Az AFC felfedezettjei után következzenek az NFC eddig rejtett tehetségei. Az újoncokat itt is kivettem az egyenletből és itt is van pár kényszerválasztás is.
Arizona Cardinals – Zach Allen
A Cardinalsnál nem kell sokáig kutakodnunk, ugyanis nincs sok jó teljesítmény, de Zach Allen játéka rögtön feltűnik mindenkinek. Igazi sztár pass rusher hiányában ő vette a vállára az egységet és nagyrészt a védőfal belsejéből már 35 nyomásgyakorlása van, ami a 13. legtöbb a poszton és hat sackje is már most karriercsúcs. Ezen kívül futás ellen is elsőrangú, összesen kettő darab elrontott szerelése van az egész szezonban, aminél nincs kevesebb a legalább 600 snapet játszó védőfalemberek között.
Atlanta Falcons – Chris Lindstrom
Lindstrom már eddig is felfelé ívelő pályán volt karrierjében, de talán idén csúcsosodott ki a leginkább. Összesen 9 nyomást engedett egész szezonban, elsősorban annak köszönhetőenm hogy sokkal fizikálisabban játszik Arthur Smith alatt, ami fekszik neki, és futásblokkolásban is ki tudja használni a testi erejét. A Falcons futói teszik meg a harmadik legtöbb yardot az első kontakt előtt, amiben neki is hatalmas szerepe van.
[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]
Carolina Panthers – Frankie Luvu
Hozhatnám Jaycee Hornt is, de őt annyit emlegettük a draft process alatt, hogy talán igazságtalan lenne egyrészt felfedezettnek nevezni, másrészt pedig Luvu előtt említeni ebben a kategóriában. Az ötödéves linebacker már tavaly is jó szezont zárt beugróként, de idén kezdő minőségben sem vall szégyent. Futás ellen nagyon agresszívan játszik, gyakran ott van a backfielden és bár vannak rosszabb meccsei és sok elrontott szereléssel rendelkezik, de összeségében jó ez a produkció. Az igazán jelentős előrelépés viszont az, hogy mindig ott van a játék közelében, rengeteg nagy playt csinál, van már interceptionje, kiharcolt- és összeszedett fumble-je és öt darab sackje is.
Chicago Bears – Teven Jenkins
Jenkins lassan kezdte az évet, de azóta egyre magabiztosabb. Sokoldalú játékos, aki idén játszott már guardként és tackle-ként is, de láthatóan belül érzi jobban magát. Összesen kilenc nyomást és mindössze két sacket engedett és nagyon kevés büntetést is szedett össze. Nincs könnyű dolga Fields játékstílusa miatt, de abszolút éretten kezeli a feladatot. Futásblokkolásban néha még inkonzisztens, sokszor hagyja hogy erőből irányítsák, de fokozatosan javul.
Dallas Cowboys – Terence Steele
A Cowboys támadófal lassan egy évtizede magas szintet képvisel, de megjelentek az első repedések. Nem látszott, hogy ki lehet az utánpótlás Martin és Smith kiöregedése után, de az idei szezonban Terence Steele ebbe igyekszik egy kis fényt hozni. Már-már hagyományosan neki is a futójáték a specialitása, kimondottan jól csinál helyet a fal szélén. Passzblokkolásban egyelőre vegyes, 20 engedett nyomása inkább közepes, ellenben eddig egyetlen sacket jegyeztek csak róla. A megbízható társak sokat segítik a munkáját, de ő maga is beleteszi amit tud.
Detroit Lions – Amon-Ra St. Brown
Itt egy kicsit csalok, mert St. Brown sem felfedezett, mivel már tavaly is nagyon szép szezont hagyott maga mögött, ellenben nem bírtam ki, hogy ne őt említsem meg a Lionsnál. Ugyanis a fiatal elkapó egészen más szinten játszik mint azt vártuk tőle. Elit közeli szinten. 898 yardjával úgy a tizedik az elkapott yardok listáján, hogy több mérkőzést is kihagyott és 77,4%-os elkapás rátájánál csak kettő jobb van a legalább 40 targetes elkapók között. Egyértelműen előlépett és nem csak azért, mert sokat veszik célba, hanem mert megbízható célpont is. Az egyik legtöbb megoldott harmadik kísérlet az ő nevéhez kötődik és sokszor van üresen nehéz szituációkban is.
Green Bay Packers – Keisean Nixon
A Packers volt az a csapat, ahol utoljára találtam erre a szerepre embert, de végül csak meglett. Rendhagyó módon az egyetlen special teamer a választások közül. Azonban Nixon nagyon kellett a Packersnek, amely évek óta a liga aljában kullog a special team játékokat tekintve. Nixon személyében pedig végre van egy dinamikus játékosuk, aki jól méri fel maga előtt a terepet és ami a legfontosabb, hogy labdabiztos is. Amióta megkapta a visszahordó szerepet, azóta ő átlagolja a legtöbb yardot visszahordásonként a ligában, ez pedig hatalmas pálfordulás a csapatnál.
Los Angeles Rams – Ben Skowronek
A Ramsnél kifejezetten kevés a jó teljesítmény, sokkal könnyebb csalódást keltő embereket felsorolni. Kénytelen vagyok tehát egy olyan játékost hozni, aki leginkább csak kiegészítő, de magához képest mindenképp üde színfolt. A Notre Dame ex-játékosa, Ben Skowronek ugyanis elméletileg elkapó, gyakorlatilag pedig Sean McVay számára egy mindenes. Volt már fullback idén, elkapó, de rengeteget blokkol is mérkőzések közben. És teszi mindezt egész jó hatékonysággal, minta egész életében a blokkok keresése lett volna a feladata. Tudja, hogyan szerezzen előnyt magának pozícióból és keményen játszik. Így kell rosteren maradni, ha nem vagy elég tehetséges a saját posztodon.
Minnesota Vikings – Christian Darrisaw
A Vikings hosszú évek óta próbálkozik támadófal draftolással, de nagyon kevesen jöttek be eddig úgy istenigazából nekik. Christian Darrisaw is csalódásnak indult az első szezonjában, de aztán idén abszolút a legjobbak közé került. Sérüléséig a fal legbiztosabb tagja volt a bal szélén, mindössze 12 nyomást engedett egész szezonban és a futásblokkolása is rohamosan javult az idény folyamán. Mindezek mellett összesen két büntetést szedett össze, közel hibátlan volt.
New Orleans Saints – Kaden Ellis
A Saints védelmében mindig is voltak váratlan fényes pontok és ez idén a csalódást keltő szezon ellenére sincs máshogy. Különösen igaz ez a linebacker sorra, ahol Demario Davis talán a liga egyik legjobbja is volt, de a fiatalok mellette szintén biztatóak. Kaden Ellis ugyan még csak rotációs beugróként kezdte a szezont, de a sérüléseknek köszönhetően a tizedik héttől kezdve már stabil kezdőként volt jelen. Amióta pedig bekerült Davis mellé, azóta összesen 60 yardot engedett és mindössze három szerelést rontott el. Ráadásul passzsiettetőként is használható, az elmúlt három meccsen nyolc siettetést tud felmutatni, abszolút mindenesként funkcionál.
New York Giants – Dexter Lawrence
Lawrence sem a tipikus felfedezett, ugyanis 2019-ben az első körben választották, de eddig három szezonja alatt egyszer sem tudta megmutatni, hogy a legjobbak között lehet a posztján. Na de idén! Nem csak az egyik legjobb a DT-k közt, de ha a nose tackle szerű védőfalembereket vizsgáljuk, akkor egyenesen a legjobb. Amiben hatalmasat változott. az a passzsiettetési képessége. Lawrence 48 nyomásgenerálásnál és hét sacknél jár már a szezonban, pedig ez az eleme a játékának abszolút gyengeségnek tűnt. Azt pedig nem is kell kiemelni, hogy futás ellen továbbra is stabil.
Philadelphia Eagles – Jalen Hurts
Hurts abból a szempontból felfedezett, hogy most már egyértelműen azt lehet mondani rá, hogy egy franchise irányító. Hogy melyik polcon, azt még ráérünk kitalálni, hadd legyen az az Eagles gondja egyelőre. Sérüléséig vezette a ligát az MVP oddsokban és ez még akkor is nagy teljesítmény, ha kiváló csapat és stáb van körülötte. Igazából segíti a rendszer, de ő maga is mindent megtesz, amit csak kérnek tőle. A legfontosabb viszont hogy folyamatosan látszik a fejlődés a játékában.
San Francisco 49ers – Dre Greenlaw
A 49ers védelme zseniális idén, ez pedig annak is köszönhető, hogy eddig epizódszereplő játékosok hatalmas szintet léptek. Talán az egyik legnagyobbat a linebacker Dre Greenlaw, aki tökéletes párja Fred Warnernek. Mintha csak próbálná lemásolni kiváló párja statisztikáit, coverage-ben eddig összesen 480 yardot engedett, ami soknak tűnik, de ezt közel 90 targetből tette és az első forduló óta nem kaptak róla touchdown elkapást sem. Emellett pedig egy nagyon magabiztos játékos futás ellen, aki keveset hibázik és odaér az oldalvonal mellé is.
Seattle Seahawks – Geno Smith
Valljuk be, hogy Geno Smith neve senkinek sem ismeretlen. Ugyanakkor valljuk be azt is, ha annakidején nem a második körben választják és nem játszik hosszú évekig kezdőként és röhög rajta a fél világ, akkor az idei előtti teljesítménye alapján senki nem tudja a nevét. Ellenben idén már teljesen jogosan tette fel a nevét az NFL térképére és bár kicsit visszaesett a teljesítménye az MVP beszélgetésekhez képest, de továbbra is a hatodik legtöbb yarddal rendelkezik, a negyedik legtöbb touchdownnal és a kezdőirányítók közül ő a legpontosabb játékos. Hihetetlen pálfordulás.
Tampa Bay Buccaneers – Jamel Dean
A Buccaneersnél kevés a kifejezetten jó teljesítmény és a csapat szenvedésének is az egyik fő oka, hogy senki nem lépett igazán előre. Dean is talán csak minimálisan jobb mint eddig, ellenben sokkal többet kell az ellenfelek legjobb elkapóit fognia, és ezt a teljesítményt értékelni kell. Davis sérüléseivel sokat van a prémium elkapókkal egy az egyben, valamint nagyon sok kimondott press man feladatot kap.
Washington Commanders – Kamren Curl
Curl nevét talán már többször olvashattátok nálunk, mert folyamatosan javult a teljesítménye újonc éve óta, és azóta stabil kezdő safety a Commanders védelmében. A csúcsot viszont talán idén érte el, mert nem csak stabil kezdő szintet, hanem ligaelit safety produkciót nyújt. Futás ellen az egyik legjobb játékos a ligában, szinte nem hibázik szerelést (három rontott próbálkozás közel 700 snap alatt) és mindig jól követi a játék lefolyását. Emellett pedig passzjátékok ellen is magabiztos idény elejétől kezdve.
[/ppp_patron_only]
