Connect with us

Összefoglaló

Az utolsó szög a Packers koporsójába?

A 11. forduló nyitányaként a Titans utazott Green Baybe, ahol a Packers a múlt heti Cowboys elleni siker után az utolsó szalmaszálak egyikébe kapaszkodva próbálta megőrizni rájátszás-reményeit. Erre azonban nem került sor, a Tennessee ugyanis nagyon jó játékkal intézte el Rodgerséket. 

A Titans híresen jól kezdi a mérkőzéseket, minden második találkozóján touchdownt szerez az első támadásából, és ez így volt most is, a futó Dontrell Hilliard elkapott TD-jével szerzett vezetést a vendég csapat. Két three-and-out után viszont a Packers is végigment a pályán, az első negyed utolsó másodperceiben úgy tűnt, hogy lefuttatják az órát és átmennek a másik térfélre, azonban Rodgers észrevette, hogy lassan cserél a Titans, így gyorsan elindított egy playt, ami sárga zászló miatt szabad játék lett, és ahogy ilyenkor szokta, a Packers irányítója büntetett is. A passzt az újonc Christian Watson kapta el, aki múlt héten három touchdownt szerzett a Cowboys ellen. Az extra egyébként kimaradt, így nem egyenlítettek a Sajtfejek.

A második negyedben nem sok minden történt, ugyanis a Titans vezetett egy 18 játékból álló 10 perces támadást, amiből végül egyetlen pontot sem sikerült szerezni, ugyanis Derrick Henryt negyedik és egyre megállították a Packers öt yardosánál (egy negyedik és rövidet pedig megoldott a Titans már a drive-ban). Ezután eléggé be volt szorítva a Packers, majdnem safetyt is szerzett a Titans egy intentional groundig büntetésből, de Rodgers éppen elhagyta a saját célterületét a passz előtt. Jöhetett a punt a saját egy yardosról, az így kapott rövid pályát pedig kihasználta a Titans és Henry futott TD-jével nyolc pontosra növelte az előnyt – a Tennessee idén mind a 10 goal-to-go helyzetét touchdownra váltotta egyébként, ami lenyűgöző.

A Packers jól fogta a futást az első félidőben, 2,8 yardos átlagon tartották Henryt, de a Titans 6/9 harmadik kísérletet megoldott, plusz egy negyediket is, így nem igazán tudták leparancsolni őket a pályáról. A félidő egyik vicces jelenete az volt egyébként, amikor a Titansnek időt kellett kérnie, hogy Henry beköthesse a cipőfűzőjét és megigazíthassa a kesztyűjét:

A harmadik negyedben aztán átszakadt a gát és beindult a pontgyártás, hiszen négy támadásból egy mezőnygól és három touchdown került fel a táblára. A Packers kezdett egy mezőnygóllal 14-9-re zárkózva, de gyorsan válaszolt a Titans: egy hosszú passz, egy nagy megiramodás egy screen után, majd Derrick Henry passzolt (!!!) egy touchdownt a gólvonalnál Austin Hoopernek. Nem épp egy titanses drive volt, hiszen 6 játékból tettek meg 91 yardot, de ettől még nagyon jól mutatott. Az extra aztán kimaradt, így 20-9 állt az eredményjelzőn.

A Packersnek sem kellett sok idő a válaszra, gyorsan végigmentek a pályán, a támadás végén ismét Christian Watson szerzett touchdownt, neki ez már az ötödik Lambeau Leapje volt öt napon belül – hat napja pedig még egy TD-je sem volt. Vicces statisztika vele kapcsolatban egyrészt az, hogy ekkor az utóbbi hat elkapásából öt touchdown volt, másrészt hogy karrierje során a 16. elkapására szerezte meg az ötödik TD-jét, 20 elkapás alatt ennyi hatpontost 2000 óta pedig csak Mike Vrabel szerzett karrierje során (ő 10 elkapásból szerzett 10 touchdownt). Egyébként a kétpontos is sikerült, így 3 pontra zárkózott a Packers.

Ekkor felcsillant a remény a hazaiak előtt a fordításra, a Titans viszont gyorsan szállította a hideg zuhanyt. A vendégek ismét gyorsan végigmentek a pályán, mindössze öt játékra és két percre volt szükségük ehhez. A végén ismét Austin Hooper szerzett touchdownt, most már Tannehill passzából – nem is akármilyen passzából két védő közé minimális területre. Furcsa volt az eset, mert elég kérdőjeles volt, hogy Hooper befejezte-e az elkapást, vagy végül kiesett a kezéből, ráadásul a labda nem is ért földet, hanem egy Packers védő kezei között landolt, tehát ha nem TD-t ítélnek, akkor interceptiont.

A negyedik negyed elején tehát 27-17 állt az eredményjelzőn a Titans javára, így nagy hajrá kellett volna a Packerstől az utolsó játékrészben. A múlt hetivel ellentétben azonban ez most nem sikerült, pedig több lehetőségük is lett volna rá. A Titans ugyanis ezen a ponton leállt a pontgyártással: Tannehill előbb dobott egy interceptiont Rasul Douglas kezébe, majd mindössze két three-and-outra futotta. A probléma hazai részről csak az volt, hogy ők sem tudtak mit kezdeni a lehetőségekkel. Így nézett ki a Packers következő három támadása:

  • 3 yard, punt
  • 2 yard, punt
  • 7 yard, turnover on downs

Ezzel gyakorlatilag véget ért a találkozó. A Packers azért még egy turnover on downst összehozott, a Titans pedig egy hosszú passzal eljutott az 5 yardosra, ahol kitérdelte a meccset.

A Titans egész meccse tekintve kiválóan támadott, 408 yardot tett fel a táblára, ez volt a legjobb idei teljesítménye a csapatnak. Ezzel együtt a Packers védelmét ismét lehet szidni, hiszen ennyi yardot és pontot engedni egy eddig egyébként eléggé gyengélkedő támadósornak nagyon lehangoló (a 32. helyen állt a Tennessee meccsenként szerzett yardokban). Derrick Henryt ugyan a földön egész jól megfogták, azért összesen 132 scrimmage yardot betett a közösbe egy futott- és egy passzolt touchdownnal, de mindenképp ki kell emelni az újonc Treylon Burkst, aki 7 elkapásból 111 yardot szállított és végre megmutatta, miért tartották sokra prospectként. Emeljük ki Ryan Tannehillt is, aki az interceptionjén kívül egészen kiválóan játszott, pedig nagyrészt gyorsan kellett szabadulnia a labdától, mert a támadófala nem sok nyomást bír el.

A túloldalon sok örömre nem lehet ok, hacsak nem azért, mert Christian Watsonból még lehet valaki. Egyébként a futójáték nem ment, még ha a Titans elit futás elleni védelme miatt ez benne is volt a pakliban. Viszont Rodgers több esetben sem vette észre üres elkapóit, vagy csak simán pontatlan volt, így ezt a gyenge produkciót most inkább az ő számlájára lehet írni, mintsem az elkapókéra. Hogy a sérült ujja befolyásolja-e, azt nem tudom, de ez most nem nézett ki jól a jövőbeli Hall of Famer irányítótól, a meccs végi felzárkózós próbálkozások pedig kifejezetten lehangolóra sikeredtek a támadósortól.

A 27-17-es vendég győzelem azt jelenti, hogy a Tennessee 7-3-mal áll, az AFC-ben pedig eddig csak a Chiefs és a Dolphins tudott ennyi győzelmet összehozni. A Packers ellenben 4-7-tel áll és gyakorlatilag minden mérkőzését meg kell nyernie, hogy bejusson a rájátszásba – kis szerencsével egy vereség beleférhet, de reálisan nézve ott tartunk, hogy le lehet mondani a playoffról.

8 Comments
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
8 Comments
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
R4v3N
R4v3N
1 year ago

Nem láttam a meccset, de az összefoglaló alapján megint nagyot játszott a Titans védelem. Gyakorlatilag a Chiefs meccshez hasonlóan hiába tudták megvédeni a QB-t, ha a secondary nagyon jól muzsikál. A különbség talán a QB futásban lehetett a 2 meccs között.

Krisztian Fekete
Krisztian Fekete
1 year ago

A védelmet annyiban felmenteném, hogy amikor nagyon kellett, megfogták a titánokat, a 4. negyedben kétszer is visszaadták Rodgerséknek a labdát.
Ez most Rodgersen (és talán a playhívásokon) ment el. A fal most egészen jól megvédte.
Mindegy, menni kell, amíg lehet, és van esély, utána meg bedobni Love-ot.
Ha van benne valami, mutassa meg! (Persze nem lenne könnyű dolga ezzel az elkapósorral!)

Zoard
Zoard
Reply to  Krisztian Fekete
1 year ago

“agy hajrá kellett volna a Packerstől az utolsó játékrészben. A múlt hetivel ellentétben azonban ez most nem sikerült, pedig több lehetőségük is lett volna rá.”
Volt lehetőségük a végén zárkózni de nem tudtak élni vele. Ez inkább a támadósoré volt és a gyengélkedő Rodgersé, mint a védelemé:
Ilyen játékkal nem lehet az összes meccset nyerni, talán ah a felét…
Jöhet a Love projekt vége, ha el akarják valami értékért cserélni. És a következő draft után már Rodgers utódját keresni.

Fetyke
Fetyke
Reply to  Krisztian Fekete
1 year ago

Ezzel a Love dologgal az a veszélyes, hogy a szezon végén, több tét nélküli mérkőzésen (az ellenfeleknek is, nem csak nektek) lehet sokkal jobban nézne ki, mint ami a valóság. Lásd Garoppolo “belépőjét” a 49ers-ben.

Antal Kovacs
Antal Kovacs
1 year ago

“A Packers ellenben 4-7-tel áll és gyakorlatilag minden mérkőzését meg kell nyernie, hogy bejusson a rájátszásba” – jön még egy Philly, Vikings, Dolphins trió, ami egy tavalyi vagy tavaly előtti Packers-nek nem lenne gond, de idén ez eléggé nagy falatnak tűnik (a Rams, Bears, Lions azért hozható). Szóval tényleg nagyon halovány az a remény…

Farubcek
Farubcek
Reply to  Antal Kovacs
1 year ago

A Fivethirtyeightnél 5%-ra teszik azt a halovány reményt – húsz szezonból egyszer…

Fetyke
Fetyke
Reply to  Antal Kovacs
1 year ago

A remény hal meg utoljára…

Staten Island
Staten Island
1 year ago

Érthető volt a taktika a GB részéről, hogy állítsuk meg Henryt bármi áron, ezért teletöltötték a LoS-t hat emberes frontokkal, ami miatt óriási zónák nyíltak meg mögöttük. Tannehill megoldotta és ezért tudott Burks is ficánkolni, Woods is a legtöbb elkapását hozta egy meccsen.

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

8
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x