Egy meccs, aminek a végét nem látták a TV nézők – A Heidi Game

Egy NFL meccs átlagosan 3 óra hosszú, ami el tud nyúlni, ha sok a játékmegszakítás, vagy jön egy hosszabbítás. A TV társaságok ma már fel vannak arra készülve, ha egy meccs túl hosszúra nyúlna, és gond nélkül tudnak tovább közvetíteni. Nem volt azonban ez mindig így, korábban még nem terveztek ennyire előre a TV társaságok, és ennek 1968-ban meg is látták a kárát.

Az év meccse

1968-ban még két liga eseményeit követhették nyomon a TV-nézők, az NFL és az AFL küzdelmeit. Noha a két liga között már megtörtént a kölcsönös egyetértés, és már két Super Bowlt is lejátszottak, de még nem egyesültek véglegesen, így egymás mellett, de egymástól függetlenül játszották le a meccseiket. Az NFL-ben viszonylag nagyon hamar eldőlt, hogy a Baltimore Colts lesz a bajnok, az AFL-ben azonban nagyobb izgalmak ígérkeztek.

Az első 10 hét alapján az AFL legerősebb csapata az Oakland Raiders volt, amely a legjobb és legszórakoztatóbb támadósorral rendelkezett. A keleti csoportból azonban hasonlóan kiemelkedett a New York Jets, amely azonban a védelemben vezette a ligát. Ugyan Joe Namath irányító és Don Maynard elkapó személyében egy kiváló párosuk volt, de ebben az évben a futójáték és a védelem vitte előre a csapatot. Mindkét csapat erősen vezette a csoportját, és mindketten 7-2-es mérleggel fordultak a 11. hétre, ahol végre egymással is összecsaphattak.

Mivel a liga két legjobb csapata nézett szembe egymással, ezért az AFL-lel szerződésben lévő NBC ezt a meccset is közvetítette, így nem csak az Oakland Coliseumba kilátogató szurkolók láthatták ezt a gigászinak ígérkező párharcot. A két csapat nem is hagyta cserben a nézőket, egy utolsó pillanatig feszült küzdelmet vívtak egymással.

[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]

A szezonban korábban gyengébben játszó Namath a Jetsnél most előlépett, és karrierje egyik legjobb meccsét hozta 381 yarddal, valamint 1 TD-vel. Ennek a yardmennyiségnek az oroszlánrészét Don Maynard szállította, aki egy máig franchise rekordot érő 228 yardot hozott össze 10 elkapásból. A Raiders védők tehetetlenek voltak kettejükkel szemben.

A másik oldal támadóira sem lehetet panasz, a liga legjobb offense-e könnyedén áthatolt a Jets védelmén, és tartotta a lépést ellenfelével. Az irányító Daryle Lamonica szintén átlépte a 300 passzolt yardot (ami ebben a korszakban kevés irányítónál fordult elő), és ő mellé még 4 TD passzt is kiosztott. Kedvenc célpontja Fred Biletnikoff volt, aki 7 elkapásból szerzett 120 yardot és 1 TD-t.

A meccs igazi adok-kapok volt, a negyedik negyed közepéig hatszor változott a vezető csapat személye. Végül egy Lamonica-Biletnikoff összjáték után 29-29-es döntetlen lett az állás, és megkezdődött a végjáték. A Jets okosan bánva az órával végigment a pályán, és 65 másodperccel a vége előtt egy 26 yardos mezőnygóllal 32-29-re átvette a vezetést.

65 másodperc azonban még nagyon sok idő volt, és mindenki tudta, a Raidersnek ennyi is elég, hogy TD-t szerezzen, vagy legalább egy mezőnygólt. Az otthon ülő TV nézők mind izgatottan várták, mi fog történni. Az ilyen pillanatokért imádják ezt a sportot, és semmi pénzért nem hagyták volna ki az utolsó másodperceket. Látták is még, ahogyan a Jets elvégzi a kirúgást, a Raiders támadók pedig felkocognak a pályára, hogy megkezdjék az utolsó támadást. Aztán hirtelen megváltozott az adás. Az Oakland Coliseum közvetítése eltűnt, helyette pedig egy a svájci Alpokban élő árva kislány került a képernyőre. Ezzel pedig megindult a lavina az NBC-re.

Túl késő

A hirtelen adásváltozás mögött egy kötelesség, és számos balszerencse állt. Az NBC-nek ugyanis szerződése volt arra, hogy a nemrég elkészült Heidi című filmet vasárnap este 7-kor levetítsék. A csatorna úgy tervezett, hogy a délután 4-kor kezdődő Jets-Raiders meccset leadják, majd rövid szünet után kezdődhet a Heidi film. Ez akkoriban nem volt szokatlan, sőt úgy tűnt a két esemény közti 3 óra még sok is lehet. Egy NFL/AFL meccs ugyanis ekkoriban nem volt több két és fél óránál. Ekkor még nem volt hosszabbítás az alapszakaszban (így viszonylag sok döntetlen is született), és reklámszünet is sokkal kevesebb volt. Érthető gondolat volt az NBC-től, hogy ez a 3 óra bőven elég lesz. Csakhogy a meccs egészen máshogy alakult, mint arra számítottak.

Először is, mindkét csapat elsősorban a passzjátékkal próbált meg yardokat szerezni, ami ebben a korszakban szokatlan volt. Ez rengeteg nagy játékot eredményezett, de rengeteg sikertelen átadást is. A két irányító összesen 31 incomplete passzt hozott össze, és az óra minden alkalommal megállt. Továbbá a meccsen 19 zászló repült, ami ismételten megakasztotta a meccset. Volt továbbá még két sérülés is, ami miatt megint állt a játék. A két csapat elhasználta mind a 6 időkérését. És természetesen a sok pont is több játékmegállást eredményezett.

Az utolsó negyed a terezettnél jóval később 18:20-kor kezdődött csak meg, és az NBC sportközvetítésekért felelős vezetője Dick Cline már érezte, hogy baj lesz. Neki volt a feladata, hogy átkapcsolja az adást, mikor elkezdődne a Heidi film, de arra nem számított, hogy ezzel egy meccset kell megszakítania. Gyorsan fel is hívta az NBC Sports producerét Don Connalt, hogy megossza vele az aggodalmát, és megkérdezze mit tegyen, ha valóban nem érne véget a meccs hétig.

Connal eleinte még reménykedett, hogy nem lesz ezzel probléma, de 18:45-kor már ő is belátta, hogy a meccs nem fog véget érni 7-ig. Ő is úgy gondolta, hogy a Heidi filmet csúsztatni kell, és nem szabad megszakítani a meccset, de ehhez előbb szüksége volt a csatorna főigazgatójának, Julian Goodmannak az engedélyére. Így hát megígérte Cline-nak, hogy azonnal visszahívja, amint eléri a főigazgatót, és közli vele mi a döntés.

Connal azért sem mert Goodmann engedélye nélkül cselekedni, mert az NBC rengeteg pénzt költött a Heidi promótálására reklámok és újsághirdetések formájában. Goodmann pedig határozottan parancsba adta nekik, hogy a filmnek pontban hétkor el kell kezdődnie (értelemszerűen Goodmann sem számolt azzal, hogy a meccs ilyen hosszúra elnyúlik). Csakhogy a főigazgatót nem volt egyszerű elérni. Ennek pedig ironikus módon pont a TV nézők voltak az okai.

A meccs hosszúsága nemcsak az NBC közvetítőinek, de a nézőknek is feltűnt, hogy nem fog 7 előtt véget érni. Így 18:45 után egyre többen kezdték el felhívni telefonon a csatornát, hogy megtudják, mi fog történni. Valaki a Heidiről érdeklődött, hogy időben kezdődik-e el, más pedig arról akart biztosítást kapni, hogy nem fognak elkapcsolni a meccsről. Ezekre a kérdésekre senki nem tudott választ adni az ügyfélszolgálatnál, de ami nagyobb baj volt, hogy a rengeteg hívás leterhelte az NBC telefonközpontjait.

A rendszer leterheltsége azt eredményezte, hogy Connal nem tudta elérni Goodmannt, csak nagyon sokára. A csatorna főigazgatója bele is egyezett, hogy várják meg a meccs végét, és tolják el a Heidi kezdését. Csakhogy ekkor már késő volt. Mire sikerült elérni a főigazgatót, és megbeszélni vele, mi legyen, az óra hetet ütött. A kétségbeesett Cline nem kapott semmi hírt a főnökeitől, és nem tudta mitévő legyen. Végül úgy döntött, követi az eredeti utasítást, és elkezdi a Heidi film vetítését, ahogyan az tervezve volt. Így hát megnyomta a gombot, és 1 perccel a meccs vége előtt megváltoztatta az adást.

Ki nyert?

Az adás hirtelen változása azt eredményezte, hogy senki nem tudta, mi is történt az utolsó pillanatokban. Csupán a Raiders, a Jets, és a Coliseum közönsége láthatta a mérkőzés végét, amit egyhamar nem felejtettek el. Ahogyan korábban oly sokszor, Lamonica ismét megtalálta a rést a Jets védelmén, és kiosztott egy 43 yardos TD passzt, amivel 36-32-re átvette a vezetést a Raiders. Csakhogy ez túl gyorsan történt, a Jetsnek még bőven maradt ideje visszatámadni. Ez a visszatámadás azonban soha nem indult el. A Jets mindjárt a kickoffnál elveszítette a labdát, sőt a Raiders vissza is futott vele, így 43-32 lett az állás, ahonnan már nem volt visszaút a vendégeknek.

A Raiders megnyerte a meccset, de ezt pár ezer emberek kívül senki nem tudta. Akik nem voltak kint a helyszínen, azok csupán annyit tudtak, hogy egy perccel a vége előtt még a Jets vezetett. Azóta pedig egy kislányt néznek a svájci Alpokban, és nem értik miért. Újabb telefonhullám indult meg az NBC ügyfélszolgálatára, aminek hatására a rendszer végleg megadta magát, és a telefonközpontokban a biztosítékok is kiégtek.

Ebben a káoszban még nehezebb volt az NBC-nek jó döntéseket hoznia. Végül, hogy mentsék a menthetőt a Heidi film közepén a képernyő alján egy híradós sávban kiírták a végeredményt. Ezzel azonban csak olajat öntöttek a tűzre. Ezt a kiírást sikerült ugyanis a film egyik legfontosabb jelenetébe beleszúrni. Akit a Jets-Raiders meccs érdekelt, azért háborodott fel, mert nem láthatta mi történt, akit pedig a Heidi érdekelt, azért háborodott fel, mert egy ilyen felirattal tönkretették a film csúcspontját. Végül magának Goodmannak kellett még aznap este kiadni egy közleményt, amelyben bocsánatot kér minden nézőtől ezért a fiaskóért.

Másnap behívták Cline-t megbeszélésre, de végül nem rúgták ki. Mindenki átlátta, hogy ez egy lehetetlen helyzet volt, amibe került, és nem lehetett jó döntést hozni. Az NBC azonban tanult az esetből, és mindent megtett azért, hogy ilyen többet ne fordulhasson elő. Először is létrehoztak egy forródrótot, a „Heidi telefont”, ami egy másik központhoz csatlakozott, hogy a saját rendszerük leterheltsége esetén is el tudják érni egymást a döntéshozók. Továbbá megváltoztatták a műsorterveiket is, és kiadták utasításba, hogy ha egy meccs túl hosszan tartana, akkor se vágják el, hanem tolják el a következő műsor kezdését.

A legnehezebb feladat értelemszerűen a nézők bizalmának visszaszerzése volt, de az NBC ezúttal okosan cselekedett, és az önirónia vonalát választotta. Gyorsan megkeresték Namathet, hogy leforgassanak vele pár reklámot, amelyben ő és a film főszereplője, Heidi látható. Az irányító azonnal el is fogadta az ajánlatot, és ezzel az NBC egy olyan üzenetet küldött a nézők felé, hogy a játékosok és a film szereplői megbocsátottak a csatornának, tegyenek ők is így.

A történet utolsó felvonásaként pedig az NBC az újságjaiban egy teljes oldalt szentelt a Heidi filmnek, ahol elsősorban pozitív kritikák szerepeltek. Az utolsó kritika azonban Namath-től származott, aki csupán annyit írt:

 “Sajnos nem volt alkalmam látni, de úgy hallottam nagyszerű volt”

[/ppp_patron_only]