A Ravens és a Dolphins nehezen, a Raiders a futójátékával, a Titans a védelmével nyert

A Ravens az utóbbi hetek leolvadását most elkerülte, a Dolphins a legvégén két interceptiont is szerezve nyomta le a Steelerst, a Raiders a futójátékával, a Titans a védelmével nyert a héten. 

Cleveland Browns @ Baltimore Ravens 20-23

A Ravens már megint majdnem elbénázta, de ennyi szerencsétlenség már tényleg sok lett volna, úgyhogy ezt most valahogy csak behúzták.

A mérkőzés nagy része kiegyenlített volt, az elején még a Browns vezetett, aztán átvette az irányítást a Ravens és 10 pontos előnye volt a negyedik negyed elején, többek közt Calais Campbell strip-sackjének köszönhetően, ami nagyon fontos momentuma volt a találkozónak. Egy Browns TD még belefért, főleg hogy utána hat percen át támadva a Ravens eljutott az ellenfél vörös zónájának kapujába. Ott viszont 3 perccel a vége előtt Justice Hill fumble-t vétett, így minden baltimore-i szurkoló előtt felsejlettek az utóbbi hetek leolvadásai.

A Browns el is jutott mezőnygól-távolságba, hogy hosszabbításra küldje a mérkőzést, de előbb összehoztak egy false start büntetést, majd a negyedik körben draftolt Cade York 60 yardos próbálkozását blokkolták, így megúszták a Hollók az újabb 10+ pontos előnyből való vereséget.

A Ravens visszatért az alapokhoz és inkább a futással nyerte meg a mérkőzést. Lamar Jacksonnak mindössze 16 passzkísérlete volt 120 yardért, a 9 sikeres átadása pedig a második legkevesebb karrierje során. Ellenben a futójáték működött, összesen 160 yardot tettek be a közösbe, Lamar 59-et, a visszatérő Gus Edwards pedig 66-ot és 2 TD-t. A Browns futás elleni védekezése továbbra is borzasztó, így ez most működni tudott, de majd meglátjuk, hogy komolyabb ellenfelek ellen mire mennek. Mindenesetre pozitívum a Browns védelem oldaláról, hogy Joe Woods védőkoordinátor mert változtatni és előkapta a blitzeket, amik hatásosak tudnak lenni Jackson ellen. A Browns 45,5 százalékban blitzelt, ami a legmagasabb arányuk volt idén, és működött is ez a taktika.

A túloldalon meglepő módon csak a második félidőben vették elő a futást, az elején elég kevés labdát kapott Chubb és Hunt, előbbi végül 91 yardig és egy TD-ig azért eljutott. Inkább a levegőben próbálkoztak, felemás sikerrel. Egyrészt Brissett 22/27, 258 yard mutatója jól néz ki, David Njoku kiválóan teljesít (még ha most meg is sérült a végén), de Amari Coopert és Donovan Peoples-Jonest is jól be tudták vonni, mindhárman 70 yard fölé mentek. Viszont jöttek a negatív játékok is, Brissettet ötször sackelték, az egyikből ráadásul fumble is lett. A Ravens védelmében a korábban említett Calais Campbell mellett Patrick Queennek volt sok nagy játéka a backfielden (egy sack + két negatív yardos szerelés). A futást viszont a második félidőben nem sikerült megfogniuk.

A Ravens így pozitív mérleggel áll, de azért maradéktalanul elégedett nem lehet – csütörtökön a Buccaneers ellen kellene javítani. A Browns pedig a jó kezdést követően 2-5-ös mérleggel sok mindenben már nem reménykedhet, hacsak abban nem, hogy majd Deshaun Watson a szezon végén jól játszik és ez reményt adhat 2023-ra.

(katonadani)

Pittsburgh Steelers @ Miami Dolphins 10-16

Kiválóan kezdte a mérkőzést a hazaiak: az első három támadásukból feltettek 13 pontot a táblára, a védelem pedig kierőszakolt egy three-and-outot és egy interceptiont. Az első negyed alapján tehát nagyon simának indult a mérkőzés, de nyilván nem 15 percből áll egy találkozó. A Steelers visszajött a meccsbe, szerzett egy mezőnygólt és egy TD-t is, és ugyan a Dolphins az utolsó másodpercekben még feltett 3 pontot, a vendégek is bizakodva vonulhattak be az öltözőbe 16-10-es hazai vezetésnél.

Ez az eredmény pedig a nap további részében nem is változott meg. A puntháborút a negyedik negyed közepéig mindössze egy értelmes Dolphins drive szakította meg, ott viszont meglepő módon Mike McDaniel nem a könnyű mezőnygólt és ezzel a két labdabirtoklásos előnyt választotta, hanem megérzése hagyatkozva nekiment negyedik és háromra (az analitika szerint sem volt helyes döntés nekimenni). Ezen kívül viszont a második félidőben 10 darab puntot láttunk és a felek összesen alig lépték át a 100 yardot ebben a 10 “támadásban”.

Viszont a negyedik negyed közepén még mindig ott tartottunk, hogy csak hat ponttal vezet a Dolphins, szóval egy TD-vel a Steelers megnyerhette volna a találkozót. A red zone kapujáig kétszer is eljutottak, ám Kenny Pickett mindkettőből interceptiont dobott – ráadásul mindkettő elég csúnya volt –, így a Dolphins megőrizte az első félidőben kialakított eredményt.

A mérkőzés egyértelműen az interceptionökön múlott, mert míg Pickett három labdáját is leszedték a hazaiak, addig Tua hibáit nem használták ki a Steelersnél. Pedig voltak hibák bőven, hiszen négy labdát dobott a védők kezei közé, mégsem lett belőlük egyetlen turnover sem – a PFF fennállása óta egyetlen védelem sem ejtett el egy meccsen négy interceptiont. Így Tagovailoa statisztikái jól néznek ki, de egyáltalán nem játszott jól. A rendszer adta könnyű passzokat igyekezett megoldani, bár ez főleg a meccs elején sikerült csak neki, utána nagyon sok hibával játszott, amik most szerencséjére nem bosszulták meg magukat.

Sokáig nem is érdemes ragozni a történetet, ha egy meccsen dobsz három interceptiont és elejtesz négyet, akkor nincs sok esélyed. A Steelers támadósorát néhány szép játéktól eltekintve ismét nem volt jó nézni összességében, de igazából a Miami defense sem volt egetrengető, csak a végén kihasználták Pickett hibáit. A Dolphins támadósora a hét során felrajzolt játékokkal a meccs elején kiválóan haladt, azonban mikor ezekkel végeztek, a tudomány is elfogyott, és nem sok mindenre voltak jók a mérkőzés további részében. A Steelers védelme pedig akár meg is nyerhette volna a mérkőzést, de az adandó alkalmakkor nem koncentráltak eléggé.

Nem volt egy meggyőző győzelem a Dolphinstól, ennél a továbbiakban mindenképp több kell, ha ott akarnak lenni a rájátszásban.

(katonadani)

Houston Texans @ Las Vegas Raiders 20-38

Az első félidő pillanatok alatt elrepült a sokat és jól futó csapatok miatt. Négy drive is legalább négy percig tartott és 9+ játékból állt, és csak egy kihagyott Texans mezőnygól miatt mentek döntetlennel a szünetre a csapatok (10-10). A második félidőben viszont már nem működött annyira jól a Texans “tegyük tönkre az ellenfél játékát” taktikája, a Raiders elkezdte nagyon durván dominálni a falak csatáját és a találkozó végére abszolút kiütközött a két csapat közötti tehetségkülönbség.

Davis Mills 302 yardig jutott két TD és egy pick-six mellett. Utóbbi nyilván nem segítette a csapat esélyeit, de 31-10-es állásnál történt 3:26-tal a meccs vége előtt, nem igazán lehet a nyakába varrni a vereséget. Nekem kifejezetten tetszik a játéka és a mentalitása, kérdés nélkül lecserélném rá mondjuk Zach Wilsont (vagy Goffot). Ez nem azt jelenti, hogy franchise irányító, arról még egyáltalán nem győzött meg, de egy ilyen Gardner Minshew/Nick Foles típusú játékos lehet belőle és vannak most csapatok, ahol előrelépést jelentene.

Mellette még a futójátékot lehet kiemelni, pontosabban Dameon Pierce-t, aki továbbra is egy nagyon jó kis futónak néz ki, pedig nincs egy elit fal előtte, és ezzel gyakorlatilag le is lőttük az összes vendég pozitívumot. Vagy hát lehetne még amúgy a védelmet is dicsérni valamilyen szinten, mert az első három negyedben csak 17 pontot szerzett a Raiders, miközben ég és föld volt a különbség tehetségben még úgy is, hogy Darren Waller nem játszott. Van valami irritáló az egységben, mindig sikerül valahogy széttördelni az ellenfél támadójátékát, de ezúttal ez csak 45 percig tartott, utána már nem volt megállás.

Derek Carr egy közepes meccset hozott 241 yarddal és egy TD-vel, de látva a futójátékot nem is csoda, hogy nem erőltette meg magát (mondjuk a Mack Hollinsnak dobott TD-je nagyon király volt). Josh Jacobs 20 futásból 143 yardot és három TD-t tett a közösbe, csak a földön nyújtott teljesítménye alapján simán top 5-ös a ligában. Ez persze nem meglepő, tiszta futóként eddig is a legjobbak között volt és látszik, hogy Josh McDaniels még mindig jól fel tudja rajzolni futójátékokat (így leginkább csak az lesz a kérdés, hogy ezt majd megfizeti-e a Raiders).

A labda másik oldalán sok ok nincs a büszkeségre. Nem sikerült megfogni a Texans futójátékát, és ugyan a pick-six mindig jól néz ki, de Millsnek nem nagyon kellett az életéért küzdeni. Chandler Jonesnak volt egy fél sackje Clelin Ferrellel, és a TD-vel együtt ki is merült a D minden pozitívuma, pedig nem a Texans offense a legerősebb a ligában. A kiscsapatok ellen ez jó lehet, de nem ezzel a meccsel győzött meg a Raiders, hogy a legjobbak ellen is stabilan lenne keresnivalója.

(renningan)

Indianapolis Colts @ Tennessee Titans 10-19

A negyedik heti összecsapásuk után újra megmérkőzött egymással a Colts és a Titans, sok minden azóta nem változott az eredmény és a mutatott játék tekintetében sem.

A Colts támadóoldalról a múlt héten a Jaguars ellen jól működő gyors és rövid passzos játékot próbálta játszani. Ryan megint sok játékot indított el a levegőben, hiszen 44 passzkísérlete volt, amiből 33 sikeresen is embert talált. A múlt héthez képest azonban egy valami változott: most a labdára nem vigyázott, hiszen az első játékrészben két labdát is eladott interception formájában, amiből a Titans 10 pontot tett fel a táblára, az eredményre ránézve pedig pont ez volt a különbség a két csapat között. Kedvenc célpontja kisebb meglepetésre Parris Campbell volt, aki úgy tűnik végre megmutathatja mire képes, és sérülés miatt nem kell az első hetekben az egész szezont a kukába dobnia. Campbell 10 elkapásból 70 yardot szerzett, köztük volt a Colts egyetlen touchdownja is.

A futójáték ezen a héten is a háttérbe szorult, pedig most már Taylor és Hines is harcba szállhatott a yardokért, Taylornak voltak is a tavalyi évet idéző játékai, 10 futásból 58 yardig jutott el a kéthetes kihagyás után. Összességében újra látszott, ha a fal nem tudja megvédeni a Ryant, akkor nyomás alatt az irányító többször olyan döntést hoz, ami az adott szituációban nem a legjobb, a két eladott labda is ebből jött. Három sack mellett tíz QB hit is bekerült a statisztikába a Titans védőitől, akik ki tudták mozdítani az irányítót a komfort zónájából.

A Titansnél támadóoldalon a korai előny megszerzése következtében nem a passzjáték, hanem a futások domináltak. Derrick Henry 30 alkalommal kapta meg a labdát, amiből ki is hozott 138 yardot, míg Tannehill mindösszesen 20 alkalommal indított el levegőben a labdát, amiből 13 célba is talált 132 yardért. Túl sok mindent ezen a héten nem engedett a Colts védelme, Tannehill is folyamatos nyomás alatt játszott, két sack mellett hét QB hit is bekerült a Colts védőinek a statisztikájába. A negyedik negyed első játékában Tannehill bokája megsérült, de mindössze egy játékra kellett Malik Willisnek beugrania, aminél egy harmadik és hosszút kellett volna megoldani. Ezen a napon nem láthattunk extrát sem az első félidőben, sem a másodikban a hazaiaktól, de pont annyit hoztak amennyi szükséges volt az izgalommentes győzelemhez. Kulcs szituációkban Tannehill rendre jól találta meg társait, köztük a mérkőzés hajrájában egy nagyon fontos harmadik kísérletnél Austin Hoopert. A különbség a két támadó egység között az volt, hogy még a Colts három alkalommal vesztette el a labdát, addig a Titans csak egyszer, amikor Tannehill próbálta Malik Willisnek futásra adni a labdát, de ez nem sikerült.

A védelmekről már azért jóval pozitívabb dolgokat is tudunk mondani, mindkét oldalon jól szerepeltek, hiszen a Colts védelme mindössze 12 pontot engedett és touchdownt nem, hiszen a mérkőzés egyetlen hazai TD-je egy Andrew Adams pick-six volt. A Titans pedig az első félidőben lenullázta a vendégek támadóit, sőt két alkalommal Adams és Long jóvoltából interceptiont is szereztek, és a második félidőben is csak egy támadást tudtak Ryannék végigvinni a pályán. Mindkét egység nagy nyomást tudott helyezni az irányítókra, ebben is jobb volt a Titans, de a Colts is többször odaért Tannehillre. Futás elleni védelmet tekintve a Colts hiába engedett 138 yardot Henrynek, több alkalommal is negatív yardon fogták meg, és hosszú futást nem sokat engedett a kiváló futónak. A Titans pedig futás ellen nem volt annyira tesztelve, hiszen végig hátrányban támadott a Colts, és mindösszesen 17 alkalommal kapták meg Taylorék a labdát.

Összegezve a támadó foci szerelmeseinek nem ezt a mérkőzést kell visszanéznie. Mindkét csapattól többet vártunk a szezon előtt, de ez főleg a Ryan vezette Colts offense-re igaz, amely eddig mindössze egy mérkőzésen mutatott olyan játékot, amit jónak nevezhetünk. Mindkét csapat az erősségeit megmutatta, hiszen a Titans jól tudta kihasználni, hogy az ellenfél támadófala nincs éppen valami jó formában, míg a Colts oldalán a negyedik héthez képest a Titans támadóit viszonylag kordában tudták tartani. A döntő faktor itt az eladott labdák voltak, amiből a Titans 10 pontot tett fel a táblára, míg a Colts hármat.

(kronikk)