Az Eagles továbbra is veretlen, a Raiders már nem nyeretlen, a Giants és a Cowboys 3-1-gyel áll

Az Eagles nehéz kezdés után megtartotta veretlenségét, a Raiders egy küzdelmes meccsen megszerezte első győzelmét, Cooper Rush képtelen kikapni, a Giants már 3-1-es mérlegre futja össze magát, a Panhersnél pedig semmire sem képesek a támadók.

Jacksonville Jaguars @ Philadelphia Eagles 21-29

Szakadó esőben vágtak neki a felek a hétvége egyik legjobban várt meccsének. Doug Pederson visszatért Philadelphiába, ahol a Super Bowl győztes edzőt a híresen kemény szurkolók vastapssal fogadták. A Jaguárok kezdték jobban a találkozót, hiszen az első negyedben 14-0-s előnyre tettek szert: gyorsan szereztek egy pick-6-et Andre Cisco révén, majd végigvezettek egy 80 yardos drive-ot is, miközben nem engedtek semmit az Eaglesnek.

Aztán a második negyedre rájöttek a Sasok, hogy itt bizony futni kell az elit támadófal mögött, és ezt meg is tették. A fordulópont a meccsen akkor jött, amikor még 14-0-s állásnál az Eagles az ellenfél három yardosán negyedik és goal szituációra kényszerült. Nick Sirianni fenn hagyta a támadókat, Jalen Hurts pedig nagyon keményen beleállva az ütközésbe és a gólvonalon túlra nyújtva a labdát TD-t tudott szerezni. Innentől pedig nem volt megállás. A félidőre pontokban 20-14, yardokban 239-104, first downokban 15-5 volt az állás az Eagles javára. Nagyon durva, hogy mennyire második negyedes csapat az Eagles idén, a 106 pontjukból 85-öt ebben a játékrészben szereztek.

A 14-0-s kezdés után a Jaguars földbe állt. A negyedik negyed közepéig nem tudtak ismét pontot szerezni, nem tudtak mit kezdeni a szakadó esővel: öt fumble-t és hat dropot írhattunk fel a nevük mellé, és az is nagyon furcsa volt, hogy miért nem próbálkoztak több futással – James Robinson csak 8 labdacipelést kapott a mérkőzés során. Trevor Lawrence nem játszott jól, a két TD-je mellé volt egy interceptionje és négy elvesztett fumble-je is (volt rossz snap, két strip sack és egy helyzet, amikor simán kicsúszott a kezéből a labda futás közben). Fun fact, hogy ebben az évezredben nem volt még játékos, aki négy fumble-t vesztett el egy meccsen.

Az Eagles ellenben a futójátékát le tudta nyomni a torkán a Jaguars védelmén, amely az első három fordulóban mindössze 55 yardot és 0 TD-t engedett a földön átlagban. Ehhez képest most 210 yardot és 4 TD-t, Miles Sanders egyedül 134 yardig és 2 touchdownig jutott. Volt olyan drive-ja az Eaglesnek, ahol egy tight end screenen kívül csak futottak, és TD-t is szereztek végül. A levegőben most nem ment a játék, Hurtsnek ilyen szempontból nem volt jó napja, de a heves esős körülmények nem is kedveztek a passzjátéknak. AJ Brown és Dallas Goedert együtt azért így is 160 yard fölé jutott.

A labda túloldalán mindenképp Haason Reddicket kell kiemelni, aki két sacket és ezzel együtt két kierőszakolt fumble-t jegyzett. Mellette James Bradberry ment még nagyot, aki interception is szerzett, és egyébként is remekül védekezett. Az Eagles kikapcsolta Christian Kirköt is a játékból, akinek csak a legvégén sikerült két elkapást összehoznia, az elején hét targetből 0 elkapás és egy interception jött csak össze. Jonathan Gannon védőkoordinátort is ki lehet emelni, aki jól összerakta a védelmet erre a mérkőzésre is és valahogy mindig kulcspillanatban sikerült jól időzített blitzet küldenie, amik rendre sikeresek voltak.

Az Eagles így továbbra is veretlen, egyedüliként a ligában. A Jaguars pedig 2-2-vel áll, de továbbra is a csoportja esélyese.

(katonadani)

Denver Broncos @ Las Vegas Raiders 23-32

A Raiders úgy vágott neki ennek a mérkőzésnek, hogy az életben maradása a tét. Egy vereséggel gyakorlatilag lemondhattak volna bármilyen playoff-álomról, egy győzelemmel viszont 1% helyett körülbelül 15%-ra nőtt volna erre az esélyük. A nagy akarásnak pedig végül nem nyögés lett a vége, hiszen a vegasiak hazai pályán felülmúlták a csoportrivális Broncost.

Végig szoros mérkőzés volt, nagyrészt a Raiders érezhette magát egy field goalnyi előnyben, de elhúzni egyáltalán nem sikerült. A 19-16-os félidei vezetés után a harmadik negyedben puntfesztivált láthattunk, aztán az utolsó játékrész közepére sikerült 9 pontosra növelnie az előnyét a Raidersnek. A Broncos fel tudott zárkózni, de aztán a vegasiak lezárták a találkozót egy szép hosszú TD drive-val.

A Raiders nagyon be akarta vonni Davante Adamst a játékba az utóbbi két hét kevesebb lehetősége után, és ezt meg is tették (13 target, 101 yard), azonban a meccs nagy részében elsősorban Josh Jacobs cipelte a hátán a támadásokat. Karrierje legjobbját jelentő 144 yardot és két touchdownt tett fel a táblára. Neki egyébként is jól megy a Broncos ellen, most harmadszor lépte át a 100 yardos határt. Derek Carrnak nem volt valami jó meccse, 200 yard alatt maradt 5,5 yardos átlaggal TD nélkül, de a végén kulcsszituációban volt fontos menekülése, amivel életben tartotta a végül győzelmet érő támadást.

A vegasi védelemből mindenképp Maxx Crosbyt kell kiemelni, aki megállíthatatlan volt és 2 sacket szerzett – mindkettőt a harmadik negyedben, amikor nagyon kellett a védelem fellépése, ugyanis a támadók gyengélkedtek. Mellette pedig Amik Robertsonnak volt egy kulcsjátéka, ugyanis Melvin Gordon fumble-jét ő hordta vissza 68 yardon át egy touchdownra, ami 10-10-es állásnál Broncos támadásnál fordulópontnak számított. Érdemes lehet még kiemelni Nate Hobbst, aki egy sokak szemében ismeretlen, de nagyon jó kis cornerback.

A Broncosnál ugyan a támadósor sem volt lehengerlő, de elsősorban inkább a védelemre lehet fogni a vereséget, plusz Melvin Gordonra, aki továbbra sem tud vigyázni a labdára – neki van a legtöbb fumble-je az utóbbi négy évben. A defense-ből Patrick Surtaint pozitív irányba mindenképp ki kell emelni, parádésan védekezett egész nap, azonban a társak már kevesebb dicséretet érdemelnek, és összességében a védőkoordinátor Ejiro Evero sem, hiszen jóval tehetsége és az előző három hétben mutatottak alatt teljesített a védelem.

A támadók a harmadik negyedes bealvástól eltekintve rendben voltak, hiszen azon kívül hat drive-ból három TD-t és egy field goalt szereztek, plusz ha Gordon tudna vigyázni a labdára, akkor még egy mezőnygól legalább összejött volna. Persze bőven van még mit fejleszteni az offense-en és látszik, hogy sok minden nincs még a helyén, Wilson limitációi is látszanak, de 9,5 yardos átlaggal dobált 237 yardot és 2 TD-t, még pár megiramodása is volt, a legjobb három elkapó is 50 yard fölé jutott, szóval rossznak ezt nem nevezném Gordonon kívül. Mondjuk Javonte Williams megiramodásai sem mentek, aztán még meg is sérült és több hét kihagyás várhat rá, ami semmiképp sem jó hír.

A Raiders így elkerült a nyeretlenek szűk táborából, a Broncos pedig 50 százalékos mérleggel várhatja a csütörtök esti rangadót a Colts ellen.

(katonadani)

Washington Commanders @ Dallas Cowboys 10-25

Tovább él Cooper Rush veretlenségi sorozata, így pedig feltehetjük a kérdést: kinek hiányzik Dak Prescott? Ez nyilván erős csúsztatás, mert a csereirányító azért nem hozta le a csillagokat az égről, de tény, hogy érkeznek a győzelmek és ebből ő is kiveszi a részét. A fővárosiaknál pedig Carson Wentz-cel együtt repülhet minden vezetőségi tag a szezon végén, de egy évközi váltás sem lenne indokolatlan.

Punt, punt, punt, TD, INT, punt, punt, FG, punt, downs, INT, downs – ez volt a Commanders támadósorának teljesítménye a mérkőzésen, pedig most a támadófal sem omlott össze és nem engedett kilenc sacket (bár az előrelépés megkérdőjelezhető, mert a két zsákolás mellett azért csak volt 11 QB-hit is). Egyszerűen semmi ötlet, semmi kreativitás nincs az egységben, vagy ami volt is, azt az első két hétben sikerült ellőni.

Wentz szokás szerint kritikán aluli, bár ezen már nem igazán lehet meglepődni. A hosszú labdái teljesen vakon vannak és azért az várható volt, hogy a végtelenségig ő sem kap minden aluldobott passzáért DPI-t. A középtáv sem megy, hiába egészséges Jahan Dotson, Curtis Samuel és Terry McLaurin. Utóbbit ráadásul most már nem csak a meccs elején, hanem úgy összességében sem sikerült bevonni a játékba és nem úgy tűnik, mintha nagyon jó lenne a kémia közte és Wentz között. Így maradtak a rövid és checkdown passzok, aminek az lett az eredménye, hogy a 42 passzkísérlete ellenére csak 170 yardot tett a közösbe Wentz, vagyis kemény 4 yardos átlaggal passzolt. És a földön az 5,3 yardos átlaggal gyűjtött 142 yard se tévesszen meg senkit, ebből ugyanis 67 yard három playből jött össze, a maradék 75 pedig 24 kísérletből (3,1 yardos átlag).

Az offense tehát teljes kuka volt a fővárosi részről, viszont a védelemben a fejlődés nyomait lehetett felfedezni, mert ha mást nem, legalább a dallasi futójátékot sikerült megállítani. Ez utóbbi ráadásul olyan jól sikerült, hogy a 3,5 yardos átlagával Rush brutálisan kiemelkedett a mezőnyből: a dallasi futójáték 29 kísérletből csak 62 yardra volt képes. Cserébe viszont szinte semmi nyomás nem volt az ellenfél irányítóján, így ha nem is volt ez egy dominancia a Cowboys részéről, egy pillanatig nem lehetett elhinni, hogy a Commanders jó lesz bármire is.

A Cowboys egy brusztolós, “csak legyen meg” meccset hozott le a labda mindkét oldalán. A védelem ugyan benézett pár nagy játékot, de a két turnoverrel és ugyanennyi turnover on downsszal alaposan kivette a részét a győzelemből, plusz Wentz életét is sikerült megkeseríteni, még ha a sackparádé el is maradt. A labda másik oldalán pedig érdekes helyzetet teremtett, hogy nem ment a futójáték.

Veretlenség ide vagy oda, Rush-nak azért vannak limitációi és eleinte nem volt túl megnyugtató a hazaiak szempontjából, hogy itt csak akkor lesz támadójáték, ha Dak Prescott cseréje valahogy majd varázsol. És nem, a 15/27, 223 yard, 2 TD lőlapja ellenére sem ment át Tom Bradybe, pláne hogy volt két elejtett INT-je, viszont mellette szól, hogy többször is kilépett a game manager szerepből és a rossz passzai mellett azért akadtak extrább dobások is. Nem franchise QB matéria, de ha a Cowboys bejut majd a rájátszásba, akkor jár majd neki az új terepjáró.

(renningan)

Chicago Bears @ New York Giants 12 – 20

Már a meccs előtt is szürreális volt, hogy a két gárda egyike majd 3-1-gyel fog állni a találkozót követően. A kissé ambivalens érzésekre pedig nem nagyon cáfolták rá a csapatok. 38 passzkísérlet volt mindössze a találkozón, a földön ellenben 76-szor futottak. Nem is sikertelenül. A Bears 149 yardot ért el, de ezt tudta überelni a Giants, amely 262 yardot szerzett, ebből Barkley egyedül 146-ot 4,7-es átlaggal. Barkley elképesztő volt ezúttal (is). Több mint a támadójátékok felében ő kapta a labdát és annak ellenére volt rendkívül hatékony, hogy a Bearsnél jól tudták, hogy két játék lehetséges. Barkley direkt futás vagy Daniel Jones scramble run. Utóbbiból is kaptunk bőven, Jones 6 futásából 68 yardot szerzett és csapata mindkét TD-jét ő futotta meg. Olyan jól működött a futójáték (és annyira döcögős volt a passz), hogy a csapat nem is nagyon tért le a kényelmes gameplanről. Jones végül mindössze 71 yardot szerzett a levegőben, 20 yardnál nagyobb passzra nem igen vállalkozott, a csapat legeredményesebb elkapója pedig az újonc 4. körös TE Daniel Bellinger lett 23 yarddal…

A légiparádé persze a Bears részéről is elmaradt. Bár hozzá kell tenni, hogy Darnell Mooney-t egyszer-egyszer megtalálta Fields, köztük kétszer nagy átadás révén is, de ezeken kívül továbbra sem volt igazán látványos a másodéves QB a levegőben. Mooney-nak 94 yardot osztott ki, mindenki más 80-at ért el. Igazából rendkívül hasonló volt mindkét offense. Elsődlegesen futni szerettek volna és ha véletlenül az irányító kezében maradt volna a labda, akkor bootleg és a zseben kívül 1-1 passz, ha úgy alakul, de elsődlegesen akkor is futás az irányítók részéről.

A különbséget az jelentette, hogy míg a Daniel Jones két red zone látogatás során sikeresen iramodott meg a scrambling révén és ért be a célterületre, addig a Bears támadósor sehogy sem találta az utat a pálya végén, így pedig csak 4 darab field goalra futotta a csapattól. Sajnos kicsit előttem az utódom érzésem volt a meccsen, hiszen Fields karrierje egyre jobban kezd abba az irányba tartani, amerre Jones is tart. Mindkét offense borzasztóan egysíkú volt és igazából a támadófalak és a futók kivételével kevés dolgot lehet dicsérni. Érdekes volt még, hogy a védelmek/speciális egység alapvetően szállították a labdaszerzéseket. A rövid ideig megsérült Jones helyére beálló Tyrod Taylor egy pickért volt felelős, melyet Eddie Jackson szedett le, de sok fumble-t is láthatott a közönség. A kedvencem közülük Velus Jones Jr-é volt, aki bemutatkozó meccsén két perccel a vége előtt elejtett egy puntot annak ellenére, hogy kifejezetten returner képességei miatt lett draftolva a 3. körben.

(alatriste)

Arizona Cardinals @ Carolina Panthers 26 – 16

Egy meccs, ahol az első félidőben kitiltották a támadókat a meccsről. Legalábbis amit a két támadósor az első játékrészben összehozott, az értékelhetetlen volt. Először is mindkét csapat nekiment 4&1-nek, és mindkettő negatív yardot hozott. Emellé kaptunk 5 puntot, egy fumble-t, 2 INT-et, egy magas snapet 4. kísérletre, és két mezőnygólt. A Kyler Murray által dobott INT-et Frankie Luvu visszavitte, így kerültek pontok a táblára, de ez nem az offense érdeme volt.

10-3-as első félidő után azonban megérkezett a Cardinals offense a meccsbe, és két hosszú drive-ot is levezetett. Az elsőből TD lett, a másodikból FG. Ez a két drive pedig majdnem 15 percet emésztett fel az órából. A Panthers támadók tehát alig voltak a pályán, amikor pedig mégis, akkor meg 3&10-re jött egy checkdown 2 yardért. Annyira nem ment a támadóknak, hogy még special team trükköt is bevetett a Panthers, de azt szabálytalanság miatt visszafújták. Végül a kegyelemdöfést JJ Watt adta meg, aki beleütött Mayfield passzába, és Dennis Gardeck elkapta az aláhulló a labdát.

Mivel ez az offense legelső játékából jött (közvetlenül a 10 perces Cardinals drive után), ezért a Panthers defense alig tudott pihenni, és esélyük sem volt megállítani Kyler Murray-t, aki simán bejutott a célterületre. Ezután már lényegében garbage time érkezett, ahol a Panthers végül tudott vezetni egy TD drive-ot, de ez már nem számított sokat.

A hazai támadósor kritikán aluli volt egész meccsen. A garbage time TD-t leszámítva 3 pontot tudtak csak felpakolni a táblára. Baker Mayfield rendkívül gyengén játszott, de a csapat sem segítette ki. Többször is siettették, de a nagyobb probléma az volt, hogy nem tudta eldobni a labdát a Cardinals védőfal feje fölött. Legalább 5 passzába ütöttek a védőfal tagjai. Christian McCaffrey sem tudott neki segíteni, 8 futásból 27 yardot hozott csak.

A túloldal támadóinál annyiból jobb a helyzet, hogy ott csak az első félidő volt katasztrófa. A második játékrészben azonban összeszedte magát mind Murray, mind a teljes offense, és kihasználva a Panthers védők fáradságát sikerült értékelhető drive-okat vezetni. Végül Murray 207 yarddal és 2 TD-vel zárt, amihez még párosult 26 yard és 1 TD a földön.

Nem volt tökéletes a Cardinals a mérkőzés minden pontján, de a második félidőben már sikerült football mérkőzést játszania mindhárom csapatrésznek. A Panthersnél erre hiába vártunk.

(jarred)