Erre már a szurkolók sem voltak kíváncsiak

Ha az ember, aki nem látta a meccset ránéz a végeredményre, akkor lesz egy képzete arról, milyen is lehetett. Biztosíthatok mindenkit, nem olyan volt, mint amire elsőre gondolnátok. Sokkal rosszabb.

Indianapolis Colts @ Denver Broncos 12 – 9 h.u.

Előzetesen tudni lehetett, hogy nem ez lesz az év meccse, de amit kaptunk, arra nem voltunk felkészülve. A Coltsnál Jonathan Taylor nem tudta vállalni a játékot, így Nyheim Hines lépett elő kezdő futónak. 3 játékig. Hines ugyanis agyrázkódást szenvedett, és 1 perc után kivált, így Deon Jacksonnak és Philip Lindsay-nek kellett előlépnie. Egyikük sem hozott egy kimagasló teljesítményt, de a 62 yard Jacksontól, és a 40 Lindsay-től még egész jónak mondható a többiekhez képest.

Az sem segítette a Colts támadósorát, hogy erre a meccsre teljesen átvariálták a támadófalat, Matt Pryor átment a jobb oldalra, Braden Smith bemozgott guardba és az újonc Bernhard Raimann lett kezdő tackle. Ez a döntés annyira jól sikerült, hogy Raimannak csak az első félidőben volt 3 holdingja és 1 false startja. Ez pedig azért is volt baj, mert egy szabálytalansággal általában véget is ért a Colts drive. Ez az offense képtelen volt olyan egyszerűnek hangzó feladatokat megoldani, minthogy haladjon 5 yardot 1 playből. Ha jött egy sack, véget ért a drive. Ha jött egy szabálytalanság, véget ért a drive. Akkor is véget ért a drive, ha egy futás negatív yardos lett.

A túloldalon a Broncosnál annyival volt jobb a helyzet, hogy legalább a pálya közepén tudtak haladni. De csak ott. Ha eljutottak a red zone-ba, akkor véget ért a drive. Onnantól kezdve Wilson túldobott mindenkit, a futások pedig megálltak egy-két yardon. Így hát McManusnak sok feladata lett a meccsen, és amennyire lehetett, ő meg is oldotta ezeket a feladatokat. 4-ből 3 rúgása bement, a negyediket azonban blokkolták.

Hasonlóan sok feladata volt a Colts rúgójának Chase McLaughlinnak, igaz ő inkább a második félidőben került előtérbe, amikor is a vendégeknek végre sikerült eljutni mezőnygól-távolságba (és mondjuk Ryan sem adta el a labdát). Vörös zónának közelében nem voltak, de Denverben a magaslati levegőn a kickerek sokkal messzebbről is könnyedén be tudják rúgni, így ez nem volt akkora gond.

A két támadósort rossz volt nézni. Ki lehetne emelni a védelmeket, hiszen mégiscsak összehoztak közösen 10 sacket (Colts: 4, Broncos:6) és négy interceptiont (2-2), de a valóságban nem a védelmek voltak ennyire jók. A támadósorok voltak ennyire rosszak. Ez a két INT például két borzasztóan megdobott labda volt Ryantől, és a védőnek inkább csak arra kellett figyelnie, ne ejtse el a kezébe érkező labdát.

Ilyen körülmények között amit a szurkolók a legkevésbé akartak volna, az egy hosszabbítás. Erre nagy esély volt, de a Broncos könnyedén el tudta volna kerülni. Két perccel a vége előtt 9-6-os Denver vezetésnél a hazaiak az Indianapolis 13 yardosán álltak, és 3&4 jött. Eddigre a Colts már elhasználta minden időkérését, szóval egy first downnal véget ért volna a meccs. Vagy ha nincs is meg a first down, akkor is lepörög rengeteg idő, lő egy mezőnygólt a Broncos, és nyer. A Coltsnak esélye sem lett volna 1 perc alatt TD drive-ot vezetni. Tehát mit csinál a Broncos, és Wilson? Természetesen dob egy passzt az end zone-ba Stephon Gilmore kezébe.

Biztos győztes pozícióból sikerült egy INT-et dobni, megadva ezzel az esély a Coltsnak az egyenlítésre. Ahogy az várható volt – no nem a meccs képéből, hanem hogy még tovább nézhessük ezt a gyönyörű meccset –, Ryannek ezúttal sikerült elvezetnie a csapatot mezőnygól távolságig, McLaughlin magabiztosan berúgta, jöhetett a hosszabbítás. És ez volt az a pont, ahol a Broncos szurkolóknak elegük lett.

A meccs során egy-egy rossz Broncos drive végén (amiből volt jópár), a kamera folyamatosan a szurkolókat mutatta, akik hol fújolták a saját csapatukat, hol teljesen reményvesztett arccal bámultak maguk elé. Aztán mikor meglátták, hogy a Colts pontot szerzett, és hosszabbítás jön, egyszerűen fogták magukat és hazamentek. Erre már ők sem voltak kíváncsiak.

A ráadásban a Colts támadhatott először, és egy az ingerküszöböt már megütő drive-ot sikerült levezetni, aminek a végén jött egy újabb mezőnygól. A Broncos még visszatámadhatott, és nekik is sikerült egy jó támadást levezetni. Egészen addig, míg el nem értek a red zone-ba. Amint azonban 20 yardon belülre értek, valakinek elborult az agya, és behívtak három Gordon futást egymás után. Úgy, hogy előtte Wilson 2 passzból dobott 60 yardot. Ebből a 3 futásból 9 yard jött, tehát 4&1 következett. Ezen a ponton már a Broncos is érezte, hogy a rúgás az egy vereséggel érne fel, és inkább nekimentek a negyediknek. Wilson passzát azonban Gilmore leütötte, és ezzel véget ért ez a rendkívül alacsony színvonalú TD nélküli meccs.

A play jobb oldalán egyébként KJ Hamler tök üresen volt egy slant útvonalon, Wilson azonban nem felé nézett, pedig a snap előtt is lehetett volna sejteni, hogy a koncepció a védelmi felállás alapján is működhetett volna. Lehet, hogy a gólvonal környékén Wilsonnak poszttraumás stressze van a slant útvonalaktól.

Ha őszinte akarok lenni, akkor itt a döntetlen lett volna az igazságos. Egyik csapat sem érdemelt volna győzelmet a mutatott játék alapján. Viszont a Broncos annyi hibát és hülyeséget csinált ezen a meccsen, hogy megérdemelte a vereséget. Biztos győztes pozíciót sikerült elbukni, és a hosszabbításban az a 3 Gordon futás is arckaparós hívás volt. Az jó döntés volt, hogy negyedikre nekimentek, és Wilsonra bízták a meccsek (elvégre ezért hozták ide), de hogy előtte miket műveltek, arra szavak nincsenek. Azok a szurkolók hozták a legjobb döntést, akik korán elindultak, és úgy döntöttek, ehhez már nem adják az arcukat.