Tovább menetel a Bills és a Seahawks, tovább süllyed a Rams, a Panthers-Falcons lett az év meccse

A Bills tovább menetel a Packers legyőzésével, a 49ers továbbra is uralja a Rams elleni párharcot, a Seahawks nyerte a hét egyetlen pozitív mérlegű összecsapását, a Falcons-Panthersből pedig mindenki meglepetésére az év meccse kerekedett. 

Green Bay Packers @ Buffalo Bills 17-27

A Bills egy three-and-outtal kezdte a meccset, amire idén még nem volt példa a részükről. Azonban ezt gyorsan kompenzálták és zsinórban öt pontszerző támadást vezényeltek le, gyakorlatilag eldöntve a mérkőzést. Az első félidőben a levegőben 132-49, a földön 107-83 volt a yardarány a buffalóiak javára, a táblán pedig 24-7 volt az eredmény (az ötödik pontszerzése a Billsnek a második félidő elején jött).

Eddig a pontig Josh Allen megállíthatatlan volt, gyönyörű passzokat osztott ki Stefon Diggsnek (108 yard, TD), improvizált, futott, minden ami egy MVP-várományostól kell. A futás is meglepően jól ment hazai oldalon (is), a védőfal dominálta a Packers támadófalát. Egy megingása volt csak a védelemnek, a Packers egyszer végig tudott menni a pályán és Romeo Doubs egy szép elkapott TD-t jegyzett.

Gyakorlatilag a félidőben elkönyvelhettük a Bills győzelmét, de a második 30 percben már nem nyújtották ezt a domináns játékot. Még egy mezőnygól összejött, utána viszont Josh Allen úgy döntött, 2018-as önmagának öltözik Halloweenre. Két olyan interceptiont is dobott, amikor menekült, majd rossz döntést hozva az ellenfél kezei közé dobta a labdát (egyiket Rasul Douglas, másikat Jaire Alexander húzta le, utóbbinak volt még 4 leütött labdája is, kiválóan játszott). Nagy hibák voltak és egy kis reménysugarat adtak a Packersnek, plusz a másik két támadásból is csak punt jött össze a buffalóiaknak, tehát semmire sem voltak képesek a második félidőben. Hogy zsebben érezték-e a meccset vagy mi történt az jó kérdés, mindenesetre ez a második félidő nem volt a liga legjobb csapatához méltó – persze tegyük hozzá, hogy ha már az első félidőben eldöntöd a meccset, akkor nem olyan fontos a másodikban is hengerelni, és ha rossz 30 percnyi játékkal is 27-17-re nyersz, az is sokat elmond rólad.

A Packers igazából a negyedik negyedig nem indult be. A harmadik játékrész végén Rodgersnek mindössze 74 nettó passzolt yardja volt, a passzjáték gyakorlatilag nem létezett. Végül azért a 200 yardot átlépte, és az utolsó 15 percben nagyon is jól játszott, meghosszabbított játékokat, elkerülte a Bills nyomását és szép passzokat osztott ki, szóval valami reménysugár talán felcsillant a jövőre nézve. Doubs mellett egyébként a másik TD-t a szintén újonc Samori Toure kapta el.

Összességében azonban a Packers a futójátékra épített, ami jól is működött, hiszen 200 yard fölé jutottak 6,7 yardos átlaggal. Aaron Jones 143, AJ Dillon 54 yardot szerzett, sok szerelési kísérletet leráztak magukról. Ez mind szép és jó, azonban ezzel a játékkal is csak 17 pontra futotta a csapattól, ami sokat elmond a problémáikról és arról, hogy egy alapvetően passzorientált ligában egy ennyire futásközpontú és line of scrimmage mögé menő passzokkal operáló offense nem sok mindenre képes. Az első három negyed alapján Rodgers gyakorlatilag egy fiatal projekt QB-nak tűnt a gameplan és felrajzolt játékok alapján, akit segíteni kell a könnyű passzokkal. Így azért egy domináns védelem nélkül nehéz a mai NFL-ben sokra menni. Persze ha a negyedik negyedes Rodgerst és azokat a játékokat látjuk majd a jövőben, akkor van remény még a 3-5-ös mérleg ellenére is.

Érdekes, hogy ugyan a Bills végig kezében tartotta a meccset, végül a Packersnek több yardja, first downja, megoldott harmadik kísérlete volt és többet is birtokolta a labdát.

A Bills 6-1-gyel áll az AFC élén, és amikor ilyen jól kezdtek (háromszor is előfordult), akkor mindig Super Bowlba jutottak. Idén is ez az elvárás.

(katonadani)

New York Giants @ Seattle Seahawks 13 – 27

A forduló egyetlen találkozója, ahol két pozitív mérlegű csapat találkozott. Ennek ellenére mindkét fél dekoncentráltan, és kissé felkészületlenül indította a meccset. Legalábbis a támadók: a mérkőzés első 6 drive-ja mind punttal végződött. Főleg a Giantsnél voltak komoly problémák, ahol még first downt sem sikerült szerezni. A Seahawksnak egy-kettő összejött, de egészen a negyedik drive-jukig nem tudtak nagyon messzire jutni. Ott viszont már minden összejött, és Geno Smith egy 3 yardos TD-t osztott ki Metcalfnak.

Ez azonban nem azt jelentette, hogy a hazaiak magukra találtak volna, a hibák továbbra is megvoltak. Furcsamód azonban ezek a hibák nem az irányítótól jöttek. Geno egy nagyon jó mérkőzést játszott volna, de a társak kezdetben rendre cserben hagyták. Legfőképpen Tyler Lockett, aki 2 TD-t is elrontott (egyszer nem tudta letenni mindkét lábát, egyszer meg elejtette a passzt). Amikor meg elkapta a labdát, akkor pedig fumble lett a vége, és a Giants jöhetett a 2 yardosról. Innen már sikerült bejutnia Barkley-nak, és a vendégek egyenlítettek, pedig támadóoldalon nagyon keveset mutattak.

Lockettnek rossz meccse volt, de ezt Geno nem hagyta annyiban. Valódi vezérként viselkedett, mikor odament a láthatóan megtört elkapóhoz, és próbálta megvigasztalni őt. Azt nem lehetett hallani, mit mond neki, de a testbeszédéből egyértelmű, hogy nem leszidta az elkapóját, hanem inkább arról biztosította, továbbra is bízik benne. Ez a bizalom meg is mutatkozott a negyedik negyedben, mikor is újabb hosszú passzt dobott felé, amit ezúttal elkapott, és 33 yardos TD-t szerzett.

A Seattle tehát megérkezett a meccsbe, a Giants azonban nem. Barkley-t folyamatosan megfogták a hazaiak védői, Daniel Jones pedig nem találta az összhangot az elkapóival. Mindössze a passzainak a fele volt pontos, és csupán 176 yardig jutott, cserébe ötször sackelték. A legnagyobb problémát azonban nem a védelem, nem is a semmit nem haladó támadósor, hanem a speciális egység jelentette a Giantsnél. Pontosabban a punt returnnél.

A returner Richie James kétszer is elejtette a puntot, ráadásul mindkétszer látszólag senki nem ért a labdához az ellenféltől, egyszerűen kiesett a kezéből, mikor ütközött. Mindkét hiba sokba került. Az elsőnél a Seahawks még csak mezőnygólt szerzett, de a másodiknál már TD-t: két játékkal a fumble után Kenneth Walker 16 yardos TD-t futott, amivel 27-13-ra módosította az állást, és lényegében lezárta a meccset.

A Seahawks bár álmosan kezdte a meccset, de még időben felébredt. Geno Smith továbbra is folytatja az MVP kaliberű szezonját, ugyan most csak 212 yardig és 2 TD-ig jutott, de ez lehetett volna sokkal több, ha az első félidőben megfogják a labdáit. Továbbá érett vezetőként kezelte a Lockett problémát, aminek meg is lett a gyümölcse. A Giants ezzel ellentétben a pályán sem volt. A védelem még egy darabig tartotta magát, de az offense soha nem érkezett meg a meccsbe. Ha nincs az a Lockett fumble a 2 yardoson, akkor TD-t sem tudtak volna szerezni. Ezen a meccsen egyszerűen nem volt keresnivalójuk.

(jarred)

Carolina Panthers @ Atlanta Falcons 34 – 37 h.u.

Az év meccsét játszotta a két gárda. Nagy is volt a tét, hiszen a győztes az NFC South élére állhatott, és kisebb meglepetésre mindkét csapat akarta ezt a címet. Igaz, a meccs nem egészen így kezdődött. A Falcons úgy döntött húz egy váratlant mindjárt a meccs elején, és Mariota dob egy hosszút. Az eredmény INT lett. Gyorsan le is vonták a tanulságot, a hosszú passz rossz. A Panthers azonban nem tudott semmit kezdeni ezzel az ajándékkal, és az első negyedben nem is történt semmi egy vendég mezőnygólon kívül. De aztán elindult a meccs.

A második negyedtől kezdve elindult egy adok-kapok játék, ahol mindkét csapat szállította a pontokat. Ráadásul elég változatos módon. Volt itt pick6, futott TD, hosszú elkapott TD, rövid elkapott TD. Csak a speciális egység nem szerzett TD-t.

A Falconsnál gyorsan elfelejtették a hosszú passzokat, és inkább rövidebb átadásokkal próbálkoztak, amik többnyire működtek. Mariota ezúttal eljutott 20 sikeres passzig és 253 yardig, ami mellé 3 TD is párosult. Feléledt Kyle Pitts is, aki eddig egy meglehetősen csendes szezont fut, most viszont 5 elkapásból sikerült 80 yardot és 1 TD-t szereznie, amivel máris megduplázta az idei yardjai számát.

A Panthersnél P.J. Walkertől nem lehetett sokat elvárni, de pozitívum volt, hogy már mert a line of scrimmage-en túlra passzolni, sőt a first down vonalát is többször elérték a dobásai. Ennek köszönhetően el is jutott 317 yardig. Mindezek ellenére az esetek többségében inkább futásokkal próbált meg haladni a Panthers, és ennek a vezéralakja D’Onta Foreman volt. A futó 118 egységet szerzett, és 3 alkalommal is bejutott a célterületre.

A két csapat tehát valódi pontháborút vívott egymással, és sokáig nem is lehetett eldönteni, melyikük akarja jobban ezt a győzelmet. Aztán másfél perccel a vége előtt úgy tűnt megvan a győztes. A Panthers 4. kísérletre nem tudta megcsinálni a first downt, így a Falcons 31-28-as vezetésnél megkapta a labdát az ellenfél 18 yardosán. Innen lényegében könnyen le lehetett volna zárni a meccset, de ez nem a Falcons erőssége. First downt nem sikerült szerezni, így csak mezőnygólt lőttek, és fél perccel a vége előtt 34-28-as állásnál visszaadták a labdát az ellenfélnek.

Időkérése eddigre már nem maradt a Panthersnek, így egyetlen megoldás maradt: Walker feldobja a labdát, és imádkozik, hogy valaki elkapja. És pontosan ez történt. Az utolsó pillanatokban az irányító előre hajította a labdát, D.J. Moore pedig elkapta azt a célterületen belül, 62 yardos TD-t szerezve ezzel.

Moore mesterien került a védők mögé, de nem tudta türtőztetni magát. A TD szerzés örömétől egy pillanatra elvesztette a józan ítélőképességét, és levette a sisakját a pályán, miközben ünnepelt. Ez szabálytalan volt, így 15 yarddal messzebbről kellett rúgni az extrát. Ez a 15 yard végül sok volt, Eddy Pineiro kihagyta, így 34-34-es döntetlennel ért véget a rendes játékidő, és hosszabbítás következett.

A pénzfeldobást a Falcons nyerte meg, és újra megpróbálták egy hosszú passzal meglepni az ellenfelet. Az eredmény ismét INT lett. Ráadásul ez sokkal rosszabb volt, mint a meccs elején, CJ Henderson ugyanis a 26 yardosig visszafutott vele. Gyakorlatilag győztes pozícióba került a Panthers, de nem tudta ezt kihasználni. Pineiro kihagyta a 32 yardos mezőnygólt is. Ezután a Falcons biztosra ment. Rövid haladásokkal, semmi kockázatot nem vállalva haladtak a pályán, és a végén Younghoe Koo 41 yardról belőtte a győzelmet érő mezőnygólt.

Egy nagyon szórakoztató, és élvezetesen meccset játszott egymással a két csapat, többek között azért is, mert ténylegesen nyerni akart mindkettő. Talán túlságosan is. A Panthers több lehetőséget is kihagyott a győzelemre. A hail mary után nyerni kellett volna, de a Mariota INT után is. Mindkét lehetőséget elszúrták, így pedig nem érdemeltek győzelmet. A Falconsnak is megvoltak a szokásos Falcons hibái (azt a hail maryt rejtély, hogyan nézték ennyire el), de egy fokkal jobb játékot mutattak, és végső soron kiérdemelték a győzelmet.

(jarred)

San Francisco 49ers @ Los Angeles Rams 31-14

McCaffrey (34 yardos TD passz, 18 futás, 94 yard, TD, 8 elkapás, 55 yard, TD) mesterhármasával nyerte az NFC West derbit a 49ers, pedig az első félidőben még remekül kontrollálta az órát a Rams, a másodikban azonban teljesen lefagyott a hazaiak támadósora. Az ex-Panthers futó passzolt, elkapott és futott TD-t is szerzett, kulcsfontosságú volt a győzelemben, legutóbb LaDanian Tomlinson szerzett hasonló mesterhármast, még 2005-ben.

Két 75+ yardos drive-ot is végigvittek Staffordék (22/33, 187 yard, 1 TD) az első félidőben, Cooper Kuppnak 7 elkapása is volt, a másodikban azonban csak 1, az is másfél perccel a vége előtt, ráadásul a play végén bokája is aláfordult, remélhetőleg nem súlyos a sérülése. A második játékrészben azonban többet kezdett blitzelni a 49ers, szinte végig nagy volt a nyomás Staffordon, kétszer sackelték is, pár first downt tudtak csak elérni, futójáték nem létezett, Ronnie Riversnek volt 8 cipelése 21 yardért, de Henderson és Brown is hiába kapta meg a labdát.

A túloldalon viszont minden működött, Garoppolo (21/25, 235 yard, 2 TD) számai jól mutatnak, valójában szinte mindig az első célpontjának dobta, amikor az szabad volt, de akkor legalább eltalálta az elkapóit, Deebo hiányában főleg Aiyukot és McCaffrey-t kereste. A Rams végig soft zónában védekezett, Raheem Morris nem keverte úgy a lapokat, mint a túloldalon DeMeco Ryans, és ennek meg is lett az eredménye, a drive-ban, amiben fordítottak öt 10+ yardos playt is megcsinált a San Francisco.

Még egyszer visszajöhetett volna a Rams a mérkőzésbe, azonban Tyler Higbee egy óriásit droppolt 3rd & 2-nél, a következő drive-ban a 49ers tight endek azonban nem ejtették el a labdát (Dwelley 56 yard, Kittle 7 yardos TD elkapás), így ott el is dőlt a találkozó végkimenetele.

A San Francisco most pihenni megy, ha felépülnek a sérültek, a divíziót is behúzhatják, a Ramsnél pedig a trade deadline előtt ide kell hozni egy komplett támadófalat a nem létező draftcetlikkel.

(löfli)