A Green Bay Packers a LaFleur érában most először kapott ki egy alapszakaszon belül kétszer egymás után, hat forduló után mindössze 3-3-as mérleget tud felmutatni, és láthatóan szenved a játék minden elemében. Aaron Rodgers 2014-ben egy 1-2-es kezdést követően hasonló pánikhangulatban azt nyilatkozta, hogy R-E-L-A-X, mindenki nyugodjon meg, rendben leszünk. És rendben is lettek, 12-4-es mérleggel meneteltek a konferenciadöntőig. Idén viszont nagyon nem úgy tűnik, hogy ilyen egyszerű a helyzet és minden meg fog oldódni magától. Előtör a P-Á-N-I-K?
A Packers mindössze 107 pontot szerzett idén, ami a Rodgers érában a legkevesebb bármilyen hatmeccses periódust tekintve. Ligaszinten ez a 24. helyre elég, és ha fejlettebb mutatókat akarunk nézni, akkor EPA/playben is a 24.-ek, DVOA-ben pedig a 11. helyet foglalják el (meglepő a nagy különbség a kettő közt). Védőoldalon sem jobb a helyzet, a 16. legtöbb pontot kapták, fejlettebb mutatókat tekintve EPA/playben a 19.-ek, DVOA-ben pedig a 24. helyet foglalják el.
Persze nem is feltétlen kellenek a számok, szabad szemmel is jól látható a szenvedés. Az utóbbi évek domináns csapata, amely zsinórban háromszor szerzett 13 győzelmet és első kiemelést a konferencián belül, most egy totális középcsapattá esett vissza. De miééért? Nos, erre keressük most a válaszokat offense és defense oldalon egyaránt.
[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]
Mi a baj a támadósorral?
Ha egy szóban akarom megfogalmazni, akkor a tehetséghiány.
Nyilván Davante Adams távozása a nagy változás a tavalyi évhez képest (plusz Marquez Valdes-Scantling kisebb jelentőséggel), az ő kiesésével pedig több probléma is felszínre került. Az egyik és legnagyobb az, hogy a támadósorban nincs elég tehetség. Az utóbbi 10 évben Jordan Love-on kívül nem volt első körös húzása a Packersnek a támadóoldalra, ezen kívül pedig a piacról sem érkezett gyakorlatilag senki, ami azt eredményezi, hogy jobb esetben második napos, rosszabb esetben hátsó körös játékosokból kell összerakni az offense-t. És mivel az NFL tele van tehetségesebbnél tehetségesebb csapatokkal, ez azonnal hátrányba sodorja a Packerst.
Ezzel együtt probléma, hogy nem is jöttek be túlzottan a top100-as pickjei a csapatnak offense oldalon. Davante Adams óta így néz ki a lista:
- 2016: Jason Spriggs OT
- 2019: Elgton Jenkins OL
- 2020: Jordan Love QB
- 2020: AJ Dillon RB
- 2020: Josiah Deguara TE/FB
- 2021: Josh Myers C
- 2021: Amari Rodgers WR
- 2022: Christian Watson WR
- 2022: Sean Rhyan OL
Ebből Elgton Jenkins lett egy ténylegesen jó játékos (ráadásul idén ő sem játszik jól), Dillon korrekt, de csak második számú, Myers elmegy centerben, Watsont meg majd meglátjuk, egyelőre nem mutatott sokat, de nyilván ne írjuk le hat kör után. Ez pedig baromi kevés. És oké, jöttek a hátsó körökben olyan játékosok, mint Aaron Jones, Marquez Valdes-Scantling, Jon Runyan, Royce Newman vagy Romeo Doubs, de közülük is csak Jones ténylegesen jó játékos, és ő is csak egy running back. A többiek maximum korrekt kezdők, de inkább még azok sem.
Tehát ez az offense összességében elég tehetségtelen – nyilván nem hozzám viszonyítva a kanapén fetrengve és cikket írva, hanem a többi NFL-támadósorhoz képest. A támadófal képzés nagyon jó Green Bayben, így itt kevésbé jönnek elő a problémák – habár most vasárnap a Jets őket is lenyomta –, elkapó fronton viszont nagy gondokat okoz ez a tehetséghiány.
Mit okoz ez rendszerszinten?
Eddig a Packers offense nagyon sokat épített az RPO-kra, leginkább bubble screeneket beépítve opcióként. Ha a védelem kevés embert rakott a boxba, akkor futottak, ha többet, akkor Rodgers gyorsan kidobta Adams kezébe a labdát, aki hozta a yardokat elkapás után. A Packersnek volt a legtöbb line of scrimmage mögé dobott passza az utóbbi években. Kiválasztották azt, hogy hol vannak kevesebben a védelemben, és így haladtak szépen előre. Azonban ehhez kellett egy jó Adams, mert láthatóan Lazardokkal és Tonyanekkel sokkal kevésbé működik a dolog, főleg hogy a védelmek feljebb húzódnak a mélységi játék hiányában (és itt hiányzik MVS is).
Nyilván nem működött ez mindig tavaly sem, de ha nem tudtak rövid játékokkal haladni előre, akkor meg jöttek a hosszabb passzok Adams felé. És ebben hihetetlenül halálos volt ez a páros. Brett Kollmannek van egy nagyon jó videója erről, amiben szuperül szemlélteti, hogy mennyire egy hullámhosszon volt az irányító és az elkapó, és hogy ezt mennyire nehéz mással kialakítani.
Ugyanis mindkét játékosnak ugyanúgy kell olvasnia a védelmeket, és egy sima go útvonalon a safetyk és a cornerbackek felállásától függően több mélységre és több szélességre is mehet a labda. És ha nem értitek meg egymást, nem tudjátok pontosan, mit gondol a másik, nem bíztok meg egymásban, akkor ez nem fog igazán működni. Tökéletes időzítés, helyezkedés és labdaelhelyezés szükséges mindkét féltől ahhoz, hogy ez működhessen. Ez az utóbbi években megvolt és varázslatos volt kettejük kapcsolata, idén viszont értelemszerűen ez nem működik. Az elkapók nem tudnak pont akkor ott lenni, ahol kell nekik, és Rodgers sem bízik meg abban, hogy ez így lesz, így nem is dobja meg nekik “vakon” a labdát.
Nem véletlen, hogy a legnagyobb visszaesés a Packers támadósorában a szélre menő passzoknál van az LoS-en túl. Ezek a backshoulder passzok szinte eltűntek a csapat játékából, és ugyan egyszer-egyszer befigyelnek ilyen Lazard-féle tökéletes “hole shotok” Rodgerstől, de nagyon ritkán.
What a ball by Aaron Rodgers. He finds Alan Lazard on the sideline pic.twitter.com/x2CTrNN1d9
— Gabriel Schray (@schrayguy) October 16, 2022
Mivel ez várható volt, így a stáb is másra akarta helyezni a hangsúlyt a szezon elején. Így jöttek a két running backes felállások (“Pony personnel”), hogy majd akkor a védelmek base formációval fognak válaszolni, több linebacker lesz a pályán és könnyebb lesz passzolni ellenük, az egyik futót kimozgatják a szélre, jönnek az RPO-k és a play action passzok. Azonban a defense-ek nagyon gyorsan kitalálták a turpisságot és maradtak nickelben ilyen helyzetekben is, így a Pony csomagja a Packersnek rosszabbul teljesít, mint a sima három elkapós, úgyhogy ezt gyorsan le is építették.
Összességében a rövid játékokkal önmagában nincs óriási probléma egyébként, hiszen a védelmek azért még mindig sok két mély safetys felállást használnak Rodgers ellen (érdekes módon többet, mint tavaly, bár szemre nem olyan mélyen, mint eddig), de ez a rövidpasszos játék csak addig működik, amíg hibátlanok benne. Hiszen épp az a lényege ennek a védekezési formának, hogy ilyen rövid játékokba kényszerítse a támadókat és ha végig tudsz csinálni 15 darab négy yardos játékot hibátlanul, akkor oké, szép munka. De valószínűbb, hogy előbb-utóbb bele fogsz hibázni, és akkor büntetünk.
Ugyanis ha a Packers belehibázik a rövid játékokba, akkor értelemszerűen kelleni fog legalább egy hosszabb. Ebben pedig nem jók. Az elkapók egy az egyben nem tudnak konzisztensen nyerni, így nem lesz üres célpontja Rodgersnek, akinek így tovább kell tartani a labdát, ami a támadófal dolgát is megnehezíti, és látható, hogy ezek a hatások egymást felerősítik és így omlik össze az egész gépezet. Ha pedig egy hosszabb játék nem sikerül, akkor értelemszerűen “le lesz maradva” a Packers a láncokhoz képest és újabb hosszabb játék kell, hogy haladjanak, ami öngerjesztő folyamatként sok three-and-outot eredményez.
A Packersnek van egyébként a 26. legtöbb 15+ yardos sikeres passza idén, egészen pontosan 37 darab, amiből csak 5 volt olyan, ahol a PFF chartolása szerint “üres” volt az elkapó. Ez pedig tökutolsó adat a ligában. Pedig Rodgers még mindig jól dobja ezeket a mély passzokat, a PFF értékelése szerint a 8. legjobb a ligában, a 12 big time dobása pedig a második. Az irányító tehát még mindig képes ezeket megoldani, de rendkívül nehéz dolga van, és lehetetlen résekbe kell beledobnia a labdát. Ha az elkapók elszakadnának, akkor az egész offense nagyot léphetne előre, hiszen akkor több ilyen középtávoli és mély passzt tudnának megoldani, amivel nem húznák magukra a védelmeket, nem szűkítenék be a pályát, és gyakorlatilag a játék minden elemében előre tudnának lépni.
És persze tegyük hozzá, hogy Rodgers sem játszik olyan jól, mint az utóbbi két évben. Szerintem ez nagyobb arányban tünet, mintsem a probléma forrása, de az látszik, hogy az irányító is frusztrált a helyzet miatt. Rodgers ugyebár a west coast offense-en nőtt fel, ami időzítésre alapul, mindenki ott legyen és akkor, ahol és amikor lennie kell. És ugyan a mostani rendszer nem elsősorban erre épít, de akkor sincsenek meg ezek a mostani támadósorban, ahogy az sem, hogy az elkapók nyerjenek egy az egyben.
A QB szemszögéből kicsit hasonlít a helyzet a McCarthy-éra végére, ahol az offense szintén nem tudta kisegíteni Rodgerst, csak akkor elsősorban sémából, most pedig tehetségből. Ez pedig frusztrálttá teszi az irányítót, nem bízik az elkapókban, ezáltal nem bízik a rendszerben sem és már azt kritizálja, hogy túl sok a motion és egyszerűsíteni kellene. Nem gondolom, hogy ez lesz a megoldás, még ha értem is, hogy Rodgers szereti snap előtt tökéletesen felmérni a védelmet, és a motion megváltoztatja a képet, de összességében azért a motionök segítenek egy támadósoron.
Mi a megoldás?
Ez jó kérdés. A betegséget itt könnyebb azonosítani, mint felírni rá a receptet.
Jelenleg úgy összességében nehéz támadnia a Packersnek. Az elkapók nem játsszák üresre magukat, és ha megkapják a labdát, abból sem hoznak ki eleget, minden beszűkül és nem félnek ellenük emberezni az ellenfelek. A hibázási lehetőség minimális, és Rodgersnek is közel tökéletesnek kellene lennie, megbízva a sémában, megbízva az elkapókban. Ezt a bizalmat nem tudom, hogy ki tudják-e alakítani pár hét alatt. Ráadásul még a támadófal is elkezdett tüneteket produkálni – bár talán itt lenne a legegyszerűbb a javítás, Elgton Jenkinst be guardba, Josh Nijmant ki tackle-be.
I'm seeing Aaron Rodgers blitzed more than ever before…
And an extension of that – I don't think opponents are afraid to play man coverage vs GB pic.twitter.com/KxOmRiDYJw
— Ben Fennell (@BenFennell_NFL) October 17, 2022
Opció lehet, hogy átállnak egy futó csapattá, egy running backkel, under center futásokkal és play actionökkel, mert azok jól mennek. Átállhatnak egy Goff-féle Rams offense-re is, csak ahhoz Rodgersnek az egóját a minimálisra kéne csökkenteni, hiszen szinte semmi érdekes feladata nem lenne a támadósorban. Watsont is lehetne jobban használni egy szélső mélységi célpontként MVS eddigi helyén, ami kicsit jobban megnyithatná a pályát.
De úgy összességében tényleg nehéz receptet felírni ezekre a tünetekre, legalábbis amik még idén kiválthatók a gyógyszertárban. Persze ha Christian Watson vagy Romeo Doubs gyorsan sokat javulna, vagy megszereznék Odell Beckhamet, vagy cserélnének valami elkapóért (bár ahogy a holnapi cikkünkben láthatjátok, nincs sok reális opció), az nagyon sokat segítene és akár meg is oldhatná a legnagyobb problémákat. Abban persze nem vagyok magabiztos, hogy ezek közül bármelyik rövid távon összejönne.
Mi a baj a védelemmel?
A védelem problémája szöges ellentéte a támadósorénak. Ez az egység tele van tehetségekkel, csak nem tudják őket használni.
Értelemszerűen mivel a támadósorba alig mentek első körös pickek, így a védelembe annál több jutott. Hét olyan játékosa is van a Packers defense-nek, akit az első körben választott a csapat:
- Rashan Gary Edge
- Devonte Wyatt iDL
- Kenny Clark iDL
- Quay Walker LB
- Jaire Alexander CB
- Eric Stokes CB
- Darnell Savage S
Ráadásul a két újoncot kivéve mind nagyon jó játékosok, és még fiatalok is – Clark a legidősebb a maga 27 évével. És akkor ott van még mellettük három, piacon jó pénzért megszerzett igazolás, Preston Smith, Adrian Amos, De’Vondre Campbell. Akárhogy is nézzük, ez az újoncok nélkül is 8 igazán minőségi játékos a labda egyik oldalán, ami párját ritkítja a ligában.
Minden bizonnyal ez a legtehetségesebb védőoldali keret az egész ligában, mégis az alsóházban kullog a defense mindenféle mutatót figyelembe véve. Ebből pedig elég egyértelmű következtetést vonhatunk le: az edzőkben kell keresni a hibát.
A védőkoordinátor ugyebár Joe Barry, aki a Ramstől érkezett két éve, amikor mindenki igyekezett a Brandon Staley féle csodavédelem pozíciós edzőit elhappolni. Barry viszont nem teljesen új arc a ligában, hiszen volt már DC Washingtonban és Detroitban is, ahol a tavalyihoz (és az ideihez) hasonlóan átlag alatti defense-eket tudott csak összerakni. A Packersnél viszont úgy gondolták, hogy meglovagolják ezt az új Fangio-féle hullámot és elhozzák a Rams LB-edzőjét.
Barry pedig hozta is nagy vonalakban azt, amit a Staley védelem mutatott. Nyolcadik legnagyobb arányban játszanak könnyű boxokkal, harmadik legnagyobb arányban használnak 2 high shellt (snap előtt két mély safety), hátul elsősorban cover4-et és rotáció után cover3-at játszanak, elöl pedig sok bear frontot alkalmaznak öt védőfalemberrel.
Ez a rendszer tehát máshol már bevált, tudjuk hogy működik, ráadásul jó játékosok is vannak a Packersnél. Mégsem hasít ez a védelem.
Hogy miért? Mert rosszul edzettek. Rengeteg a kommunikációs hiba, nem adják át egymásnak az embereket, sokszor két védő megy egy támadóra, egy másikkal meg senki. A keresztező útvonalakkal meggyűlik a bajuk zónázásban, csak a Steelers enged magasabb passer ratinget ilyen játékoknál. Jó példa Saquon Barkley hosszú játéka Londonból, ahol három védő nem tudta elosztani rendesen a három támadót, így Barkley-ra nem jutott védő:
De nem csak hátul, hanem elöl is van probléma, ami viszont már nem csak edzői, hanem játékosállománybeli kérdés is. A rendszer megfelelő futtatásához ugyanis olyan szélső pass rusherekre lenne szükség, akik adott esetben hátra tudnak lépni coverage-be. Öt emberes front akar lenni a Packers, azonban ennek hiánya miatt nem tud elég változatos, kiszámíthatatlan lenni. Rashan Gary és Preston Smith ugyanis nem ilyen típusú OLB-k, hanem nagyobb darab, erősebb, de kevésbé mozgékony játékosok, akik coverage-ben nagy problémát jelentenek – és nem a támadók számára.
Így pedig mindkettejüket küldeni kell az irányítóra, ha jól akarják használni őket. Ez négy emberes frontoknál teljesen rendben is van, de öt emberes frontnál, amit a rendszer miatt sokat használ a Packers, ez azt jelenti, hogy technikailag blitzelnek folyamatosan, hiszen öt embert küldenek a QB-ra. Mivel ezeket a Bear frontokat főleg korai downokon használja a Packers, így első és második kísérletre a legtöbbet “blitzeli” a csapat a ligában bő 40 százalékkal.
Csakhogy ez nem hozza a blitzek egyik nagy előnyét, a váratlanságot, kiszámíthatatlanságot. Ellenben a nagy hátrányát, miszerint kevesebben lesznek hátul coverage-ben, na azt hordozza magában. Ezáltal nagyobb terek lesznek hátul, így pedig a passz elleni védekezés is nehezebb lesz.
Tipikus Packers védelmi felállás, Bear front, mind az öt LoS-en felálló játékos megy a QB-ra.
És az a durva, hogy még mindig messze ez a jobb része a Packers védelmének. Ugyanis a futás elleni védekezés még mindig katasztrófa: EPA/play alapján a 30., sikerességi rátában tökutolsó. Értem, hogy a rendszer könnyű boxokkal operál nagyrészt, de ha ennyire szétszednek a földön, akkor talán illene valamit változtatni. Amikor tavaly sokat játszott előnyben a csapat, akkor ez kisebb probléma volt, hiszen kevesebbet futottak az ellenfelek, idén azonban nem fordulnak elő ilyen szituációk és simán lenyomják a torkukon a futást az ellenfelek.
Itt elő lehet venni részben a játékosokat is, hiszen a fal belsejében csak Clark igazán jó játékos, és a szélen Gary inkább a passzsiettetéséről híres, de nem mehetünk el az edzői felelősség mellett sem, hiszen nem is készítik fel eléggé a játékosokat a futás megállítására, plusz koncepció szinten sem működik a dolog.
A Packers védelme összességében baromira passzív, statikus és kiszámítható. A falban nincsenek stuntok, twistek, a támadófalak pontosan tudják, ki honnan érkezik. Akár négy, akár öt emberrel állnak fel a vonalra, mindegyikük menni fog az irányítóra – három és hat emberes rush pedig nincs is. A gyenge pontok könnyen kipécézhetők, mint például Quay Walker coverage-ben, vagy Rashan Gary futás ellen.
Hátul pedig korai downokon 85 százalékban zónáznak, ráadásul ugyebár gyakran kevesebb emberrel, és a sok kommunikációs hiba miatt nem is teszik jól. És ugyan ha nagy ritkán harmadik kísérletet tudnak kierőszakolni, főleg harmadik és hosszabbat, akkor többet embereznek és sokkal hatékonyabbak is összességében, de a nagyon gyenge korai downos védekezésük miatt nagyon kevés ilyen szituáció alakul ki.
Mi a megoldás?
Ha emberanyagban szeretnénk változást, akkor szerintem egy coverage-be is visszalépni képes edge rusher dobna a legnagyobbat a helyzeten, csak hát nem tudom mennyire akarnak vagy mennyire érdemes még több erőforrást beleölni a védelembe, plusz akkor Preston Smith snapjeit kellene limitálni – egy ideális világban őt lecserélnénk mondjuk Brian Burnsre és máris nagyot lehetne előrelépni, de nem hiszem, hogy ennek nagy valóságalapja lenne.
Hátul érdemes lenne többet emberezni korai downokon is, ugyanis az emberanyag abszolút megvan hozzá. Amellett, hogy nagyon jók a játékosok a secondaryben, még jól is mozgathatók, hiszen Jaire Alexander is be tud mozogni a slotba és Rasul Douglas is ki tud menni a szélre. Coverage szinten jó lenne több cover6-ot használni – amit egyébként a rendszert alkalmazó többi edző bőven szokott is – a keresztező útvonalakra pedig jobban kellene összpontosítani, például fellépő safetykkel, robber játékossal.
A következő évek domináns védelmi sémája: A Fangio-Staley defense
Én játékosfronton erősítést nem várok, szezon közben pedig Joe Barryt biztosan nem fogják kirúgni, így idén abban kell bízni, hogy ő kielemzi a saját védelme meccsfelvételeit, belátja a hibáit, és képes változtatni. Elméletben ez abszolút reális forgatókönyv, így a labda ezen oldalán ilyen szempontból könnyebb látni a javulást, a kérdés így leginkább az, hogy Barry mennyire makacs ember.
Én az eddig látottak alapján nem bízok Barryben, de nyilván nem ismerem eléggé, hogy meg tudjam állapítani, mennyire képes a változtatásra. Ha ragaszkodik az elképzeléseihez, akkor nem lesz jelentősen jobb a védelem. Ha viszont észreveszi a fent vázolt hibákat, és tud rajtuk változtatni, akkor tehetség alapján simán lehet egy top10-es egység ez a Packers, sőt akár jobb is.
[/ppp_patron_only]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások