Mire képes egy sebzett vad? – Ravens @ Buccaneers

Két alulteljesítő csapat csatája nyitja a nyolcadik fordulót, ahol két kiváló, de jelenleg nem túl jó formában lévő irányító fog összecsapni. Mindkét gárdának nagyon kell a győzelem, nem csak a nyomukban lihegő vetélytársak miatt, de a saját magabiztosságuk végett is. Nézzük azokat a párharcokat, ahol a leginkább eldőlhet a találkozó.

Brady és a belső nyomás

Nem, itt nem arra akarok utalni, hogy Bradyt valami lelki dolog belülről nyomasztja (bár ez is erősen valószínű), hanem arra, hogy a kiváló irányító kriptonitja továbbra is a védőfal belsejéből érkező nyomás, amelyre idén még hangsúlyosabban érzékeny.

A Buccaneers belső támadófala ugyanis teljesen kicserélődött az idei szezonra és bár ez a hármas továbbra sem tartozik a liga aljához, messze nem hozzák azt a teljesítményt, amit eddig megszoktunk tőlük. A belső hármas már összesen 38 nyomást engedett a szezonban, közülük is negatívan kiemelkedik az újonc Luke Goedeke, aki egymaga 21 egységnél jár, ami holtversenyben a legtöbb a posztján.

A Ravens front7 ugyan nem kezdte jól az évet, de az elmúlt pár mérkőzésen összekapták magukat és a Calais Campbell, Justin Madubuike kettős egy nagyon jó kis defensive tackle kettőst alkot. Mindketten átlépték már a 15 nyomást ebben a szezonban, ezt pedig csak három másik csapat tudja felmutatni rajtuk kívül.

Tovább tetőzi a Tampa problémáit, hogy kívülről is jöhet nyomás Bradyre, Jason Pierre-Paul ugyan elmondta, hogy nem neheztel a Buccaneersre, amiért nem hosszabbítottak vele, de azért ne legyen kétségünk afelől, hogy kettőzött erő hajtja majd volt csapata ellen. Ő várhatóan sokat áll majd fel Donovan Smith oldalán, aki idén szintén sok bizonytalanságot mutat, így kulcsfontosságú párharc lehet kettőjük külön mérkőzése.

Brady és a Ravens secondary

Az előbb taglalt nyomásproblémák pedig arra sarkallják Bradyt, hogy még magához képest is gyorsabban szabaduljon a labdától (2,26 másodperc alatt, ami messze a legrövidebb idő a kezdő irányítók között), ez pedig már a minőség rovására megy. Az elmúlt két szezonban amikor Brady 2,5 másodperc alatt szabadult a labdától, akkor a pontossága 67,5%-os volt, ami viszont az idei évre 60,1%-ra módosult.

További bonyodalmat okoz, hogy nem csak a pontosságon, de a passzmélységen is meglátszik, hogy nincs elég ideje a veterán irányítónak. Amíg az elmúlt két évben Brady passzainak 33,6%-a repült legalább 10 yardot, addig idénre ez a szám 28,9%-ra módosult.

Ez persze nem csak Brady sara, hanem az elkapóké is. Nincs ugyanis igazi mély fegyver az egységben. Mike Evans soha nem volt egy igazi speedster, de sorozatos sérülési után csak fokozatos lassulás látszik nála, a többiekben pedig nem feltétlenül bízik annyira az irányító mint lehetne. Az egység kollektíve több mint 12 elejtett labdánál tart, ami holtversenyben a harmadik legrosszabb mutató a ligában, így ez némileg indokolt dolog is.

Pedig a Ravens secondary kifejezetten rossz a mély labdák ellen, az ötödik legtöbb 20+ yardos átadást engedték idén. Különösen érdekes lehet mennyit támadják Marcus Peters oldalát, aki amióta visszatért a sérüléséből, azóta elég vegyes képet mutat: 31 felé dobott labdából 20 sikeres átadást engedett, illetve majdnem 300 yardot, ugyanakkor csak egyetlen touchdownt.

Ravens futásvédelem és Buccaneers futójáték

A Buccaneers támadófal problémái nem feltétlenül a passzjátéknál tragikusak. Ellenben a futójátékkal. Azzal a futójátékkal, ami tavaly szinte ligaelit szinten működött, idénre teljesen beomlott. Tökutolsók EPA/play-ben, futott yardokban, playenként futott yardokban és 10+ yardos futásokban is. Nagyon kevés kreatív játékot futtatnak és kevés futókombinációval dolgoznak.

A Ravens futásvédelem pedig folyamatosan javult a szezon folyamán, jelenleg a 9. legkevesebb yardot engedték meccsenként, 105,1 egységet. Viszonyításképpen a Buccaneers szenvedésihez, Lamar Jackson egymaga 72,9 yardot átlagol meccsenként, miközben a teljes Tampa Bay szekció 64,4-et.

Lamar Jackson és a blitz

Azt régóta tudjuk, hogy legjobb irányítókat nem célszerű blitzelni, mert gyors olvasásaikkal könyörtelenül kihasználjak azt. Lamar Jackson talán az egyetlen kivétel ilyen szempontból, mert azzal hogy extra embert küldünk rá, egyrészt egy értékes folyosót veszünk el a megiramodásai elől, másrészt ő kicsit lassabban olvas, harmadrészt pedig a Ravens támadótaktikája sem elégséges minden szempontból, ha gyorsan kell szabadulni a labdától.

Ennek ellenére Jackson sokat fejlődött az elmúlt időszakban, az idei szezonban a passzai 61%-a sikeres volt, 630 yard mellett nyolc touchdownt és mindössze két interceptont dobott ilyen helyzetben. A passer ratingje a nyolcadik legjobb a ligában, a passzpontossága pedig a 18. legjobb. Nem kiváló, de messze nem is tragikus.

Most ez azért lehet fontos, mert a Buccaneers az egyik legtöbbet blitzelő csapat a ligában, a playek majdnem 32%-ában szeretnek extra embert küldeni az ellenfélre, ami az ötödik legtöbb. Nagy szerepe lesz Devin White-nak ebben a stratégiában, mert egyrészt ő elég gyors, hogy odaérjen a backfieldre, másrészt ha továbbra is sok elrontott szerelést mutat be, akkor az visszaüthet a csapatra.

Ravens futójáték és Buccaneers futásvédelem

A Buccaneersnek nem csak futásai estek idénre vissza, hanem a futásvédelme is. 118,3 yardot engednek mérkőzésenként, ami a ligaátlag közelében van, de ami aggodalomra adhat okot, hogy romló tendenciában vannak. Az elmúlt négy mérkőzésükből háromnál is több mint 150 yardot halmoztak ellenük a földön, legutóbb például a McCaffrey nélküli Panthers 173-at, pedig azon a mérkőzésen aztán lehetett készülni a futásra.

A Ravens futójátékát nem sokaknak kell bemutatni. Idén ugyan csak ötödikek mérkőzésenként futott yardokban 156,3 egységgel, de még így is nehéz ellenszert találni ellenük. A fentebb taglalt Lamar Jackson futóteljesítmény mellett egy egészséges futórotációt is fel tudnak mutatni, ahol nehéz rábökni egyértelműen egy kezdőre, de a statisztikákból látszik, hogy nem igazán sínylik ezt meg.

Mindkét csapat a red zone-ban és a harmadik kísérleteknél

A legnagyobb probléma mindkét csapat támadójátékával, hogy a fontos szituációkban nem teljesítenek túl jól. A Ravens a harmadik kísérleteik 42,2%-át konvertálja, ami a kilencedik a ligában, a red zone-ban pedig csak a tizenkettedik leghatékonyabbak. Megint csak nem tragikus, de nem is jó. A Buccaneers ehhez képest is rosszul mutat. Ők a harmadik kísérleteik 35,1%-át csinálják csak meg, ami az utolsó nyolc csapat között van, miközben a red zone hatékonyságban szintén. Valószínűleg az a csapat fog holnap nyerni, aki ezen javítani tud.

Összességében a statisztikák és az eddig látottak is a Ravens mellett szólnak, de egy nagyvad akkor veszélyes igazán, ha már meg van sebezve, márpedig a Buccaneers ezer sebből vérzik. Valószínűleg nem egy látványos, pass happy mérkőzésre van kilátás, de ideje mindkét támadókoordinátornak kicsit kinyitni a playbookot, ami jó dolgokhoz is vezethet.