A legegyértelműbb – Eagles@Texans

Nehéz felkelteni az érdeklődést, ha a liga top hármas csapatából egy játszik egy bottom hármassal. Előzetesen is érezni lehetett, hogy nem ez lesz a legérdekesebb csütörtök esti rangadó, de legalább nem kell egy újabb pontszegény összecsapást néznünk – még ha a pontokat leginkább csak egy csapattól várjuk.

A különbség nehezen lehetne ennél nagyobb. Az Eagles top3-ban van ugyanis támadó és védő EPA mutatóban is, miközben a Texans támadósora az utolsó előtti és a védelme is csupán annyival jobb, hogy “csak” bottom 10-es. Jalen Hurts ott van az MVP esélyesek táborában, míg a Texansnál leginkább már a 2023-as classt nézegetik, hogy kire is építsék a csapatot a következő években.

A Texans támadósora rettentően kiismerhető. A korai downokon az egyébként parádésan bemutatkozó Dameon Pierce kapja a labdát az esetek döntő többségében és elsősorban a földön próbál meg haladni a gárda. Pierce annak ellenére tud 4,5-ös átlaggal futni, hogy a támadófal nem nyit neki igazán nagy lyukakat. A fal szélén Tunsil és Howard még egész jól is teljesít, de az egység belseje a liga legrosszabbjai között van. Pierce így egy yardot sem átlagol, mire védővel kéne szembetalálkozzon, de az első kontakt után szerzett átlag 3,8 yardja top10-es a ligában.

Év elején még úgy tűnt, hogy osztozni fognak a carryken Rex Burkheaddel, azonban a veterán futó inkább passzoknál kerül a pályára. Ott azonban nagy gondban van a Houston. Davis Mills egy szimpatikus középső körös game manager irányító. Kerüli a hibákat, de néha 1-2 egészen szép átadásra is képes. A tavalyi irányítóclassból a második legtöbb big time throw-val rendelkezik, miközben az ő nevéhez fűződik a legkevesebb labdaeladást ígérő átadás. Azonban nincs túl nagy szerencséje. Miközben csupán 4 igazán rossz labdája volt idén, már 6 interception is fűződik a nevéhez – érdekességképpen Lawrence 12 és Fields 13 ilyen átadásra egyaránt csak 6-6 alkalommal adta el a labdát.

A támadófal belsejének gyengélkedése mellett a másik nagy probléma, hogy nincs kinek dobni a labdát. Brandin Cooks továbbra is egy kiemelkedő játékos, az offense legjobb vagy második legjobb játékosa, de oly’ egyedül van mint Tom Hanks a Számkivetettben – ráadásul most még elégedetlen is a helyzetével és kérdőjeles a játéka. A második legtöbb célbavétellel csapaton belül a már említett Burkhead rendelkezik, a negyedik helyen Pierce áll és ezúttal nem lesz bevethető a 3. legtöbb átadással és 2. legtöbb yarddal rendelkező szintén másodéves Nico Collins sem. Millsen látszik, hogy nem a következő nagy dolog lesz a ligában, de a csapaton belül legalább 4-5 játékos egyértelműen rosszabb minőséget képvisel nála – ettől függetlenül kétség nélkül új alapokra kell helyezni majd ezt a franchise-t egy vélhetően top3-as pickkel áprilisban.

Ilyen előjelek mellett nem is várható, hogy majd most kezd el 300+ yardokat dobálni Mills, a liga legjobb passzvédelme ellen. A Darius Slay – James Bradberry kettős talán a legjobb jelenleg a ligában, amihez az egyik legjobb és legváltozatosabb pass rusher front társul. Egy szem Cookst vélhetően nem lesz nagy feladat leszednie a pályáról Jonathan Gannon egységének. A futójáték terén ellenben lehet keresnivalója a Texansnak. Noha nem gondolom, hogy a földön majd annyira képesek lesznek meglepni az Eaglest, hogy bajba kerüljön a vendég gárda, de Jordan Davis nélkül – aki már biztosan kihagyja a találkozót, hiszen IR-re rakta a csapat – az Eagles védelme a liga végén kullog a futójáték levédekezésében. A Cox – Hargrave duó remekül dolgozik az irányító siettetésében, de a futást nem fogják olyan hatékonyan mint az elmúlt években. A sok könnyű box sokszor állítja nehéz helyzet elé a linebacker sort, így hiába tudja majd a legtöbb ember a stadionban, hogy Pierce fogja kapni a labdát, akár egy jó meccse is lehet az újonc futónak. A Philadelphia védelme a passz ellen rendezkedett be és tartozik ott a liga elitjéhez, de most egy olyan csapat jön, ahol az irányító nem kockáztat sokat és a csapat elfogadja azt, ha felkínálják neki a futást – persze Gannon is vélhetően több tömött boxot fog majd használni, hiszen nem lesz túl sok félnivalója a hazaiak elkapóitól.

Míg a labda ezen oldalán látni, hol foghat némi szelet a Texans hajója, addig védekezésben nem látni ugyanezt. Az Eagles offense megérdemelten van a liga tetején. Ráadásul nincs gyenge pontjuk. Az elit támadófal mögött, ami még 1-1 meccsre el is vesztett komolyabb embereket, robotol a futójáték. Miles Sanders és Jalen Hurts is rendkívül agilis játékosok, akik remekül robbannak be a zónablokkolás által nyitott lyukakba.

Hurts amolyan korai wilsonosan bármilyen playt képes meghosszabbítani és elhagyva a zsebet is képes célba juttatni a labdát, vagy akár lábon büntetni az ellenfelet. A passzjátéka már önmagában nem repítené ilyen magaslatokba az Philadelphiát – összehasonlításképpen Hurtsnek csak kettővel van több big time throwja mint az ellenfél irányítójának és pontosan ugyan annyi turnover worthy playt hozott össze. Azonban míg Mills a 4. leggyorsabban kénytelen szabadulni a labdától, Hurtsöt jobban megvédi a fal és amikor nem, akkor is jól mozog el a nyomás elől, így – a futkározós irányítókhoz híven – a dobásig a legtöbbet kiváró játékosok között van a ligában.

A játékát pedig egy igazán elit kisegítő személyzet szolgálja ki. A.J. Brown megszerzése továbbra is a “lopás” kategóriába írható be. Az ex-Titans játékos bizonyítja miért kell a posztján top3-5 játékos közé tenni. Rengeteg yardot képes szerezni elkapás után és jó arányban jön le a rizikósabb passzokkal is. Hurts pedig felismerte, hogy érdemes rádobni Brownra a játékszert még akkor is, ha a nyakán lóg egy védő. DeVonta Smith és Dallas Goedert csak simán kiemelkedően jók, de ez a trió egy ilyen jó fal és fejlődő irányító mellett a liga tetejére repíti az egységet.

Ráadásul nem ez ellen a Texans ellen fog kijönni, hogy mögöttük nincs mélysége a keretnek. Derek Stingley bár egyáltalán nem játszik rosszul újoncként, egyelőre nagyon szeretik tesztelni az irányítók. Rengeteg labda száll az irányába, amiből értelemszerűen sok yardot is enged. A pálya szűkülésével azonban kijön az emberező képessége és ennek köszönhetően hiába kell sokszor játékba avatkozzon, nem engedett még touchdownt. Külön érdekes matchup lehet a Texans egyik legjobb védője Desmond King összecsapása majd a pálya középső területén Dallas Goederttel. Előszeretettel passzol idén ugyanis Hurts a line of scrimmage mögötti zónába, ahol King mellett Jalen Pitre is sokszor tűnik fel.

Nehezen látom azonban, hogy ez a 2-3 játékos kiegészülve Jerry Hughes-zal képes lenne 25-30 pont alatt tartani az Eaglest. A passz védelme még úgy ahogy rendben is van a Texansnak és Steven Nelson is meglehetősen korrekt szezont tudhat a magáénak, de a futás elleni védekezés az mérföldekkel lemarad mindenkitől a ligában, így az Eagles várhatóan dominálni fogja a Houston védőfalát és átfut az egységen. A támadófal újra teljes pompájában tündökölhet, a Jason Kelce vezette egység pedig sokkal jobb nevű védőket is mozgatott már el idén. Még ha ehhez nincs is egy Derrick Henry féle erőfutója az egységnek.

A mérkőzés kérdése nem elsősorban az, hogy ki fogja győztesen elhagyni a pályát, sokkal inkább a különbség. A vendég Eagles 14 pontos favoritként utazik az NRG Stadiumba és joggal tűnik a forduló legnagyobb favoritjának. Az egyetlen esély egy kvázi szoros meccsre akkor lehet, ha a Texans legalább olyan jól tud majd futni mint a vendégek, de hosszútávon erre nem sok esélyt látok, arra pedig végképp nem, hogy egy esetleges hátrányban Davis Mills és ez a satnya támadósor képes lesz a levegőben visszakapaszkodni az Eagles ellen.