Adok-kapok LA-ben, kiütés Minnesotában, másológép Pittsburghben, hosszabbítás Denverben

Igazán zseniális adok-kapok mérkőzést játszott a Chiefs és a Chargers a vasárnapi rangadón, az eddig 8-1-es Vikingst megsemmisítette a Cowboys, a Steelers és a Bengals az első félidőben konkrétan lemásolta egymást, a Broncos-Raiders pedig puntok és mezőnygólok közepette torkollt hosszabbításba. 

Kansas City Chiefs @ Los Angeles Chargers 30-27

Zseniális mérkőzést játszottak a SoFi Stadiumban vasárnap éjjel, ezt még elnézegettük volna egy ideig – úgy tűnik ezek a Mahomes vs. Herbert csaták már csak ilyenek lesznek. Hihetetlen passzok, klasszis teljesítmények, rettentő izgalmak. Hatszor változott a vezető csapat kiléte a mérkőzés során, köztük kétszer az utolsó két percen belül.

A csapatok begyújtották a rakétákat, ugyanis az első öt támadásból mind pontszerzés született. A Chiefsnek előbb két mezőnygól majd egy touchdown, a Chargersnek egy touchdown majd egy mezőnygól jött össze, így a második negyed elején 13-10-re vezettek Mahomesék. A második játékrész viszont Herbertéké volt, további 10 pontot tettek fel, miközben a vendégek csak puntolni tudtak – így félidőben 20-13 volt az állás a hazaiak javára, ráadásul ők is kezdhették a második 30 percet.

Az előny tudatában azonban visszavett a lendületből a Chargers és konzervatívba csapott át. Nem mentek rá negyedik és rövidre, Herbert gyakorlatilag nem passzolt a line of scrimmage-en túlra. Ennek az eredménye pedig két punt és egy turnover lett (a visszatérő és egyébként jól játszó Keenan Allen kezéből ütötték ki a labdát). A Chiefs ellenben támadott és fel is tett újabb 10 pontot a táblára – az Allen fumble-re azonban ők is egy ilyennel válaszoltak, itt McKinnon volt a vétkes.

23-20-as Chiefs vezetéssel érkeztünk el a hajrához, de a Chargers támadhatott. Herbert pedig végre megdobott egy hosszabbat, majd kicsit később be is jutottak a célterületre, így 1:46-tal a vége előtt átvették a vezetést. Azt azonban sejteni lehetett, hogy ez még sok idő Mahomesnak. És az is lett. A Chiefs irányítója passzolt hármat, futott kettőt, volt még egy védelmi büntetés, és meg is tett 75 yardot a KC, Travis Kelce harmadik touchdownjával pedig át is vette a vezetést. Volt még fél perce Herbertnek, hogy eljusson mezőnygólig és hosszabbításra mentse a találkozót, de már csak egy elkeseredett interceptionre futotta, így a Chiefs nyerte meg az AFC rangadót!

Mindkét irányító kiválóan játszott és osztogatták a bombákat (lásd fenti videók). Élmény nézni a játékukat, és minden semleges szurkoló örülhet, hogy évente kétszer láthatja az összecsapásukat. Mahomes 9,7 yardos átlaggal jutott 329 yardig és 3 TD-ig, Herbert 76,6%-os pontossággal, 9,3-as átlaggal 280 yardig, 2 TD-ig és egy interceptionig, de nem is biztos, hogy a statisztikák adják vissza jól azt, amit láttunk.

A Chargers valahogy mindig képes a legjobbját hozni a csoportrivális ellen – az ilyen teljesítmények miatt gondoljuk minden holtszezonban, hogy igazi contenderek lehetnének. Most is a labda mindkét oldalán jól játszottak összességében, a támadósor főleg az első félidőben hasított (utána azért szokásához híven az előny tudatában beállt konzervatívba, ami elég frusztráló), és a védelem is megtette a tőle telhetőt a mérkőzés nagy részében.

Sokat segített Keenan Allen és Mike Williams visszatérése, még ha utóbbi meg is sérült a találkozón, de előbbi közel 100 yardig jutott és fontos pillanatokban lehetett rá számítani, legalábbis a fumble-jén kívül. Emellett megnyitotta a teret Josh Palmernek, aki 106 yardjával és 2 touchdownjával karrierje legjobbját hozta – ezt a csapat legjobb elkapói hiányában nem tudta megtenni az utóbbi hetekben. Végül azonban jött a szokásos “megszerzem az előnyt, erre ráülök, átengedem a kezdeményezést az ellenfélnek, hátrányba kerülök, végül az utolsó pillanatban elkeseredetten megpróbálok visszajönni, de már nem sikerül” forgatókönyv, és a Chiefs túl nagy falatnak bizonyult.

Az a Chiefs, amely megint megmutatta, hogy a liga legjobb csapata a liga legjobb irányítójával. Plusz egy klasszis tight enddel. A Mahomes-Kelce páros pedig nagyon sok mindenre elég. Nem volt bevethető JuJu Smith-Schuster és Mecole Hardman sem, majd Kadarius Toney is nagyon hamar kidőlt, így nem sok fegyvere maradt a Chiefs irányítójának. Kelce viszont elégnek bizonyult, hiszen 115 yardot és három touchdownt ért el. Pedig a Chargers és pontosabban Derwin James a meccs nagy részében jól védekezett rajta, többször is leradírozta harmadik kísérletre, azonban amikor nem ő állt rajta, akkor több fontos szituációt is megoldott, a legvégén pedig őt is sikerült megvernie a mindent eldöntő touchdownért (okos volt a felrajzolt játék is, James sem kapta meg a segítséget belülről és még akadályozták is a keresztező emberek, de Kelce is gyorsan előnybe került a vonalról elindulva).

Kelce mellett ki kell emelni az újonc Isaiah Pachecót, aki karrierje első 100 futott yardos meccsét hozta le, 7,1 yardos átlaggal nyargalt át a Chargers gyenge futás elleni védelmén. Mellette Skyy Moore-nak (63 yard) és Justin Watsonnak (67 yard) sikerült fellépnie a passzjátékban. A védelemből pedig mint minden héten Chris Jonest kell kiemelni, aki Év Védője színvonalon játszik, most is két sacket és még két QB hitet regisztrált. Mellette Mike Dannának is sikerült két sacket jegyeznie, neki valahogy mindig jól megy a Chargers ellen.

A Chiefs így már zsinórban 25. meccsét nyert meg novemberben és decemberben, ami elképesztő sorozat. Ezzel együtt pedig továbbra is Mahomesék az első kiemeltek az AFC-ben, miközben a Chargers 5-5-ös mérleggel csak a 9. konferencián belül.

(katonadani)

Dallas Cowboys @ Minnesota Vikings 40 – 3

Múlt héten a Vikings az utolsó utáni pillanatig küzdött, és egy újabb szoros győzelemmel ajándékozta meg a szurkolókat. Ezúttal azonban kis túlzással egy játék után eldőlt a mérkőzés. Cousinst a legelső passzkísérleténél elkapta Micah Parsons, és a labdát is kiütötte az irányító kezéből. Ez előrevetítette, miről fog szólni az egész találkozó. A Cowboys védelme felfalta a Vikings támadóit, főleg a line of scrimmage-en volt szembetűnő a vendégdominancia, kiváltképp az idén kiválóan játszó Christian Darrisaw agyrázkódása után. Cousinst hét alkalommal is földre vitte a Cowboys pass rush, és a múlt hetihez képest egy szerényebb 105 yardot tudott csak elérni (de legalább INT-et nem dobott).

A Vikingsnak itt csak akkor lett volna esélye, ha az ő védelmük is hasonló hatékonysággal működik, de ez nem következett be, sőt! A Cowboys offense az első félidőben 5 drive-ot vezetett le, és mind az ötből pontot szerzett. Már a nagyszünetre eldőlt lényegében minden, ahová 23-3-as vendég előnnyel vonultak a felek. Majd elkezdődött a 3. negyed, aminek az elején 3&14-re Prescott egy 68 yardos TD-t osztott ki Tony Pollardnak. Ezzel végleg eldőlt a mérkőzés, és elkezdődött a garbage time. 3 perccel a nagyszünet után.

A Cowboysnak ezen a meccsen minden összejött. Prescottnak csupán 3 sikertelen átadása volt, 276 yardot és 2 TD-t osztott ki. Furcsamód mindkét TD átadását Pollard kapta el, akinek szintén nagy meccse volt. Földön 80, levegőben pedig 109 yardot szerzett, de TD-t csak utóbbi esetén kapott. Az 1 yardos TD futásokat már Elliott vállalta. A védelemből nem nagyon lehet senkit kiemelni, mert az egész egység hibátlanul működött. A teljes Dline sacket szerzett, a secondary pedig teljesen kivette Jeffersont a játékból (3 elkapás 33 yard).

A mérkőzéshez még egy furcsa történet is hozzá tartozik, ami a félidő végén esett meg. Prescott kiosztott egy szép passzt CeeDee Lambnek, aki az oldalvonal mellett, lábujjheggyel bent maradva kapta el a labdát. Ezzel mezőnygól távolságba értek, és mivel már csak 5 másodperc maradt, ezért fel is küldték Brett Mahert egy 60 yardos rúgásra. Ha nem is magabiztosan, de Maher belőtte az FG-t, és mentek a csapatok az öltözőbe. Jobban mondva, csak mentek volna, a bírók ugyanis szóltak, hogy visszanézik a Lamb elkapást, mert nem egyértelmű, hogy megvolt-e. Ez alapvetően rendben lenne, de ezt még a rúgás előtt kellett volna megtenniük, de ez valamiért nem sikerült. A visszanézés után maradt a döntés, tehát az elkapás jó, de Mahernek újra kell rúgnia. Ismét 60 yardról. A kickert azonban nem zavarta meg ez a furcsa döntés, másodszorra is belőtte, sőt ezúttal sokkal magabiztosabban. Ezen a meccsen a Cowboys egyszerűen nem tudott hibázni, ilyen játékkal pedig gyakorlatilag bárkit megverhetnek.

(jarred)

Cincinnati Bengals @ Pittsburgh Steelers 37 – 30

Az első félidő kész copycat liga volt. A mérkőzés menetéhez a Bengals adta az ütemet, a Steelers pedig szépen másolta az előtte járót. 3&out nyitásra 3&out. Field goalra field goal. Két touchdown drive-ra pedig ugyancsak két touchdown volt a hazaiak válasza. 17-17 állt az eredményjelzőn, amikor megszakadt a sorozat. Levi Wallace lopta le Burrow labdáját csupán fél perccel a szünet előtt. A Steelers azonban kihúzta a másológépet a konnektorból és Pickett vezetésével a támadósor 30 másodperc alatt 44 yardot haladt és átvette a vezetést egy mezőnygóllal. 20-17.

A szünetről viszont már másképp érkeztek a csapatok. A Bengals védelem és Lou Anarumo kielemezte az első félidőt és azok után, hogy 20 pontot és 11 first downt engedtek a nagyszünetig, a pihenő után 0 ponton és 2 első kísérleten tartották a hazaiakat a meccs végi kissé már garbage time-ban születő szépítő touchdownig. Míg a Steelers támadósora csak puntolni jött fel a pályára, a Bengals szépen lassan átvette a vezetést. A gyakorlócsapatból felhozott Trenton Irwin touchdownjával kezdődött a menetelés. Ezt még megszakította TJ Watt elképesztő labdaszerzése, mely már a második volt a védőktől, de a támadósor továbbra is képtelen volt a yardszerzésre.

A Bengals azonban egyre másra hozta össze a pontszerző drive-okat. Egy field goal után Sameje Perine zárta le végleg a meccs érdemi részét. Perine elképesztő napot fogott ki azután, hogy Joe Mixon megsérült. Idén eddig csupán egyszer ért a célterültre, de most 82 scrimmage yard mellett 3 elkapott touchdownnal oroszlánrészt vállalt csapata győzelméből.

Joe Burrow két ízben eladta a labdát, ráadásul mindkettő játékért elő is lehet venni bizonyos mértékig, de összességében remekül játszott. Chase hiánya alig látszódott meg a csapat játékán. 355 yardot szerzett és 4 touchdown passzt osztott ki – bár a összes Perine-nak menő hasonló volt mint a fenti videón. A touchdownokat a csere futó szállított, a yardokat azonban Tee Higgins, aki 148-cal zárta napot. A védelemből Trey Hendricksont lehet kiemelni, aki két sack mellett több alkalommal is Pickett közelébe tudott férkőzni.

A túloldalon bár vereség lett a vége, a szünetig ez volt az újonc irányító egyik legjobb meccse a profik között. Remekül találta meg a rövid zónákban Diontae Johnsont, a nagy játékokra pedig elővette a szintén újonc George Pickenst (4 elkapás 83 yard, TD), aki ismét bemutatott pár egészen bravúros elkapást.

A vörös zónában jól működött a futójáték is ezúttal, bár a mellett, hogy Najee Harris két touchdownt is szerzett és 4,5-ös átlaggal dolgozott, talán még mindig sokszor kerül a futók kezébe a labda korai downokon. A védelem nem izzott ezúttal maximális hőfokon. A Bengals haladni és pontokat szerezni is egész jó arányban tudott az egész meccsen. A védőfal több labdát is leütött és többször meg tudták ütni Burrow-t, az a fajta terror most elmaradt, ami az első fordulóban még 5 labdaszerzést és végül győzelmet ért nekik.

A Bengals ezzel felkúszott a wild card helyek egyikére, a Steelers viszont 3-7-es mérleggel az 1/8-as picket birtokolja.

(alatriste)

Las Vegas Raiders @ Denver Broncos 22-16 (h.u.)

Furcsa egy mérkőzés lett ebből. Az első félidőben mindössze hat támadást vezettek a csapattok: mindegyik legalább hét playből állt és minimum három percig tartott, a két csapat pedig a két kihagyott mezőnygól ellenére (Daniel Carlson idén először hibázott, Brandon McManus rúgását pedig blokkolták) is feltett 17 pontot a táblára (7-10). A második félidőben viszont 13 drive-ot vezettek a csapatok, amiből hét végződött punttal és mindkét csapat csak mezőnygólokra volt képes, de így is milyen izgalmak voltak!

A második félidő forgatókönyve úgy nézett ki, hogy pár punt után egyenlített a Raiders, majd megint jöttek a puntok, vezetést szerzett a Broncos, puntok, egyenlítés és így tovább. 1:43-mal a meccs vége előtt is ez volta helyzet: hárommal ment a Broncos, ráadásul a Raidersnek már időkérése sem volt. Derek Carr viszont két hosszú passz után a Denver hét yardosáig repítette a vendég csapatot, de három kísérletből sem sikerült TD-t szerezni, így az egyenlítés után jöhetett a hosszabbítás. A második félidő alapján azt hihetnénk, itt is elszórakoztak puntokkal és mezőnygólokkal a csapatok, de nem, a Raiders három játékból, egy perc és 36 másodperc alatt eldöntötte a meccset egy Davante Adams TD-vel.

Ez volt az első meccs, amikor nem Nathaniel Hackett, hanem Klint Kubiak hívta a játékokat, és ez úgy néz ki bevált. Mintha hirtelen lett volna valami koncepció, folyamatosan voltak üres elkapók és biztonsági opciók is, mindez pedig Russell Wilson játékán is meglátszott, denveri karrierje talán legjobb meccsét hozta úgy is, hogy nem passzolt TD-t. Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor mégis mi volt a baj, miért nem sikerült már megint elérni a 20 pontos határt, ha a játékhívások jók voltak és Wilson is jól teljesített? A támadófal miatt.

Wilsont minden harmadik passzkísérleténél vagy megütötték vagy sackelték és a látottak alapján az sem lenne meglepő, ha snapjei kétharmada alatt nyomás alatt lett volna. Az OLine egy átjáróház volt, sem futáshoz, sem passzhoz nem tudott blokkolni, Wilson gyakran olyan ütéseket nyelt be, ami után azt hittem, hogy nem kel már fel – és mégis ilyen játékokat csinált:

Összességében a denveri védelem is rendben volt, csak az a kevés hiba, amit elkövettek, nagyon sokba került. Carra nem sikerült különösebben nagy nyomást generálni (hiányzik Gregory) és a futás is eléggé jól ment a Raidersnek, de valahogy szinte mindig sikerült kihozni a végeredményt egy puntra, vagy megfogni a Las Vegast mezőnygól-távolságnál. Viszont volt két játék, aminél az idén All-Pro szinten játszó Pat Surtain eléggé bealudt/lemaradt/mást olvasott, aminek két Davante Adams TD lett a végeredménye, az egyik ráadásul a hosszabbításban.

A korábbi Packer valami hihetetlen nagyot ment, hét elkapásból 141 yard és két TD került a neve mellé – rajta kívül a többi skill játékos összesen 166 yardot tett a közösbe TD nélkül. Effektíve ez jelentette a különbséget, a Raiders védelem ugyanis csak egy nagyobb játékot nézett be, ezt leszámítva sikeresen terrorizálta Wilsont és ölte meg a denveri futójátékot. Különösen Maxx Crosby ment nagyot, 11 tackle, két sack, három QB hit és két negatív yardos szerelés került a neve mellé (Chandler Jones megint láthatatlan volt).

Sok mindennek persze nem lehet örülni egyik oldalon sem, tekintve hogy mindketten top5-ös picket birtokolnak jelenleg (a Broncos ezt ráadásul Seattle-be is küldi).

(renningan)