Kikapott a Buccaneers, a Packers, a 49ers és a Ravens is

Igazi csillaghullás volt a 6. fordulóban, több nagyágyú is vereséget szenvedett. A Buccaneers a Steelers ellen szenvedett, a Packers a Jets ellen vergődött, a 49ers a Falconstól kapott ki simán, a Ravens pedig ismét két labdabirtoklásnyi előnyből kapott ki – attól a Giantstől, amely már 5-1-es mérleggel áll. 

Tampa Bay Buccaneers @ Pittsburgh Steelers 18-20

Azok után, hogy a Bills valósággal felmosta a padlót a Steelersszel, a Buccaneersnek ez közel sem sikerült. Nem tudjuk, hogy Brady másnapos volt-e még a Kraft-esküvő után, vagy a társainak volt elege abból, hogy a héten kihagyta a szerdai edzést és a szombati walk-throught is, aztán még az ő fejüket ordibálja le, mindenesetre a Bucs nagyon rosszul nézett ki (ismét). A várt sima győzelemből így egy csúnya vereség lett.

A Steelers gyakorlatilag csere secondaryvel állt fel, hiszen négy kezdő is hiányzott a hátsó alakzatból, így azt várhattuk, hogy Brady megeszi őket reggelire. Ehhez képest a veterán irányító egész meccsen szenvedett, 62,5 százalékos pontossággal és 6,1 yardos átlaggal dobált 243 yardot és egy TD-t, nem tudta a fontos pillanatokban sem kihúzni csapatát a bajból. De a futójáték sem ment, mindössze 2,9 yardot átlagoltak Fournette-ék. Ráadásul futottak a falba folyamatosan, első kísérletre szinte végig a földön próbáltak meg haladni, kevés sikerrel. Rendkívül kiismerhető volt az első kísérletes játékhívás, ezáltal pedig durván sikertelen is.

A Steelers egyébként a csere secondary ellenére úgy állt hozzá a meccshez, hogy korai downoknál berendezkednek a futás megállítására, ugyanis tudták, hogy a Bucs nem igazán fog passzolni. Amikor top támadófala volt a csapatnak, meg amikor Brady még top szinten játszott, akkor ez kevésbé okozott problémát, most viszont ezek hiánya a győzelembe került. Emellett ráállították Cam Heywardot az újonc Luke Goedeke-re, ami a vártaknak megfelelően óriási mismatchnek bizonyult, és az egész védőfal elég jól teljesített a Steelersnél. Kiemelhetjük még azt is, hogy a red zone-ban semmire sem volt képes a Bucs, négyszer jutottak el az ellenfél 20 yardosán belülre és csak a legvégén sikerült TD-vel távozni onnan – ráadásul a kétpontos ott sem sikerült, amivel kiegyenlíthettek volna.

A túloldalon meglepetésre Mitch Trubisky szállította a győzelmet. Igen, jól olvastátok. Kenny Pickett (aki egyébként megdobta profi karrierje első touchdownját) agyrázkódást szenvedett a második félidő elején, így állt be a veterán irányító. A Buccaneers védelme alapvetően ligaelit, de ez egyáltalán nem látszott meg. Az ő reputációjuk és Trubisky egyvelege azt kellett volna eredményezze, hogy a harmadik és hosszú szituációkból puntok fognak következni, de ennek szöges ellentéte valósult meg.

A Steelers az első öt héten tízből csak kettő harmadik és 11+ szituációt oldott meg, ehhez képest most vasárnap csak a második félidőben négyből négyet (és csak az utolsó két drive-ban háromból hármat), ezzel pedig megnyerték a mérkőzést. Trubisky 9/12, 144 yard, TD lőlappal zárt, és elsősorban Chase Claypoolra támaszkodott a nehéz helyzetekben (ő 96 yardig jutott).

A Steelers a labda mindkét oldalán jobban felkészült, jobban edzett csapat benyomását keltette (vagy fogalmazhatunk úgy, hogy az is volt), ezzel pedig két vállra fektette Bradyéket. A pittsburghiek így elmozdultak a top3-ból a drafton és TJ Watt hiányában most először nyertek mérkőzést. A Bucs mindeközben csupán 3-3-as mérleggel áll és nagyok a gondok – jövő héten a Panthers ellen már illene javítani.

(katonadani)

New York Jets @ Green Bay Packers 27 – 10

Az ifjabb testvér nyerte a LaFleur Bowlt. A Jets ébredt sikeresen az első félidős apátiából, az ugyanis kész vonatbaleset lett a két csapatnak. 9 punt, 2 blokkolt/mellé rúgott mezőnygól, és egy elvesztett fumble volt a mérleg mindössze 1-1 sikeres field goal mellett.

Rettentő volt mindkét támadósor. A Jets 17 nettó passzolt yarddal állt és nehezen tudtak mit kezdeni azzal, hogy a Packers védelem meglehetősen sokat emberezett – mindemellett a futójáték is csak pislákolt. De a túloldalon sem volt jobb a helyzet. A Jets védőfala dominálta a line of scrimmage csatát, a Packers egyébként jó futó egységét 19 yardon tartották, Rodgers pedig nagy nehézségek között jutott csak el 140 passzolt yardig.

A félidő aztán meghozta a változást. De csak az egyik oldalon. Két gyors punt után ugyanis a Jets támadósora rájött, hogy hiába követi az újonc Garrett Wilsont Jaire Alexander mindenhova, a pálya egyéb részein ettől függetlenül van keresnivalójuk passzjátékkal. Corey Davis nagy játéka után Braxton Berrios egy futás után törte meg a csendet és szerezte meg a mérkőzés első hatpontosát. 10-3 után azonban jött a fekete leves. A Packers offense újabb tiszavirág életű támadása után a meccsen már másodjára blokkoltak egy hazai rúgást (ezúttal puntot), amit vissza is vittek touchdownra. Új speciális egység koordinátor ide vagy oda, a Packers harmadik számú csapatrésze továbbra is vicc.

17-3-nél jött a Packers támadósor aznapi egyetlen touchdown drive-ja, mely végén Allen Lazard révén kezdte meg a hazai csapat a zárkózást. Ezt azonban hamar rövidre zárta a New York és az újonc Breece Hall. 24-3, a Packers még visszatámadt volna, de a félpályánál egy sikertelen 4. kísérlet után ők is feladták a mérkőzést, aminek végén már Jordan Love menedzselte le az utolsó perceket.

A Jets védelme minden kreditet megérdemel. Sauce Gardner azt fogta meg, akit rá állítottak. Egész meccsen tapadt és több leütött labdával is észre vétette magát. Úgy játszott mint egy igazi frontrunner a DRoY cím várományosai közül. Jár az elismerés a védőfalnak is, Quinnen Williams 2 sacket szerzett és egész meccsen pusztított, de John Franklin-Myers is szerzett egyet több QB hit mellé. Remek tervvel érkezett Robert Saleh, akinek ültek az 1-1 elleni párharcai és stuntokkal sokszor hozta zavarba a Packers támadófalát. Egész meccsen nyomás alatt játszott Rodgers.

A hazai oldalról kevés kiemelni való van. A gyorsan érkező nyomás és remek coverage munka miatt az elkapóknak esélytelen volt (ezúttal is) eljuttatni a labdát, így a tight end Robert Tonyan volt elsősorban a passzjáték központjában, aki 90 yardig jutott, mellette a két futó kapta a legtöbb targetet.

A Jets támadósorából sem lehet a nagyobb arányú győzelem ellenére sok mindenkit kiemelni. Breece Hall azonban megérdemli az elismerést, hiszen 116 yardot futott (Zach Wilson 110-et passzolt). Ő és Michael Carter a támadó yardok 60%-áért voltak felelősek. A Packers passz védelme jó napot zárt, de a földön ezúttal is meg tudták verni az egységet. A Jets ezzel bejelentkezett a rájátszásért küzdő csapatok sorába, a Packersnél pedig továbbra is óriási gondok vannak támadóoldalon, ami lehet, hogy a playoffjába kerül az egységnek.

(alatriste)

Baltimore Ravens @ New York Giants 20-24

Senki nem szólhatna egy rossz szót sem, ha a Ravens jelenleg 6-0-val állna, de ehelyett csak egy szerény 3-3-as mérleg jött össze hat forduló után. A Bills és a Dolphins elleni leolvadások után most a Giants ellen is sikerült leadni egy két labdabirtoklásnyi előnyt, így lassan felkészíthetjük magunkat arra, hogy Daniel Jonesék ott lesznek a rájátszásban.

Lassan indult be a találkozó, az első négy támadásból csak három pont és egy kihagyott mezőnygól született, ráadásul azt pont Justin Tucker hagyta ki. Ezután jött egy gyors ütésváltás két TD-vel, és bár a Giants védelem szépen ölte a Ravens támadójátékát, de a tehetségbeli különbség kiütközött és 12 perccel a mérkőzés vége előtt már 10 ponttal vezetett a vendég csapat.

A Giants viszont fel tudott pörögni és egy 12 játékból álló, 75 yardos drive végén szépített egy TD-vel. Erre a Ravensnek egy elrontott snap utáni interception volt a válasza a saját red zone-jában, így Daniel Joneséknak csak 13 yardot kellett megtenniük a vezetésért, ami a momentumnak köszönhetően sikerült is. Ugyanakkor még mindig volt 1:43 az órából arra, hogy Lamar Jackson levezessen egy game winning drive-ot, de egy rossz passz után kiverték a kezéből a labdát. Ekkor viszont még maradt volna lehetőség a visszatámadásra egy 3&outtal, de a Giants egy first downnal eldöntötte a meccset (Shaquon Barkley 1:17-tel a vége előtt, 24-20-as előnyben sima TD helyett inkább leült a Ravens 2 yardosánál, hogy már csak ki kelljen térdelni a hátralévő időt).

Elég nehéz megfogni, hogy mit is tett a Giants a sikerért. Daniel Jones korrekt meccset hozott le, a nagy nyomás ellenére nem adta el a labdát, a félholt elkapószekciónak is kiosztott két TD-t (az újoncok, Daniel Bellinger és Wan’Dale Robinson voltak a csapat legjobb elkapói 37-38 yarddal és egy-egy TD-vel), de különösebb extra nem volt a játékában, pláne hogy ezúttal a sérült bokája miatt a földön semmit nem tett hozzá a támadósorhoz. Saquon Barkley sem volt egy szörnyeteg, így összességében annyi történt, hogy az offense mindent megtett azért, hogy ne verje meg magát.

Mondhatnánk akkor, hogy a Gaints védőkoordinátora, a Ravensnél korábban évekig dolgozó Don Martindale tudta a tutit és megállította Lamar Jacksont, de ez sem tűnik igaznak. A Baltimore 24 futásból 211 yardot termelt, Jackson hét futásból 77 yardot tett a közösbe, ami 10-ből kilencszer győzelmet szokott érni. Az irányítón nem volt különösebb nyomás sem, egész meccsen csak kétszer sackelték és kétszer ütötték meg, illetve a hazai coverage sem volt különösebben jó.

Nyilván nem volt annyira könnyű dolga, a rendelkezésre álló alapanyagokból Martindale elég jó gameplant rakott össze, de azért bőven lett volna lehetősége Jacksonnak first downokat és pontokat szerezni a levegőben. Viszont többször is ziccert hibázott, az elkapói sem voltak a toppon, plusz két negyedik negyedes turnover is a lelkén száradt (ez volt egyébként a Giants első idei interceptionje). Nem volt jó napja, ami most egy győzelembe került.

(renningan)

San Francisco 49ers @ Atlanta Falcons 14-28

Az őrült hatodik forduló egyik leghihetetlenebb meccse. Mérleg alapján nem volt nagy különbség a 3-2-es 49ers és a 2-3-as Falcons között, de míg előbbit sokan az NFC egyik top 3-as csapatának tartották, addig utóbbi csak egy szimpatikus kiscsapat benyomását keltette. Ugyan hosszú távú következtetést ebből az egy mérkőzésből nem lehet levonni, de az biztos, hogy a Falcons oktatta a 49erst.

Az Atlanta rögtön a meccs első drive-ján bekezdett: egy 11 játékból álló 74 yardos drive végén Marcus Mariota kiosztott egy 2 yardos TD-passzt, ezzel megalapozva a meccs hangulatát. Ezt egy puntváltás követte, majd a Falcons kiharcolt és visszahordott egy fumble-t, 14-0-ra növelve az előnyt. Erre már Kyle Shanahanék is észbe kaptak és azonnal felpakolt a csapat két TD-t, de mint utólag kiderült, ennél több nem volt a 49ersben. A maradék bő 35 percben már csak a Falcons szerzett pontot, és ha nem is volt végtelenül domináns a produkció, azért elég magabiztosan sikerült behúzni a meccset.

A Falcons taktikája faék egyszerű volt a labda mindkét oldalán: minél többet futni és minél inkább megállítani az ellenfél futójátékát. És bejött. Az offense-nek 56 játéka volt a meccsen, amiből csak 16 volt passz, a maradék 40 alkalommal futójáték volt hívva. Azt mondjuk túlzás lenne mondani, hogy nagyon hasított az egység, a 4,2 yardos átlag csak Mariota megiramodásai miatt jött össze, de a végeredmény így is egy tisztességes 168 yard, TD lőlap lett.

Nagyon jó volt látni, hogy a korábbi 1/2-es szabadon van engedve és direkt rá rajzolt játékok vannak behívva, nem csak meneküléshez használja a lábát. Ez több nagyon értékes first downt eredményezett és úgy összességében szórakoztató volt nézni a támadósort. Emellett a passzjáték is rendben volt, ugyanis Mariota 14 passzkísérletéből 13 emberhez ment 129 yardért és két TD-ért (9,2 yardos átlag). Ebben nyilván szerepe volt annak, hogy Nick Bosa nem játszott, de ettől még jár a kalapemelés Mariotának és a támadósornak.

A labda másik oldalán az volt a koncepció, hogy Jimmy Garoppolo nem jó irányító, így passzra kell kényszeríteni. A Falcons védelem 100 százalékosan beállt a futás megállításába, és sikerült! Leírni is fura, de Kyle Shanahan futógépezetét sikerült 50 yardon tartani, ráadásul 3,1 yardos átlaggal. Ilyenkor lenne jó egy top irányító, aki a hátára veszi a csapatot, és bár Garoppolo kiosztott két TD-passzt, de mellette volt két INT-je is (egy-egy mindkét félidőben), és hiába kapta meg a második félidőben ötször is a labdát, egyszer sem sikerült végig menni a pályán. Nagyon kiütközött, hogy hátrányban játszva Garoppolo nem megoldás, nem lehet az ő játékában bízni, hogy majd visszahozza a csapatot.

(renningan)