Connect with us

Minden ami NFL

Még mindig az agyrázkódás az NFL Achilles-sarka

2013-ban az NFL-nek összesen 765 millió dollárt kellett kifizetnie több mint 4500 korábbi játékosnak, mert a futball miatt maradandó agykárosodást szenvedtek. Azóta papíron szigorítottak az agyrázkódás protokollon, de Tua Tagovailoa legutóbbi esete megmutatta, hogy még mindig komoly problémák vannak a rendszerrel. A liga némileg be is keményített, de alighanem téved az, aki szerint ez elég lesz.

A Dolphins kezdő irányítója egy nem túl durva, de indokolatlan tackle után a földre került. Mindebben nem volt semmi különös, láttunk már ennél sokkal durvább ütéseket is, de nem sokkal azt követően, hogy felállt, Tua egyszerűen összecsuklott:

A minimum agyrázkódásgyanús jelenet után le is vitték a pályáról és szinte mindenki elkönyvelte, hogy ebben ennyi volt. A nagyszünet után azonban óriási meglepetésre ő vezette ki a Dolphinst és végig is játszotta a találkozót, majd az újságírók kérdésére azt válaszolta, hogy átment az agyrázkódás protokollon, a botladozása pedig egy hátsérülés következménye volt.

Ezt a magyarázatot nem mindenki fogadta el, a játékosok szakszervezete (NFLPA) pedig vizsgálatot indított. Az ügy jelenleg ott tart, hogy kirúgták a Tuát vizsgáló független neurológust, majd az NFL és az NFLPA szóban megegyezett az agyrázkódás protokoll szigorításán. Ez utóbbi a jelenlegi információk alapján annyit jelentene, hogy a pályán gyanúsan összeomló játékosokat akkor sem engedik vissza a pályára, ha a teszteken átmegy. Kezdésnek ez mindenképp jó, viszont nem oldja meg a problémákat, hisz Tua mindössze négy nappal a Bills elleni gyanús sérülése után pályára lépett a Bengals ellen, ahol akkora ütést kapott, hogy kórházba kellett szállítani.

[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]

Mi pontosan az agyrázkódás?

Az orvosi lapok megfogalmazása szerint az agyrázkódás a traumás agysérülések egyik típusa, amelyet vagy a fejre mért ütés, vagy a testet ért olyan ütés okoz, amelynek következtében a fej hirtelen elmozdul (a fizika törvényei szerint ilyenkor a koponya és a benne lévő agy nem egyformán gyorsul, ami miatt az agy flippergolyóként csapódik oda-vissza a koponyán belül). Mindez kémiai változásokat idéz elő az agyban, illetve esetenként károsítja az agysejteket, ami többek között hányingerrel, fejfájással, amnéziával, szédüléssel és zavarodottsággal jár, illetve egyik gyakori szemmel is látható jele az ujjak fura állása (“fencing response”, ahogy az alábbi képen is látszik.

Tekintve az amerikai futball jellegét nem meglepő, hogy az agyrázkódás a leggyakoribb sérülés, pedig a legtöbb esetet nem is dokumentálják, mert nem jár komoly tünetekkel. Sőt 2011-ig az NFL nem is igazán foglalkozott a dologgal, konkrétan semmilyen kötelező érvényű protokoll nem volt érvényben és mindössze az edzőkön (és persze valamilyen szinten a játékoson) múlt, hogy egy agyrázkódást szenvedő játékos folytassa-e a játékot vagy sem.

Az NFL Achilles-sarka

A liga a kezdetektől nagyon elutasítóan állt az agyrázkódáshoz és sokáig küzdött az ellen, hogy összefüggésbe hozzák a futballal (ami a 2013-as 765 milliós kártérítés fényében egyáltalán nem meglepő). 1994-ben hozott létre először agyrázkódással kapcsolatos bizottságot a liga, de sok mindent elmond annak a működéséről, hogy az elnök Dr. Elliot Pellmant újságírói agymenésnek titulálta a kérdést.

1997-ben aztán Amerikai Neurológiai Akadémia kiadott egy útmutatót, mely alapján minden fejsérülést szenvedett játékost ki kell venni a játékból, ha a sérülést követő 15 percben tüneteket produkál. Erre az NFL bizottsága annyit reagált, hogy mindez szép és jó, de nincs kutatással alátámasztva, így nincs miről beszélni. Aztán a 2000-es években sorra jöttek a liga számára kellemetlen hírek: a Hall of Famer Mike Webster (akit az NFL nyugdíjbizottsága “teljesen és tartósan rokkanttá” nyilvánított a rengeteg elszenvedett ütés miatt) elhunyt, az agyát megvizsgálva pedig kiderült, hogy CTE-ben szenvedett. (A CTE-t csak a halál után lehet kimutatni és számos kutatás bizonyította, hogy a rengeteg ütközés szerepet játszik a kialakulásában. A betegség viselkedési zavarokat, depressziót és halált is okozhat.)

Ezt követően folyamatosan jöttek a CTE veszélyeit taglaló, és annak kialakulását az NFL-lel összefüggésbe hozó tanulmányok, amire a liga nem csak konzekvensen azzal reagált, hogy fake news, de még saját – módszertanilag megkérdőjelezhető, effektíve kamu – tanulmányokkal is kijött. Ez azonban nem segített az ügyön, egyre több korábbi NFL-játékos agyában fedeztek fel CTE-t, majd 2007-ben az akkor még mindössze második éve komisszár Roger Goodell kijelentette, hogy aggódik az agyrázkódásokat szenvedő játékosok egészsége miatt, majd két évvel később az NFL is belátta, hogy a rengeteg ütésnek talán mégiscsak vannak negatív következményei.

Ekkor kezdett komoly pénzeket fordítani a liga az agyrázkódások hatásának vizsgálatára és egyre hangosabban fellépni a játékosok védelmében (bár ez többnyire marketing célból történt, a gyakorlatban még mindig nem voltak védve az agyrázkódást szenvedők). 2011-ben aztán jött a korábbi safety Ray Easterling, aki beperelte a ligát a megtévesztő tanulmányai és mismásolásai miatt, majd egy óriás közös perben több mint 4500 játékos kapott kártérítést az NFL-től.

Ekkor már az NFL is kapcsolt és életbeléptek az agyrázkódás protokollok, bár hogy mennyire nem volt tökéletes a rendszer, azt jól mutatja, hogy 2018-ban kibővítették a protokollt egy független neurotraumatológussal (értsd: a csapatok orvosai hogy, hogy nem, de sokszor elfelejtették diagnosztizálni az agyrázkódást). Emellett szigorítottak is némileg a szabályokon és aki nagyon rossz bőrben volt, azt tényleg nem engedték vissza, de Tua esete is mutatta, hogy ha a játékos funkcionált és valahogy átment a teszten, akkor visszatérhetett a pályára (miközben szinte az összes orvosi lap szerint minimum 7-10 napot kellene pihenni már egy enyhébb agyrázkódás után is, míg a teljes felépüléshez közel egy hónap lenne az ajánlatos).

Hogyan néz ki az NFL agyrázkódás protokollja?

Jogosan merül fel a kérdés, hogy amennyiben a valószínűbb forgatókönyv valósult meg és Tuának agyrázkódása volt a Bills ellen, akkor mégis hogy mehetett át a teszten. Pláne, hogy ilyenkor elvileg kötelezően ellenőrzik az úgynevezett “no-go” tüneteket (eszméletvesztés, súlyos motoros instabilitás, zavartság, amnézia, stb.), Tua esetében pedig már a pályán látszott a motoros instabilitás, így elméletileg nem térhetett volna vissza.

A TheReadOptinal podcastjában is ennek a kérdésnek próbáltak utánajárni egy szakértő segítségével. Mint kiderült, az agyrázkódás gyanús eseteknél első körben csak egy általános vizsgálatot végeznek el, ami a sérülés legnyilvánvalóbb tünetére szűr: megkérdezik a játékostól, tudja-e hol van és kicsoda ő, illetve megnézik, hogy van-e valamilyen nagyon látványos fizikai tünete. Ezen relatíve elég könnyű átmenni, így ha valaki benyel egy nagy fejre mért ütést, de nem szédeleg és folyékonyan beszél, akkor kis túlzással szinte azonnal mehet vissza a pályára.

Itt fel is hívja a szakértő Rachael Hearn a figyelmet arra, hogy az agyrázkódás tünetei nem feltétlenül jelentkeznek azonnal. Normál körülmények között célszerű legalább 24 (ennyi a minimum), de inkább 48 órát várni folyamatos monitorozás mellett, de a négy nap lenne az ideális – ennyi idő után lehet már nagy magabiztossággal kijelentheni, hogy jól van a játékos és nincs agyrázkódása. Tuára levetítve ez azt jelenti, hogy ki kellett volna venni a játékból, majd a következő négy napban végigmenni az alábbi szakaszokon:

  • Limitált aktivitás melletti tünetek

Potenciális agyrázkódás után a játékosnak pihennie kell és a lehető legkevesebbet kell mozogniuk. Amennyiben mindent rendben találnak az orvosok, tehát nincs jele zavartságnak, amnéziának vagy egyéb neurológiai tünetnek, akkor lehet kicsit mozogni és könnyebb aerobikgyakorlatokat végezni.

  • Intenzívebb fizikai gyakorlatok

A játékos a nyújtás és az egyszerűbb gyakorlatok mellett elkezdi a kardiógyakorlatokat, természetesen a csapat orvosi személyzetének felügyelete mellett. Amennyiben itt sincs egyértelműen agyrázkódásra utaló jel, akkor a játékosok elkezdhetnek dolgozni az egyensúlyteszteken.

  • Futballspecifikus gyakorlatok

A harmadik szakaszban a játékosok futballspecifikus gyakorlatokon vehetnek részt. Emellett a játékosok a kardióterhelésüket is növelhetik.

  • Kontakt nélküli gyakorlatok

Ebben a szakaszban a játékos elkezdhet elkapni, futni vagy dobni, illetve fokozhatják a testmozgásukat, majd részt vesznek egy neurokognitív és egyensúlyi vizsgálaton.

  • Kontakt gyakorlatok

Amennyiben itt sincs semmi gyanús és a csapatorvos mellett a független neurológiai tanácsadó is egyetért ezzel, akkor a játékos visszatérhet a pályára.

A folyamat teljesen logikus és követhető, nincs benne semmi extra. Igen ám, csakhogy az NFL-ben négy nap a legtöbb esetben egy örökkévalóság, pláne akkor, ha a csapat csütörtök esti rangadót játszik és csak bő három napja van felkészülni. Ebbe nem nagyon fér bele Tua vagy bármelyik másik játékos száz százalékos állapotának kivárása, és hacsak a játékos nem kardoskodik amellett, hogy nem érzi magát teljesen jól és biztosra akar menni, akkor pályára fog lépni.

A Dolphins irányítója viszont szinte azonnal visszatért a pályára. Ez elvileg csak akkor lehetséges, ha sikerült kétséget kizáróan bebizonyítani, hogy a Bills elleni összeomlása a háta miatt történt. Ami nem tűnik túl valószínűnek, mivel a sérülés után az oldalvonal melletti tesztek után nem küldték vissza a pályára, hanem további vizsgálatokra az öltözőbe vitték. Itt csatlakozik a folyamatba a független neurológus, és elvégzik a Sport Concussion Assessment Tool (SCAT) nevű vizsgálatot:

  1. Az első lépés a red flagek kiszűrése, tehát a legalapvetőbb agyrázkódás tünetek (szédülés, fejfájás, hányinger, motoros zavarok) keresése.
  2. A második részben megnézik az esetről készült felvételeket, hogy volt-e fejet ért trauma, egyensúlyzavarok stb. (Ez megint egy olyan pont, ahol Tuának ki kellett volna esnie)
  3. A következő lépés a memóriateszt.
  4. Ezt követi a Glasgow Coma Scale (GCS), ami a szem, a verbális és a motoros válaszreakciókat vizsgálja.
  5. Az ötödik lépés a gerinc nyaki részének vizsgálata, hogy érez-e ott bármilyen fájdalmat a játékos és jól működik-e minden.
  6. Ezután jön a tünetek orvosi kiértékelése.
  7. A következő lépés a kognitív szűrés.
  8. Ezt a neurológiai szűrés követi.
  9. Az utolsó előtti pont az egyensúlyvizsgálat.
  10. Végül pedig a késleltetett memóriateszt (amit egyébként az Alzheimeres betegeknél is elszoktak végezni).

Ezen természetesen a látványosan összezuhanó Tua is átesett bő 20 perc alatt. Az NFL azóta ki is jelentette: “minden jel arra utal”, hogy nem történt szabálytalanság, és tekintve az irányító kórlapját, nem kizárható, hogy tényleg csak a hátával/csípőjével volt problémája a Bills elleni meccsen. Ugyanakkor nem véletlenül tervez szigorítást az NFL, mert hiába tűnik nagyon szigorúnak a teszt, hacsak nem nagyon látványosak a tünetek (és Tua esetében még ez sem volt elég), akkor azért nem lehetetlen a játékosnak visszaküzdeni magát a pályára.

Azt még érdemes kiemelni, hogy meccsnapon a csapatorvosnál van a végső szó a játékos visszaengedése kapcsán, a független szakértő leginkább szakvéleményt ad. Azonban ha a játékos bekerül a protokollba, akkor utána hét közben már független orvos dönt arról, hogy mikor térhet vissza az edzésekre, illetve a következő meccsre.

Mindenki hazudik

A nagy probléma az agyrázkódásos sérülésekkel, hogy minden protokoll csak akkor működik, ha az összes érintett ugyanolyan fontosnak tartja. Az NFLPA álláspontja nem kérdés, de még ha feltételezzük is, hogy az NFL a kérdést extrém prioritásként kezeli és számára a játékosok egészsége a legfontosabb, akkor is van két szereplő az egyenletben, akik nem feltétlenül lesznek partnerek ebben: a játékosok és a csapatok.

Alapvetően a csapatok dolga lenne a játékosok folyamatos monitorozása, de nincs realitása annak, hogy önszántukból kivegyék őket a meccsből pusztán az agyrázkódás gyanúja miatt. Az edzők, vagy legalábbis a többségük mentalitását tökéletesen mutatja Mike McDaniel, aki a Dolphins főedzőjeként nemcsak, hogy kezdette a kérdőjeles állapotú Tuát a Bengals ellen, de a meccs után külön kiemelte, hogy szerencsére “nincs semmilyen súlyos sérülése, csak agyrázkódása”.

A másik oldalon pedig ott vannak a játékosok. A roster végi játékosok nem fogják maguktól jelezni, hogy bajuk van, mert azzal akár az állásukat is kockáztatják, a sztárok meg játszani akarnak. Justin Herbertet sem lehetett lebeszélni a Jaguars elleni játékról és bár a Colts menedzsment nyakig ludas volt Andrew Luck karrierjének tönkretételében, de ehhez az irányító is asszisztált a tünetei eltitkolásával. Nagyon ritka az, amit most a Rams guard David Edwards csinált, hogy magától jelezte a tüneteit.

Ameddig nem változik meg gyökeresen a csapatok és a játékosok hozzáállása, addig az NFL vegyes megítélésű lépései nem igazán fogják megoldani a problémákat. Arra jók lehetnek, hogy a nagyon egyértelmű eseteket kiszűrjék és a már protokollban lévő játékosok idő előtti visszatérését is megnehezíti, de ez nagyon messze van attól, hogy a játékosok egészsége legyen az első – bár ez gyakran utóbbiak számára sem a legfontosabb.

[/ppp_patron_only]

4 Comments
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
4 Comments
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
Tibor Cseh
Tibor Cseh
1 year ago

Chris Borland már az újonc éve után rájött,h neki az egészség fontosabb.Eltett párszázezer dolcsit és lelépett.

reszelo.aladar
reszelo.aladar
1 year ago

Nem bonyolult a dolog. Kell egy szenzor a sisakba, ami ha bizonyos érték feletti hirtelen gyorsulást mér bármilyen irányba, akkor az adott játékos végzett arra a napra. Semmi szubjektív. Lehet, hogy semmi baja sincs, de ha aznap már nem játszik, akkor nem is lesz.
Mondjuk azt nem értem, hogy ha szünetben látunk MMA-s promókat, ahol könyökkel-térddel ütig-rúgják egymás fejét és elvileg nincs nagy bajuk utána, míg egy földhözü ütődő sisak esetén is szinte garantált az agyrázkódás. A sisakok pedig ugye nagyin high-tech cuccok.

ahanem
ahanem
Reply to  reszelo.aladar
1 year ago

elvileg egy mozgó test jóval nagyobb energiát ad át, mint egy álló, vagy az sem mindegy, hogy mekkora felületen történik mindez

az akcelerométer egy remek kísérleti eszköz lehet, csak azt ne feledjük, hogy egy Josh Allent meg egy Kyler Murrayt nem ugyanaz az erő fogja kiütni, ezenfelül pedig rengeteg més megoldandó probléma lehetne még vele

ne feledjük, ez az a liga, ahol a labdákba nem képesek helyzetérzékelőket rakni, de minden játékos minden útvonala lassan realtime követhető a digitális térben

Fetyke
Fetyke
Reply to  reszelo.aladar
1 year ago

“…és elvileg nincs nagy bajuk utána,…”
Elvileg… :)

Amúgy az NFL kapcsán azt is figyelembe kell venni, hogy itt hatalmas hústornyok, sokszor óráisi lendülettel csapódnak a földbe vagy ütköznek egymással. A lendületből fakadó mozgási energiák nagysága miatt el tudom képzelni, hogy itt jóval nagyobb erre vonatkozó terhelést kell elviselni.

A szenzor szerintem jó ötlet.

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

4
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x