Összefoglaló
Mexikóba csak egy csapat utazott el
A mérlegek alapján lehetett kicsit reménykedni, de az elmúlt hetekben mutatott forma és Kyler Murray sérülése után nagyon úgy tűnt, hogy a Cardinalsnak nem sok esélye lesz a 49ers ellen Mexikóban. Az éjszaka fennmaradó szurkolók legnagyobb bánatára nemcsak, hogy bejöttek az előzetes várakozások, de konkrétan olyan volt a találkozó, mint valami hakni edzőmeccs.
Pedig nem indult rosszul a dolog a semleges (és a Cardinals-) szurkolók számára. Ugyan a csapat egy 3&outtal kezdte a meccset, de a 49ers első támadása is kritikán aluli volt, viszont második nekifutásra Colt McCoy egy 11 játékból álló drive végén mezőnygól-távolságig juttatta az Arizonát, Matt Prater pedig meg is szerezte a vezetést. A védelem ráadásul másodszor is puntra kényszerítette a San Franciscót, így kb. öt percre elhihettük, hogy itt mérkőzés lesz.
A harmadik 49ers támadás viszont már sikeres volt, sőt mintha Kyle Shanahan személyes sértésnek vette volna a gyenge kezdést. A csapat következő hét drive-jából már csak egyszer puntolt a 49ers, a maradék hat támadást pedig öt TD-vel és egy mezőnygóllal sikerült lezárni. Erre a Cardinalsnak semmi válasza nem volt: ugyan egy TD még az első félidőben összejött, de emellett csak puntok, két interception és két turnover on downs volt a mérleg. Mintha valami azték áldozórituálét láttunk volna, ahol az Arizonának osztották a levágandó kecske szerepét.
Nehéz egy ekkora verésből túl sok érdemi következtetést levonni. Azt eddig is tudtuk, hogy Colt McCoy egy-két mérkőzésre jó lehet beugrónak, de nem véletlenül csere a veterán irányító. DeAndre Hopkinst persze el tudja találni, voltak is olyan kísérletek, hátha sikerül TD-t szerezni úgy, hogy minden labda a sztárelkapónak megy, de végül ezekből nem lett semmi.
Persze nem lehet elmenni a tény mellett, hogy Marquise Brown, Zach Ertz és Rondale Moore kiesése után már tényleg nagyon rosszul néz ki ez a skill személyzet. Hopkins persze jó, de mögötte csak az egyre inkább használhatatlan AJ Green és 2019-ben draftolatlan Greg Dortch volt elérhető, ami azért nem nézett ki jól. Utóbbinak mondjuk így is karriernapja volt kilenc elkapással és 103 yarddal, de most ettől azért nehéz izgalomba jönni a mérkőzés összképét látva.
Természetesen a futójáték sem működött 49ers elit védelme ellen. Conner sokszor nagyot küzdött, de 14 kísérletből így is csak 42 yard (és a csapat egyetlen TD-je) jött össze, rajta kívül mindenki más 10 futásból 25 yardot tett a közösbe. Bónuszképp a támadófal passzblokkolása sem volt jó, effektíve úgy rossz volt minden, ahogy megérkezett Mexikóba, és bár lehet, hogy Kyler Murray-nek lett volna pár megiramodása és highlight dobása, de összességében nem úgy nézett ki ez a Cardinals, hogy akár a korábbi 1/1-essel (vagy bárkivel) tényező lehetett volna a meccsen.
Az offense mellett a védelem is csapnivaló volt. 38 pont után ez nem egy nagy megállapítás, de azért érdemes kiemelni, hogy JJ Watték nemcsak, hogy nem tudták megállítani a futójátékot, nyomást sem sikerült generálniuk, ráadásul mint kiderült, szerelni sem képesek. Mintha csak egy nyári edzésen lettek volna, ahol megtiltották nekik, hogy fizikai kontaktot létesítsenek a támadókkal, rég láttam már egyetlen meccsen ennyi elrontott szerelést.
A túloldalon természetesen minden csodálatos volt. Jimmy Garoppolót nem zavarta meg az időjárás (más nem is tudta volna) és lehozott egy tényleg jó meccset. 29 passzából 20 ment emberhez 228 yardért és négy TD-ért, ráadásul volt pár egészen szép passza, miközben nem emlékszem bántóan rossz átadásra sem tőle. Ezúttal George Kittle-nek osztották ki a legjobb lapokat, négy elkapásból 84 yardot és két TD-t szerzett (a Cardinals kritikán alul védekezik idén TE-k ellen), illetve Brandon Aiyukot küldték még fel a pályára csak azért, hogy hatpontosokat gyűjtsön (két elkapása volt egész meccsen, mindkettő TD-t ért).
Ami igazán izgalmas volt a 49ers szempontjából, az mégis inkább a futójáték és Christian McCaffrey szerepe. A csapat 5,7 yardos átlaggal futott 159 yardot és egy TD-t, és ami a legérdekesebb, hogy nem a drágán megszerzett veterán futó vitte a prímet. CMC-nek mindössze hét futása volt 39 yardért, miközben Elijah Mitchell kilencszer kapta meg a labdát, illetve volt még Deebo Samuelnek is három megiramodása (37 yard és az egy TD az övé volt). Nem valószínű, hogy ez mindig így lesz, de a koncepció nagyon okos Shanahan részéről.
McCaffrey nem fut olyan jól, mint amilyen a hype-ja, nem sok értelme van meccsenként 20-25-ször a kezébe adni a labdát, amikor nem tud belőle sokkal többet kihozni, mint mondjuk Mitchell. Nem kell fölöslegesen kísérteni a sorsot egy ilyen kórlappal rendelkező játékos esetében, bőven elég az, ha fut párat, majd a többi labdaérintését elkapásból kapja. Most is volt hét lehúzott passza 67 yardért, a csapat második legeredményesebb tagja volt a levegőben és amúgy is ebben van az igazi hozzáadott értéke. Ha nem használja túl Shanahan, akkor nagyon jól is elsülhet ez a projekt.
Végezetül dicsérjük még meg azért a 49ers védelmét is. Három sack, nyolc QB-hit, hat leütött labda, kilenc negatív yardos szerelés és két INT került a defense statisztikai lőlapjára, miközben sikerült lenullázni az ellenfél futójátékát is. Nick Bosa egymaga egy sacket és négy hitet regisztrált, de nagyot ment Fred Warner is, aki ezúttal nemcsak coverage-ben volt nagyon jó, de futás ellen is csinált nagy játékokat, illetve még blitzből is volt egy sackje és egy QB-hitje. Nagyon jól, sőt már-már Super Bowl contendernek néz ki ez a 49ers.