Egyszeri kisiklás vagy a vég kezdete – hogyan lesz újra jó a Rams offense?

A Los Angeles Rams címvédőként teljesen összezuhant és gyakorlatilag már a szezon felénél látszott, hogy ebből nemhogy újabb bajnoki cím, de még rájátszás sem lesz. Azóta sérülés miatt kiesett Cooper Kupp, Matthew Stafford, Allen Robinson, a kezdő támadófal 4/5-e (és bónuszképp Aaron Donald), így már csak az a kérdés, hogy a top 5-ön belül hol fog húzni 2023-ban a Lions a Staffordért kapott első körrel. Van innen visszaút vagy ez már a vég kezdete?

A Rams támadósora november eleje óta a liga három legrosszabb támadósora között mozog EPA alapon, de nem kell komolyabb statisztikákat keresni ahhoz, hogy lássuk, ez az offense borzalmas: szerzett yardokban csak a Texans teljesít rosszabbul az egész ligában, szerzett pontokban pedig mindössze a Coltsot, a Texanst és a Broncost sikerült megelőzni. Mindezt úgy, hogy tavaly szinte minden releváns mutatóban top 5-ös volt a csapat támadósora és papíron csak a left tackle Andrew Whitworth visszavonulásával lett gyengébb az egység.

Mi akkor a probléma? Természetesen nem lehet elmenni a sérülések mellett, mivel ennyi sztár vagy fontos kezdő egyetlen csapat támadósorából sem esett ki. Ugyanakkor olcsó kifogás lenne csak a sérülésekre fogni ezt a teljesítményt, ugyanis akkor sem funkcionált a Rams offense, amikor nagyjából mindenki egészséges volt. Akkor hát mi a gond? Két embert leszámítva minden.

[ppp_patron_only level=”1450″ silent=”no”]

Probléma 1 – A támadófal

A potenciális Hall of Famer Andrew Whitworth visszavonult, a kezdő guard Austin Corbett pedig eligazolt – nem ideális, de ennél azért több kell egy támadófal összeomlásához, pláne hogy Corbett a bajnoki meneteléshez egy gyenge közepes teljesítménnyel (három sacket és 41 nyomást engedett, plusz még futáshoz is rosszul blokkolt) járult hozzá. Augusztusban aztán megsérült a harmadik körös újonc guard Logan Bruss, majd egész idényre kidőlt a left tackle Joe Noteboom, őt pedig a kezdő guard David Edwards követte, illetve a többi kezdő/beugró is hagyott ki egy-két meccset, az első 11 meccsen 11 különböző felállással kellett kifutni a pályára. Ez már így együtt elég lenne ahhoz, hogy egy támadófal teljesítménye bezuhanjon, de még ez sem indokolja azt, hogy ennyire padlón legyen az egység.

A következő évek domináns védelmi sémája: A Fangio-Staley defense

Nagyon sokszor előjön az a Rams támadósorával kapcsolatban, hogy egyrészt a wide zone rendszerek kora leáldozott a Fangio féle védelmekkel, másrészt Sean McVay nem végez jó munkát és nem jó a rendszer. Előbbi valamilyen szinten igaz, ugyanis a 49ers – és minden Kyle Shanahant/McVay-t másoló csapat – teljesítménye is visszaesett, de ezt azért a jobbak tudják kezelni. És akkor itt lehetne a Rams főedzőjére mutogatni, hogy nem tud megújulni, ami valamilyen szinten szintén jogos, viszont jobban megnézve a felvételeket kiderül, hogy nem a mágnestáblával van a probléma – az igazi gond ott van, hogy mindenki indokolatlanul rosszul teljesít.

Ennek egyik oka lehet az, hogy a bajnoki cím és a vaskos szerződések után egyszerűen csökkent a játékosok motivációja és a koncentrációja. A right tackle Rob Havenstein karrierje egyik leggyengébb szezonját hozza (bár még így is elég jó, pláne a többiekhez képest), a left tackle Joe Noteboom a kanyarban sincs ahhoz képest, amit eddig beugróként mutatott, de a kezdő guard David Edwards és a kezdő center Brian Allen teljesítménye is brutálisan visszaesett. Nem arról van tehát szó, hogy egyénileg mindenki jól végzi a dolgát, csak rossz játék van behívva, hanem egyszerűen még azt sem tudják/tudták megcsinálni, amit tavaly rendre igen.

A szenvedés másik oka lehet az agyelszívás. Kevin O’Connell akit tudott, azt lenyúlt a vikingsos kinevezése után, és bár a támadófaledző Kevin Carberry maradt a helyén, körülötte is nagyon sok lett a változás. A segédedzők távozásának jelentőségét gyakran elbagatellizálják, de abszolút elképzelhető, hogy ezúttal olyan emberek távoztak, akik a filmszobában és az öltözőben hozzátették azt a pluszt, amitől úgy általában jobban felkészült és hatékonyabb volt az offense, és ezáltal a támadófal.

Elég csak megnézni a Rams offense-t akcióban, és rögtön észrevesszük, hogy a ziccereket sem sikerül kihasználni. Hiába alakít ki McVay és a stábja jó matchupokat, a falemberek nemhogy egy az egyben nem képesek dominálni, de még emberelőnyben, kettő az egy elleni felállásoknál sem. És igen, ebben szerepet játszik a sok sérülés és az ebből fakadó tehetséghiány, de ismétlem: nagyjából egészségesen sem volt jó a támadófal. Nem jó a helyezkedés, nem jó a játék olvasása, a blokkok felvétele – vagyis hiába kellene papíron megoldani legalább egy gyenge közepes szinten a feladatot, felkészületlenség, motiválatlanság vagy a koncentrációs/mentális hibák, esetleg ezek egyvelege miatt, de nem megy.

Probléma 2 – A futók

A Rams átlagolja a második legkevesebb yardot kísérletenként, szerzi a legkevesebb first downt és 12 forduló után ott tartunk, hogy egyetlen 20+ yardos futása sincs a csapatnak – a csúcstartó Kyren Williams 17 yarddal, miközben 64 futónak volt legalább egy 20+ yardos futása a PFT adatai alapján. A támadófal gyengesége természetesen kihat a futójáték minőségére is, ugyanakkor masszív csúsztatás lenne csak erre fogni a problémákat.

A Rams futójátékának különlegessége a visszavágásokon alapult. A támadófalemberek zónablokkoltak az egyik irányba (például balra), ezzel egyidejűleg a védelem is eltolódott abba az irányba. Ekkor a futónak általában két opciója volt: a példánál maradva ha a baloldali támadófalemberek eltakarították az útból a védőket, akkor berobbant közéjük, ha nem, akkor a balra tolódó falemberek és a jobboldalon maradt falemberek közötti lyukat támadta.

A képen látható erre egy példa – ez annyira tipikusan ramses, hogy nagyjából öt percbe tellett találni egy jelenetet, csak kicsit vissza kellett menni az időben (ez egy 2018-as Seahawks elleni meccsen történt). A képen annyi a különbség a példához képest, hogy a tight end is besegített a blokkolásba és kivette Bobby Wagnert a játékból, de a lényeg továbbra is az, hogy a futónak vannak opciói és ő dönti el, merre szalad.

Ez nagyon jól működött Todd Gurley-vel, akinek valami hihetetlen mozgáskultúrája volt és olyan cutbackeket csinált, hogy nézni is fájt (talán pont emiatt nem bírta sokáig a térde). Hasonlóan jól működött a dolog Cam Akersszel is az újonc idényében, ellenben a Super Bowl menetelésben már inkább akadály, mintsem segítség volt a futójáték, pedig tavaly rendben volt többnyire a fal (Sony Michel fejjel a falba stílusa még úgy ahogy működött, de az Achilles-szakadásból visszatérő Akers és a folyamatosan sérüléssel küzdő Darrell Henderson már nem volt igazán produktív).

Idénre mindez odáig fajult, hogy már a támadófal által kreált kevés lehetőséget sem sikerült kihasználni. Az elvárthoz képest Cam Akers kísérletenként 0,66 yardot hagyott benne a játékban, az időközben kivágott Henderson pedig 0,44 yardot – a NextGenStats alapján ez a második és az ötödik legrosszabb teljesítmény az egész ligában. Tehát míg például Nick Chubb a kötelezőn kívül 307 yardot tett a közösbe, addig a Rams futói a kötelező minimumhoz képest is 86 yardot hagytak a pályán. Mindezt úgy, hogy az ellenfelek annyira nem tisztelték a Rams futójátékát, hogy Akers például csak az esetek 5,95 százalékában (a legkevesebb a ligában) találkozott 8 emberes tömött boxokkal.

Egy top, a rendszerbe jól illő futó még egy ennyire rossz támadófal mögött is eredményezhetett volna legalább egy gyenge közepes, top 20 közeli futójátékot. Bottom 5-ös futókkal viszont olyan szinten halálra volt ítélve az egész, hogy McVay konkrétan lenyilatkozta, hogy néha elpazarolt próbálkozásnak érzi a futójátékokat. Persze próbált ez ellen tenni azzal, hogy elkapókat (Brandon Powell, Cooper Kupp) tett be futónak, amik vittek némi színt a futójátékba, de pár felvillanást leszámítva nem oldották meg a problémát, plusz Kupp meg is sérült.

Probléma 3 – Szélső elkapók

A Rams támadófala a futásblokkolás mellett a passzblokkolásban is teljes csődöt mondott. 11 meccs alatt a pályára lépő falemberek 28 sacket és 142 nyomást engedtek, amibe Matt Stafford bele is rokkant. Tavaly az egész idényben, rájátszással együtt engedett a támadófal 32 sacket és 175 nyomást – ha most lejátszana 21 meccset ez a garnitúra, akkor 53 sacknél és 271 engedett nyomásnál állna meg a számlálás, ami nevetségesen magas. De ahogy a futójáték esetében, úgy most sem csak a támadófal a hibás.

A Rams helyzetén nem segített, hogy Matt Stafford szinte egyáltalán nem edzett a könyöke miatt a holtszezonban, plusz jó eséllyel hétről-hétre rosszabb állapotba került a rengeteg ütéstől. Viszont ez akkor sem lett volna jobb, ha 100 százalékos, ugyanis Cooper Kuppon kívül nem volt egyetlen vállalható fegyvere sem.

A csapat három legjobb elkapója Kuppon kívül Van Jefferson, a korábbi második körös Tutu Atwell és az idén 15,5 millió dollárért igazolt Allen Robinson. Előbbi megsérült még a szezon előtt, Tutu nem tud útvonalat futni és a szél is elfújja, utóbbi játéka pedig valami irracionális szinten megkopott – konkrétan csak Alex Pierce és DeVante Parker szeparálódott rosszabbul, mint Allen Robinson 2022-ben.

Mindhárom játékos a pálya megnyújtásáért és szélek dominálásáért lett volna felelős, de ilyen-olyan okokból egyikük sem tudta megoldani a feladatot. Mindez ahhoz vezetett, hogy az ellenfelek egyáltalán nem tartottak attól, hogy a szélen bárki meg fogja őket verni, ami több okból is problémás volt. Egyrészt így könnyebben el tudták rejteni, hogy mit akarnak játszani, másrészt a safetyknek gyakorlatilag csak a pálya közepére kellett figyelniük, így pedig Cooper Kuppra rendszeresen két-három ember jutott, vagyis Staffordnak effektíve nem volt hová passzolnia.

A Rams gyakran csinálja azt, hogy kiküldött egy tight endet vagy egy futót a szélre, hogy a védelem reakcióból lássák, emberezés vagy zónázás van. McVay megpróbálkozott azzal Kupp kiesése után, hogy a kiküldött RB-k/TE-k útvonalat is fussanak, viszont sem Henderson, sem Tyer Higbee, sem a mögöttük lévők nem tudtak igazi veszélyt jelenteni a szélen. Ráadásul ha ők kint voltak, akkor Ben Skowronekek és Brandon Powellek voltak belül, akik meg középen nem tudtak semmi értelmezhetőt csinálni. Kupp sérülése tehát legalább olyan fájó volt a rendszernek, mint Staffordé és már akkor eldőlt a csapat sorsa, amikor a tavalyi tripla koronás partvonalra került.

Mi a megoldás?

Ez egy nagyon jó kérdés. A támadófal helyzete a legegyszerűbb, ott ugyanis szinte mindenkinek hosszú távú szerződése van, így nem nagyon van lehetőség változtatni. Plusz nem is biztos, hogy érdemes lenne, mert egyrészt a sérülésekkel nem lehet mit kezdeni, másrészt a koncentrációs/motivációs problémákat edzői szinten kell és lehet is kezelni. Így sem lesz ez egy elit egység, de egy erős közepes bőven benne van a pakliban, ami ha máshoz nem, de a rájátszáshoz simán elég lehet.

A skill pozícióra viszont nem igazán van megoldás. Cam Akers csak árnyéka önmagának, ő nem része a Rams jövőjének, jó eséllyel a szezon végén ki is lesz vágva/el lesz cserélve, így mindenképp kell egy új kezdő futó. Az elkapóposzt sem néz ki jobban, ráadásul itt még mozgástér se nagyon van, mert Allen Robinson egyelőre nem kivágható, pedig kellene egy minőségi, a szélen is dominálni képes második számú WR a csapatba.

Amivel lehet kalkulálni, hogy a futópiac jó lesz: Saquon Barkley, Kareem Hunt, Rashaad Penny, Jamaal Williams, Josh Jacobs, Miles Sanders, David Montgomery, Devin Singletary és Tony Pollard szerződése is lejár. Viszont nem biztos, hogy 5-10 milliót kellene pont a futóposztra költeni, még akkor sem, ha jövőre csak effektíve 5-6 millió dollárral lépi túl jelenleg a plafont a Rams. Ellenben az elkapópiac pocsék, DJ Chark, JuJu Smith-Schuster, Allen Lazard kaliberű elkapókból lehet csak választani, ráadásul jó eséllyel áron felül fognak elkelni a gyenge felhozatal miatt.

Emellett a csapatnak nincs első körös pickje (a Stafford-csere miatt a Lions jó eséllyel egy top 3-as cetlit kap), viszont egy top második körös és harmadik körös azért akad. A piaci tevékenységtől függően ezek elkapóra, futóra vagy cornerbackre lesznek ellőve, de még ha mindkettővel skill játékos is érkezik, akkor sem kell második napos újoncoktól túl sokat várni. Ideális esetben sikerül relatíve olcsón leigazolni Tony Pollardot (de Penny sem lenne rossz), a második körben jön egy elkapó, a harmadikban pedig vagy egy futó vagy egy corner. Ezzel még nem lesz bentebb a csapat, de legalább kerül némi tehetség a keretbe.

Összességében előrelépés várható a Ramstól, mert ennél rosszabbul egyszerűen nem lehet teljesíteni. A támadófalban lehet a legnagyobb potenciál, ha sikerülne egy top 16-20-as szintet elérni, akkor arra már lehetne építeni. A futóposzton is relatíve könnyű javítani, viszont az elkapóposztot aligha sikerül komolyan megerősíteni (hacsak nem sikerül tető alá hozni mondjuk egy Allen Robinson-Brandin Cooks cserét). McVay rendszere és Stafford még mindig a jobbak közé tartozik, így a rájátszás talán még mindig inkább elvárás lehet a csapatnál 2023-ban, mint álom, ellenben Super Bowl álmokat nem igazán lehet dédelgetni.

[/ppp_patron_only]