Connect with us

Összefoglaló

Döntetlen az NFC Eastben, a Packers megint legyőzte az ősi riválist, a Lions gálázott

Megszületett a szezon második döntetlenje, amit az egymást teljességgel lemásoló Commanders és Giants hozott össze. A Packersnek sokáig úgy tűnt, megszakad a Bears elleni győzelmi szériája, de végül Rodgersék megfordították a meccset. A Lions gálameccset tartott a Jaguars ellen és egyszer sem kényszerült puntra. A Raiders pedig elsősorban egy Davante Adams parádéval verte meg a Chargerst. 

Washington Commanders @ New York Giants 20-20 (h.u.)

A régi NFC Eastet idézve a Giants rögtön az első drive-ban összehozott egy fumble-t, de mivel a védelem jól tartotta magát, így a labdavesztésből csak három pontot szerzett a Commanders. Viszont a következő támadás sem sikerült, amire már egy TD volt a válasz a vendégektől. Ezután megváltozott a meccs képe és a Giants kezdett inkább dominálni, aminek egymás után három pontszerző drive lett az eredménye, és mivel volt még egy mezőnygólja a Commandersnek is, így 13-13-mal mehettek pihenni a csapatok.

A második félidőt a Washington kezdte és a Giantshez hasonlóan ez is fumble-lel ért véget. A rövid pályát viszont ki tudták használni Daniel Jonesék, így a meccs során először vezettek a hazaiak. Ezt egy punt parádé követte: a Commanders ugyan tudott valamennyit haladni, de pont nem lett a következő három támadásból, a Giants pedig erre válaszul három drive-ból -10 yardot haladt összesen. Mivel a New York nem tudta lezárni a meccset, így 3:43-mal a vége előtt az egyenlítésért küzdhetett a Commanders.

Taylor Heinicke összerakott egy hihetetlen drive-ot, amiben többek között kiosztott egy 20 yardos passzt 4&4-re a saját 27 yardosánál. Végül 1:45-tel a negyed vége előtt sikerült kiegyenlíteni, így volt még ideje a Giantsnek egy game winning drive-ra. Viszont valamiért hiperagresszív üzemmódba kapcsolt a gárda és ahelyett, hogy megpróbált volna összerakni egy normális drive-ot, három sikertelen mini hail mary után jöhetett a punt. A Commandersnek ezek után volt még 1:14-e mezőnygól-távolságig jutni a saját 12 yardosáról, de itt sem sikerült összerakni egy jó támadást, így jöhetett a hosszabbítás.

A ráadásra teljesen elfogytak a csapatok. Négy drive-ból sikerült 74 yardot haladni, majd az ötödik támadás végén a Giants próbálkozhatott egy 58 yardos mezőnygóllal. Ugyan Graham Gano próbálkozása a célzást tekintve remek volt, de pár yarddal rövidebb lett a rúgása, mint kellett volna, így a lehető legigazságosabb (és sok szempontból mindenkinek ideális) végeredmény született.

A meccs olyan szempontból nagyon érdekes volt, hogy mintha ugyanazokat a csapatokat láttuk volna, csak más mezben. A védőfalak mindkét oldalon domináltak: Heinicke-t ötször, Jonest négyszer sackelték. Mindkét gárdának ült a futójátéka: a fővárosiaknál Brian Robinson vitte a prímet (96 yard 21 kísérletből), míg csapatszinten 165 yardot sikerült szerezni 4,6-os átlaggal. A hazaiaknál Saquon Barkley-nak nem volt annyira jó napja, de Daniel Jones nagyot ment a földön, ketten együtt pedig 4,5-ös átlaggal 134 yardot és egy TD-t szereztek a földön.

A levegőben is hasonló volt a két csapat teljesítménye. Heinicke 275 yardot és két TD-t passzolt 6,7 yardos átlaggal INT nélkül (101,2-es passer rating), míg Jonesnak 31 passzából csak hat volt rossz, 200 yard és egy TD (6,5-es átlag) került a neve mellé 104,3-as rating mellett. És persze mindkét QB-nak volt egy elveszített fumble-je, nehogy valamiben is eltérés legyen.

A fővárosi védelemből Daron Payne-t lehet kiemelni, aki 7 tackle mellett két sacket jegyzett, míg a Giantsból Julian Love megint egy tackle gyáros volt (23 tackle, egy negatív yardos szerelés), az újonc Kayvon Thibodeaux pedig hét tackle mellett, egy sacket tett a közösbe. Ja, és mindkét csapat rúgója kihagyott háromból egy mezőnygólt, illetve belőtték mindkét extrájukat. Alig várom a visszavágót két hét múlva!

A döntetlen egyébként egy fokkal a Giantsnek jobb, mert előnyből indult a mérleget tekintve a wild cardért folytatott harcban.

(renningan)

Green Bay Packers @ Chicago Bears 28 – 19

A találkozót remekül kezdte a Bears: az első negyedben 10 pontot tettek fel a táblára. A nyitódrive-juk még megakadt a red zone határában, de másodjára már jött, ami a Packers defense gyengesége, a mobilis irányítók levédekezése. Fields pedig idén a legveszélyesebb irányító, ha megiramodik a labdával, amit ezúttal egy 56 yardos TD-vel szemléltetett. 0-10.

A Packers védelme aztán képes volt javítani és Claypool kezéből Douglas ütötte ki a labdát, így közel a félpályához kezdhette el a támadását a Packers. Nem jutottak azonban messzire, a Bears térfelének elején pedig egy sikertelen 4. downos kísérlet le is zárta a rövid támadást. A kihagyott lehetőség két játék múlva ütött vissza. Fields gyönyörű passzal találta meg az ex-Packers St. Brownt, aki csúnyán megverte Alexandert, a 7 yardosról pedig Mongomery növelte az előnyt. 3-16.

A Packers offense ekkor rázta meg magát először, egy gyönyörű 75 yardos drive-ot vezettek, szinte végig csak a futó duót bevonva a játékba. A red zone-ban pedig pillanatokkal a félidő előtt 4&4-re is fent hagyta LaFleur az egységét. A remek formában játszó rookie Christian Watson első elkapásával zárkózott a vendég csapat. 10-16 a félidőben.

A szünetet és három 3&out-ot követően a Bears támadósor akárcsak az első drive-ban, hosszan volt képes haladni. A célterületre azonban akár csak akkor, most sem sikerült bejutniuk, maradt a field goal de ezzel is összejött a két labdabirtoklásnyi előny. 10-19.

A meccs ekkor azonban váratlan fordulatot vett. A Packers Dillon futásaival és egy Watson által kiharcolt DPI-vel jutott red zone-ba, ahol a nagy termetű running back futott be a célterületre. Két pontos előnynél a Bears egy újabb nagy Fields átadás után (Alexandert ezúttal N’Keal Harry verte meg) field goalra kényszerült, de Santos rúgását blokkolni tudta a Packers speciális egység. A visszatámadás után a vendégek is rúgáson maradtak, de ezzel már a vezetést is átvették 20-19.

Bő 4 perce volt a Bearsnek, hogy visszavegye az előnyt, de Fields első kockázatos passzát Jaire Alexander húzta le, akinek rettenetes meccse volt addig. A labdaszerzés után egy újabb Christan Watson jet sweep TD-vel (és sikeres kétpontossal) le is zárta a találkozót a Packers. Az újonc Watson utóbbi négy meccsén a 8. touchdownját szerezte. A futókon kívül egyértelműen az egyetlen használható playmaker a támadósorban.

A kétségbeesett próbálkozás közepedte Fields még egy interceptiont hozott össze, Keisean Nixon pickjével pedig véget is ért a találkozó.

A Bears remekül kezdett és sokáig kézben tartotta a találkozót. A Packers rettenetes futás elleni védelme helyenként egész jó munkát végzett Montgomery futásainál, akit 60 yardon sikerült tartaniuk, de az irányító futások remekül működtek. Kár, hogy a 2. félidőre mintha elfelejtette volna ezeket a Chicago támadósora. Fields így végül TD átadás nélkül, 2 interceptionnel fejezte be a meccset. Futásai és a 254 passzolt yardja azonban jól mutat és jól is játszott a 4. negyed végéig.

A Packersnél a sérült Rodgers nem csillogott. El nem adta a labdát, de a nagy játékok is elmaradtak (1-2 próbálkozása volt csak a csapatnak). A földön AJ Dillon 5,2-es átlaggal 93 yardig jutott a touchdownja mellett és 26 egységet még el is kapott. Ma ő volt a jobb formában lévő futó. Mellette a két total touchdownig jutó Watsont kell ismét kiemelni. A védelmek mindkét oldalon a futójátékokra rendezkedtek be, így egyetlen sacket sem láthattak a nézők.

A Packers ezzel történelmi sikert aratott. Épp a Bearst átugorva, 787-tel most már ők rendelkeznek az NFL történelmének legtöbb győzelmével. A siker azonban csak milliméterekkel hozta közelebb a playoff álmokat.

(alatriste)

Jacksonville Jaguars @ Detroit Lions 14 – 40

Ha egy mondattal kellene bemutatni, milyen volt ez a meccs, akkor ez lenne az a mondat: „A Lions nem puntolt!” És egyébként a labdát sem adta el. Valamint elrontott negyedik kísérletük sem volt. A meccsen összesen 8 drive-ot vezettek (a meccs végi térdelést most hagyjuk figyelmen kívül), mindegyik pontszerzéssel ért véget (4 TD, 4 FG).

Jared Goff ezúttal úgy nézett ki, mint egy franchise irányító, akinek minden összejött. 41 passzából 31 sikeres volt 340 yardért és 2 TD-ért. Igaz, nagyon nehéz dolga nem volt, mert a Jaguars védők azt sem tudták az elkapó hol van, nemhogy a labda. Ettől függetlenül szépen megtalálta az üres társakat, főleg Amon-Ra St. Brownt, akihez 11-szer dobta a labdát 114 yardért és 2 TD-ért. De nagy meccse volt D.J. Charknak is, aki közel 100 yardot ért el.

Ilyen körülmények között a Jaguarsnak nem sok esélye volt. Legfeljebb akkor, ha Lawrence is hasonlóan teljesít, de ez nem történt meg. Igazából esélye sem volt, mert még el sem kezdődött a meccs, de Etienne már elhagyta a labdát, később pedig a célpontjai mindent elejtettek – csak Zay Jonesnak volt vagy három dropja a félidőben. Végül csak a passzainak fele lett sikeres, és 200 yardig sem jutott el. Volt továbbá még egy ijesztő jelenete is, mikor az első félidő végén James Houston sackelte az irányítót, akinek úgy aláfordult a térde, hogy elsőre mindenki szalagszakadástól kezdett félni.

Végül Lawrence a saját lábán sétált le, és a második félidőre visszatért, de nem számított sokat a jelenléte. A Lions a félidő legelső drive-jában TD-t szerzett, amivel 30-6-ra módosult az állás, és elkezdődött a garbage time. Pedig még volt 25 perc a meccsből.

Valódi gála volt ez a mérkőzés Goffnak és a Lionsnak. Itt tényleg minden összejött támadóoldalon, a védők pedig ugyan csak egyszer szereztek labdát, de amíg számított, semmit nem engedett az ellenfélnek. Ezen a meccsen igazából egyetlen kérdés volt csupán: Lesz-e puntja a Lionsnak? Nem lett.

(jarred)

Los Angeles Chargers @ Las Vegas Raiders 20-27

Őrült egy első negyeddel indult a meccs. A Raiders egy 3&outtal kezdett, majd a Chargers előbb megcsinált egy fake puntot a saját 39-esén, majd 10 yarddal később kénytelen volt valóban puntolni. Erre válaszul Josh Jacobs elhagyta a labdát, de a Los Angelest nem lehetett becsapni: Justin Herberték trükkösen összehoztak egy turnover on downst csak azért, hogy a következő Raiders támadósból pick-sixet szerezzenek.

A szinte követhetetlenül bizarr eseménysorozat után kicsit lenyugodtak a kedélyek és a Raiders levezetett egy normális támadást, aminek a végén Jacobs javította a korábbi hibáját egy 20 yardos TD-vel. A félidőig ezt leszámítva már csak pár mezőnygól (a Raiders részéről egy kihagyott FG is becsúszott) történt, így 13-10-es vendég előnyben lehetett szusszanni egyet.

A változatosság kedvéért a második félidő is rendhagyóan kezdődött. Előbb Austin Ekeler elhagyta a labdát, amiből azonnal egy 31 yardos Davante Adams TD lett, majd a Chargers kihagyott egy mezőnygólt, amit egy 45 yardos Adams TD-vel büntetett meg a Raiders. A Los Angeles-i védőket szemmel láthatóan meglepte, hogy Derek Carr a liga legjobb, évi 28 milliót kóstáló elkapójának dobálja a labdát – tény, hogy Josh McDanielsnek voltak már idén olyan gameplanjei, amiben nem jutott szerep Adamsnek, de azért biztos ami biztos alapon nem ártott volna kicsit figyelni rá.

A két Adams TD után már 11 ponttal vezetett a Raiders, majd egy mezőnygóllal 14 pontosra nőtt az előny (Adams továbbra is megállíthatatlan volt). Erre már a Chargersnek is volt válasza, ráadásul nem is akármilyen: Herbert futtából, a Raiders 35 yardosának környékéről varázsolta oda az end zone-ban szaladgáló Keenan Allennek a labdát. Nem vagyok benne biztos, hogy rajta kívül van 2-3-nál több irányító, aki erre a passzra képes lett volna.

A Raiders ezután elégetett némi időt, de 5:12-vel a meccs vége előtt az egyenlítésért támadhatott a Chargers. Ezúttal viszont csak a Las Vegas 42 yardosáig sikerült eljutni, másodjára pedig nem sikerült a varázslat 4&9-re. Ezután a végig remekül futó Raiders elégetett 2:20-at az órából (plusz a Chargers időkéréseit), és ugyan volt még 22 másodperce a vendégeknek kiegyenlíteni, ez hamvába holt próbálkozás volt, így Derek Carrék megint elég komolyan keresztbetettek a csapat PO-reményeinek.

A Chargers felkészülése nagyon mellé ment a héten. Az hagyján, hogy az amúgy is gyenge futás elleni védelem ellen Josh Jacobs 5,5 yardos átlaggal 144 yardot termelt – ez benne volt a pakliban, még ha nem is örömteli a Los Angeles-iek szempontjából. Viszont az, hogy nem sikerült semmilyen nyomás alá helyezni Derek Carrt, a nyolc elkapásból 177 yardot és két TD-t szerző Davante Adamsnek pedig csak a díszkíséretet sikerült biztosítani, az elfogadhatatlan kategória. Pláne úgy, hogy a kezdőben ott volt többek között Sebastian Joseph-Day, Khalil Mack, Derwin James és Bryce Callahan is, akikkel azért legalább valami jelképes ellenállást ki lehetett volna fejteni.

A védelem csapnivaló teljesítménye mellett az offense sem funkcionált különösebben jól. A játékhívás a szokásos Joe Lombardi féle Herbert majd valahogy megoldja receptet követte, ami eredményezett néhány parádés játékot, de nem sikerült dominálni vagy úgy általában stabilan termelni a yardokat és a first downokat. Herbert egyébként jó volt, de a Raiders amúgy nem túl erős védelme ötször sackelte és 14-szer megütötte, plusz 3,3 yardos átlagon tartotta a futójátékot, ami meglepően jó teljesítmény (vagy meglepően rossz a támadófaltól).

A Las Vegas részéről ez egy nagyon kis kompakt, steril, tervszerű győzelem volt. Carrnak ugyan nem volt tökéletes napja, de amikor kellett, akkor megvillant (Adams mellett, mindössze Mack Hollins, Foster Moreau és Josh Jacobs kapott tőle labdát), az INT sem az ő hibája volt (nem sok kellett, hogy DPI legyen belőle). Plusz a sztárok is hozták a kötelezőt: Adams és Jacobs három TD-t és 327 yardot termeltek, a védelemben pedig Chandler Jones felkelt hosszú álmából és 11 tackle-t és három sacket tett a közösbe (eddig a szezonban 0,5-re volt képes). Így már mindössze egy győzelemre van a Raiders a Chargerstől és az 5-7-es mérlegével és egy combos hajrával még akár lehet esélye a rájátszásra.

(renningan)

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!