Nagy nehezen veretlen maradt az Eagles, futópárbajt nyert a Chargers, Wentz megint eladta

Az Eagles idei legrosszabb meccsét játszotta, de így is megtartotta veretlenségét, a Chargers futópárbajban győzte le a Browns, a 49ers kiütötte a Pantherst, Wentz pedig az utolsó pillanatban eladta a labdát és ezzel a győzelmet.

Philadelphia Eagles @ Arizona Cardinals 20-17

Ahogy az eddigi négy kör alapján várható volt, az Eagles kezdte jobban a meccset és 14-0-ra el is húzott. Ekkor úgy tűnt, akár sima is lehet, azonban a második negyedben fordult a kocka és a Cardinals fel is jött 14-10-re a nagyszünet előtt. Ehhez kellett egy fake punt is a saját térfél közepén, amivel a két percen belül életben tartották a támadást és ahelyett, hogy megadták volna a Sasoknak a lehetőséget a pontszerzésre – így viszont ők értek el mezőnygólt az utolsó másodpercben.

A második félidőben aztán már sikerült kiegyenlítenie a hazai csapatnak, az utolsó 9 percre döntetlennel futottak neki a felek. Ekkor az Eagles elővette a jól bevált receptet és futott, futott, futott (17 playes, 70 yardos támadás). Ezzel a gólvonal közelébe el is jutottak, de ott megtorpantak és csak mezőnygólra futotta. Maradt azonban szűk két perce időkérés nélkül Murray-éknek, és sikeresen el is jutottak mezőnygól-távolságba. Ott viszont jött a galiba. Az irányító második kísérletre megiramodott és a first downt jelző vonal környékén csúszott be. A stadionban first downt jelzett a helyi kijelző operátora, úgyhogy Kliff Kingsbury behívott egy spike-ot. Igen ám, de valójában 3. és 1 jött volna, így a spike azt jelentette, hogy mezőnygólt kell rúgni. Azt pedig a frissen igazolt Matt Ammendola kihagyta, így nyert az Eagles. Elég furcsa jelenetsor volt, és ha a hazai kijelző operátor nem hibázik, lehet hosszabbításra menti a találkozót a Cardinals.

Az Eagles ugyan megtartotta veretlenségét, de egyértelműen ez volt a legrosszabb meccse idén, főleg a támadósornak. A védelem sem volt kifejezetten jó, de a 17 engedett pont nem vészes, és Kyler Murray-vel is nehéz mit kezdeni, de sok volt az elhibázott szerelés és összességében elég könnyű elkapásokat, nagy tereket engedtek zónázásban – eléggé a tavalyira hajazott ez a defense, csak tehetségesebben, pedig idén már nem ez volt a megszokott.

A nagyobb probléma viszont a támadókkal volt. Az oké, hogy a végén a támadófal dominált és sikerült futni, de a passzjáték szörnyű volt. A Sasok edzői stábja a jelek szerint nem készült fel valami jól Vance Joseph blitzeiből, és alkalmazkodni sem tudott hozzá, ugyanis semmi értelmes megoldásuk nem volt azon kívül, hogy dobálták a screeneket egymás után – amik sokszor nem haladtak sehová. Az eddig kiválóan teljesítő Nick Sirianni, Shane Steichen edzőpáros most bizony csődöt mondott. Ezzel együtt Hurtsnek is gyenge meccse volt, egy nagy Goedert kulcsjátékon kívül nem tudott semmit kreálni azokból az egyértelmű passz szituációkból, amikor épp nem egy WR screent hívtak be. A támadófalban a sérülések nem segítették a dolgát, de messze ez volt a legrosszabb meccse neki és ez az Eagles támadósorának is.

A Cardinalsnál gyakorlatilag nagyon hasonló volt a helyzet, mint eddig. Lassú kezdés, majd hátrányból feltámadás és Kyler varázslat. Szép hosszú drive-okat tudtak vezetni és kihasználták azt, hogy az Eagles ennyire hátraállt, így rövid játékokkal és Murray megiramodásokkal szétszedték őket. Marquise Brown, Rondale Moore és Zach Ertz is legalább 6 elkapást jegyzett, és akár meg is lehetett volna a meccs, ha nem nézik be ezt a first down, nem first down szituációt. A védelmet mindenképp dicséret illeti, és főleg Vance Joseph védőkoordinátort, akinek a blitzei nagyon hatásosak voltak.

(katonadani)

Los Angeles Chargers @ Cleveland Browns 30-28

Elég eseménydús mérkőzés volt, hiszen mindössze három puntot láthattunk – mindet az első félidőben egyébként. A Browns kezdett jobban, gyorsan elhúzott 14-0-ra, aztán a Chargers visszafordított 17-14-re, de még a szünet előtt ismét előnybe kerültek a hazaiak. A vendégek utána 10 pontot tettek fel a táblára (27-21), de aztán ismét vezetést szerzett a Browns, majd egy field goallal megint a Chargers volt előnyben (30-28). Ekkor előbb a gólvonalnál Jacoby Brissett borzasztó döntést hozott és interceptiont dobott, majd mikor negyedikre a félpályán sikerült megállítani Herbertéket, akkor az újonc Cade York kihagyott egy 54 yardos mezőnygólt az utolsó pillanatokban, így végül a Chargers húzta be a találkozót.

Nagyon kiegyenlített párharc volt yardokat (465 vs. 443), labdabirtoklást (30:02 vs. 29:58) és szinte mindent figyelembe véve,  amiből végül a Chargers jött ki jobban, de bőven megvolt a lehetősége a Brownsnak ezt behúzni. A meccs, legalábbis számomra, a futásokról, a futókról szólt. Az egyik oldalon Austin Ekeler, a másikon Nick Chubb brillírozott, előbbi 173 yardot tett meg a földön (és 26-ot a levegőben), utóbbi 134-et. A Browns oldaláról ez várható volt, hiszen egész évben kiválóan futnak és a Chargers védelme sem emelkedik ki ebben. Ellenben a Los Angeles-i futójáték a liga legrosszabbja volt idén, ezért volt talán meglepetés Ekeler top teljesítménye, de a jelek szerint a Browns futás elleni védelme annyira rossz, hogy még ebből a gyenge futócsapatból is elitet varázsol.

A Chargersből még Mike Williamst kell kiemelni a 134 elkapott yardjával, a túloldalon pedig David Njoku és Amari Cooper szállított közösen 164-et. Herbert szokás szerint magabiztosan, jól játszott, de sokszor lehetett frusztrált az ember a sok behívott rövid útvonal miatt, amit elég jól le is védekeztek a Barnák, és a futás mellett gyakorlatilag csak a Williamsre feldobott labdákkal sikerült haladni. A Browns védelme elég gyengén teljesít, közel sincs a részei összességéhez a tényleg játékuk, de ez igazából elmondható a Chargersre is, szóval egyik gárda sem lehet elégedett a defense teljesítményével.

Ezzel az eredménnyel a Chargers 3-2-es, a Browns 2-3-as mérleggel folytathatja tovább.

(katonadani)

San Francisco 49ers @ Carolina Panthers 37-15

Ahogy arra számítani lehetett, a 49ers védelme megette reggelire a Panthers támadósorát. Az első félidőben kiharcoltak három three-and-outot, szereztek egy pick-6-et is és mindössze egy mezőnygólt engedélyeztek a carolinaiaknak. Ez a védelem minden bizonnyal a liga legjobbja, és még ha a második félidőben nem is pörögtek 100 százalékon, akkor is nagy gondokat okoztak a Párducoknak, akiknek nagyrészt szenvedős volt a haladás. Baker Mayfield most is gyengén játszott, a támadósorból egyedül Christian McCaffrey-t lehet pozitív irányba kiemelni, aki 100 scrimmage yard fölé jutott. A 49ersnél talán nem volt olyan igazán lehengerlő egyéni teljesítmény, rendszerszinten és csapatként funkcionáltak nagyon jól.

A túloldalon a 37 pont jól mutatja, hogy Garoppolóéknak is sok babér termett, habár a második támadásnál volt egy megingás, Jimmy G majdnem interceptiont dobott, Kittle pedig fumble-t vétett. Ezen kívül viszont elég szépen muzsikált az egység, 12-ből 7 harmadik kísérletet megoldottak, szép hosszú drive-okat vezettek. Jeff Wilson 120 yardot szerzett a földön, a támadófal belseje kifejezetten jól nézett ki, a levegőben pedig jól elosztották a labdákat, hiszen négyen is 40 yard fölé jutottak.

A Panthers jelenleg az 1/1-es pick büszke birtokosa és leginkább Matt Rhule kirúgását lehet várni a csapat körül. A Párducok 11-27-es mérleget tudnak felmutatni a főedző regnálása alatt, és 1-27 a mérlegük, ha legalább 17 pontot kapnak. Sőt, a 20 hazai meccsükből 15-ször kikaptak és az utóbbi 12 mérkőzésükből is elbuktak 11-et.

A 49ers mindeközben vezeti a csoportját, azonban Jimmie Ward, Emmanuel Moseley, Robbie Gould és Nick Bosa is megsérült a meccsen, így nem lehetnek maradéktalanul boldogok.

(katonadani)

Tennessee Titans @ Washington Commanders 21-17

Továbbra is érdemes a Titans meccseit nézni, mert mindig a végletekig kiélezettek és izgalmasak. Igaz, ez leginkább annak tudható be, hogy amolyan Vikings módra soha nem tudják eldönteni a találkozóikat és mindig szorossá teszik a gyengébb ellenfeleik elleni meccseket, hogy a végén lehessen kaparni a győzelemért és extázisban ünnepelni (gondolom).

Az eddig megszokott forgatókönyv helyett a Tennessee nem tett fel 24 pontot az első félidőben, hogy aztán azt ossza be a másodikban, hanem kivételesen három negyedben is sikerült egy-egy jó drive-ot összerakni. Ezt leszámítva viszont leginkább 3&outok jellemezték a csapat játékát, de mivel a túloldalon Carson Wentz volt az irányító, így ez is elégnek bizonyult a boldogsághoz. A Commandersnek viszont még maradt pár szép játék a végére, és ugyan kellett hozzá egy véleményes sárga zászló, de egy 15 játékból álló drive végén sikerült eljutni a Titans 2 yardosáig.

Időkérése már nem volt ekkor a fővárosi gárdának, így Carson Wentzen múlott minden. Az első passza sikertelen lett, a második is, a harmadikra pedig eladta a labdát, ezzel eldöntve a találkozót. A Titans így 3-2-es mérleggel visszatért a csoportgyőzelemért folytatott küzdelembe, a Washington pedig végérvényesen bebiztosította az NFC (B)East szégyenfoltja címet (ki gondolta volna, hogy a csoportban mindenki más legalább 4-1-es mérleggel fog rendelkezni?).

A Washington elit védőfala végre megérkezett az alapszakaszba. Ryan Tannehillt ötször sikerült sackelni (ebből négyet tett a közösbe Montez Sweat, Jonathan Allen és Daron Payne) és még 13-szor megütni, emellett a vendég futójáték is csak 3,3 yardos átlaggal termelt. Régóta vártunk már erre a teljesítményre, és bár könnyítő körülményként ott volt például az újonc Burks kiesése, most tényleg nem lehetett panasz a fővárosi védelemre. Na de a támadósor…

A Commanders támadófala sincs a csúcson, Wentz kifejezetten sokszor volt nyomás alatt, de messze nem volt olyan nehéz élete, mint Tannehillnek. Ez speciel a számain is meglátszott, majd’ kétszer annyi yardot passzolt (359 vs. 181), mint a nashville-i kollégája, ráadásul volt két nagyon szép TD-passza Dyami Brownnak. És ezzel el is értünk az általános Wentz problémához, ugyanis a jobb napjain képes nagyon jó passzokra és úgy tűnik, hogy végre beindul valami. Viszont ezt soha nem tudja fenntartani egy teljes meccsen keresztül, pedig most is minden lehetősége megvolt arra, hogy megnyerje a meccset a csapatnak, de hogy hogy nem megint egy pick és egy vereség lett a vége. Nem mintha ez bárkit meglepne Ron Riveráékon kívül, de nekik alighanem ez az állásukba fog kerülni.

A fővárosiak részéről még érdemes kiemelni azt, hogy többször meglőtt Brian Robinson pályára lépett és papíron elég jól néz ki a Robinson-JD McKissic-Antonio Gibson háromfejű futószörny. Ugyanakkor ismét bebizonyosodott, hogy nem a futó teszi a futójátékot, és amíg a fal nem fog jobban blokkolni, addig Brian Ribonsontól is a 2,4-3 yardos átlag fog érkezni (McKissic most már nem kapott labdacipelést, ellenben övé volt a második legtöbb target a csapatból).

A Titans a sok sérülés miatt nagyon meg volt lőve támadóoldalon, bár nekem továbbra is az az érzésem, hogy Arthur Smith távozása óta egyszerűen nem tud a csapat összerakni egy négy félidőt lefedő gameplant. Nagyon úgy tűnik, hogy mindig 3-4 jól begyakorolt drive-val érkezik a Titans a mérkőzésbe, majd ha az ellenfél változtat/reagál, akkor game over. A védelem ezen sokat kompenzál, idén egyelőre a defense tartja a víz felett a csapatot, ha meg a futójáték is beindul Henryvel (és szerencsésen pattog a labda), akkor lehet ebből csoportgyőzelem, de végtelenül ad hoc és egysíkú az offense.

A defense-ről még annyit, hogy Jeffery Simmons lassan kezd Aaron Donald szinten játszani, most is 1,5 sack és három QB-hit került a neve mellé. Rajta kívül viszont elég kevés a tehetség, továbbra is a rendszerből és Mike Vrabel vudujából él az egység és az esetek többségében ez elég ahhoz, hogy ha mást nem, de legalább az ellenfél játékát elrontsák.

(renningan)