos szerep jutott. Mindkét védelem tudta, hogy a futásokat kell megfogniuk, és a meccs nagy részében ez sikerült is. Nick Chubb egyszer-kétszer elszabadult, de nem voltak konzisztensen jó futásai (56 yardig jutott). Hasonlóan a túloldalon Rhamondre Stevensonnak is csendesebb napja volt, csak 76 yardig jutott el, igaz legalább volt mellette 2 TD futása.

Mivel a futások nem nagyon mentek, ezért a két irányítónak kellett a hátára vennie a támadásokat. Az egyiknek tökéletesen sikerült is, a másiknak már kevésbé. Jacoby Brissett a Patriotsnak köszönheti, hogy neve lett ebben a sportban, és ezt meghálálván már a legelső playben eladta a labdát, mikor Kyle Duggert találta meg a passzával. Ez már megmutatta, hogy nagyon hosszú napja lesz, és így is lett. A nyomás állandóan elérte, és több pontatlan passzba valamint eladott labdába is belehajszolták a Patriots védői. Végül két interceptionnel és egy fumble-lel zárt egy TD kíséretében.

Bailey Zappe ezzel szemben egy hibátlan meccset hozott le. 34 passzából 24 jó helyre ment, átlépte a 300 yardos határt (309), és 3 TD passzt is kiosztott. Igaz, nagyon nehéz dolga nem volt, Patricia olyan játékokat rajzolt föl, hogy mindig üresen volt egy elkapója, és neki csak oda kellett dobnia, de azért voltak szépen elhelyezett labdái is. Apró szépséghiba, hogy Myles Garrett egyszer elkapta, és fumble lett a vége, de ezt leszámítva nem lehet panasz a játékára.

További pozitívum a Patriotsnál, hogy a tavaly drágán hozott két TE, Hunter Henry és Jonnu Smith végre életjeleket mutatott, így ketten közösen 122 yardot és 1 TD-t hoztak össze. Illetve az idei második körben hozott elkapó Tyquan Thornton is megmutatta magát egy elkapott és egy futott TD-vel. Ugyanitt negatív irányban kiemelhetjük a clevelandi védelmet, amely borzasztóan teljesít idén, a sok tehetség ellenére a liga egyik legrosszabbja, amit most is megmutattak.

A Brownsnak a meccs nagy részében esélye sem volt, de a negyedik negyedben nyílt egy apró esély a fordításra, mikor 24-15 volt az állás. Ekkor azonban jött a szokásos brownskodás. Összehoztak egy onside kicket, amit azonban visszafújtak, mert olyan játékos ért hozzá a labdához, aki kilépett a pályáról. Így a Patriots jöhetett félpályáról, de nem sikerült semmit csinálni, így puntoltak. A Browns azonban elejtette a puntot, így a Patriots azonnal red zone-ba került, és TD lett a vége. Rögtön ezután pedig Brissett ejtette ki a kezéből a labdát, amivel Carl Davis a 8 yardosig futott vissza. Ennek eredménye újabb vendég TD lett, ami végleg eldöntötte a meccset.

A Patriots megérdemelten nyert, végig kontroll alatt tartotta a mérkőzést, és egy-két apró hibát leszámítva tökéletes játékot hozott. A Browns pedig az utolsó negyedben megmutatta, miért kételkednek bennük sokan.

(jarred)

Cincinnati Bengals @ New Orleans Saints 30-26

A mérkőzés tanulsága, hogy nem lehet mindenkit szétfutni, avagy a passzjáték hatékonyabb formája a játéknak. Ezzel együtt a Saints javára legyen mondva, hogy ugyan kényszerből, de mindent megtett, hogy ezt az alapvető igazságot megcáfolja.

A hazai csapatban nem tudott pályára lépni a rosteren lévő három legjobb elkapó, Chris Olave, Jarvis Landry és Michael Thomas, illetve a sérüléssel bajlódó Jameis Winston is csak a padon kapott helyett. Így Andy Daltonnak kellett volna megoldani a passzjátékot olyan skill playerekkel, mint Tre’Quan Smith, Juwan Johnson vagy Marquez Callaway, ami már tavaly se nagyon működött, pedig akkor még Sean Payton volt a csapat főedzője.

Jobb híján így maradt a futójáték, és annak ellenére, hogy a Bengals is készült belőle, működött a dolog, legalábbis az első félidőben. Kihasználva a Bengals speciális egység adta lehetőségeket és a sokszor bizonytalan vendég védőket, a Saints 20 pontot is felpakolt a pályára: ugyan ebben volt egy 18 yardos Dalton passz Smith-nek, de összességében a futójáték vitte a prímet. A második félidőre viszont elfogyott a lendület, a Cincinnati védelme bátrabban és agresszívebben tömte tele a boxot, így hiába szerzett a meccs végéig 228 yardot és egy TD-t a földön a Saints, a meccs elbukott azon, hogy Andy Dalton 32 passzkísérletből csak 162 yardot tett be a közösbe.

Persze próbálkozott a Saints sok mindennel, Taysom Hillnek öt futása és négy passzkísérlete is volt, de míg az előző fordulóban minden bejött, addig most csak 55 yard került a neve mellé. Az elkapók nem tudtak elszakadni, akadt pár drop is, plusz Dalton is elnézett pár jobb lehetőséget, így csak két mezőnygól jött össze a második félidőben (vagyis a Bengals továbbra sem engedett TD-t a második játékrészben). Emellett a védelem is inkább csak jó, mintsem elit, így nem lehet azt várni, hogy stabilan 20 pont alatt tart bárkit.

A Bengals részéről is egy kis retro 2021 volt ez a mostani teljesítmény, főleg az offense részéről. Burrow 300 yardot és három TD-t passzolt, rengeteg extra dobása és szép menekülése volt, plusz még egy futott TD is a neve mellé került. Ja’Marr Chase is tarthatatlan volt, karrierje egyik legjobb meccsét hozta (7 elkapás, 132 yard, két TD) és kvázi ő döntötte el a találkozót. Külön pozitívum, hogy a támadófal nem volt különösebben botrányos, legalábbis Bengals mércével és a játékhívás is vállalható volt. Ettől még nem lesz ismét SB-contender a csapat, de ez offense oldalról egy nagyon is tisztességes játék volt.

(renningan)

Jacksonville Jaguars @ Indianapolis Colts 27-34

Csak a szokásos egymás elleni csoportmeccseit hozta le idén a két csapat. Évek óta mindkét csapat a hazai mérkőzését nyeri, ez nem volt másképp idén a második körben sem, amikor is 24-0-ra letaglózta ellenfelét a floridai csapat. Ilyen előjelekkel érkeztek Indianapolisba.

A szezonban első alkalommal a Colts offense és Matt Ryan is életjelet mutatott, aminek meg is lett az eredménye, hiszen 2021 decembere után újra több mint 20 pontot tettek fel a táblára úgy, hogy az első és második számú futójuk sem tudott beöltözni a mérkőzésre. Ha így nézzük nem is meglepő, hogy Ryan csapágyasra lett járatva, hiszen 58 passzkísérlete volt a mérkőzésen, és idén tőle szokatlan módon nagyon vigyázott a labdára. A Colts folyamatos rövid passzjátékokkal haladt (a leghosszabb passzjáték pont a mérkőzést megnyerő touchdown volt), de a második héthez képest pozitív előrelépés számukra, hogy meg tudták védeni az irányítójukat. Ryan összesen 389 yardot passzolt és három TD-t osztott ki, a fal pedig előtte nagyon jól működött, hiszen egyetlen sacket sem engedtek. Kedvenc célpontja természetesen Michael Pittman volt, aki 13 elkapásból 134 yardig jutott, mellette még 10 elkapása volt az első számú futónak előrelépő Deon Jacksonnak 79 yardért. Mellettük még érdemes kiemelni Parris Campbellt és az újonc Alec Pierce-t is, akik hozzá tudtak tenni a játékhoz fontos szituációkban. Futójátékra túl sok mindent nem lehet mondani, gyakorlatilag nem is volt.

A másik oldalt nézve pedig ennek pont az ellenkezőjét láthattuk, Lawrence-nek mindössze 22 passzkísérlete volt (ennek nagy része a második félidő második részében), de ebből 20 sikeres volt 168 yardért. Ezzel ellentétben a futások már annál sokkal jobban működtek. 33 kísérletből 243 yardig jutottak, és az eddig remekül dolgozó Colts futás elleni védekezés ellen több hosszú játékot is tudtak hozni. Travis Etienne 86 yardig, aminek több mint felét egy megiramodásból hozta, amikor a mérkőzés elején 48 yardon át vitte a labdát. A harmadik számú futó Jamycal Hasty statisztikája elég érdekes hiszen 3 futásból 57 yardig jutott, de amire mindenki emlékezni fog ezen a mérkőzésen róla, az egy 61 yardos touchdown. James Robinson pedig 54 yardig jutott. A védelem nem nagyon találta a Colts támadók gyors passzai elleni játékot, főleg a második félidőben, nem tudták nyomást helyezni Ryanre, így az irányító idei legjobb teljesítményét tudta hozni. Cserébe Lawrence védelme sem sikerült a legjobban, hiszen négy sacket is bemutattak rajta, bár igaz abból legalább a fele az irányító hibájából született.

A gyors Jaguars kezdés után azt hihettük, hogy az előző mérkőzés forgatókönyve jön vissza, hiszen 14-3-as előnyben találták magukat a remek futójátéknak köszönhetően. Ezt azonban a hazaiak visszahozták félidőre, és 14-13-mal mehettek szünetre. Az első félidőben látszott leginkább a két offense közötti felfogási különbség, a Jags teljesen a jól működő futójátékra épített, míg a Colts a szintén működő Ryan rövid passzokkal próbált haladni. Eddig azt láthattuk, hogy az indianapolisi támadójátéka nem működik, de ezen a mérkőzésen ez nem volt igaz, hiszen az utolsó öt labdabirtoklásból négy touchdownt és egy mezőnygólt értek el.

Az izgalmas a végjáték itt sem marad el, a negyedik negyed elejére a Colts átvette a vezetést 26-21-re, de erre volt a Jaguarsnak válasza és szinte az utolsó 15 percet végig támadták. 18 játék és 10:08 perces támadójáték után Christian Kirk ért be a célterületre, de a kétpontos nem sikerült, így egy pontos előnnyel adták vissza a labdát 2:44-gyel a vége előtt. Három időkérését kihasználva a Colts passzjátékokkal haladt előre, és egy Michael Pittman elkapásnak köszönhetően mezőnygól pozícióban találták magukat, de utána egy harmadik és tizenhárom yardos szituáció következett, amire előhúzták a váratlant, hiszen 32 yardos tocuhdown passzal találta meg Ryan az újonc Alec Pierce-t, aki csúnyán megverte Shaquill Griffint, megszerezve élete első touchdownját, és nem mellesleg csapatának a győzelmet.

(kronikk)

Arizona Cardinals @ Seattle Seahawks 9 – 19

Igen életképesen kezdte mindkét támadósor a meccset. Két hosszú drive végén két kötelező mezőnygóllal nyitottak a felek és előre vetítették egy pontgazdag összecsapás lehetőségét – amit végül nem kaptunk meg. A jó kezdés után a Cardinals a második drive-ban is tudott haladni, pár harmadik kísérletet is megoldva, de végül a red zone határán megálljt parancsolt a hazai védelem, mely a negyedik kísérletet is kivédekezte. Az izgalmasabb kezdés után ezen a ponton laposodott el kissé a mérkőzés. A következő 7 drive-ból 5 végződött punttal, amiben alig tudtak haladni a csapatok. A két kivételt két Seattle próbálkozás jelentette, de ezen akciók is elakadtak a red zone-ban. Így 3-9-es állással mehettek szünetre a csapatok.

Azonban a mérkőzés folyama a második játékrészben sem változott sokat. A Cardinals egy újabb drive-ja halt el a sikertelen passzkísérleten 4. downon, amire a Seattle újfent egy mezőnygólallal válaszolt és úgy tűnt ilyen mederben végig is fog csorogni a maradék idő. Azonban jöttek a fumble-ök. Először Kyler Murray kezéből szedte ki a hazai csapat, de beszorítva a saját célterület elé nem tudta kihozni a labdát Geno Smith gárdája, aminek eredménye egy blokkolt punt és a meccs első touchdownja lett.

9-12-es állásnál az utolsó negyedre ezek után úgy fordultunk, hogy meccs van. Ezt azonban a következő drive-ban le is zárta a Seattle. Az egész meccsen remekül játszó Kenneth Walker segítségével a Seahawks végigment a pályán és megszerezte a találkozó egyetlen támadó hatpontosát.

A kétségbeesetten próbálkozó Cardinals egy újabb sikeretlen negyedik kísérletet hozott össze (ezúttal sack formájában – bravó), majd Tariq Woolen azok után, hogy korábban összeszedett egy fumble-t, a csapata második labdaszerzését is összehozta és lehúzta Murray átadását. Ezzel pedig a 4.(!) idei interceptionjét szerezte, egészen bravúros az újonc eddigi játéka. (Még ha itt jobban is járt volna a csapata, ha csak simán levédekezi az átadást, révén 4. kísérletről volt szó.)

A Cardinals offense, mely az elmúlt hetekben arról volt híres, hogy álmoskás kezdés után mindig az utolsó negyedben jön vissza a meccsbe, írd és mondd 3 támadó pontra volt képes a Lumen Fielden, azt is a nyitódrive-ban szerezték még. James Conner és Darrel Williams hiányában a hagyományos futójáték nem működött, Eno Benjamin 2,5-ös átlaggal dolgozott, így ismét Kyler Murray-n múlt, tud-e haladni a csapata. Az irányító kerek 100 yardot szerzett a földön 10 futásból, plusz 222-t a levegőben. Azonban a Cardinals offense 1/5 negyedik downos mutatója el is árulja, miért vesztették el a meccset. Pedig a védelem rendben volt, Zaven Collins talán legjobb meccsét játszotta az NFL-ben, kétszer is földre vitte Genót, de a front tagjai összességében is korrekt meccset fogtak ki.

Smith 200 yard alatt maradt, de nem hibázott bele a meccsbe, ami Kenneth Walker remek játékának hála (110 total yard, TD) elég volt. Ki kell emelni a Seattle védelmét, ahol középről Poona Ford és Quinton Jefferson majd’ minden dropbacknél közel tudott kerülni Murray-hez, aki nem kezelte mindig jól a belülről jövő nyomást – meglátszott a center Hudson hiánya. A belső nyomáson alapulva sokszor sikerült földre vinni a vendég QB-t, a secondary pedig nem adott könnyű célpontokat az Arizonának. A hazai offense henger így elmaradt ezúttal, de a védelem kellemes meglepetésre elő tudott lépni, így a hazai csapat mérlege fordult 50%-osba.

(alatriste)

Carolina Panthers @ Los Angeles Rams 10-24

Nagyon gyorsan össze tudom foglalni a lényeget: ha egyetlen sikeres passzod sem megy 1 yardnál messzebb, akkor nem igazán tudsz nyerni az NFL-ben. A Baker Mayfield helyén játszó PJ Walkernek 16 passzkísérlete volt, ebből 10 volt sikeres, ebből 9 még csak a line of scrimmage-et sem lépte át, az egy meg ami igen, az is csak egy yardot ment előre a levegőben.

Pedig az első negyedet még meg is nyerte a Panthers a nyitódrive során összehozott mezőnygóllal, sőt a félidőben is vezetett még egy pick6-nak köszönhetően, amit Donte Jackson húzott le és hordott vissza. De a támadósor nagyon hamar megállt, ugyanis ha az első két drive-ot, illetve a meccs végi garbage time támadást (amiből végül INT lett, ezt már a negyedik számú Jacob Eason dobta) nem vesszük, akkor 6 drive során sikerült összesen 39 yardot haladni 6 punt kíséretében. Katasztrófa.

Persze nem várhattunk sokat egy PJ Walker által irányított és Ben McAdoo által koordinált támadósortól, ahonnan ráadásul Robbie Anderson a második félidő közepén is kijátszotta magát – összeveszett a pozíciós edzőjével, így Steve Wilks ideiglenes főedző elküldte zuhanyozni. Neki minden bizonnyal ennyi is volt a carolinai pályafutása és a héten egy hetedik körös pickért elcserélik. Egyedül Christian McCaffrey-t lehet kiemelni pozitív irányban, aki 158 scrimmage yardot szerzett.

A Rams hozta a kötelezőt – nem tudom mennyi következtetést lehet levonni a győzelemből, vagy a mutatott játékból, tekintve hogy az 1/1-es Panthers volt az ellenfél. Az első félidőben továbbra is az eddigi szenvedést láttuk, hiszen az egy TD drive-on kívül három gyors punt és egy pick-6 volt a mérleg (Stafford idén is rámegy arra, hogy neki legyen a legtöbb interceptionje). A támadófal továbbra is nagy problémát jelent, ráadásul most a left tackle Joe Noteboom is kidőlt az egész évre, így csak még nagyobb bajok lesznek itt. Ennek megfelelően a futójáték sem működött, és egyébként Cam Akers többet nem játszik már a csapatnál, az is biztossá vált.

A második félidőben viszont sikerült beindulnia a Ramsnek, két TD-t és egy mezőnygólt is feltettek a táblára Staffordék. Itt végre egy korrekt támadósornak nézett ki a hazai, de tegyük ismét hozzá, hogy a Panthers volt az ellenfél, ráadásul több kezdő is hiányzott a védelemből. Mindenesetre jó volt látni, hogy idén először Allen Robinsonba sikerült életet lehelni, hiszen 63 yardot és egy TD-t szállított a veterán elkapó. Természetesen Cooper Kupp volt a legeredményesebb elkapója a csapatnak, de most Robinson is fel tudott lépni – és egyébként Ben Skowroneket is ki lehet emelni 57 scrimmage yardja és TD-je miatt.

A Rams így 3-3-as mérleggel mehet pihenőhétre, a Panthers pedig továbbra is az 1/1-es picket birtokolná, ha most érne véget a szezon.

(katonadani)