Az év leghihetetlenebb meccse, a Packers feltámadása, és a vasárnap esti rangadó

Egyértelműen az év meccsét produkálta a Vikings és a Bills egy teljességgel hihetetlen, leírhatatlan összecsapással. A Packers két touchdownos negyedik negyedes hátrányból támadt fel, amivel még akár meg is mentheti a szezonját. A 49ers pedig legyőzte a Chargerst a vasárnap esti rangadón. 

Minnesota Vikings @ Buffalo Bills 33 – 30 h.u.

Pár hete azt írtuk, hogy a Panthers-Falcons volt az év meccse. Nos, most már csak a második helyen van, ez a találkozó ugyanis minden várakozást felülmúlt. Pedig egyáltalán nem így indult ez a mérkőzés. A Vikings hozta a szokásos formáját, tehát az első drive-ot szépen fölrajzolják, simán végigmennek a pályán, és TD-t szereznek. Ezután azonban hosszú időre csend következett a Minnesota pontgyártásában, egészen a 3. negyed végéig nem sikerült újra eljutni a célterületre. Cserébe azonban jött több hiba is Cousinstól.

A Vikings irányítója az első drive után hibát hibára halmozott, előbb túldobta az elkapóját egy INT-ért, majd a 3. negyed elején sikerült egy teljesen érthetetlen labdát elengednie, aminek sima interception lett a vége. A Vikings védelme azonban csak 3 pontot engedett ebből a két labdaeladásból. Más Bills drive-okból azonban TD-t.

A meccs előtt kérdéses volt, hogy Josh Allen tudja-e vállalni a játékot. Végül pályára lépett, és eleinte úgy tűnt nincs semmi baj a karjával. Több kulcspasszt is megdobott, ha kellett, akkor megiramodott, és többször is a célterület közelébe juttatta a csapatot. De csak a közelébe, ott ugyanis Devin Singletarynek adta át a labdát, aki kétszer is befutott vele. Egyszer azért ő is kiosztott egy TD passzt Gabe Davis-nek, de a legeredményesebb játéka a vörös zónán kívül volt.

A 3. negyed végén 27-10-re még a Bills vezetett, és a Vikings addigi játékában nem volt benne a fordításnak még a szikrája sem. Aztán érkezett Dalvin Cook, aki egy 81 yardos TD futással felkavarta az állóvizet.

Ezzel a TD-vel zárkózott a Vikings, de még mindig a Bills kezében volt a meccs. Allen újra elvezette a csapatot az end zone árnyékába, ahol azonban kulcshibát vétett. 4&2-re úgy döntöttek a hazaiak, hogy nekimennek, Allen azonban egy érthetetlen passzal Patrick Petersont találta el. Ez a hiba lehetőséget adott a Vikingsnak az újabb pontszerzésre, amivel élt is. C.J. Ham 3 yardos futása révén 27-23-ra módosították az állást, az extrapont azonban kimaradt.

A Bills gyors 3&out-ot hozott össze, így Cousins visszakapta a labdát, és megkezdődött a legvadabb utolsó pár perc. Minden ott kezdődött, hogy saját térfélen kétszer sackelték a Minnesota irányítóját, így 4&18 következett. Majd érkezett Justin Jefferson, aki az évtized elkapását mutatta be. Egy kézzel, magasra felugorva, a védővel együtt szelídítette meg a labdát bőven a first down vonal mögött. Egyszerűen nincsenek szavak erre az elkapásra.

Ez a Jefferson catch lendületet adott, és a Vikings el is jutott az 1 yardosra. Ott azonban 4. kísérlet következett. Egy passzal próbáltak meg bejutni a célterületre, és a játék ki is alakult, de Cook elejtette a labdát. Csakhogy egy offside miatt újra próbálkozhatott a Vikings. Ezúttal QB sneak érkezett, ami Cousinsnak nem sikerült bedőlnie, így a Billsé lett a labda!

A Bills védelem megtette a dolgát, viszont ezzel még nem volt vége. Az 1 yardoson Allen nem tudott letérdelni, valahogy ki kellett jutni ebből a pozícióból. Egy QB sneaket próbáltak meg a hazaiak is, ami azonban katasztrofálisan végződött. Rossz volt a snap, a labda szabaddá vált a célterületen belül, és Eric Kendricks rá is vetődött. Ezzel a váratlan hibával pedig TD-t szerzett a Vikings és 30-27-re átvette a vezetést. De ezzel még mindig nem volt vége.

40 másodperc az órán maradt, ami pont elég volt még arra, hogy Allen elvezesse a csapatot mezőnygól távolságba. Mindezt időkérés nélkül. Bass be is lőtte, és jöhetett a hosszabbítás. A pénzfeldobást a Vikings nyerte, és Cousins össze is hozott egy szép hosszú drive-ot, amivel lepörgették a ráadás felét. Végül azonban csak mezőnygólt sikerült rúgni, a célterület közelében jöttek a hibák, és csak hátrafelé haladtak.

A field goal után Allen még kapott egy esélyt a visszatámadásra, és a fáradt Vikings védelmet módszeresen fel is őrölte. A vörös zónába érve azonban érkezett a második, ezúttal döntő hiba. A passzával ismét Petersont találta el, aki megköszönte az ajándékot, és véget vetett a meccsnek.

Őrült mérkőzés volt, ahol a semleges néző csak kapkodta a fejét, hogy mi is történik éppen. A Bills és Vikings szurkolók pulzusa pedig az egekben lehetett. Mindkét csapatnak megvoltak a maguk hullámvölgyei és hullámhegyei. A meccs felénél úgy tűnt egy sima Bills győzelem lesz, de egy-egy hiba visszahozta a Vikingst, és az egyik legőrültebb végjátékot kaptuk meg.

A mérkőzés kapcsán zárásként még érdemes kiemelni a két csapat sztárelkapóját. Stefon Diggs egy nagyszerű meccset tudhat maga mögött 12 elkapásból szerzett 128 yardot, köztük egy elképesztő egykezes catchet is bemutatott. Viszont Justin Jefferson még nála is magasabb szinten játszott. Ő ugyan „csak” 10 labdát kapott el, de azt 193 yardért és 1 TD-ért. Nem beszélve az évtized elkapásáról. Ismét bizonyosságot nyert, hogy a pár évvel ezelőtti csere mindkét csapatnak a hasznára vált.

(jarred)

Dallas Cowboys @ Green Bay Packers 28 – 31 h.u.

Lassan indult be a találkozó a csapatoknak. A Dallas rögtön két 3&outtal nyitotta a meccset, ráadásul ugyanazzal a koncepcióval. Zeke hiányában Pollard futás elsőre, majd két incomplete Dak passz. A Dallas szerencséjére azonban a Packers offense sem volt sokkal jobb. Futással pár first downt igen, de pontokat egy sikertelen 55 yardos rúgás miatt nem értek el. A Dallas szakította meg a sorozatot, amely egy 17 játékból álló drive-ot rakott össze harmadik nekifutásra és touchdownt ért el. Ezt egy komikus pár perc követte, először a Rodgers kezéből ütötte ki a labdát DeMarcus Lawrence egy sack közben és adott így labdát a támadóknak a red zone-ban, majd Prescott és a tight end Dalton Schultz nem értették meg egymást és így a labdát a safety Rudy Ford szerezte meg. 14 pontos előny helyett így feljött döntetlenre a hazai csapat, Christian Watson első, de nem utolsó nagy játékával.

A történelem ismétli önmagát, amire remek példa, hogy a következő drive-eban Prescott újra picket dobott, újra a pálya közepére és újra Ford kezébe. Továbbá akárcsak az előbb, ezúttal is három játék múlva hazai TD-nek örülhettek a szurkolók, az egész nap remekül játszó Aaron Jones révén. Prescott a két pick után azonban összekapta magát és másfél perccel a félidő előtt elsősorban passzokkal végigment a pályán és Dalton Schultz elkapása révén ki is egyenlített.

A második félidő két teljesen ellentétes negyedet hozott. Az elsőben a Packers volt tehetetlen és csak puntokra jött fel a pályára, míg a Dallas előbb Pollard futás, majd egy remek CeeDee Lamb route révén, ahol Alexandert verte meg, két touchdown előnyre tett szert. Kellett ehhez azért a Packers speciális egység is, ahol Amari Rodgers egy újabb puntot ejtett el, ezzel adva rendkívül előnyös mezőnypozíciót a Cowboysnak. Mi tartja még mindig rosteren, rejtély. 14 pontos előnyben azonban jött Aaron Rodgers és az újonc Watson újra! Az első 58 yardos TD után ezúttal először egy 39 yardos összjátékot csináltak meg, majd a negyedik negyed végén már a red zone-ban is megvillant az újonc 7 yardról aznapi harmadik touchdownját szerezve. Két perc marad még az órán, hogy megnyerje valaki a meccset. De egy vendég 3&outot egy hazai követett, így ráfordultunk a hosszabbításra.

A Dallas megnyerte a pénzfeldobást, így támadhatott a győzelemért. Nem is jöttek előre rosszul, 1-2 playenként first downt tudtak elérni elsősorban Pollard révén, azonban a Packers 35-ösén, ahol az első harmadik kísérletre szorultak. Jött a Lamb – Jaire matchup következő felvonása, amit ezúttal a védő nyert (bár a labda odaérése előtt ráütött a WR kezére). Mike McCarthy nem kockáztatott azonban egy távoli field goalt és 4.-re is fent hagyta a támadóit. A pass rush azonban odaért Prescottra, aki épp csak elkerülte a sacket – de a labdája pontatlan lett.

A Packers előtt így rövid pálya volt, amit ki is használtak. 3&1-re jött Lazardtól egy rövid elkapás, amivel egészen a red zone határáig nyargalt. Ott Aaron Jones sisakrácshúzása miatt további yardokat kapott a Packers, ami után 2&goalra nem is forszírozták tovább a dolgot és Mason Crosby rúgásával ért véget a találkozó.

Éledező hazai remények. Öt zsinórban elszenvedett vereség után ez egy egészen életképes produkció volt. 200 futott- és 200 passzolt yard az ideig legjobb teljesítménye volt az egységnek. A földön Jones és Dillon is 5-ös átlag fölött termelt, de a yardokat inkább Aaron hozta, aki 138-nál állt meg (további 18-at elkapott, így összességében 150 scrimmage yard fölött zárt). A levegőben pedig Christian Watsont kell kiemelni. 8 felé szálló labdából ugyan csak 4-et kapott el (amiben minimum 2 drop is van) de 3 touchdownjával ő lett a nap hőse. A passzjáték azért most sem volt makulátlan, a két nagy Watson TD nélkül koránt sem lettek volna ilyen impozánsak a mutatók, de ezúttal beestek a nagyjátékok. A Dallas remeklő védelme nem tudott konstansan a támadók fölé kerekedni, Rodgersen kevésszer volt nyomás és a futójátékot sem tudták megállítani.

A vendég támadóknál nem volt ekkora gond. Prescott két pickje ellenére jól játszott (persze azok nagy hibák (tőle vagy a társától, ezt az öltözőben kell kideríteni)). 265 yardig jutott 3 touchdownnal. A találkozó matchupja volt a Lamb vs. Alexander párharc, de Lamb 2 TD-vel és 150 yarddal zárt, így ezt talán neki lehet adni (még ha nem is mindet Jaire-n érte el). A vendégek is hasonlóan jól futottak mindemellett. Elliott hiánya nem tudom feltűnt-e bárkinek is Jerry Joneson kívül. Tony Pollard 115 yardot szerzett 5,2-es átlaggal egy touchdown mellett. Külön kiemelni a hazai védelemből sem lehet sok mindenkit, elsősorban a támadók domináltak a meccsen. Rashan Gary hiányában nem volt túl erős a pass rush, ha jött is az főleg középről a Clark – Reed belső duó révén.

A Packers ezzel életben tartotta cérnavékony playoff reményeit, a Dallasnak pedig elúszni látszik a csoportelső hely, de a rájátszás részvételük azért még bőven meglehet.

(alatriste)

Los Angeles Chargers @ San Francisco 49ers 16-22

A hét egyik legjobb mérkőzésének ígérkezett a vasárnap esti rangadó, amitől a fentiek fényében azért elmaradt, de sok panaszra nem lehetett oka annak, aki fennmaradt (vagy visszanézte).

A Chargers kezdte jobban a mérkőzést, hiszen egyből végigmasírozott a pályán és touchdownt is ért el DeAndre Carter révén. Azonban a 49ers is végig tudott menni, viszont Garoppolóék a gólvonal előtt megálltak és csak mezőnygólra futotta. Egy Los Angeles-i punt után pedig jött az első turnover, amikor Derwin James ütötte ki Brandon Aiyuk kezéből a labdát, így jó mezőnypozícióból field goalig jutott a Chargers a második negyed elején. Három puntnyi puhatolózás után ismét a vendégek tudtak pontokat feltenni a táblára, ismét hármat, és ismét csak rövid pályát kellett megtenniük, miután beleértek egy puntba, ami így nagyon rövidre sikeredett. Itt már 10 pont volt a Chargers előnye, de ezen a ponton magára talált a 49ers és végig is vitt egy támadást, amit Garoppolo fejezett be egy QB sneakkel. De hogy ne mehessenek túl pozitívan az öltözőbe, Herberték még eljutottak mezőnygól-távba, Cameron Dicker be is verte, így 16-10-es vendég előnnyel mehettek szünetre a felek.

Az első félidőben a Chargers támadósor nagyon jól játszott, főleg a körülményeket figyelembe véve. Ugyebár nem játszott a két kezdő tackle és a két legjobb elkapó (és még a kezdő tight end is hamar kiesett), az ellenfél pedig a liga talán legjobb védelme volt. Ehhez képest négy pontszerző támadást sikerült abszolválni, még ha ebből három mezőnygól is lett csupán. Justin Herbert egészen parádésan játszott, a PFF szerint csak az első félidőben volt négy big time dobása, köztük ez:

Ezzel szemben a 49ersnek nem ment annyira a játék, pedig a bye week miatt rá is pihenhettek a meccsre és extra felkészülési idejük is volt. Na ebből sokáig inkább a rozsdásodás látszott csak a labda mindkét oldalán. A második félidőben azonban fordult a kocka.

A Chargers a félidőt követően összesen 52 yardot és ezzel együtt 0 pontot tudott feltenni a táblára, ami értelemszerűen édeskevés. Mindössze három puntot tudtak felmutatni a 2 minute warningot megelőzően. Ez azt is jelentette, hogy a 49ers védelme alaposan odatette magát, és ezzel együtt a támadósor is feléledt. Kifárasztották a Chargers védelmét, három támadásból közel 16 percet töltöttek a pályán, nagyrészt a futásra támaszkodva. Ez az előzetes várakozásoknak megfelelően jó taktika volt, főleg miután még két belső védőfalembert elvesztett meccs közben a Chargers (így már csak három maradt a keretben), és amúgy is ez volt a gyenge pontja az egységnek.

Érdekes módon azonban nem Christian McCaffrey, hanem az első heti sérüléséből visszaérő Elijah Mitchell volt a főszereplő, aki csak a második félidőben 66 yardot szerzett a földön (összesen 89-et). Az látszik, hogy tisztán futásoknál, főleg középen ő jobb McCaffrey-nél, és most rá volt szüksége a támadósornak. Ki is véreztették a Chargerst, előbb mezőnygólig, majd touchdownig jutottak (ezt mondjuk épp CMC futotta közelről), így át is vették a vezetést a negyedik negyed közepén.

A három pontos előny viszont azt jelentette, hogy volt még lehetősége a Chargersnek visszajönni a meccsbe. A próbálkozások azonban katasztrofálisak lettek. Előbb egy three-and-out, majd egy four-and-out a saját 10 yardoson belül. És még itt sem volt vége, hiszen a 49ers nem tudott bejutni a célterületre, csak mezőnygólra futotta. Azonban a harmadik próbálkozás az első játéknál hamvába holt, Herbert kezét megütötték, a felszálló labdát pedig Talanoa Hufanga szedte le, végleg lezárva a mérkőzést.

Összességében a várakozásokat figyelembe véve talán a Chargersnél lehetnek pozitívabbak, hiszen az első félidőben nagy tehetséghátrányban is jól tudtak játszani offense oldalon, a védelem pedig végülis két touchdownon tartotta a 49erst, jól kivette igazából az összes sztárjátékost, akár Deebo Samuelt, akár Christian McCaffrey-t, akár George Kittle-t, de egész egyszerűen a védőfal közepén és linebacker poszton akkor tehetségbeli hátrányban voltak, amit nem tudtak egész mérkőzésen át kompenzálni.

A 49ers ugyan nem játszott igazi contenderhez méltóan, de a győzelmet bezsebelte, ami talán most a legfontosabb volt a mérleget figyelembe véve. Ennél nyilván jobb játék kell, és sokkal többre is képesek, a legjobbjukkal küzdhetnek a Super Bowlba jutásért, azonban ez most közel sem volt ahhoz a szinthez képest.

(katonadani)