Tovább szenved a Buccaneers és a Packers, magára talált a Bengals, aratott a Chiefs

Az NFC utóbbi két évének nagyágyúi, a Buccaneers és a Packers tovább szenvednek és ismét sikerült kikapniuk gyengének tartott csapatoktól. A Chiefs gálázott a 49ers ellen, a Bengals pedig magára talált. 

Tampa Bay Buccaneers @ Carolina Panthers 3-21

Valami bűzlik Tampa Bayben. Nem is akárhogy. A Buccaneersnek ugyanis a múlt heti Steelers ellen vereség után – amire azt hittük, nem nagyon van lejjebb – sikerült kikapnia az eddig 1/1-es, edzőt váltó, kiárusító Pantherstől, ezzel Tom Brady 20 év után ismét negatív mérleggel áll hét vagy több fordulót követően.

Pedig könnyen lehet, hogy ha a meccs harmadik játékánál Mike Evans elkapja ezt a labdát, akkor minden máshogy alakul.

A Bucs magabiztos lesz, a Panthers összezuhan és megvan a győzelem Kalózoknak. Azonban nem így történt, és ez a csúnya drop előrevetítette a Tampa egész meccses szenvedését. Brady ugyan eljutott 290 yardig, de a Buccaneers mindössze egyszer ért el az ellenfél red zone-jába és akkor is csak mezőnygólra futotta. A 15 darab harmadik/negyedik kísérletből mindössze hármat sikerült megoldani, a 11 támadásból 6 végződött punttal, kettőnél a félidő vagy a meccs vége jelentette a megállást, kettőnél pedig negyedikre nem sikerült továbbhaladni. Igazából semmi sem működött, Brady sem játszott jól, a fal sem tündökölt, a futójáték továbbra sem működik és az elkapók is sokat dropoltak, ráadásul még a játékhívások is rosszak voltak (megint). Azt is el lehet mondani kontextusként, hogy a Panthers védelem négy legjobb játékosából kettő hiányzott Jeremy Chinn és Jaycee Horn személyében. Szóval borzasztó volt a Bucs offense, és ez már nem az első ilyen alkalom idén, úgyhogy lehet kongatni a vészharangokat.

Ráadásul a védelem sem tudta kihúzni a csávából a csapatot. Persze az talán senki ellen sem elvárható, hogy 0 ponton tartsák az ellenfelet – hiszen ez kellett volna a sikerhez –, de nem teljesített jól a Bucs defense. A futást nem tudták megállítani, hiszen a Christian McCaffrey helyére beugró D’Onta Foreman és Chuba Hubbard együtt 181 yardig jutott 7,54-es átlaggal. Emellett PJ Walkernek is nyugodt napja volt, mindössze egyszer sackelték és azon kívül még csak QB hitet sem regisztráltak rajta. Persze jól mozgott el a nyomás elől és megint folyton rövideket passzolt, de akkor is. Most egyébként 17/22, 177 yard, 2 TD, 0 INT volt a mérlege, és a múlt heti egyhez képest most hat sikeres passza is volt a line of scrimmage-en túlra. Nem egy világverő produkció – és azért a meccs nagy részében a Panthers is puntolgatott –, de ilyen jó futójáték mellett és ilyen gyengén teljesítő ellenfél ellen nem is volt rá szükség, amikor meg kellett, akkor sikerült megoldani a helyzeteket. Jövő hétre állítólag Baker Mayfield és Sam Darnold is felépül, de Steve Wilks ideiglenes főedző nem zárta ki, hogy Walker marad a kezdőben.

A Panthersnél egyébként a két sztárjátékos, Brian Burns és DJ Moore is emelt az értékén. Mindkettejük iránt érdeklődnek más csapatok, de a Panthers nem akarja őket eladni, és most megmutatták, hogy miért. Moore 69 yardot és egy TD-t termelt, ami nem tűnik hihetetlen soknak, de egy ilyen passzjátékban mindenképp az, és nem semmi elkapásokat mutatott be. Burns pedig szerzett sacket és megállított egy negyedik és rövid szituációt is, olyan megmozdulásai voltak, amire nagyon kevesen képesek a ligában.

A Buccaneers a 3-4-es mérlege ellenére is vezeti még a csoportját, de most rövid héten kell felkészülniük a Ravens ellen. A Panthers ezzel a győzelemmel elmozdult az 1/1-es helyről.

(katonadani)

Green Bay Packers @ Washington Commanders 21-23

Tovább tart a Packers mélyrepülése, ezúttal a kezdő irányítóját vesztő Commanders bizonyult túl nagy falatnak, pedig a fővárosi csapat a szokásos teljesítményét hozta. Green Bayben egy 50 millió dolláros, négyszeres MVP QB-val nincs offense, míg a tehetségekkel teletömött védelem a liga legrosszabb irányítói ellen sem tud mit kezdeni.

A mérkőzés a Packersnek indult jobban. Ugyan az első drive-ból punt lett, de utána sikerült TD-t szerezni, illetve kétszer is nagyon simán, 3&outtal parancsolta le a védelem Taylor Heinicke-éket. A második puntot viszont sikerült elejteni (a Packers speciális egységnél ezek szerint mindig van lejjebb), de csak három pont lett a hibából, majd a Commanders irányítója dobott egy INT-t, amiből egy 63 yardos pick-six született. 14-3-as állás, domináns védelem, jónak kinéző offense – végre egy olyan meccs, amit elvárnánk a Packerstől. Aztán bekopogott a valóság.

A szezon előtt szuperelitnek tartott védelem benyelt egy 12 playből álló, 83 yardos TD-drive-ot és, majd Rodgersék két támadásból -17 yardot szereztek, így 14-10-zel mehettek a szünetre a csapatok (és a Commandersnek volt még egy kihagyott mezőnygólja is). A momentum viszont megmaradt, a fővárosi csapat öt játékból ledarált 74 yardot és átvette a vezetést, majd a következő két drive-ból még szerzett két mezőnygólt.

Eközben a Packers egyszer puntolt, majd nem tudott megcsinálni egy 4&1-et, és ugyan 3:26-tal a meccs vége előtt sikerült szépíteni, de a Commanders két first downt is szerzett a következő támadásban az elitnek hitt védelem ellen, elégetve ezzel a Green Bay összes időkérését és mindössze 23 másodpercet hagyva az órán. Ez pedig kevés volt a fordításhoz, a Packers még mezőnygól-távolságig sem jutott el, így ha nem is tükörsimán, de teljesen megérdemelten kapott ki.

Taylor Heinicke az elején többször találta meg a Packers védőit, mint a saját csapattársait, de aztán a második félidőre feljavult és ott már teljesen vállalható volt (volt 201 passzolt yardja és két TD-je), de a siker kulcsa egyrészt az volt, hogy a falnak sikerült valahogy megvédenie, másrészt hogy Terry McLaurin egy szörnyeteg. A TD-elkapása emberfeletti volt Jaire Alexander mellett, majd egy nagyon fontos first down elkapással kvázi el is döntötte a meccset. Emellett a futójáték is relatíve jól ment, 166 yardot szerzett a Commanders a földön. Az újonc Brian Robinson egyértelmű kezdő, de Antonio Gibson így is elég sok lehetőséget kapott és jól is játszott, plusz volt egy elkapott TD-je.

A túloldalon Rodgersnek statisztikailag nem volt rossz meccse, pick nélkül passzolt 194 yardot és két TD-t, az Aaron Jonesnak adott passza kifejezetten zseniális volt. Ugyanakkor összességében elég gyatra volt az ő és az offense teljesítménye is. A támadófal elég sok nyomást engedett és futáshoz sem tudott blokkolni, az elkapók nem tudnak elszakadni vagy elkapni a labdát, senkiben nincs playmaker kvalitás (legalábbis egyelőre). Valahol persze jogos elvárás lenne, hogy egy kétszeres MVP-címvédő oldja meg évi 50 millióért, de a passzok sokszor ott voltak, ahol lenniük kellett, de Rodgers elkapni nem tudja az elkapói helyett. Nem játszik jól, de még így is ő a legkisebb probléma.

Az offense-nél is aggasztóbb a Green-Bay-i védelem, ami kvázi csak dísznek van a pályán. Egy ilyen tehetségű egységnek nem szabadna 10-15 pontnál többet engednie egy csereirányítós Commanders ellen, vagy ha már így sikerült, tudnia kellene kivédekezni egy harmadik kísérletet kétpontos hátrányban a meccs legvégén. Rendszerszinten teljes káosz az egész, az egy pick-sixen kívül szinte semmit nem mutatott az első körösökkel és drága veteránokkal teletűzdelt egység.

(renningan)

Kansas City Chiefs @ San Francisco 49ers 44-23

Nagy kiütés lett a vége, pedig nem így indult a találkozó. A 49ers szépen haladva eljutott mezőnygólig, aztán Patrick Mahomes interceptiont dobott, amit nem sokkal később TD-re váltott a hazai csapat, így gyorsan 10-0 állt az eredményjelzőn. Innen viszont nem lehetett megálljt parancsolni a Chiefsnek: nyolc támadásból hat touchdown, egy kihagyott mezőnygól és egy garbage time punt. A negyedik negyed végéig, 44-23-as állásig nem is puntoltak egyszer sem. Brutális, főleg a liga legjobbnak gondolt védelme ellen. A 49ers egy ideig tartotta a lépést, a félidőben csak 14-13 volt a KC-nek, a negyedik negyed elején 28-23 volt, de ott már látszott, hogy mi lesz a vége.

Az utolsó két garbage time drive kivételével a Chiefs 9,7 yardot átlagolt játékonként (!!!) és a playei 43 százalékából first downt szerzett. És igen, az elején becsúsztak a hibák, mint az interception, Skyy Moore idei harmadik elejtett puntja vagy a kihagyott mezőnygól, de gyakorlatilag az egész meccsen dominált a KC támadósora. Mahomes végül 423 yarddal és 3 TD-vel zárt, Travis Kelce 98, JuJu Smith-Schuster 124, Marquez Valdes-Scantling 111 yardig jutott, Mecole Hardmannek pedig egy elkapott- és két futott TD-je is volt (a Super Bowl érában nem volt még ilyen WR, akinek ez sikerült volna). Érdekes, hogy be volt harangozva Isiah Pacheco kezdőbe állítása, de végül Clyde Edwards-Helaire és Jerrick McKinnon is jelentősen több támadósnapet kapott nála.

Az egyéni teljesítmények mellett én mindenképp Andy Reidet emelném ki, aki tökéletes gameplannel készül a meccsre. A 49ers rettegett védőfalában csak Samson Ebukam volt képes egynél több nyomást gyakorolni, ugyanis a legnagyobb erősségüket, a sebességet maguk ellen fordította a Chiefs főedzője. Mahomes gyorsan szabadult a labdától, sok volt a misdirection játék vagy a screen, lásd harmadik és 20-ra 34 yardos játék.

A túloldalon megint kijött az, ami sokszor: a 49ers nem tud hátrányban játszani. Amikor passzolni kell és nincs más lehetőség, akkor Jimmy Garoppolo egyszerűen nem elég jó. Még nagyobb probléma, hogy most akkor sem volt jó, amikor semleges szituáció volt vagy épp vezettek. Már az első félidőben több olyan passza volt, aminek labdaeladásnak kellett volna lennie, de csak a negyedik ilyenből lett végül ténylegesen interception. Nagyon igyekezett tehát eladni a labdát Garoppolo, és végül sikerült is neki, ráadásul épp a gólvonalnál.

Pedig a Chiefs védelme a játék legtöbb aspektusában nem volt jó. A futást nem fogták jól, a 49ers playmakereit nem tudták levédekezni a levegőben (és még a speciális egységben is bénáztak), de egy valami működött. Ez pedig a pass rush volt, ami elégnek is bizonyult Jimmy ellen. Ugyanis ha valaki a közelébe kerül, akkor vége a dalnak. Steve Spagnuolo mester ezért sokszor blitzelte is, Garoppolo pedig vagy nem találta meg a szabad elkapóját, vagy túl sokáig tartotta a labdát és nem találta meg a checkdownt, vagy csak simán feldobta az ellenfél kezei közé. Persze azért dicsérjük meg Chris Jonest a két sackjével (egyiknél fumble-t is kiharcolt), de Frank Clark is szerzett egy safetyt, és George Karlaftis és Carlos Dunlap is jól játszott, szóval a passzsiettetésre abszolút nem lehetett panasz Chiefs oldalról.

A Chiefs így elég magabiztosan mehet pihenőhétre, míg a 49ers negatív mérleggel áll és nagyon fontos lesz a jövő heti Rams elleni csoportrangadó.

(katonadani)

Atlanta Falcons @ Cincinnati Bengals 17 – 35

A Bengals offense jött, látott és valódi erődemonstrációt tartott a Falcons védelme ellen. Már a legelső drive-ban megmutatta a karmait ez a támadósor, mikor Joe Burrow kiosztott egy 60 yardos TD-t Tyler Boydnak. Egy ilyen TD engedése nagy baj volt a Falconsnak, de a helyzet még rosszabb lett, mikor A.J. Terrell egy nonkontakt sérülés után a földön maradt, és kiesett a meccsből. Így az utolsó bevethető cornerét is elveszítette a Falcons, az ellenfél pedig nem volt rest kihasználni ezt a helyzetet.

Burrow az első félidőben ott passzolta szét a Falcons védelmet, ahol csak nem szégyellte. Csak ebben a 30 percben 332 yardot és 3 TD-t osztott ki, ráadásul mindegyik hosszú játék volt. Boyd mellett természetesen Ja’Marr Chase is kivette a részét az erődemonstrációból, előbb egy 32 yardos, majd egy 41 yardos TD-t szerzett – utóbbinál csúnyán megégette a teljes Falcons secondaryt.

Ilyen körülmények között a Falconsnak nem sok esélye volt, a Mariota vezette offense ugyanis nem arra volt kitalálva, hogy pl. 21-0-s hátrányból visszajöjjön. Ez a meccs pedig ezt kívánta meg. Tudta ezt a Bengals is, és ahol csak lehetett megfogták a futást, és arra kényszerítették Mariotát, hogy ő nyerje meg a meccset. Ez nem történt meg, de azért egyszer megmutatta, tud ő még passzolni: a félidő végén kiosztott egy 75 yardos TD passzt Damiere Byrdnek.

Félidőre 28-17-es Bengals vezetéssel vonultak a felek, ami még nem volt visszahozhatatlan a Falconsnak, de a második félidőben érkezett az, amire mindenki számított. A Bengals védelem semmit nem engedett Mariótáéknak, és teljesen lenullázta a Falconst. Az irányító 150 yardig sem jutott el, és a futások sem haladtak semerre. Így pedig esély sem volt a fordításra.

Mivel az ellenfél semmit nem tudott csinálni, ezért Burrow-nak sem kellett hősködnie, és a Bengals támadók visszább vettek a tempóból. A nagy játékok helyett inkább az óra pörgetésére koncentráltak, és arra, hogy még legalább egyszer pontokat szerezzenek. Mindkettő megtörtént, Burrow maga vitte be a labdát a célterületre, utána pedig már csak a first downok voltak a fontosak. Végül könnyedén lezárta a meccset a Bengals, és 35-17-re megérdemelten nyert.

Burrow és az egész offense karriernapot tartott. Az irányító 481 yardig jutott, de ha szükség lett volna rá, akkor még 100 yardot bőven hozzá tudott volna tenni. Mivel viszont a védelem egy pontot sem engedett az ellenfélnek a második félidőben, ezért megelégedett ennyivel.

(jarred)