A Texans és a Broncos majdnem, a Jaguars és a Panthers tényleg meglepetést okozott

A Panthers idén először tudott nyerni idegenben, ráadásul épp Seattle-ben. A Jaguars zsinórban öt (és az utóbbi 10-ből 9) Titans elleni vereség után meg tudta verni a csoportriválist. A Texans nagyon közel volt ahhoz, hogy megverje a Cowboyst az állami rangadón. A Broncos pedig idei legjobb támadóteljesítményét nyújtva egy kicsit megszorongatta a Chiefst. 

Carolina Panthers @ Seattle Seahawks 30-24

Álomszerűen indult a mérkőzés a Panthers számára. Vezettek egy hosszú field goal drive-ot, utána pedig Geno Smith első passzából interceptiont szereztek (Jaycee Horn révén), ami után egy játékkal Shi Smith elkapott TD-t szerzett. Ezután kierőszakoltak egy puntot és újabb touchdownt értek el Chuba Hubbard futásával. A második negyed elején így 17-0 állt az eredményjelzőn a vendégek javára, ami akár kiütést is sejtethetett.

Persze ilyen könnyen a Seahawks nem adja magát, még az első félidőben sikerült két TD-t feltenniük a táblára a két sztárelkapó, Tyler Lockett és DK Metcalf elkapásaival. A kettő között azonban Geno Smith dobott még egy interceptiont, amiből mezőnygólt szerzett a Panthers, így 20-14 volt a szünetben – a kiütés tehát már messze volt.

A harmadik negyed elején 20-17-re zárkózott a Seahawks, aztán a Panthers eljutott az ellenfél gólvonaláig. Előbb megcsináltak egy negyedik és egyet az 5 yardoson, onnan viszont négy játékból sem sikerült bejutni a célterületre! Ezt azonban nem tudta kihasználni a hazai csapat, egy puntot követően pedig ismét a Carolina tudott végigmenni a pályán és most már tényleg sikerült két labdabirtoklásnyi előnyt kiharcolni Raheem Blackshear futásával. Végül még egy mezőnygólt is sikerült szerezni, így már nem sokat osztott-szorzott a Seahawks utolsó támadása, ahol Marquise Goodwin révén sikerült kozmetikázni az eredményt.

Geno Smith elég felemás napot tartott, hiszen voltak nagyon szép dobásai és támadásai, azonban az interceptionök nem néztek ki jól (az elsőnél mondjuk a bírók elnéztek egy offside büntetést, de lehetett volna még legalább egy INT-je Genónak), nem hozott jó döntéseket és összességében nem is sikerült mozgatni a csapatot. Persze a Panthers védelme elég jó, de talán ez volt Geno legrosszabb meccse idén. Mellette egyébként a futójáték sem működött Kenneth Walker nélkül, bár vele sem ment igazán az utóbbi hetekben.

Ennél is nagyobb probléma volt a védelem, ami a szezon közepi fellángolás után visszaesett a liga legrosszabbjai közé. Persze nem is túl tehetséges az egység, főleg a védőfal, kiváltképp ha kiesik Shelby Harris és Al Woods is, de nagyon könnyedén nyelték a yardokat a földön (223). Pete Carrollt sem illeti dicséret, szokásosan hibásan dobta be a piros zászlót, a meccs vége felé a puntja szinte fehér zászló lengetős volt, és az időkéréseket sem használta jól.

Ezzel együtt a Panthersnél nagyon jól ment a futójáték, a 223 yard magáért beszél, viszont most nem D’Onta Foreman, hanem Chuba Hubbard és Raheem Blackshear volt hatékony. Erre a futójátékra lehet építeni, és Steve Wilks ideiglenes főedző talán meg is találta a csapata identitását. A passzjáték már nem volt ilyen rózsás, bár szerencséjükre kevésbé is volt rá szükség. Sam Darnold 120 yardig jutott, DJ Moore-t egyáltalán nem sikerült játékba hozni a levegőben, viszont Terrace Marshallnak volt egy hihetetlen elkapása, amikor nem a kezeivel, hanem a lábaival kaparintotta meg a labdát.

Védőoldalon ugyan a védőfalból különösen senkinek nem volt jó meccse, a gyors előny miatt a futásokkal annyira nem kellett törődni, viszont nyomást így sem sokat sikerült generálnia Brian Burnséknek. És ha őket nem is, a secondaryt mindenképp lehet dicsérni, Jaycee Horn és CJ Henderson is nagyon jól játszott, egy baromi jó fiatal duója lehet a poszton a csapatnak – különösen Horn, aki egyértelmű All-Pro szinten játszik.

A Panthers ezzel megszerezte idei első idegenbeli győzelmét és bármilyen furcsa is, a saját kezében van a sorsa a rájátszást tekintve. Mindeközben a Seahawks jelenleg nincs PO-helyen.

(katonadani)

Houston Texans @ Dallas Cowboys 23-27

Mindenki kiütést várt a texasi állami rangadón, azonban majdnem nagy meglepetés lett a vége. Nagyon furcsa találkozó volt sok szempontból is, mármint azon kívül is, hogy nagyobb részt a Texans vezetett.

Kezdjük azzal, hogy a houstoniak valami furcsa oknál fogva váltogatták az irányítóikat, tehát Davis Mills és Jeff Driskel is lehetőséget kapott. És nem az volt, hogy külön drive-okat kaptak volna, hanem támadáson belül is cserélgették őket. Nagyobb részt Mills passzolt, Driskelnek pedig a lábát igyekeztek kihasználni, de utóbbinak is volt passzolt TD-je például. Érdekes taktika volt, nem tudom van-e ennek létjogosultsága összességében, de végülis meglepő volt és Texans mércével nézve még működött is.

Összesen 327 yardot tett fel a táblára a Texans offense, és egész jól tudtak haladni az amúgy jó Cowboys defense ellen. Nyomás meglepő módon alig volt a QB-kon, lehet annyira meglepte Parsonsékat a cserélgetés, hogy csak egy QB-hitre futotta. Brandin Cooks és Nico Collins hiányában Chris Moore-nak volt nagy napja, volt egy gyönyörű elkapása is és összesen 124 yarddal zárt. Amari Rodgerst is ki lehet emelni az 57 yardjával és egy TD-jével – több elkapott yardja volt mind Millstől, mind Driskeltől, mint Aaron Rodgerstől bármelyik meccsen.

A védelmet és a speciális egységet is dicséret illeti, hiszen kétszer lehalászták Dak Prescott passzát (mindkettőt Tremon Smith) és még egy elejtett puntot is összeszedtek. Ebből a három turnoverből a támadósor 14 pontot tett fel a táblára, azonban pont a harmadik utáni pontszerzés hiányzott a győzelemhez. A mérkőzés legvégén ugyanis hátrányban Prescott eladta a labdát a saját gólvonalához közel, viszont a Texans négy játékból nem tudta megtenni a kellő négy yardot és nem tudta lezárni a meccset – emeljük ki DeMarcus Lawrence-t, aki megcsinálta a kulcsjátékot.

Ezzel lett volna 30-20, helyette viszont lehetőség nyílt a Cowboys előtt, hogy három perc alatt 98 yardot haladva megnyerje a meccset. Ezt ki is használták a dallasiak és az egész napos gyenge teljesítmény után amikor igazán kellett, akkor végig tudtak menetelni a pályán – a végén Zeke Elliott vitte be a célterületre a labdát. Rajta kívül egyébként Tony Pollard szerzett még két touchdownt, egyet-egyet a földön és a levegőben.

A Cowboys oldaláról minden egység formán kívül játszott, hogy szépen fogalmazzunk. Az első és az utolsó drive között szenvedett a támadósor, nehézkes volt a haladás, sokat is hibáztak. A védelem azért szerzett egy interceptiont meg egy fumble-t is összeszedett, és a végén is sikerült megállítani a gólvonalnál a Texanst, szóval még mindig ez volt a jobb egység, de nyomást nem sokat sikerült generálni és mégiscsak feltett majdnem 30 pontot a houstoni alakulat a két legjobb elkapója nélkül és egy félig sérült kezdő futóval.

Lehet, hogy a dallasiak félvállról vették a találkozót, hiszen 17 pontos favoritok voltak, nagyobb halak is jönnek a következő hetekben (karácsonykor az Eagles, ahol az első kiemelésért is lehet küzdeni) és hát mégis csak a Texansról van szó, de ez a meccs is megmutatta, hogy az NFL-ben senkit sem lehet lenézni.

(katonadani)

Jacksonville Jaguars @ Tennessee Titans 36-22

A Titans Mike Vrabel irányítása alatt többnyire arról volt híres, hogy amennyiben Derrick Henry elszabadul, akkor nem lehet megállítani. Most is így indult a dolog, a csapat rögtön az első drive-jából TD-t szerzett, és ugyan a második támadásnak egy Ryan Tannehill fumble idő előtt véget vetett (amiből aztán a Jax kiegyenlített), de a harmadik támadásból megint összejött egy hatpontos. A Jaguars eközben teljesen el volt veszve, önerőből egyáltalán nem tudott haladni, viszont a Titans megtette azt a szívességet, hogy megverte magát.

Hiába a remek kezdés, hiába nézett ki jól a sok sérülés ellenére is a védelem, hiába átlagolt 7,1 yardot Derrick Henry, a Tennessee nagyon simán kikapott. A két TD-s (és egy fumble-ös) kezdés után ugyanis először Tannehill dobott egy interceptiont, majd Derrick Henry hagyta el a labdát a Jaguars 22 yardosánál. Mindkét turnoverből pontot szerzett a Jaguars, így a 14-7-es hátrányból hirtelen 20-14-es előny lett a félidőre.

A második félidőre aztán elfogyott a védelem, amire rákontrázva az offense két 3&outot és egy újabb Henry fumble-t produkált (-26 yard három támadásból). A negyedik negyed kezdetére így már 33-14-re vezetett a Jaguars, és ugyan a szépítés sikerült még a Tennessee-nek, de ezzel együtt is bántóan sima vereség lett a mérkőzés vége.

Nem igazán emlékszek olyan meccsre, amikor a Titans hét yardos átlaggal futott, Henry 100+ yardot termelt és kikapott a csapat. Papíron egyszerűen minden ült, de az offense a három turnoverrel kivégezte magát. A Jaguars pedig köszönte szépen és minden egyes hibát kegyetlenül megbosszult. Mindezt ráadásul úgy, hogy futójátéka nem volt a csapatnak, ez a 36 pont teljes egészében egy Trevor Lawrence show volt.

A korábbi 1/1-es valami hihetetlenül nagyot ment. Nem igazán volt rossz passza, ellenben őrült módjára dobálta az extrábbnál is extrább labdákat. Végül 368 yarddal és három passzolt TD-vel fejezte be a meccset (121,9-es passer rating), ráadásul még a földön is volt egy futott hatpontosa (ne keressük tovább a hét támadóját az AFC-ben). Mindezt úgy, hogy nem Christian Kirk vagy Marvin Jones, hanem az eddig nem túl sokat mutató Evan Engram volt a kedvenc játszótársa: a tight end karriernapot tartott, 11 elkapásból 162 yardot és két TD-t jegyzett, amivel jó pár fantasy meccset eldönthetett. Ha sikerülne némi konzisztenciát belecsempészni a támadósorba, akkor Lawrence-szel jó kis egység lehet ez.

Kivételesen viszont a védelemnek is jár a dicséret. Rendszerszinten továbbra sem jó ez a Jaguars D, összességében semmi ellen nem hatékony, de legalább a nagy pénzért igazolt és magasan draftolt védők most törlesztettek egy kicsit: Folorunso Fatukasi szerzett egy sacket, Travon Walkernek volt egy szép strip sackje, Foyesade Oluokun pedig 14 tackle-t tett a közösbe. Mondjuk házon belül a legjobb védőnek járó díj így is Arden Key-nek és Josh Alennek jár, akik 6-6 tackle-t, egy sacket, két-két QB-hitet és egy-egy összeszedett fumble-t jegyeztek a meccsen.

(renningan)

Kansas City Chiefs @ Denver Broncos 34 – 28

Úgy indult ez az AFC West rangadó, ahogy vártuk tőle. A Chiefs már a mérkőzés elején bekezdett és ugyan az első két labdabirtoklásából még csak mezőnygólokat ért el, a következő kettőt már touchdownra tudta váltani. Mahomes most azonban nem a megszokott társaira támaszkodott. Bár JuJu Smith-Schuster volt a legtöbbet játékba hozva, a touchdownokat Jerick McKinnon szállította, mindkettőt elkapás után. Az első pedig nem is lehetett volna ennél mahomesosabb.

A Chiefs gálát a denveri támadósor jó szokásához híven sűrű puntokkal támogatta, sőt 20-0-s hátrányban Russell Wilson még egy pick6-et is összehozott, amikor alacsonyan próbálta meg átemelni Willie Gay-t. 27-0 és megalázó fölény. Ekkor azonban a denveri védelem a semmiből előlépve megfordította a csapat mentalitását. Előbb Josey Jewellt nem vette észre a zónában Mahomes és dobta a linebacker kezébe a labdát, amit Jerry Jeudy touchdownnal büntetett. Majd a következő támadósorozatból ismét picket dobott a Chiefs irányítója, ezúttal Patrick Surtain zseniális mentése után. A labdaszerzést pedig megint büntette a Broncos, Wilson ismét Jeudyt találta meg a célterületen belül. A szünetre így 27-14-es vendég előnnyel vonultak a csapatok.

Az egyébként két kulcsemberét is nélkülöző támadósor (Courtland Sutton és Dalton Risner) pedig ott folytatta ahol abbahagyta a megszakítás előtt. Marlon Mack egy egyszerű RB screent váltott 66 yardos touchdownra, ezzel pedig 27-21-re feljött a hazai csapat. A semmiből meccs lett Denverben!

A szoros meccs azonban kissé lelassította a csapatokat, ami 2-2 punt formájában jelent meg. A lassan másfél negyed óta csöndes Chiefs támadósor azonban elkezdte megrázni magát. Egy hosszú drive végén az egész este első számú elkapó Smith-Schuster alakította ki újra a két labdabirtoklásos különbséget.

A Denver egy lassú drive végén, de ugyancsak eljutott az ellenfél célterületének előterébe, ott azonban Russell Wilson szerencsétlenül ért földet egy futás után és agyrázkódást szenvedett. A cseréje Brett Rypien ugyan csak 4. downra, de sikeresen hozta ismét közelebb a Broncost. Ki nem találná senki, ismét Jerry Jeudyt sikerült megjátszani, harmadik touchdownját szerezte a meccsen.

A kezdés utáni Mahomes nem tudott visszarázódni igazán az MVP formájába. 8 perccel a mérkőzés vége előtt Jewell második interceptionjét szerezte és megadta a Rypien vezette egységnek az esélyt az egyenlítésre. A csereirányítót azonban Chris Jones 3. downon hátulról megütötte a passz pillanatában, a levegőben kacsázó labdát pedig L’Jarius Sneed húzta le. A labdaszerzés utáni 4 percet le tudta pörgetni a Chiefs, így bár szorossá tették maguknak, végül sose kerültek igazán kellemetlen helyzetbe a meccsen.

A Denver idén minden meccsén nyert volna 28 szerzett ponttal, ezúttal azonban ez kevésnek bizonyult. Sokat profitált a hazai csapat a labdaszerzéseiből, de így is ki kell emelni, hogy Wilson a pickje után a kieséséig egészen jól nézett ki – jobban mint idén legtöbbször. 247 yardot passzolt és a földön még 57-et tett mellé. Jeudy 3 touchdownja mindenképp kiemelendő, ahogy a túloldalt Jerick McKinnon 112 levegőben szerzett yardja is a két hatpontosa mellett. A sok pont ellenére érdemes 1-1 szót ejteni a védelmekről is. A Chiefs frontja rengetegszer ért oda az irányítókra és 1-1 nagy Wilson menekülést leszámítva sikerült is megfogniuk őket a backfielden. A 6 szerzett sackből senki sem ért el egynél többet, de Jones és Frank Clark többször is közel került hozzá. A Denver védelme is kitett magáért, kevés csapat szerez háromszor labdát Mahomestól, ez azonban ma így is kevés volt.

(alatriste)