Múlt héten megjelent cikkünk folytatásában ezúttal az NFC-ben szereplő másodéveseknek járunk utána, hogyan is sikerült a beilleszkedésük az NFL-be bő másfél évvel a kiválasztásuk után.
A cikkben csoportonként és azon belül csapatonként veszem az első körös választásokat (ha az nincs, akkor az első választást) és minden esetben próbálok hozni 1-1 későbbi találatot is, amennyiben erre van lehetőség.
Az AFC-ről szóló cikkünk itt találod: Másodéves figyelő – AFC.
NFC East
Dallas Cowboys
Micah Parsons, ED, 1/12
Parsonsra kezdenek elfogyni a jelzők. Második legtöbb sacket szerzi, nyomásgyakorlásban pedig a harmadik helyen áll idén a ligában. Mindeközben 28%-ban nyeri a pass rush párharcait az ESPN kimutatása alapján, amivel vezeti a ligát. Linebackert keresett a Cowboys a tavalyi draft első körében, de az elkövetkező évek egyik legdominánsabb edge rusherét találta meg. Az irányítók terrorizálásán túl ráadásul futás ellen is baromi megbízható és ha kicsit variálni akarna a védőkoordinátor, akkor időnként coverage feladatokat is képes ellátni. Ha valaki azt mondja, hogy nála az év védőjátékosa a Dallas másodévese, nem igazán lehet vele vitatkozni. Fun fact statisztika, hogy az egyaránt All-Pro szinten játszó Andrew Thomas, Christian Darrisaw LT duó (mindkettőről lesz még szó) eddig idén mindössze 3 sacket engedett. Mindhármat Parsons ellen.
Osa Odighizuwa, DT, 3/82
Az ex-Bruins védőfalember bár ígéretesen kezdte a karrierjét, akkora berobbanást egyelőre nem könyvelhettünk el a részéről. A class nem bővelkedett tehetséges belső védőfalemberekben tavaly, így mivel az egyik legtöbbet tölti a pályán Osa, neki van a legtöbb nyomásgyakorlása és az eddig szerzett két sackjével vezeti is ezt a listát. Ligaszinten azonban nem több egy átlagos játékosnál, aki futás ellen ráadásul inkább a gyenge kategóriába sorolható. A remek dallasi védelem leggyengébb pontja a belső védőfal, ahol ugyan hasznos játékos Odighizuwa, hiszen olcsón lát el egy kezdő posztot, kiélezett meccsen előjöhet a csapatrész és az ő gyengesége.
[ppp_patron_only level=”1400″ silent=”no”]
New York Giants
Kadarius Toney, WR, 1/20
Másfél év és 420 elkapott yard után idén októberben egy harmadik és egy hatodik körös cetliért az új GM Joe Schoen meglehetősen könnyen mondott le Toney játékjogáról és cserélte el a Chiefshez. Az előző vezetés nem egyetlen félresikerült választása volt a nehéz személyiségű és leginkább gadget játékokra alkalmas Toney draftolása az első körben. Kansas Cityben az elmúlt hetekben sikerült be-be vonni már a támadójátékba, de ettől ez a választás a tavalyi év legnagyobb buktáinak egyike.
Azeez Ojulari, ED, 2/50
Az első körös blama után mindenképp jobban fest a második körös pass rusher pick. Ojulari tavaly 10 sacket jegyzett, Jaelan Phillipsszel együtt a második legtöbbet az újoncoktól. Egy egészen biztató szélső passzsiettető duója lehetne a Giantsnek vele és Thibodeaux-val, azonban Azeez a második meccs óta IR-en töltötte a szezon bő felét. Épp a héten aktiválták a sérültlistáról, így a szezon végére még egy plusz játékossal bővül a Giants amúgy is jól szereplő védelme. Az Ojulari – Thibodeaux duó pedig hosszú évekre megoldhatja a Giants pass rush problémáit. Szép javítás a csapattól és még Gettlemantől a második körben.
Philadelphia Eagles
DeVonta Smith, WR, 1/10
Az Eagles nagyon szerette volna Smitht a tavalyi drafton, ami így bő másfél évvel látszik csak igazán, mennyire is volt jó alapgondolat. Bár külső elkapóként szokott játszani, méretéből adódóan nem az a játékos, aki egyszemélyben képes egy passzjátékot a hátán elvinni. Azonban kiegészülve egy igazi szupersztárral (AJ Brown) a liga egyik legjobb duója állt össze Philadelphiában. Mivel botrányosan erős volt a tavalyi elkapó class, talán méltatlanul kevés szó is esik az ő játékáról Chase, Waddle vagy Amon-Ra St. Brown árnyékában. Contested elkapásoknál kijön a hiányossága, de egy remek route futó, aki a zónák között rendszerint üresre tudja játszani magát, óriási pluszt tud adni egy már amúgy is jól összerakott támadósorban.
Landon Dickerson, G, 2/37
Ismét egy második körös választottat kell kiemelni. Az előbb is említett jól funkcionáló Eagles támadósor ugyanis a remek skill állománya mellett talán elsősorban az elit támadófala miatt tart most ott ahol. Ebben a támadófalban pedig igazi húzónévvé vált Dickerson. Harmadik a pass block win rate és második a run block win rate mutatókban a másodéves guard a posztján. Az eredetileg talán Kelce pótlására draftolt játékos olyannyira bevált LG poszton, hogy azóta már meg is van a veterán center másik utódja. Landon úgy néz ki hosszú évekig guardként szerepelhet az Eaglesben, ahol ha egészségügyileg is bírni fogja a teste, a következő évek egyik legjobb játékosává nőheti ki magát.
Washington Commanders
Jamin Davis, LB, 1/19
Első körben a futó mellett talán a linebacker draftolás a legkevésbé kifizetődő. Ezt most már talán a fővárosban is kezdik érzékelni. Davis ugyan a tavalyi szezon felétől kezdőnek számít a védelem szívében, játéka nem sokat emelt az egységen. Futás és passz ellen is kifejezetten gyenge teljesítményt nyújt és gyakorlatilag a Commanders védelmének egyik leggyengébb játékosa második szezonjában is. Fejlődés persze mutatkozik a játékában, elsősorban futás ellen, így temetni még nem érdemes. De annak ellenére, hogy egy kifejezetten atletikus és gyors játékosról beszélünk coverage-ben sokszor késik el, így pedig nem biztos, hogy valaha is meg fogja szolgáni a rá áldozott top20-as cetlit.
Benjamin St-Juste, CB, 3/74
Meglehetősen nehéz volt eldönteni kit is emeljek ki a Commanders 2. és 3. napos találatai közül. A safety Darrick Forrest mellett a második körös tackle Sam Cosmi sem lett volna ugyanis rossz választás. Előbbi már második éve a csapat kezdő jobb oldali tackle-je, utóbbi pedig idén került a kezdő csapatba és játszik meglepően jól a fel-fel javuló védelemben. Ezt az egységet erősíti St-Juste is, aki Kendall Fuller túloldalán a csapat másik kezdő cornere. Benjamin még a slotban kezdte meg a szezont, de hamar kiszorított az azóta már el is cserélt William Jacksont a külső pozícióból. Hektikus még kissé a játéka és meg tudják verni az ellenfél elkapói, de láthattunk már tőle több remek védekezést is. Magas termete és kissé vékony alkata miatt még lenne hova erősödnie nem csak fejben, de fizikálisan is, de minden adott, hogy 1-1 éven belül akár Fuller helyét is átvegye, ha sikerül az előrelépés.
NFC North
Chicago Bears
Justin Fields, QB, 1/11
Azok után, hogy újoncként keveset láttuk miért lenne izgalmas irányító Justinból, második szezonjában a class legígéretesebb játékosává lépett elő. Tette ráadásul ezt úgy, hogy tényleg a mocsárból kell kitűnnie. A Bears offense talán a legkevésbé tehetséges egység az egész ligában, Fields mégis jól néz ki nagyon kevés segítséggel maga körül. Látva a társait nem is csoda tehát, ha sokszor inkább maga próbál meg yardokat szerezni. Ezt ráadásul olyan jól teszi, hogy akár még Lamar Jackson 2019-es futott rekordját is megdöntheti. Szimplán passzjátékban nem kiemelkedő, több is a labdaeladást érő passza mint a nagy játék (közel dupla annyi), ha itt is sikerül javulnia egy közepes szintre a lábában rejlő veszély miatt rég nem látott bizakodást indíthat el Chicagóban. Ha Fields mellé sikerülne csapatot is felhúzni egy új időszak indulhatna be a szeles városban.
Teven Jenkins, G, 2/39, (Larry Borom, T, 5/151, Khalil Herbert, RB, 6/217)
Az irányító picken túl úgy tűnik sikerült azért 1-2 használható elemet találni abba a jövő csapatába. A 2. körös Jenkins tavaly csak a szezon végén mutatkozhatott be és tűnt nagyon kilátástalannak mint vakoldali tackle. Az offseasonban ennek hatására be is mozgatták a fal besejébe, ahol igazán feljavult a játéka. A tavaly draftolt guardok közül talán a legjobb futásblokkoló lett második szezonjára, ami mellé még ugyan van hova fejlődni passzjátékoknál, egyáltalán nem kilátástalan a helyzet. A nem túl jó támadófal egyetlen igazán jónak kinéző tagja. Boromot szerettem volna megemlíteni, mert 5. körös tackle-höz képest egészen jó megoldásnak tűnik RT pozícióban, akinek mutatkozik fejlődés a játékában, de még várnék a végleges megítélésével. Annyit mindenképpen letett az asztalra, hogy ha egy offseasonben csak 1-2 új érkezőt tud a Bears a támadófalra szánni, ne feltétlenül a jobb oldali tackle-t kelljen lecserélni. Herbert pedig csak a versenytársak miatt nem kerülhetett a lista élére, de két egész yarddal átlagol jobbat futásonként mint Montgomery, így könnyen a jövő lead backje lehet belőle.
Detroit Lions
Penei Sewell, T, 1/7
Lassú karrierkezdet után folyamatos, magabiztos javulás jellemzi Sewellt. Egy fél szezon kellett neki, amíg beletanult a RT posztba, azonban második szezonjára oda jutottunk, hogy a kötelező Pro Bowl tagságon túl egy-egy All-Pro szavazat sem volna ördögtől való gondolat az esetében. Hosszú távon elképzelhető, hogy át fogja venni a vak oldali tackle posztot Deckertől, így visszamenne az eredeti helyére, addig is a liga egyik legjobbja lehet a jobb oldalon. A Lions kiemelkedő támadófallal büszkélkedhet, ami hosszútávon nagyon vonzó célponttá teszi a csapatot az átmeneti Goff-időszak utáni évekre.
Amon-Ra St. Brown, WR, 4/112
A tudatos támadósor építésbe persze nem árt, ha 1-2 tervezett építőelemen kívül beesik pár véletlenszerű pillér is. Amon-Ra jelenleg a harmadik legjobb PFF értékeléssel rendelkezik a liga elkapói között, ráadásul azok után, hogy tavaly még szinte csak a slotból indulva használta őt a Lions, idénre már csak a snapjei felében indul a fal mellől. Tökéletes példája annak, hogy persze sikeres tudsz lenni, ha egy kiemelkedő atlétája vagy a posztodnak – könnyebb az út –, de nem feltétlenül csak fizikai adottságokból lehet karriert építeni. A középső St. Brown gyerek szinte minden tekintetben átlag alatti atléta (vagy max átlagos), mégis jó útvonalfutásokkal, biztos kezekkel és jó football IQ-val is ki lehet emelkedni. Második évére a liga egyik legjobb elkapója lett, aki bármilyen zónázó védelem ellen képes megtalálni a határokat, hogy könnyű célpontot nyújtson az irányítójának.
Green Bay Packers
Eric Stokes, CB, 1/29
Tavaly Jaire Alexander hiányában hamar a mélyvízben találta magát Stokes, aki hibái ellenére mutatott néhány igazán pozitív jelet a jövőre nézve. Az első számú corner posztról idénre a veterán klasszis visszatérésével visszacsúszott a második számú emberré, ami papíron azt jelentette volna, hogy kevesebbszer találkozik az ellenfél legjobb játékosaival és kisebb szerep hárul rá, tehát tovább ívelhetett volna a pályája. Ehelyett azonban visszaesett a teljesítménye. Tavaly alig több mint a felé érkező labdák 50%-ából lett csak elkapás, idénre ez az arány 84%-ra kúszott. Nem hozza ki a séma sem a Packers védelméből a maximumot, de emelett egyéni visszaesések is közrejátszanak a gyenge teljesítményben, amibe Stokes is beletartozik.
Josh Myers, C, 2/62
A Packersnek Linsley elengedése után nagy szüksége lett egy jó centerre, másfél év után azonban egyelőre kérdéses megkapta-e a csapat amit remélt. Azok után, hogy Myers újoncként sokat volt sérült és csak 7 meccsen volt bevethető, idén minden meccsen kezdett felemás eredménnyel. A Packers támadófala a sok hiányzó ellenére sem esett egy bizonyos szint alá idén sem, de Josh a fal közepén egyelőre még nem az a stabil pont, amit vártak volna. Idén már 3 sacket is engedett, még ha ezt relatív kevés nyomásból is hozták össze az ellenfelei. Futójátéknál látszik az atletikussága, de itt is maximum az átlagos szintet képviseli. Félre egyáltalán nem ment a pick, de érdemes belegondolni, hogy a Chiefs Creed Humphrey-t pont Myers után választotta.
Minnesota Vikings
Christian Darrisaw, T, 1/23
Hogy mennyire volt jó a 2021-es tackle class? Azok után, hogy Slater tavaly lett All-Pro LT, Sewellnek idén van esélye RT-ként, a harmadik “nagy név” Darrisaw is brutális szezonkezdeten van túl. Van a ligában egy Trent Williams szint, akit nyugodtan lehet mindenki elé külön sorolni az elmúlt két évben, azonban a mögötte lévő csoportnak egyértelműen tagja a Vikings játékosa. Csupán 12 nyomást engedett idén 10 meccsen és a Cowboys elleni meccsig még csak nem is sackelték róla Cousinst sem (aztán jött Parsons és rögtön kétszer megverte). Darrisaw a letisztult passzblokkolása mellett a Vikings futójátékához is kellően sokat tesz hozzá. Ha pedig hozzávesszük, hogy a Vikings hátracserét követően tudta behúzni a tavalyi börzén, csak még nagyobb az elismerés.
Camryn Bynum, S, 4/125
Bár a Vikings szeretette volna javítani az állományát a poszton, Lewis Cine horrorisztikus sérülése meggátolta a csapat ezen terveit. Szerencséjükre a tavalyi 4. körös Bynum rendelkezésre áll és az első körös Cine hiányában idén remekül megállja a helyét. Harrison Smith-szel egy sokat zónázó, sokszor cover 2-ben védekező split safetys felállásban Bynum sebességbeli hiányosságai kevésbé ütköznek ki. Amikor egyedül marad hátul érezni néha a gyengeségeit, de 3. számú opciónak a védelembe nagy fogás volt a 4. körben. Hosszú távon persze az ex-Georgia játékos tűnik kezdő matériának, de Smith sem játszhat örökké, akkor pedig ha képes tartani a ligaátlag teljesítményét (most nagyjából ott mozog), akkor lehet esélye hosszútávon a kezdőben maradni.
NFC South
Atlanta Falcons
Kyle Pitts, TE, 1/4
Minden idők legmagasabban draftolt tight endjének karrierje ha rosszul nem is indult, a várakozásokhoz képest mindenképp csalódás az eddigi szereplése. Tavaly szinte mindenki biztosra vette, hogy ha valaki, akkor majd Pitts meg fogja dönteni Mike Ditka 1961 óta fennálló rookie rekordját. Kyle azonban 50-nel elmaradt az egykori Bears legenda 1076 yardos teljesítményétől. Második szezonjára pedig talán ő érezte meg legjobban, hogy a csapat teljes stílusváltáson esett át. Tavaly Matt Ryan még aktívan bevonta őt a passzjátékba, idén a Falcons a liga legfutásorienáltabb csapata, ami nem kedvez túlzottan egy elkapó tight endnek. Sérülés miatt nem is tudja befejezni második szezonját, de a 356 yardos eddigi termése mindenképp óriási csalódás, ahogy az is, hogy bő másfél évnyi játék után még csak 3 touchdownja van a profik között. Egyáltalán nem kell még leírni Pittset, hiszen tavaly nem volt rossz éve, idén pedig a támadószisztéma miatt volt jobban elrejtve, csak reménykedni kell, hogy a Falcons az átmeneti év után jövőre szert tud tenni egy hagyományosabb, passzolósabb irányítóra.
Richie Grant, S, 2/40, (Darren Hall, CB, 4/108, Drew Dalman, C, 4/114)
Ismét egy népesebb csoport, de az ilyesfajta többszörös említést elsősorban akkor alkalmazom, amikor nem tudok viszonylag magabiztosan kijelölni a felsorolt nevek közül egyet sem. Grant és a 4. körös Hall is alapembere a csapatnak, de a Falcons védelme az 5 legrosszabb egység közt van a ligában. A két másodéves ha nem is játszik kiemelkedően jól, a csapaton belül még mindig inkább a jobbak közé lehet őket sorolni. Egy nem ennyire gyenge védelemben könnyen lehet, hogy többet is ki lehetne belőlük hozni. Ha a 2023-as offseasonban elkezdik tehetségekkel is felölteni a csapatot a szélső cornerekkel és a box safetyvel már legalább nem kell foglalkozni. Ugyancsak a kezdő, de nem jó kezdő kategóriába sorolható az a Dalman, aki Matt Hennessyt szorította ki második évére a center pozícióból. Bár sackért nem felelt még, a 4. legtöbb nyomást engedte a ligában a futásblokkolásban pedig inkább csak 1-1 második szinten történő villanása van, mintsem konstans jó teljesítménye.
Carolina Panthers
Jaycee Horn, CB, 1/8
Egy sérüléssel gyorsan megszakított szezon után második évére már egészséges tudott maradni Horn, aki meg is csillantja miért is volt top10-es pick. Idén csak kevéssel 50% fölötti sikerességi rátát enged, touchdownt még nem szereztek az őrizetében, de ő már két ízben is megszerezte az irányítók passzát. A játéka nagy hatással van a védelemre, hiszen igazi shutdown játékossá kezdi kinőni magát. A legalább 500 snapet játszó cornerek közül felé dobnak a legritkábban az ellenfél irányítói, az engedett 138 yardja messze a legjobb a ligában és az irányítók passer ratingje is felé a legalacsonyabb. Elit.
Brady Christensen, OT, 3/70
A Panthers újjáalakuló támadófala kezd egyre jobban kinézni. Christensen is sokkal jobb játékosnak tűnik guard poszton azok után, hogy tavaly nem igen találta a helyét vak oldali tackle-ként. Az engedett nyomásai és sackjei nem vészesen magasak, egy valamiben kéne javulnia, azok a büntetések. Jelenleg tíz zászlót dobtak rá, ami a legtöbb a guardok között. Az Ekwonu és Christensen bal oldali tengely hosszú távon is meghatározó lehet a Panthersnél. Egyik játékos sem érte még el a csúcsát, hiszen 1-1 éve vannak csak a profik között a jelenlegi posztjukon, így a további fejlődést sem lehet kizárni.
New Orleans Saints
Payton Turner, ED, 1/28
Az új Marcus Davenport projekt nem túl eredményes egyelőre. Bár a Saints korábbi első körös pass rushere is lassan kezdte az NFL-karrierjét, első két szezonjában közel 1000 snapet még ő is játszott. Turner nem egész két év után éppen csak átlépte a 300-at. Akadtak problémái a sérülésekkel idén is, tavaly pedig IR-en fejezte be a szezont, de amikor hadra fogható, akkor is csak rotációs eleme a védőfalnak. A teljesítményéről is majd az után érdemes elkezdeni beszélgetni, ha legalább egy teljes szezont láthatunk majd tőle, egyelőre azonban erősen sodródik a bust kategória felé.
Pete Werner, LB, 2/60, (Paulson Adebo, CB, 3/76)
Az első körös mellényúlás után legalább sikerült szépítenie a csapatnak. Adebo tavaly és Alontae Taylor idén két fiatal játékos, akik Lattimore sérülései miatt a fókuszba kerültek az idei szezonban. A tavalyi elfogadható szezonja után előre még egyelőre nem sikerült lépnie a cornernek, akinek ha visszatér Lattimore az egységbe, lehet hogy meg is kell küzdenie Taylorral a kezdő posztért. Akinek viszont a helye a kezdőben nem kérdőjelezhető meg, az a második körös Werner, aki Demario Davis párjaként remek belső egységet alkot. Werner 3 hetes kihagyás ellenére is 17-tel vezet a házi tackle listán a második helyzett előtt. Igazi ütköző ember, aki futás ellen hasznos, de zónázásban sem teljesen elveszett. Igazán nem kiemelkedő a szezonja és továbbra is Davis a sztár az egységben, tökéletes kiegészítést ad mellé az ex-Buckeyes játékos.
Tampa Bay Buccaneers
Joe Tryon-Shoyinka, ED, 1/32
Jobban néz ki a Buccaneers első kör végi pass rusher pickje, mint a Saints esetében. Noha Tryon-Shoyinka sem vált meghatározó játékossá legalább a kezdő csapatba tudta verekedni magát már a második szezonjának elején. Összességében a védelem elég sokat esett vissza, amibe beletartozik az egység pass rush-a is. Nem tesz jót, hogy Shaq Barrett a 8. hét óta IR-en van, így pedig a másodéves játékos mellett nem egy szupersztár, hanem korábbi hátsó körös játékosok állnak a fal túlsó szélén. Tryon-Shoyinka már elérte azt a 4 sacket, amit tavaly teljesített, de ez csak a 3. helyre elég csapaton belül Vea és White mögött. Az azért sosem mutat jól egy szélső passz siettető esetében, ha csapaton belül egy DT és egy LB is beelőzi a sacklistán. Úgy néz ki inkább talált a Tampa Bay egy korrekt/átlagos második számú játékost a kör végén, mintsem egy új szupersztárt.
Robert Hainsey, C, 3/95
Ryan Jensen ugyan visszatért a csapathoz, egy percet sem tudott játszani a 2022-es szezonban. A helyét az egyébként még tackle-nek draftolt ex-Notre Dame játékos vette át. Bár egyértelműen nem katasztrófális a szereplése Hainsey-nek, a száraz adatokban nagyjából a liga középmezőnyének értékeit hozza, a fal koordinálásában még látszódik, hogy igazán ez az első éve a poszton (a Fighting Irishban négy évig RT volt). A szükség hozta azt, hogy egész szezonos kezdő legyen, ami vélhetően változni fog, ha jövőre visszatér a veterán Jensen, de egy korrekt csereember utána is lehet, aki ráadásul a fal több posztján is bevethető.
NFC West
Arizona Cardinals
Zaven Collins, LB, 1/16
Collins egy old school felépítéssel rendelkező, mégis modern és kellően atletikus linebacker prospect volt. Az újonc éve még elsősorban az asszimilálódással telt, hogy az idei évre már abszolút az alap csapat részévé váljon. Tudtuk róla, hogy egy nagy és erős játékos, aki coverage képességekben jobb mint a hasonló felépítésű társai. Egyelőre azt lehet mondani, hogy a játék egyik elemében sem hozza az első körös minőséget. Vannak remek játékai, szépen megfogott futás vagy stabil szerelés az elé befutó elkapón, de több hibája is van még a játékának. Bár meghiusít 1-1 átadást, alapvetően sok yardot enged és könnyen tudnak szeparálódni róla a fürgébb elkapók. Ráadásul a legalább 400 snapet játszó linebackerek közül a negyedik legnagyobb arányban hibáz el szereléseket, pedig ez és a futás elleni védekezés az egyik fő erőssége volt prospectként. A blokkokról lassan válik le, ami miatt kifejezetten gyenge a futás elleni védekezése. Egyelőre inkább beleillik a Cardinals félresikerült linebacker pickjeibe, mintsem hogy ő képezné a kivételt.
Rondale Moore, WR, 2/49
Moore már a tavalyi évben is nagyobb hatással volt a csapatjátékra mint Collins, de két év távlatában ez még mindig nem feltétlenül az, amit a korábbi Purdue mindenes játékosától várnánk. Bár használja Kingsbury több helyen is a pályán, áll fel a slotban és a szélen is, a Hopkins, Brown duó egészségesen mindenképp előtte van a rangsorban, akárcsak Ertz. Az továbbra is látható, hogy egy baromira elektrikus játékos, aki labdával a kezében mindig képes plusz yardokat szerezni. 7,1 extra yardot átlagol az elkapás után, amivel a negyedik legjobb a ligában. Egyelőre azonban nagyon hullámzó a teljesítménye és a játékba hozatala is. Egyik héten 10 labda száll felé és abszolút úgy néz ki mint akire hosszútávon is támaszkodhatna a csapat, másik héten pedig teljesen játékon kívül van. A képességei továbbra is jók, de úgy érzem még nem sikerült maximálisan kihasználni őket. Kérdés, hogy ebben a csapatban és elkapósorban valaha is előrébb léptetik-e.
Los Angeles Rams
Tutu Atwell, WR, 2/57
Miután az első körös pickje Matthew Stafford volt a csapatnak, a második kör végéig várniuk kellett az első választásra. Ez azonban baromira mellé ment. Atwell a bajnoki menetelésből nem vette ki túlságosan a részét, hiszen bár csak a 8. hét után került IR-re, az előtte lévő játékheteken egyetlen egy elkapást sem tudott bemutatni. Az aránya az idei szezonban is csak kicsit lett jobb. 7 mérkőzésen lépett eddig pályára, amiken 4 elkapás és 139 yard áll a neve mellett. Mivel ő totálisan bustnak néz ki csak megemlíteni szerettem volna a 6. körös elkapót, Ben Skowroneket, aki kissé Atwell helyett is került így pályára. Nem egy kiemelkedő játékos ő sem, de negyedik házon belül mind elkapásokban, mind yardokban.
Ernest Jones, LB, 3/103
A második nap második választása már úgy néz jobban sikerült. Jones már rookie-ként is második számú linebacker volt Troy Reeder mögött és szerepelt egészen jól, az idei évben pedig Wagner társa a védelem szívében. A jelenléte a futásvédekezésnél fontos, hiszen ez a játékának az erőssége. Kevés szerelést ront el és jól kapcsolja le a fal mögül kibúvó running backeket, amik lehetőséget adnak arra, hogy Wagner is elsősorban a passzvédekezésre tudjon összpontosítani. Bár a Rams idén csúnyán a várakozáson alul teljesít, ez nem a védelmen és főleg nem annak a linebacker során múlik. Bobby Wagnert kérdés meddig tartja meg a Rams, de Jones személyében még két évig biztosan van egy stabil védője a csapatnak.
Seattle Seahawks
D’Wayne Eskridge, WR, 2/56
Nagyon jó a párhuzam, hogy pont Atwell után kell Eskridge-et értékelni. Két év alatt 17 elkapás, 122 yard és egy touchdown. Ennyit tudott összehozni a 2. körös elkapó. A kiválasztása már tavaly is bőven korainak tűnt, amire nem igen sikerült rácáfolnia. Miután egymás után húzták ki őt és Atwellt, ezt a két alulméretezett és nagyon vékony játékost együtt is dobhatják ki a csapataik a kukába.
Érdeklődés hiányában elmaradt…
John Schneiderék 2022-es classa lehet, hogy bevonul majd a történelemkönyvekbe és olyan magasságokig jut majd mint a Saints 2017-ese. A 2021-es azonban közel sem jár ilyen magasságokban. Azok után, hogy a csapatnak mindössze három választása volt persze nem volt könnyű a kiinduló alap. Tavaly még Tre Brown egyébként mutatott életjeleket és benne van remény, hogy megmenti ezt a triót. Idén még csak most, a 12. héten tért vissza sérüléséből, így a megítélésével és beválásával még várni kell.
San Francisco 49ers
Trey Lance, QB, 1/3
Hiába volt az egyik legizgalmasabb párosítás, hogy Kyle Shanahan felmegy a drafton egy saját irányítóért, ezt a picket nem igazán lehet még két év távlatából sem megítélni. Újonc évét Garoppolo mögött töltötte Lance, idén pedig a 2. hét legelején lábtörést szenvedett és véget ér számára az idény. Az első heti meccse ráadásul épp a Bears ellen volt mostoha időjárási körülmények között Chicagóban, szóval ténylegesen ott állunk két év után, hogy kezdőként még nem láthattuk, hogy is fog kinézni ez az offense majd az irányításával. A csapat padlója rendkívül magasan van Garoppolóval is, hiszen a liga egyik legjobb szakmai stábja van San Franciscóban, az pedig az jövő zenéje, hogy az egység plafonját képes lesz ki kitolni 3. évében Lance.
Talanoa Hufanga, S, 5/180
Aaron Banks kezdő guard, aki egy teljesen korrekt második évet játszik. Deommodore Lenoir egy 5. körös corner, aki a sok sérülés miatt szinte egész évben kezdő, szintén vállalhatóan játszik. Mégsem róluk kell említést tenni, hiszen az 5. körös ex-USC játékos ellopta a showt minden középső/hátsó körös választott elől. Második évére megkaparintotta a kezdő strong safety posztot, ahol közel All-Pro teljesítményt tesz le az asztalra. Hatalmasakat képes ütni, nagyon látványos megmozdulásai vannak, igazi box safety, aki a passz védekezésben sincs elveszve. Ha sikerülne stabilizálnia a szerelési hatékonyságát, az a közel All-Pro teljesítmény ténylegesen azzá válhat. Egyelőre a szerelései közel 19%-át hibázza el, aminél csak 3 másik kezdő safety aránya rosszabb a ligában. A nagy játékok adottak, a potenciál ott van, a játékos megjelenése pedig azonnal belopja magát a régi NFL-követők szívbe – Troy Polamalu játszott hasonló göndör sörénnyel ugyancsak safety poszton. Minden adott, hogy a jövő egyik nagy csillaga legyen Hufangából.
[/ppp_patron_only]
