Összefoglaló
Tét nélküli szórakozás
Nem nagyon volt már tétje a 3-7-es Steelers és a 4-6-1-es Colts hétfő esti rangadójának, így az éjszakázók egyedül abban reménykedhettek, hogy a felszabadult játékosok lehoznak egy jó meccset. Ez utóbbi be is jött, kifejezetten érdekes és fordulatos lett a találkozó, megérte fennmaradni.
Az első támadást a Steelers vezette és egy szokatlanul gördülékeny, 10 játékból álló sorozat után a csapat értékesített egy 45 yardos mezőnygólt (Mike Tomlin nem volt tökös, nem mert nekimenni 4&2-nek az ellenfél 27 yardosánál). A Colts első drive-ja már nem sikerült ilyen jól, Matt Ryan konkrétan a második playnél eladta a labdát a saját 38 yardosánál. A Steelers viszont nem tudott élni a lehetőséggel, egy szerzett first down után Yannick Ngakoue 12 yardos sackje visszavitte a csapatot a Colts 38 yardosáig, Tomlin pedig ezúttal is konzervatív volt és mezőnygólkísérlet helyett puntolt.
Az Indianapolis ezzel megúszta a legrosszabbat, ráadásul a punt is rossz lett, így a saját 20 yardosáról jöhetett. Haladni viszont most sem sikerült, sőt a következő támadás is 3&outtal ért véget. Eközben viszont a Steelers támadójátéka meglepően hatékonyan pörgött, az újonc Kenny Pickett egymás után három, átlagosan 10 playből álló pontszerző drive-ot vezetett (két mezőnygól és egy TD jött össze). A Colts az első félidő végén még fel tudott tenni a táblára három pontot (egy mezőnygól meg kimaradt), így 16-3-as vendég vezetéssel mehettek szünetre a csapatok.
A pihenő nagyon jól jött az Indianapolisnak, Jeff Saturday (?) nagyon szépen felrázta mindhárom egységet. A Colts egy 89 yardos kickoff visszahordással kezdett, a ziccer pedig nem maradt ki, Jonathan Taylor megszerezte idei 11. futott TD-jét. Erre a Steelers nem tudott reagálni, az első félidőben meglepően jól működő támadósor csak két 3&outot tudott felmutatni, így a Colts a harmadik negyed végére átvette a vezetést egy Matt Ryan TD-passzal (és lehetett volna ez sokkal jobb is, ha a csapat ezt megelőző 86 yardos drive-ja – amelyben volt egy sikeres 4&1 is – nem egy Ryan fumble-lel végződik 1&goal helyzetben a Steelers 1 yardosánál).
Erre már a Steelers is összekapta magát: Kenny Pickett levezetett egy tökéletes drive-ot, amelynek a végén még a két pontos is sikerült, így 24-17-es hátrányban jöhetett a Colts. Két lövése is volt Ryanéknek az egyenlítésre, de az első próbálkozásból egy 3&out lett, a második pedig a Steelers 26 yardosánál halt el (bár itt akár mehetett is volna egy zászló szükségtelen durvaság miatt) 30 másodperccel a meccs vége előtt. Innentől Kenny Picketéknek már csak a térdelés maradt egy kifejezetten izgalmas meccs végén.
Az újonc Kenny Pickett rövid karrierje egyik legjobb teljesítményét nyújtotta. Ugyan nem passzolt TD-t és a 174 yardja sem nagy durranás, de összességében jól osztogatta a labdákat, nem voltak butaságai és lábon is veszélyes volt. Kifejezetten jól ment az összjáték az újonc George Pickensszel, volt pár szép nagy játékuk közösen, miközben Diontae Johnsonnal továbbra sem igazán jó a kémia. A targetek ott vannak, de valahogy sehogy sem akar működni a dolog, így az elmúlt két évben 1000+ yardot és 8 TD-t átlagoló, 18 millió dollárt kereső elkapónak idén csak 505 yardja van 11 meccs után, ráadásul TD nélkül.
Az is kiderült, hogy Mike Tomlinék tartják magukat a tavaly első körös Najee Harris limitálásához, és a mellékelt ábra szerint igazuk is van. Ugyan volt a futónak egy TD-je, de csak 3,5 yardos átlaggal futott, míg Benny Snell 5,2 yardot átlagolt és szintén szerzett egy TD-t. A sérülése miatt is Harris csak 10 labdát kapott, miközben Snell 12-t, ráadásul Anthony McFarlandnak is volt hat kísérlete (és ő is 5 yardos átlagot produkált). Úgy néz ki, kellő erővel és lelkesedéssel lehet a Steelers nem túl jó támadófala mögött relatíve jól futni, már ha az ember nem táncikál a LoS mögött, várva a csodát (ráadásul mivel kevesebbet van Harris a pályán, még a passzjátékban sem tud komolyabb szerepet játszani).
A csapat védelme is jól teljesített. Ugyan a futást leginkább csak azzal sikerült limitálni, hogy hamar vezetést szerzett a csapat, de a pass rush kifogástalan volt. TJ Watt megállítására mindenkit is bevetett a Colts, így Cameron Heyward és Alex Highsmith egy sacket és négy QB-hitet regisztráltak számtalan nyomásgyakorlás mellett, plusz érkeztek a kreatív blitzek is, így Matt Ryan szinte végig nyomás alatt játszott. A coverage is korrekt volt, James Pierre INT-je speciel a forduló egyik legszebb megmozdulása lett – jár a dicséret az egységnek.
A Colts részéről egyetlen dolog volt kifogástalan, mégpedig a kickoff return team, ami az egész meccsen 225 yardot termelt. A védelemnek voltak szép megoldásai, Picketett háromszor is sikerült sackelni, de nagyjából ennyiben ki is merült a történet, nem volt nagy nyomás alatt az újonc irányító. A coverage is közepes volt, illetve Najee Harrisen kívül mindenki tudott futni, 172 yardot és két TD-t szerzett a Steelers a földön úgy, hogy a szezonátlaguk 113 yard (a 12. legkevesebb).
Az offense is felemás képet mutatott. A harmadik negyed nagyon erősre sikerült, egy buta fumble-ön múlt, hogy nem nyerte meg a játékrészt 21-0-ra a csapat. A gond az, hogy a maradék 45 percben semmit nem mutatott az offense. Matt Ryan játéka gyakorlatilag 50-50, azaz vagy eltalálok valakit, vagy nem alapon működik, egyszerűen képtelen konzisztensen jól teljesíteni nemhogy heteken, de negyedeken keresztül. A futójáték eldöcög, Jonathan Taylor még mindig egy szörnyeteg, de sem ő, sem a támadófal nincs messze olyan jó formában, mint tavaly, így nem tudja kisegíteni a passzjátékot. Lelkes mindenki, az öltözői hangulatnak alighanem jót tett Jeff Saturday, de játszani ettől még nem igazán tudnak a srácok.