Az Eagles, a Ravens, a Bengals és a Bills is csoportrangadót nyert

Több csoportrangadót is játszottak a fordulóban, ráadásul mindegyiknek bőven volt tétje a rájátszás kapcsán. Az Eagles matematikailag is bebiztosította a playoffot a Giants elleni győzelmével, a Ravens harmadik számú irányítóval is megverte az ősi rivális Steelerst, Joe Burrow életében először diadalmaskodott a Browns ellen, a Bills pedig havazásban, gyengébb támadójátékkal is nyerni tudott a Jetsszel szemben. 

Philadelphia Eagles @ New York Giants 48 – 22

Múlt héten az Eagles nagyon simán kiütötte a Titanst. Ezen a héten pedig még simábban ütötte ki a Giantset. Az első negyedben ugyan még nem úgy tűnt, hogy ekkora lesz a különbség a két csapat között, de 7-0-s vezetésnél Nick Sirianni húzott egy merészet. Az ellenfél 41 yardosán 4&7-nek nekiment, Jalen Hurts pedig ebből a játékból kiosztott egy gyönyörű TD passzt Devonta Smith-nek (igaz, Julian Love csúnyán elnézte ezt a playt).

Ezután a Giants képtelen volt haladni, majd a punter, Jamie Gillan a rúgás közben egyszerűen elejtette a labdát. Hogy mentse a helyzetet, még elrúgta a földön pattogó labdát. Ez azonban szabálytalan volt, kapott egy 10 yardos büntetést, és egy loss of downt, ami azt jelentette, az Eagles az ellenfél 33 yardosán kezdhette meg a drive-ot. Ez azonban rövid volt, Hurts mindjárt a legelső passzával megtalálta A.J. Brownt a célterületen belül.

21-0 után a meccs lényegében eldőlt, és elkezdődött a garbage time. A 2. negyed közepén. A Giants offense önerőből nem tudott semmit csinálni, és inkább hátrafelé haladt semmint előre (pl a meccs legelső drive-jában kétszer is sackelték Daniel Jonest). A speciális egység azonban még adott a támadóknak egy esélyt, igaz azt is majdnem sikerült elrontani. Az Eagles az első félidőben egyetlen alkalommal puntolt, amit a Giantsnek sikerült blokkolnia. A punter Arryn Siposs azonban felkapta a visszapattanó labdát, és kis híján megfutotta a first downt. Végül ez nem jött össze neki, mert kilépett a pályáról (sajnos bele is sérült ebbe a mutatványba).

Ez a blokkolt punt jó helyzetbe hozta a Giants támadóit, és végül Jonesnak sikerült megtalálnia Isaiah Hodginst egy TD passzal, de ez csupán szépségtapasz volt. Egy fordításhoz a védelemre is szükség lett volna, de ez a csapategység egész meccsen nem volt pályán. Főleg futás ellen nem tudtak semmit tenni. Az Eagles 253 yardot és 4 TD-t szerzett földön, főleg Miles Sanders parádézott, aki ebből 144 yardot, és 2 TD-t vállalt. Levegőben már „csak” 217 yardot és 2 TD-t passzolt Hurts, de csupán azért volt ilyen kevés, mert nem volt szükség többre. Ennek a számnak a nagy része még az első félidőben érkezett, amikor még nem volt egyértelmű, hogy sima kiütés lesz. Ha kellett volna, Hurts képes lett volna kétszer ennyit is passzolni.

A Giantsnek semmi esélye nem volt ezen a meccsen, az Eagles viszont dominálni tudott és a ligában elsőként matematikailag is bebiztosította a rájátszást.

(jarred)

New York Jets @ Buffalo Bills 12-20

Az időjárás nem a támadófoci szerelmeseinek kedvezett, egész mérkőzés alatt vagy az eső vagy a hó esett Buffalóban. Ez meg is látszott, szinte az egész első félidőben a védelmek domináltak, zsinórban 10 punt után érkeztünk el az első félidő hajrájához, ahol a mérkőzésen először láthattunk eredményes támadójátékot. Sokat elmond, hogy a Bills első félidőben vezetett utolsó drive-ja több yardot hozott, mint az előtte vezetett öt. Kicsit több mint két és fél perc alatt tettek meg 70 yardot a pályán, aminek a végén Dawson Knox ért el egy 24 yardos touchdownt, aminek a végén saját testi épségét sem féltette. A védelmek folyamatos nyomást tudtak helyezni az irányítókra és a futójáték kialakulását is megakadályozták. A Jets azonban a sérülésekkel nem volt szerencsés a mérkőzésén, az első félidőben elvesztette az elkapó Corey Davist, a kiválóan teljesítő védőfalember Quinnen Williamst, és Mike White is elszenvedett több nagy ütést, aminek köszönhetően pár játéknál láthattuk Joe Flaccót is.

Nem túl jó előjelekkel kezdhette a Jets a második félidőt, de az első támadásnál ők is megmutatták, hogy végig tudnak érni a pályán. Zonovan Knight futott TD-jével egyenlítették ki az állást, azonban erre rögtön válaszolt a Bills. Később Flacco és Michael Carter fumble-je sem segített a vendégek helyzetén, és az sem, hogy White sérülten játszotta végig az egész második félidőt. Próbálkozott a Jets, próbálkozott White is, hősiesen állt bele a nagy ütésekbe és jött vissza többször is a pályára, de valós esélyük nem volt a fordításhoz. A Jets special team egy blokkolt punt után elért safetyvel próbálta segíteni az egyenlítést, plusz egy mezőnygól is összejött, de az utolsó pillanatokban már nem sikerült a csoda. A Bills így vissza tudott vágni a kilencedik heti vereségért, és továbbra is az AFC élén tanyázik.

A statisztikára ránézve azt láthatjuk, hogy ez nem Josh Allen napja volt. 147 passzolt- és 47 futott yarddal végzett, valamint volt egy passzolt touchdownja eladott labda nélkül. Sokáig nem találta a Jets defense elleni játékot, majdnem egy félidőt kellett várni, hogy végigérjenek a pályán. Allen statisztikáján az időjárás sem segített, de őt ezt nem kéne meglepetésként érnie, hiszen nem egyedi alkalom, hogy télen Buffalóban ilyen az idő. Futásban Allen végzett az élen csapaton belül, mögötte Singletary szerzett 39 egységet. Az egész mérkőzésről elmondható, hogy a futójátékot mindkét védelem jól megfogta. A Jets védelme is kordában tartotta Singletaryt és Cookot, csak egy-két Allen megiramodás érte őket váratlanul. Az elkapóknál Knox, Diggs, Davis és McKenzie végzett 20 yard fölött, de kiemelkedőt egyikük sem tudott hozni. Knox szerzett TD-je azért mindenképp megemlíthető, hiszen nem az egyszerű begyaloglás volt az, hanem keményen meg kellett küzdenie érte, amivel elindította a ponttermelést. A védelem két támadást leszámítva jól megfogta a Jets támadóit, futásban és passzjátékban sem tudott sokszor maradandót alkotni a vendég együttes, mellesleg White terrorizálása is jól sikerült. Több kemény ütést is elszenvedett az irányító, ami rányomta a bélyeget a játékára, és persze a két szerzett labdájukat se felejtsük el.

A másik oldalra áttérve White végül 268 passzolt yarddal zárt, a mérkőzés felében nem 100%-os állapotban játszott, de zsinórban második meccsén nem volt passzolt touchdownja. A múlt heti rossz red zone játékkal ellentétben most a legtöbb alkalommal el sem jutottak addig. Futásban a sérülések miatt a draftolatlan újonc Zonovan Knight termelte a yardokat, szám szerint 71-et és egy TD-t. Passzjátékban Garett Wilson a múlt heti fantasztikus teljesítményét most nem tudta megismételni, de szép elkapásai azért most is voltak. A védelem itt is dicsérhető, szépen kordában tartották Josh Allent, így végig szoros mérkőzést tudtak kiharcolni. A Bills egységétől ők annyiban maradnak el, hogy nekik most labdát nem sikerült szerezniük.

Összességében a Bills habár nem meggyőző játékkal, de hozta csoportellenfele ellen a győzelmet, és náluk most csak a győzelmek számának növelése számít, hogy harcban legyenek az első kiemelésért. A Jets pedig aggódhat, hogy nem csak a mérkőzést vesztették el, hanem lehet, hogy több fontosabb játékost is.

(kronikk)

Baltimore Ravens @ Pittsburgh Steelers 16-14

A Ravens-Steelers csoportrangadók mindig izgalmasak és érdekesek, ami összességében most is igaz volt. A sérült Lamar Jackson helyett Tyler Huntley kezdett, így papíron a Steelers volt előnyben Kenny Pickettel a kezdőben, de az újonc szinte rögtön a meccs elején megsérült és egyetlen passzkísérlet után véget ért számára a mérkőzés. A Pittsburgh kénytelen volt Mitch Trubiskival folytatni, de az idén is kórházcsapatot játszó Ravens erre is tett egy lapáttal, ugyanis nem sokkal később Huntley is megsérült, így a mérkőzést a draftolatlan újonc Anthony Brown fejezte be, akit aznap hoztak fel a gyakorlócsapatból.

Ilyen körülmények között érhető, hogy nem született sok pont. A Ravensnek nem volt passzjátéka, így hiába ült meglepetésre az eddig pocsék futójáték, egy TD-t leszámítva csak mezőnygólokra futotta. A Steelers ellenben haladgatott, de a támadásokat rendre megakasztotta egy INT (Trubisky kétszer adta el a red zone-ban, plusz még egyszer messziről bedobva a célterületre), illetve Chris Boswell kihagyott egy 40 yardos mezőnygólt is a negyedik negyedben (blokkolták), ami a végeredményt tekintve nagyon sokba került. Ezzel együtt még lehetett volna esélye a Steelersnek a fordításra, de 24-16-os hátrányban, 2,5 perccel a meccs vége előtt a védelem nem tudta megállítani a Ravenst (pedig volt egy 3rd&4 lehetőség a Ravens 28 yardosán), ami így végül le tudta pörgetni az órát.

A Pittsburgh védelmében ott volt Cameron Heyward, TJ Watt és úgy szinte minden fontos kezdő. Tekintve, hogy a Ravensnek Lamar Jacksonnal sem volt különösebben jó a passzjátéka, illetve az irányítón kívül más nem tudott futni, elvárható lett volna, hogy domináljon az egység. Ebből aztán nem lett semmi, mert ugyan a levegőben csak 104 yardja volt a vendégeknek, de ez is csak leginkább azért, mert összesen 17-szer próbálkoztak passzal. Ezzel szemben 42 futásból sikerült 215 yardot és egy TD-t szerezni, a visszatérő JK Dobbins speciel 15 futásból 120 yardot tett a közösbe, amiből 13 yard az utolsó támadósorozatban jött, amikor egyedül csinálta meg a mindent eldöntő first downt.

De még így sem Steelers védelmének lelkén szárad a vereség, hanem Mitch Trubiskyn. A korábbi első körös QB jött, látott és ugyan nem volt borzalmas, de amikor hibázott, az nagyon sokba került (a 30 labdájából csak nyolc nem ment emberhez, ebből mégis három INT született). A helyzetet árnyalja, hogy a Pittsburgh futójátéka ezúttal sem működött, a Ravens fal nagyon odatette magát, így minden Trubiskyn állt vagy bukott, ami soha nem jó jel, pláne egy átlagon felüli védelem ellen. Ezzel együtt ezt a teljesítményt egyik csapatrész sem teszi ki az ablakba.

(renningan)

Cincinnati Bengals @ Cleveland Browns 23-10

Komoly sorozatok szakadtak meg a meccsen. A világ minden pickjéért megszerzett, majd a világ minden pénzéért hosszabbító Deshaun Watson 707 nap után TD-t passzolt, illetve a közreműködésével végre Joe Burrow le tudta győzni a Brownst (1-4 a mérlege a Cleveland ellen)! Sajnos ezen kívül nem sok érdekes történt a mérkőzésen, ráadásul még izgalmakban vagy szép jelenetben sem volt erős ez a csoporton belüli rangadó.

A Bengals kezdte a meccset, de csak három punt jött össze. Erre egy turnover on downsszal és két punttal válaszolt a Browns, majd a regnáló AFC-bajnok eldöntötte a meccset két kilenc playből álló, 75+ yardos TD-drive-val. A szünetre 13-3-as vendég előnnyel mentek a csapatok és a Browns a maradék 30 percben egyszer sem tudott még csak egy labdabirtoklásnyi távolságba sem kerülni. Az első és egyetlen Cleveland TD is már 20-3-as hátrányban érkezett két 3&out után, a negyedik negyedre pedig már csak egy INT és két turnover on downs maradt, így a Bengalsnak még egy negyedik negyedes Burrow INT is belefért.

Azt túlzás lenne állítani, hogy Watson jól játszott, de az előrelépés azért egyértelmű. Most már jobban érezte a zsebet, volt pár nagy menekülése és extra passza is – a Browns szurkolók ezek alapján bizakodhatnak, hogy 2023-ban, egy rendes offseason felkészülés után már a régi formáját fogja idézni az irányító. Rajta kívül az elkapók nyújtottak még extrát, bár azért akadt pár drop és egyelőre úgy néz ki, hogy Amari Cooper és Watson között nem igazi a kémia (bár ebben az is szerepet játszhat, hogy a WR közel sem 100 százalékos).

A támadófal, és miatta a futójáték ellenben kritikán aluli volt. Watson folyamatosan nyomás alatt játszott, kétszer sackelték és kilencszer ütötték meg, ami nagyon sok, miközben Nick Chubb csak 2,4 yardot átlagolt a földön, de az egész csapat is csak 71 yardot szerzett 25 kísérletből. A védelemből is csak Myles Garrett játszott kifejezetten jól (két sack, három QB hit, 10 tackle), mindenki más inkább csak a kötelező minimumot hozta (Jadeveon Clowney-nak és a többieknek pedig elmondhatná valaki, hogy sípszóig játszunk, Samaje Perine az ő bambulásuk miatt szerzett TD-t).

A Bengals részéről minden jó volt a körülményekhez képest. A védelem érdemeit már korábban említettem, de a támadók is odatették magukat azok után, hogy Tee Higgins és Tyler Boyd hamar megsérült, így Burrow-nak többnyire mindent Ja’Marr Chase-szel kellett megoldani. Ezt a helyzetet illett volna megoldania a Browns védelmének, de ezzel együtt nem lehet elvenni Chase-től, hogy saját jogon is brutálisan nagyot ment: 10 elkapásból 119 yardot és egy TD-t szerzett, de az irányítót is lehet dicsérni, ugyanis olyan játékosok kezébe rajzolt parádés passzokat, mint Trenton Irwin és Trent Taylor. Emellett a futójáték is jól muzsikált, az egység 5,2 yardos átlaggal gyűjtött 136 yardot, amiből a sérülésből visszatért Joe Mixon 96 yardot jegyzett.

(renningan)