Bő másfél szezon után lassan körvonalazódik, hogyan is teljesítettek a csapatok a tavalyi drafton. Végleges ítéletet nem szabad még mondani ennyi idő elteltével, de az kijelenthető, hogy aki eddig beválni látszik, már vélhetően nem esik meredeken vissza, ahogy a bustnak kinéző választásoknak is komoly pálfordulásra lesz szüksége, ha meg akarják menteni karrierjük.
A cikkben csoportonként és azon belül csapatonként vesszük az első körös választásokat (ha az nincs, akkor az első választást) és minden esetben próbálok hozni 1-1 későbbi találatot is, amennyiben erre van lehetőség.
AFC East
Buffalo Bills
Gregory Rousseau, ED, 1/30
Égető szüksége volt a Billsnek egy jó pass rusherre. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, ha a Super Bowl a célod, rendelkezned kell minőségi szélső passzsiettetőkkel. A Bills pedig meg is szerezte ezt a játékost – Von Miller személyében. Ettől függetlenül Rousseau még nem volt rossz választás a kör legvégén. Mint második számú pass rusher remek párost alkot a tavalyi bajnokkal, látszólag jót tett a játékának az idei szezonra az All Pro védő érkezése. Kettővel már most több sackje van mint egy éve és jó úton halad afelé, hogy jócskán túlszárnyalja a tavalyi siettetéseit. Nem minden kör végén kiválasztott pass ruher fog TJ Watt karriert befutni, vélhetően Rousseau sem, de korrekt második számú opciónak jó, ha van már egy sztár a csapatodban. Buffalóban pedig van.
Spencer Brown, OT, 3/93
A csapat hátsó körös fogása a 3. körös, ex-Northern Iowa falember Brown lett. A 204 cm magas falember a Bills falának kezdő jobb oldali tackle-je, amikor egészséges. Nem egy Pro Bowl kaliber egyelőre, de amikor csapatot építesz, szükséged van nemcsak sztárjátékosokra – hisz azok drágák –, hanem olcsó, hátsó körös kiegészítő emberekre is. Egy kezdő RT megtalálása a draft középső körében, aki egy ligaátlag szintet képes hozni, már olyan választás, amivel bőven elégedett lehet a vezetőség.
[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]
Miami Dolphins
Jaylen Waddle, WR, 1/6
Ha top10-ben választasz, akkor elvárás, hogy ott bizony sztárokkal erősítsd meg a csapatod. A Dolphins le-, majd felcseréje előtt kicsit értetlenül ültünk tavaly, de Waddle draftolása egy remek döntésnek bizonyult. Kellett persze ehhez Tyreek Hill is és leginkább Mike McDaniel, de jelenleg a liga legjobb és legdominánsabb passzjátéka állt össze Miamiban, amiben óriási érdemei vannak a másodéves elkapónak. Hill vezeti a ligát elkapott yardokban és történelmi szezon felé tart, de ezen a listán az ötödik jelenleg Waddle. McDaniel alatt sokkal vertikálisabb a játéka mint tavaly, így közel dupla annyi yardot átlagol elkapásonként. Ha van jelenleg levédekezhetetlennek gondolt duó a ligában, akkor az a Hill – Waddle kettős. Abszolút megérte a Dolphinsnak visszacserélni érte.
Jaelan Phillips, ED, 1/18
A pass rusher volt az egyik legmélyebb posztja a tavalyi classnak. Ráadásul az eredetileg linebackernek gondolt Micah Parsonsról azóta kiderült, hogy hasonló szörnyeteg ebben a szerepkörben mint Myles Garrették. Mögötte a második legjobb játékos helyére szépen csöndben felkapaszkodott Phillips. Tavaly és idén is egy más szintet képvisel Micah, de mögötte a Dolphins fiatal védőjét lehet kiemelni. Parsons már egészen elképesztő közel 50 nyomásgyakorlást regisztrált idén, de Phillips 40-e is szép teljesítmény. A harmadik a classból 29-cel Rashad Weaver, így jól kirajzolódnak a minőségbeli szintek. Phillips egyetlen gondja az volt, hogy nem volt egy olyan klasszis mellette mint Rousseau esetében. Chubb érkezésével ez is javulni látszik, még ha a fiatalabb ex-denveri nem is akkora kaliberű játékos mint Von. Brian Flores távozásával az egész védelem komoly szintet esett vissza, de Phillips játékán ez egyáltalán nem érződik. Egyénileg nézve ez a választás beválni látszik és ha van is gond a Miami védelmében, az nem a másodéves pass rusher.
Jevon Holland, S, 2/36
Nem volt igazán érdemi hátsó körös találata a Miaminak, de a két jól kinéző első körös választás után Holland is telitalálatnak tűnik a második körből. Ahogy az egész Dolphins védelem, úgy Holland játéka is visszaesett 2022-ben, de így is hoz egy jó szintet. Tavaly igazán kiemelkedő volt coverage-ben és alig engedett több mint 50%-os elkapási rátát, ami az idei szezonban 70% fölé ugrott. Futás ellen is picit visszább esett, hiszen már most ugyanannyi elhibázott szerelése van mint az előző szezonban. Azonban mindezekkel együtt is egy jó kezdő hátsó safetynek minősül ligaszinten, olyan játékosnak, akit cover2-es védelmi rendszerben, de időnként akár egyedül is hátul lehet hagyni. Phillipsszel együtt olyan duó ez, akik köré hosszú távon lehet védelmet építeni.
New York Jets
Zach Wilson, QB, 1/2
Nagy elvárásokkal érkezett Wilson a csapathoz. A 2021-es class másodikként kiválasztott irányítója azok után kapott nagy bizalmat, hogy a Jets a 2000-es évek óta igazán csak szenved az irányítóposzttal. Sam Darnold után azonban úgy néz ki sikerült másodszor is egy oltári bustot húznia a csapatnak a top3-ban. Wilson mind a várható pontossági mutatókban (CPOE), mind az várható pontszerzési mutatóban (EPA), mind a PFF értékelésében a liga legrosszabb játékosai közt van idén. Néhány ilyen mutatóban konkrétan az utolsó. Azok után, hogy tavaly sem volt túl biztató a játéka, sikerült egy lépést még hátra felé megtennie. Sokat elmond a teljesítményedről, ha a 37 éves Joe Flacco jobban játszott nálad. A Jets 2022-re egy igazán jó csapat lett, ezt azonban teljes mértékig irányító segítség nélkül érte el. Ez rövidtávon örömteli dolog, előretekintve azonban óriási probléma. Wilson olyannyira rossz, hogy jelenleg padra rakja őt Robert Saleh és az előttünk álló offseasonben igazából kötelező hoznia a csapatnak egy új játékost, különben hagyják kifutni a mostani biztató csapatot anélkül, hogy komolyabb sanszuk lett volna bárminemű eredményre.
Alijah Vera-Tucker, OT, 1/14
Bár az első körös irányító választás nem jött be, a támadófalba legalább sikerült egy meghatározónak kinéző embert találni. Vera-Tucker idén ki lett próbálva guard és tackle poszton is a szükség miatt és mindkét feladatkörben megállta a helyét. Sajnos a Jetset sújtó egészen elképesztő sérüléshullám őt sem kerülte el és október végén IR-re tette a csapat. Azok után, hogy újoncként LG poszton még eléggé szenvedett, nagyon összeállt a játéka az idei évre és drasztikusan feljavult elsősorban futásblokkolásban, de a passz terén is mutatkoztak biztató jelek. A Next Gen Stats mérése alapján az 5. legnagyobb százalékban nyeri a passzblokkolási snapjeit a guardok között. Top15-ben guardot draftolni, ráadásul felcserével még mindig nem a legjobb döntés és egyelőre nem is tűnik Vera-Tucker az új Zack Martinnak, a Wilson blama után legalább ő egy jó kezdő játékos.
Michael Carter II, CB, 5/154
A Jets védelem tavaly a liga egyik legrosszabb egysége volt. Ez egy év alatt óriásit változott és 2022-ben elsősorban miattuk áll még mindig pozitív mérleggel a csapat. Nem az 5. körös Cartertől lett ez az egység a liga egyik legjobbja, de miután a szélekre megérkezett DJ Reed és Sauce Gardner, plusz van nyomás a védőfal részéről is, a slot pozícióban játszó hátsó körös corner is egyből egy jó játékosnak tűnik. Sokadik eleme ennek a remekül működő védelemnek, de mint kezdő slot corner ő is kiveszi a részét az idei remeklésből.
New England Patriots
Mac Jones, QB, 1/15
A Jetshez hasonlóan a Patriots is megpróbálkozott egy első körös irányító választással és ha maradéktalanul azért Belichickék sem lehetnek elégedettek, még mindig jobban fest a helyzetük, mint a csoportriválisé. Mac Jonesról tudtuk prospectként is, hogy egy kevésbé izgalmas, nem túl szórakoztató játékos. Ismert volt, hogy a plafonja nincs túl magasan, de az a fajta bust faktor sem volt benne mint Wilson esetében. Ez be is igazolódik. Jones egy futócentrikus offense-ben, sok jó játékossal képes lehet egészen sokáig is terelgetni a csapatát, de csak miatta kevés meccset fognak megnyerni. Jó körülmények között egy megfelelő game manager irányító. A liga alsó harmadában van minden mutatóban amit Zach Wilsonnál is kiemeltünk, de azért mindben még a rivális előtt (hol jobban, hol kevésbé). Esetében az látszik idén, hogy nincs mögötte igazán a támogató környezet. A csapat futójátéka képes jól működni, a támadófal és a running backek is jók, de a passzjáték ordít egy igazi támadó koordinátorért. Ennek hiányában Jones tavalyi nagy átadásai drasztikusan visszaestek. Míg tavaly a legjobban kezdő újonc irányító volt, 2022-ben beleszürkült a kompletten nem túl fényes classba. Nem segíti továbbá a helyzetét, hogy az idei 4. körös Bailey Zappe semmivel sem nézett ki rosszabbul nála – sokkal jobban se. Éles ítéletet itt nem lehet még mondani, mert először is szüksége volna a Patriots támadósorának egy megfelelő koordinátorra, továbbá pár passzjátékban is használható playmaker sem volna rossz. Josh McDaniels rendszerében ugyanis tavaly sokkal jobb játékosnak tűnt Mac Jones mint idén.
Rhamondre Stevenson, RB, 4/120
Ahogy említettem Mac Jones köré kell egy jó futójáték. Ez teljes mértékig adott a Patriotsnál a remek támadófalnak és a kétfejű futógépezetnek hála. Damien Harris személyeben ugyan volt már egy kiváló backje az offense-nek, cserének remek választásnak tűnt a középső körökben Stevenson. Olyannyira, hogy ezt a szerepkört elég hamar túl is nőtte. Harris egy picit könnyedebb mozgású futó, de elmondható mindkét játékosról, hogy remekül vágnak ki a szélekre és szereznek yardokat a külső futásoknál is, így már nem kell egy egyértelmű power backet és egy egyértelmű change of pace backet tartania a támadósornak. Míg tavaly egyértelműen Harris volt az első számú játékos, idénre ez megfordult és közel kétszer annyi carry-t kapott Stevenson (részben Harris sérülése miatt is). Mivel év végén lejár Damien szerződése, tökéletes volt az időzítés a csapattól és ismét kaptak 2-3 évre egy rendkívül olcsó, de remek futót, így nem kell megfizetniük a lejáró szerződésű veteránt.
AFC North
Cincinnati Bengals
Ja’Marr Chase, WR, 1/5
Miután tavaly megdöntötte a legtöbb elkapott yard rekordot egy újonctól, az idei szezonban visszább vett a tempóból Ja’Marr. Pár hete sérülések miatt nem tud játszani, de a tavalyi 1,800 elkapott yardos szezonja már előtte sem feltétlen tűnt megismételhetőnek. Ettől függetlenül idén is tökéletesen hozza az elit első számú elkapó szerepkört. A 7 meccsen elért 600 yardja és 6 TD-je így is elég jónak mondható. Érezni némi visszaesést, de olyan magasságokból ez törvényszerű volt. A kiválasztása ennek ellenére telitalálat lett és ott tartunk, hogy senki sem sajnálja, hogy végül nem támadófalembert választott az 1/5-ön a Bengals.
Evan McPherson, K, 5/149
Amennyire jól sikerült a csapat első választása, annyira nem az azt követőek. Sem a középső körökben, sem hátul nem találni igazán meghatározó játékost. Legalábbis nem jobbat mint a tavalyi évben hatalmas népszerűségét szerző kicker. A McPherson jelenségre persze nem lehetett nem felkapni a fejünket. 14 darab 50+ yardos mezőnygól-kísérletnek állt oda az újonc rúgó a tavalyi évben, melyekből 12-t értékesíteni is tudott. Jobb százalékban értékesítette ezt a távot mint a 40-49 közöttit. Ezt a kissé megmagyarázhatatlan statisztikáját pedig idén is folytatni tudta. Idén 5/5 az aránya a legtávolabbi kategóriában, míg az achilles-inának számító távolságban 9-ból csak 6-ot értékesített. Mindentől függetlenül a hosszútávó rúgó megszerzése is lehet egy szép fogás, mégha más alappillért nem is találni.
Cleveland Browns
Greg Newsome II, CB, 1/26
Hamar kezdőjátékos lett Newsome-ból Clevelandban. Denzel Ward túloldalára ezzel hosszú évekre megtalálta a csapat a második számú cornerét. Egy pár meccses kihagyást leszámítva kezdőnek is számít a csapatban. Nehéz igazán dicsérni és leteremteni egyaránt a játékát. Egy korrekt, nem kiemelkedően jó se nem rossz szintet hozott már újoncként és hoz az idei szezonban is. Első interceptionjére még vár a másodéves játékos és az idei évben még leütött labdája sincs azok után, hogy tavaly 8 passzt hiusított meg. Kezdő szintű corner, de egyértelműen Ward a csapatrész meghatározó neve.
Jeremiah Owusu-Koramoah, LB, 2/52
Sokkal érdekesebb már az ex-Notre Dame játékos esete. Owusu-Koramoah ugyanis elég stabil első körös játékosnak számított, de a draft előtt kiderülő egészségügyi aggodalmak miatt végül a második körig csúszott. Szívproblémákat diagnosztizáltak nála ugyanis, azonban ennek egyelőre szerencsére semmi jelét tapasztalhattuk. Első naptól kezdő volt a Browns védelmében ahogy teszi ezt azóta is, amikor hadra fogható. Coverage képességeit már prospectként is megénekeltük, melyet bizonyít is a profik között. Képes tight endeket is felvenni, de gyorsabb léptű slot receivereknek is gyűlt már meg a gondja a zónájában. A futás ellen továbbra is vannak bizonytalanságai, elég magas százalékban hibáz el szereléseket, amikben ha képes lenne még javulni a liga legjobb linebackerei között emlegetnénk a nevét. Egyelőre ennek ellenére azonban kifizetődni látszik, hogy a Browns bevállalta a kockázatot a 2. kör közepén.
Baltimore Ravens
Rashod Bateman, WR, 1/27
Azok után, hogy tavaly az év elejét kihagyta, idén a szezon második felét kell kiülnie a Ravens első körös elkapójának. A személyes tragédián túl ez már csak azért is hatalmas probléma, mert a Lamar Jackson egyetlen igazán tehetséges elkapóját vesztette így el. Bateman termése így a két szezon alatt 800 yard és 3 touchdown. Elég halovány még úgy is, hogy tudjuk sokat hagyott ki. Azonban így is pályára lépett 18 meccsen két szezon alatt, amire leosztva a teljesítmény 44 yard / meccses átlagra jön ki. A Ravens offense elég speciális a ligában, ezzel együtt egy első körös elkapótól nagyobb impactot vártunk. Várjuk vissza 2023-ra Rashodot remélve, hogy be tudja indítani majd a karrierjét, mert amikor pályán volt, nem nézett ki rosszul és úgy tűnt, hogy lehetne rá építeni.
Odafe Oweh, ED, 1/31
A másik első körös választás megítélése sem könnyebb. Oweh ahogy 2021-ben, úgy idén is a csapata legtöbb nyomást generáló védője. Két év alatt 77-szer sikerült az irányítókat megzavarnia, ami ha nem is kiemelkedő szám ligaszinten, mindenképp jónak mondható. Ezen alkalmakból azonban csupán 6-ot tudott ténylegesen sackre váltani, idén ráadásul még csak egynél jár. Csak összehasonlításképpen amíg Oweh 28 pressure-ből hozott össze egy sacket, addig a veterán Justin Houston 25-ből 10-et csapaton belül. Látszik, hogy megvan a tehetség a fiatal edge rusherben, de továbbra is javulnia kell. Ez a játék azonban jó alap arra, hogy ha egyszer beindul, akkor egy igazán megállíthatatlan játékos váljon belőle. Az viszont nem jó jel, hogy kezd kevesebb játékidőt kapni és a csapatnak például a veterán Jason Pierre-Pault is le kellett igazolnia, hogy javuljon a passzsiettetés.
Brandon Stephens, CB, 3/104
Ideális esetben csak csapata 5.-6. számú defense backje Stephens, de a Ravens secondary játékosairól tudjuk, hogy sérülések miatt az ideális eset elég ritkán áll össze. Ennek okán tavaly a safety sorban, idén pedig külső és belső cornerként számít rá elsősorban a vezetőség. Mivel egy nagyobb, erősebb játékosról van szó, a coverage feladatokban kevésbé mozog otthonosan NFL szinten, de amikor a box környékén kell játékot csinálni, megmutatkozik a kiváló felépítése. Hosszútávon talán inkább safety lenne a posztja, de egyfajta védő mindenesként hasznos beugrója a Baltimore defensive back sorának.
Pittsburgh Steelers
Najee Harris, RB, 1/24
Továbbra sem tűnik igazán okos húznásnak ez az első körös futó pick. Harris nem rossz játékos, de koránt sem akkora tehetség, aki támadófal segítség nélkül képes lenne nagy dolgokra. Idén a legalább 115 labdacipeléssel rendelkező futók közül (28), a 27. csak Harris a futásonkénti átlagokat tekintve. A tavalyi 1.200 yardos szezonja kis eséllyel ismétlődik meg az idei szezonban. További nem túl jól kinéző statisztika, hogy az idei draftolatlan újonc Jaylen Warren 5-ös átlagra képes a nem túl jó támadófal mögött, míg Harris csak 3,7-re. Nem Najee hibája persze, hogy az ezer sebből vérző Steelers első körben vitte el, nem is rossz játékos, de nem az a fajta, aki megérte volna az első körös cetlit.
Pat Freiermuth, TE, 2/55
Komolyabb hátsó fogás híján itt is a csapat második körös választottjával folytatjuk. Freiermuth második a csapaton belül elkapásokban és jelenleg első elkapott yardokban az idei szezonban. Ligaszinten is az elmezőnyben van mindkét mutatóban a posztján. A kiemelkedő elkapó tight endekhez képest ráadásul meglepően jó blokkoló is. Nem túlzás azt állítani, hogy a jövő egyik nagy csillaga is lehet akár a másodéves játékos. Ha az első körös futó pick mellé is ment picit, a második körben komoly értékre találtak Pittsburghben.
AFC South
Jacksonville Jaguars
Trevor Lawrence, QB, 1/1
A tavalyi 1/1-es eddigi szerepléséről megannyi cikk született már, így mélyen nem mennék bele Lawrence megítélésének részleteibe. Két év után a legjobban passzoló irányítónak mondható a classból, de ha idevesszük a Bearsből Fields idei hozzáadott értékét a futójátékban, lehet hogy már nem a legjobb irányító. Az egyelőre látható, hogy Lawrence nem az a generációs tehetség, akit beharangozott az NFL sajtó. Nem egy rossz játékos, jobb is mint rookie-ként, de nem rúgta be úgy az ajtót mint Herbert vagy épp Burrow az elmúlt évekből. Ha úgy kezeljük Lawrence-t, mint idei újonc (amire van okunk, hiszen tavaly gyakorlatilag nem volt mögötte edzői segítség), akkor lehet bőven bizakodni persze, de az “új Luck” kijelentéseket lehet, hogy akkor is érdemes elhagyni.
Travis Etienne, RB, 1/25
A másik első körös futó, ha ugyanazon szempont szerint szűrjük a ligában játszó running backeket (min 115 carry), akkor a 2. legjobb futásonkénti átlaggal rendelkezik Etienne 5,5-tel. A tavalyi évet teljesen ki kellett hagyja ACL szakadás miatt, de idén úgy tűnik bepótolja a lemaradását. Rettentően robbanékony játékos, aki ha egyszer elszabadul, kevés védő tudja sebességből utolérni. Etienne a futások mellett láthatóan a passzjátékba is bevonható. Ha a labdára is jobban tudna vigyázni tényleg nem lenne kivetni való a játékában. Első körös futó még mindig necces egy nem túl jó csapat esetében, de idén legalább meg tudja mutatni Lawrence egyetemi csapattársa, hogy a profik között is komoly terheket képes levenni az irányító vállairól.
Tyson Campbell, CB, 2/33
Kicsit csalás, hiszen Cambell egyáltalán nem hátsó körös fogás, egy hellyel maradt le róla, hogy első körös legyen, de a fenti duón túl kétséget kizáróan a legnagyobb hatással van csapatára a classból. Andre Cisco is opció lehetett volna, aki egy korrekt safetyvé lépett elő, de kiemelni mégis inkább a cornert akartam. Campbell a nagynevű igazolások ellenére lett ennek a még mindig csak alakuló védelemnek az első számú cornere. Több idei meccsen is megkapta már az ellenfél első számú elkapóját és bár nem volt hibátlan a játéka, voltak kifejezetten jó napjai (Denver vagy a Colts ellen), amikor megcsillogtatta, hogy idővel akár egy komoly shotdown cornere is lehet a Jaguarsnak.
Indianapolis Colts
Kwity Paye, ED, 1/21
Parsons és Phillips mögött viszonylag nehéz sorrendet állítani a class többi pass rushere között. Ha azonban sorra vesszük a felmerülő neveket, a Colts játékosáé is elő kell kerüljön. Paye pont Oweh ellentéte. Kevesebb nyomást szorgoskodik össze egy kicsivel, de azokat sokkal jobb százalékban fejezi be. A korrekt pass rush teljesítményéhez pedig átlag feletti futás elleni játék is társul. Ha Parsonst nem számoljuk, akkor a legtöbb futásmegállítása van a classból idén. Egyelőre egy mindenben jó, semmiben sem kifejezetten elit játékos, akiben látszólag lehet még több is. Az első kört – ahogy eddig az összes pass rusher – megérte, de ő sem érkezett meg még igazán a ligába.
Kylen Granson, TE, 4/127
Granson két év alatt összehozott 350 elkapott yardja nem az a kategória, amit mindenképp ki kellene emelni, pláne, hogy blokkolásban sem egy túl jó tight end, de mivel mást nem igen találni a 2021-es Colts classban, vele kellett most beérni. Kylen 4. a csapaton belül elkapott yardokban az idei évben, de az, hogy ehhez elég volt 249 yardot elérnie 11 meccsen inkább szomorú, mintsem kiemelendő.
Houston Texans
Davis Mills, QB, 3/69
Első és második körös pick híján nem volt egyszerű helyzetben a Texans a csapat megerősítését tekintve. Deshaun Watson holdoutja majd későbbi elcserélése után azonban azt lehet mondani, nem volt teljesen rossz ötlet a 3. körben bepróbálkoznia a csapatnak egy irányító drafttal. Mills ledraftolásában semmi kockáztatni valója nem volt a franchise-nak. A keret kitakarítására szánt két év sokkal jobban néz ki, ha egy fiatal játékos vezetésével megy végbe mintsem valami drága veteránt fizetve. A Mills projekt akár be is jöhetett volna, de így is nyert magának a Houston két évre egy semmit se kereső játékost, akit oda lehetett állítani a center mögé és aki miatt még akár a nézők is szívesen mentek ki a meccsek egy részére. Mills meglátásom szerint nem sokkal rosszabb játékos mint Mac Jones, sokkal jobb mint egy Zach Wilson. Ha egy készebb csapatba érkezett volna meg még akár hosszútávú karriert is csinálhatott volna magának mint keveset kockáztató és hibázó game manager játékos. Persze kevés újonc kap maga mellé elit támadó koordinátort, remek falat vagy skill személyzetet – neki ebből egy sem adódott meg. Minőségi csereirányítónak jövőre is tökéletes lesz a csapatba az 1/1-es újonc mögé. Összességében a pick nem jött be, Millsből nem lett franchise irányító, de híd megoldásnak tökéletes volt és míg a hasonló képességű veteránok már bőven 10+ milliókat kérnek el évente, Millsen tudott spórolni a csapat az átmeneti időszakban.
Nico Collins, WR, 3/89
Mivel Mills volt az első választottja a csapatnak szerettem volna még egy nevet megemlíteni, főleg, hogy volt is kit. Collins ugyanis természetesen csak a második számú elkapó a csapatban Cooks mögött, a jövőre biztosan távozó veteránt ha leszámítjuk, akkor a keret legjobb elkapójáról beszélhetünk (az idei 2. körös John Metchiet lehet még idevenni, aki leukémia betegsége miatt nem játszik újonc évében). Collins sem lesz valószínűleg sosem egy elit játékos, de egy remek szélső go to guy, aki jó százalékban jön le a feldobott labdákkal, fizikálisan alkalmas rá, hogy egy jól működő támadósor 2.-3. számú opciója legyen a jövőben. A kevés fiatal és tehetséges offense játékosok egyike, akit nem kell lecserélni 2023-ra a Texansnak.
Tennessee Titans
Caleb Farley, CB, 1/22
Tavaly és idén is sérülés miatt került partvonalon kívülre Farley, akinek draftolásával már tavaly is tudni lehetett, hogy kockázatot vállalt a Titans. Nem túl meglepő, a Tennessee a kevés csapatok egyike, akik nem feltétlenül félnek egészségügyileg nem makulátlan játékosokat bevállalni a drafton. Ez a taktika néha bejön (Simmons), néha nem. Farley úgy néz ki utóbbi kategóriába esik. Azok után, hogy tavaly 3, idén 5 meccsre volt mindössze bevethető és azokon sem volt igazán sokat pályán. Persze ha valakinek egyik évben ACL szakadása van, majd az azt követőben gernicproblémái lesznek nehéz formába lendülni, de az előszezonban már elvesztette a kezdő helyét, amit két ilyen sérülés után nem túl valószínű, hogy valaha is vissza tud szerezni. Nagyon kevés választja el attól Calebet, hogy a ceruzával beírt ‘bust’ jelzőt tollal is megerősítsük a neve mellett.
Rashad Weaver, ED, 4/135
Ha az első körben nem, legalább a hátsóban sikerült egy jó védőt találnia a csapatnak. Miután a Titans kezdő pass rusher duója idén szinte egész évben hadra foghatatlan, Weaver előlépett a depth chartról. Azok után, hogy újoncként mindössze 12 snapet játszott, idén az egyetlen igazi szélső pass rushere a csapatnak, akinek a játékában van is veszély az ellenfél irányítójára nézve. Jelenleg a harmadik legtöbb nyomást és sacket gyűjtötte össze Autry és Simmons mögött és egy kifejezetten hasznos tagja a liga egyik legjobb védelmének. Ő sem egy nagy név, akitől hangos lenne a média (ahogy szinte senki a Titansban), mégis hasznos tagja a csapatnak. Ha továbbra is így teljesít, akkor a Titans akár meglépheti 2023-ban, hogy kiszáll Bud Dupree borzasztó túlfizetéséből és Harold Landry túloldalára Weavert helyezik majd.
AFC West
Denver Broncos
Patrick Surtain II, CB, 1/9
Akár kellett volna irányítót húznia a Broncosnak, akár nem – ez nem ezen cikkhez tartozó kérdés – Surtain kiválasztásával a 2021-es class egyik legjobb játékosa került Denverbe. Első két évében 60% alatti az engedett elkapási rátája és 13 leütött labdája van. Bátran rá merik állítani az ellenfél legjobb elkapójára, egy az egyben, akiket rendszerint le is vett idén a pályáról. 1-2 szupersztárral szemben még vannak rosszabb meccsei – Davante Adams ellen talán karrierje legrosszabbja volt, két engedett TD-vel –, de akár már az idei évben All-Pro tagságig jutó játékost szerzett a Denver. A top10-ben pedig ilyen meghatározó játékosokat szeretnél szerezni.
Quinn Meinerz, G, 3/98
Szokás mondani, hogy az NFL-re való átállás az egyetemről érkezve olyan, mintha egy másodosztályú bajnokságból felkerülnél a profik közé. Ha ezt az analógiát folytatjuk, akkor Meinerz nem a másodosztályból, de az 5. osztályból érkezett a ligába. A NCAA Division III-ból érkező támadófalember azonban elképesztő milyen gyorsan volt képes megugrani ezt a brutális szintkülönbséget. Passzblokkolásban van még hova javulnia, de a PFF mutatói alapján a 4. legjobb futásblokkoló grade-del rendelkezik az idei évben a legalább 150 snapet játszó guardok közül. A draft előtt az egyéni videóival nagy hírnevet szerző falember története inspiráló lehet minden alsó ligában játszó fiatal számára.
Kansas City Chiefs
Nick Bolton, LB, 2/58
Derrick Johnson óta keresi a Chiefs a védelem közepére a vezért. A játék változott a legendás Johnson legjobb éveihez képest, de Bolton képes lehet a modern kor kihívásainak megfelelve betölteni a szerepet. Nick egy alulméretezett, nem túl atletikus, ellenben villám gyors linebacker, akinek az ereje megvan a boxon belüli játékhoz. Az elmúlt két évben a legtöbb tackle-t osztotta ki a Chiefs védelmében. Jól tömi a lyukakat és veszi észre az azokon kibúvó futókat, akiket nagyon megbízhatóan, hiba nélkül le is képes vinni a földre. Termetéből és nem túl agilis mozgásából adódóan sosem lesz egy kifejezetten elit coverage védő, de a zónájába érkező labdás játékosokat jól állítja meg és kevés yardot enged az elkapások után. A Spagnuolo féle “meghajolni de nem megtörni” védelemben pedig nagy szükség van egy ilyen megbízható, keveset hibázó belső linebackerre.
Creed Humphrey, C, 2/63
Azok után, hogy tavaly be kellett volna kerülnie az All-Pro csapatba, Humphrey 2022-ben is ott folytatja, ahol abbahagyta. A PFF-en a legjobbra értékelt játékos a posztján a kombinált grade-et nézve, ő a legjobb futásblokkoló és a Next Gen Stats alapján is a liga legmagasabb run block win arányával rendelkező centere. A 2020-as nagydöntő elvesztése után a Chiefs komoly erőforrásokat mozgatott meg a támadófala megerősítésére az elmúlt két évben. Humphrey ezen kampány legcsillogóbb láncszeme, aki azonnal a liga egyik legjobbja lett a posztján.
Los Angeles Chargers
Rashawn Slater, OT, 1/13
Ami Humphrey-nak nem adatott meg, az Slaternek igen. Chase mellett a másik újonc játékos volt, aki olyan jól indította profi karrierjét, hogy rögtön az első évben beszavazták második csapatos All-Prónak. Slater játékában tényleg kevés kivetni valót lehetett találni, Trent Williams mögött abszolút megérdemelten kapta meg a tagságot. Azok után, hogy voltak aggodalmak a karhosszúságával kapcsolatban, a játék minden elemében parádésan teljesített újoncként. Második idényét is hasonlóképpen folytatta, de egy bicepszsérülés miatt már a 3. héten véget ért számára a szezon. A beugró Salyer bár jól helyettesíti a másodéves tackle-t, kérdés sem férhet hozzá, hogy amint bevethető lesz, Slater azonnal kerül vissza Justin Herbert vakoldalára.
Asante Samuel Jr., CB, 2/47
Elég hektikus még Asante játéka a Chargersnél, ugyanúgy vannak kiemelkedően jó és gyengébb meccsei is, de azok után, hogy a magasságával kapcsolatban akadtak félelmek, egyelőre korrektül megállta a helyét az NFL-ben szélső cornerbackként. Az idei évben a legtöbb leütött labdát tudja felmutatni a classból, amivel liga szinten is az 5. helyen áll a cornerek között, ami szép teljesítmény, de sok nagy játékra sok hibát is vét. Ugyancsak top5-ben van az engedett yardok listáján és az eddig engedett 5 db touchdownjánál is csupán két cornernek van rosszabb statisztikája. Igazán elit cornere talán sosem lesz a ligának, de ha egy jó matchupot kap ki, bármelyik meccsen képes lehet a game changer megmozdulásokra.
Las Vegas Raiders
Alex Leatherwood, OT, 1/17
Földön fekvő emberbe nem illik belerúgni – tartja a közmondás. A Raiders előző rezsimjét sem ekézném tovább. Leatherwood versenyben van minden idők egyik legnagyobb bustja címre. Kevés, igazán kevés első körös (top20-as!) játékos mondhatja el magáról, hogy az őt draftoló csapat egy év után döntött inkább úgy, hogy megválik tőle. Persze minden oka megvolt erre a stábcsere után Dave Ziegler general managernek. Leatherwood volt tavaly az egész liga legrosszabb támadófalembere. Senki más nem engedett több nyomást rajta kívül, de sacket is csak kevesen. Azok után, hogy a Raiders kitette, a Bearshez igazolt el, de a pályára még Chicagóban sem merték felengedni. Az első körös draftolásán tavaly is elképedt mindenki, amit tökéletesen igazol is az eddigi karrierje.
Trevon Moehrig, S, 2/43 & Nate Hobbs, CB, 5/167
Az első körös támadófal betli után azért a secondarybe sikerült két remek játékost szereznie Mike Mayockéknak. Hobbs már tavaly is a liga egyik legjobb slot cornere volt, ahogy Moehrig is egy jó második körös safetynek tűnik. Utóbbi játéka visszaesett kicsit az idei évre, több elkapást enged és már most közel ugyanannyi TD-t szárad a lelkén mint tavaly az egész szezonban. Hobbs játékában kevésbé volt tapasztalható a visszaesés, de október közepén egy kéztörés miatt IR-re tette őt a csapata. A pályán nagy űrt hagyott maga után, hiszen a posztjába bemozgatott Amik Robertson már 3 touchdownt is engedett, míg Nate 5 forduló alatt egyet sem.
[/ppp_patron_only]
